Így utólag nézve nem voltunk rettentően elmaradva a "nyugati oldal" gyerekeitől a nyolcvanas évek közepén. Úgy értem, volt hétzenés kvarcóránk (na jó, nekem nem, én kimondottan büszke voltam a "tekerős" órámra), szabad időnkben C64 zenék jártak az eszünkben (mi még az úttörő őrsünket is a Commodore-ról neveztük el!), mobil internetje meg a nyugatiaknak sem volt még :) Gyorsan hozzáteszem, hogy ezek mi, gyerekek voltunk, a rendszer hülyeségeit elsősorban a felnőttek, a szüleink szívták meg...

By MKFI - Own work, Public Domain, Link

A menőség általánosban körülbelül két dologban nyilvánult meg: ha valaki már repült, és ha valakinek volt "nyomogatósa", avagy kvarcjátéka. Utóbbiak remek cuccok voltak, és annyiféle volt belőlük, hogy ha valaki behozott egyet a suliba, akkor mindenki sorba állt, hogy megnézhesse, vagy esetleg a haverság mértékétől függően játszhasson is vele.

A legjobban megcsinált kütyük a Nintendo Game&Watch sorozatába tartozók voltak, de emlékeim szerint ilyet viszonylag ritkán láttunk, valószínűleg ezekhez lehetett itthon a legnehezebben hozzájutni. Ma se tudom, hogy ezeket vajon egyenként "csempészték be" a gyereküknek ajándékot hozó szülők, vagy eme nemes feladatot átvették helyettük a maszek játékboltosok. Mindenesetre a Triál üzletekben nem emlékszem, hogy láttam volna ilyeneket, valahonnan mégis meg lehetett venni őket.

Az első nyomogatós, amivel játszottam, egy digitális kulcstartó volt. Akkora volt, mint egy nagyobb radír (bár kicsit vékonyabb): egy űrhajóval kellett aszteroidák közt átjutni rajta, és teljesen hihetetlennek tűnt, hogy ilyen kis valamit elő lehet állítani. Űrtechnikának tűnt! Sajnos több órányi keresgélés után sem találtam nyomát az interneten, úgyhogy helyette itt van az első rendes méretű nyomogatós, amihez odaengedtek: a Tronica MG-8 sorozatába tartozó Shuttle Voyage.

Bár most kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg ez volt-e az, mert leginkább csak az maradt meg, hogy számológép is volt benne - ez nagy királyság volt akkoriban, amikor még bőven nem volt szabad ilyet használnunk órán! A Thief in the Garden című opusznak a játékmenete ismerősebbnek tűnik, a Dragon Fighternek pedig a színei...

Néhány évvel később aztán tesómmal végre mi is kaptunk egy nyomogatóst, egy Mini Arcade Sea Rangert. Ahogy elnézem, ezt a játékot sokféle kivitelben gyártották; a miénk a fentihez hasonló, csak piros színű volt. Imádtuk! Sajnos egy idő után előtört belőlem a hacker, és rájöttem, hogy ha minden gombot egyszerre nyomva tartok, akkor a játék nem dob be a tulajdonképpeni játéktérre, hanem a startmezőn maradok, de az idő teltével ugyanúgy kapom a pontokat, mintha játszanék... szóval akkor megdöntöttem az összes csúcsunkat. Ha jól emlékszem, 999 után előről kezdte nullától a számlálást, pedig nagyon reménykedtem, hogy valami különlegeset fogok látni :)

By Andrew Butko, CC BY-SA 3.0, Link

Ami érdekes, hogy az angol mellett láttunk francia és német feliratú játékokat is, szovjet gyártmányút viszont nem, pedig a jelek szerint voltak olyanok is. Némelyik valószínűleg tetszett volna nekünk, például a fentebbi "No, megállj csak!" témájú (ilyen volt az eredetije, de gyártottak belőle mikegereset is)  - ha kíváncsi lennél a játékélményre, ki is kipróbálhatod!

Eddig csupa szimpla játékot mutattam, de az igazán király darabok a két képernyősek voltak. Volt belőlük függőlegesen és vízszintesen duplázott is, de a legdögösebb a fentebb látható "kétképernyős majmos" volt, azaz a Donkey Kong. Ilyet csak egyszer vagy kétszer adtak a kezembe. Azt hiszem, az osztályban senkinek nem volt ilyenje, úgyhogy nagyban ment a nyálcsorgatás, amikor a szomszédos évfolyamokból valaki behozott egyet. Mennyivel könnyebb ma: ide kattintva bárki játszhat vele!

A "kétképernyős majmosnál" csak két nagyszerűbb dolog létezett, melyek közül az egyik a csokiöntetes piskótakocka volt a menzán a háromképernyős Monkey Kingdom volt. Hótt komolyan, ez lebilincselőbb volt, mint a Jaguar XJ, ami érthetetlen módon odaparkolt a suli mellé a Bogdánfy utcában, vagy a helikopter, ami leszállt a MAFC pálya mögé! Sajnos nem voltam jóban a tulajával, úgyhogy csak másfél lépés távolságból nézegethettem, soha nem játszottam vele. Hiába, kemény hely volt az általános :)

Mielőtt elárulom a legnagyobb kedvencemet, röviden megemlékeznék egy, a korábban említett kvarcjátékos kulcstartónál is hihetetlenebb kütyüről: a számológépes karóráról, amiben játék is volt. Mint már szó volt róla, egy számológép akkoriban önmagában is menőnek számított, de hogy valakinek az órájába legyen beépítve! És hogy még egy játékot is beleszuszakoltak..!

És elértünk a végére, avagy TADA.WAV: a legirigyeltebb játék részemről a CASIO Western Bar volt. Jobb volt a grafikája, mint a többi játéké, zenének éreztem a pittyegését, és menőnek a dobozát, ahogy fel kellett nyitni a tetejét, hogy láthatóvá váljon a képernyő. Valószínűsíthetően másoknak is tetszett, olyannyira, hogy valaki megcsinálta Androidra :)

Ha benned is feltolultak az emlékek a rég hallott pittyegések hallatán, oszd meg velünk, neked milyen nyomogatósod volt, esetleg hogy milyet szerettél volna ahelyett, ami volt!