Ismét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt pályafutások során: a BKV-soktól leggyakrabban mozdonyként hallottam emlegetni őket, a közlekedésbarátok pedig Mukiként ismerik a típust. Gyerekkoromban körülöttem valamiért mindenki síncsiszolóként hivatkozott rájuk, pedig nem voltak azok - a "tehervillamos" kifejezés sokkal pontosabb lett volna.

A Beszkárt 1926-27-ben negyven ilyen teherkocsit vásárolt: az "utastérből" kihajtható darukkal négy tonnányi terhet tudtak magukba fogadni, ezen felül pedig teherkocsikat is vontathattak, amire szükség is volt úgy a városi teherforgalomban, mint a közlekedési vállalat saját építkezéseinél és belső szállításainál A járművek többféle kivitelben készültek: a 7036-os pályaszámúnak - melyet ezen a gépen a Moszkva téren láthatunk 1979-ben - például csak villamosvasúti ütközője volt, ...

... néhány kocsit azonban nagyvasúti ütközőkkel szereltek fel, hogy az arra alkalmas szakaszokon nagyvasúti teherkocsikat is vontathassanak.

Az ilyen tehermenetek elég természetesek voltak akkoriban a budapesti villamosvasúti hálózat egy részén: ez a két tartálykocsi például a Kisrókus utcába tartott, ahol a mai Millenáris Park területén működő Ganz Villamossági Művekben és akörül több iparvágány is működött.

A Sörgyárnál találkozott egykor a villamosvasút és a MÁV teherszállítása, a képeken látható két Muki konkrétan az összekötővágányon áll. Magát a sörgyárat hol az állam-, hol pedig a villamosvasút szolgálta ki; a kép készítésekor, 1980-ban épp a BKV volt soron, de a gyárba vezető vágányt csak sejteni lehet a jobb szélen a kockakövek lerakásából. Érdemes megfigyelni a mozdonyok áramszedőjét: a hozzánk közelebbi 7063-asnak teleszkópos líraszedője van, a hátrébb álló 7060-asnak viszont ollós (pantográf). Utóbbi volt egyébként az egyik olyan Muki, amit a harmincas években úgy alakítottak át, hogy a HÉV 1000 V-os felsővezetéke alá is bemehessen - a villamos 500, később 600 V-tal működött). A kocsi ma a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban látható.

Van, ami nem változik: a Mukikat manapság is párban lehet legtöbbször látni. Itt éppen az Élessaroknál halad Kőbánya belvárosa felé kettő. Valószínűleg a Horog utcába tartottak, ahol akkoriban a legtöbb Muki lakott, az egykori Kőbányai Iparvasút telepén. Érdemes a képen megnézni, milyen keskeny volt akkor a Kőrösi Csoma Sándor út, de a Boy Szolgálatos Avia kisteherautó se rossz! Más is emlékszik még a "bojszolgálatra", nem?

Budafokon a Tóth József utcánál ma is összeszűkül a Nagytétényi út a vasút és a hegyoldal közti emelkedőn. Ennek az emelkedőnek az északi végén egykor iparvágány ágazott le egy borkombinát pincéjéhez. A pincéhez vezető rész ma is megvan, nemrég egy gőzmozdonyt állítottak ki rajta; a nyolcvanas évekig persze még bőszen dolgoztak itt a Mukik: a tartálykocsikat Háros vasútállomástól hozták idáig, és oda vitték vissza.

Sokan szoktak olyanokat mondani, hogy "régen bezzeg nem hagyták lerohadni a dolgokat". Hát, ez a Mukikra biztosan nem vonatkozott, mert ahogy látható, azok ilyen háború sújtotta kinézettel végezték dolgukat...

Ezen az 1977-es fotón ugyanezek a kocsik láthatók, ahogy a budafoki áramátalakítóból ráhajtanak a Fehérvári (akkor itt Szabadság) úti sínekre. Mai szemmel furcsa, hogy a kocsiszín mögött még nem állnak a tízemeletes panelek.

A 7039-es Muki ma is létezik, valószínűleg őt fotóztam a legtöbbet a 2000-es években. A hangulatos kép a Kondorosi út - Fehérvári út kereszteződésében készült, ez se így néz már ki.

A Vörösvári úti vágány(ok) legvégén ácsorgó 7033-assal fejezném be a bejegyzést. A Bécsi úton 1957 és 1981 közt csak a Margit kórházig járt fel a 7-es/17-es villamos, azaz a Vörösvári úti síneknek nem volt mihez csatlakozniuk, ilyen csonkán értek véget. Ahogy múltkor említettem, a 33-as általában a kocsiszínen belül fordult, a 11-es és a 33A pedig ezen a magányos sínpáron. Ma se nagyvárosiasabb az utcának ez az oldala, a 7033-as viszont még mindig megvan.

A Mukik egy részéből a második világháború után hóseprő vagy síncsiszoló lett, de az utolsó szöget az verte be a koporsójukba, hogy a BKV a kilencvenes évek közepén megszüntette a teherszállítást a villamos- és HÉV-vonalakon. Mára csak hat maradt a BKV-nál, de közülük tudtommal csak három üzemképes jelen pillanatban. Ezen felül egy Debrecenbe került, egy pedig a Sörgyárnál működő bontóban pihen (plusz ugye van a Szentendrén álló, már említett példány is). Jó régen eljárt már az idő ezek felett az öreg vasak fölött, de én azért szeretem őket. Remélhetőleg egyszer lesz majd belőlük egy vagy két nosztalgia példány is. Milyen jópofa lenne például két ilyen által vontatott-tolt, kényelmes padokkal ellátott teherkocsiról nézni a várost, idegenvezetéssel és hűsítő italokkal... :)

A képekért köszönetet szeretnék mondani Tomáš Dvořáknak és Remmer Tibornak. A felvételek szerzői jogai a készítőt illetik, továbbpublikálásuk csak az ő engedélyével történhet!