HamPLÓ

Az idei nyár nem bővelkedett fotós kirándulásokban, de az utolsó hétvégén pótolva lett ez a hiányosság: Interszitivel két napon át üldöztünk mindenféle normál nyomtávú nagyvasakat. Az első nap végefelé már túl voltunk a Badacsony körüli vonatüldözésen, meg még annyi minden máson. Épp elindultunk volna hazafelé, amikor hirtelen azt a hírt kaptuk, hogy az egyik Tapolca felé tartó vonatot Csörgő helyett Szergej vontatja. Ez persze igazából úgy hangzott, hogy "628 271 a 196564641234634-en", de a lényeg az volt, hogy bónusz fotólehetőséget dobott nekünk a gép:

A bónusz bónusza pedig az volt, hogy a szép piros, de a jelek szerint állandóan betegeskedő 265-ös Szergej helyére beugró 165-ös mellett egy további klasszikus szovjet gépet is lefotózhattunk az északi parton - és ez elég nagy dolog, mert jellemzően remot Szergejek szoktak beugrani, nem modernizálatlanok! Mivel ekkor már elég laposan sütött a nap, folyamatosan azt néztük, hol van még egyátalán rendes fény, és végül a szepezdfürdői felüljárón kötöttünk ki.

A fák ugyan már árnyékot vetettek a vonatra, de ez tulajdonképpen jól is nézett ki. Na, és amikor elment alattunk a mozdony..! A lentebbi videón is látszik, hogy majdnem fellöki a füst az állványt :)

Valamiért (egészen pontosan azért, mert a vincseszterem tele van ilyen témájú képekkel és videókkal) úgy érzem, hogy mostanában elég sok vaskerekű bejegyezés fog születni, ezért gyorsan ellövöm az ugyancsak mostanában készült autós képeimet, hogy a nem villamos- és vasútmán olvasók se érezzék magukat hanyagolva.

Az persze látszik, hogy nem mentem túl messze a sínektől az első kép elkészítéséhez: a puchbergi pályaudvar mellett parkolt ez a szép régi Bömös.

Majdnem leírtam, hogy sajnos nem tudom megállapítani, a Neue Klasse mely tagjáról van szó, aztán rájöttem, hogy lefotóztam a típusjelzést is :) Nem olyan csinos, mint a 2000ti, de azért csúnyának se mondanám!

És rögtön a másik véglet: egy Simson Schwalbe. Érdekes, hogy tavaly Köln belvárosában láttam egyet, most meg Münchenben - a jelek szerint "nyugaton" kezd kultjárművé válni a "Fecske"? Egyébként (ha nem felejtettem el valamit) ez az egyetlen motorkerékpár jellegű jármű, amin ültem életemben: tizenvalahány évesen valaki hozott egyet a társaságba, és ki lehetett próbálni. Főleg az maradt meg, hogy már a második körre indulok, amikor elkezd kergetni egy kóbor kutya, miközben egy lefagyott, kátyús földúton próbálok nem elcsúszni a befagyott tócsákon. Őrületes egy üldözéses jelenet volt: tiszta Mission Impossible 2, csak robbanások (és Tom Cruise) nélkül. Hogy hogyan tudtam kezelni a váltót, meg hogy hogyan indítottam újra, ha lefulladtam (mert biztos lefulladtam) az első kör során, arra nem tudok visszaemlékezni, mert minden emlékemet elhomályosította, hogy bukás nélkül el sikerült menekülnöm a kóbor kutya elől :)

Keleten a segéd- és motoros biciklik jelentették az egyéni közlekedés egyetlen viszonylag olcsón elérhető fajtáját, az NSZK-ban pedig a mikroautók, mint például ez a Goggomobil. Ez egy kései verzió lehet, mert már nem előre nyílnak az ajtajai - ráadásul luxus kivitel, napfénytetővel és letekerhető ablakkal! 250 köbcentis, vagy kicsit nagyobb motorja is lehetett akár, de én csak azt tudom, hogy hihetetlenül aranyosan néz ki :)

Június végén a berlini közúti vasút (=lóvasút és/vagy gőzvasút és/vagy villamos) 150. szülinapját megnézni mentem Berlinbe. A fő attrakció egy ünnepi járműfelvonulás volt, de szombat-vasárnap egy kocsiszíni nyílt nap is a program része volt. A nem éppen belvárosi helyszínre kijutás az alkalomhoz illő volt: az Alexanderplatztól nosztalgia metróval lehetett Lichtenbergig eljutni, onnan pedig nosztalgia villamossal a remizhez:

Az 1910-ben épített, nyitott peronos motorkocsi szombaton - vélhetően a rossz időjárás miatti kevesebb érdeklődőnek köszönhetően - szólóban futott, másnap azonban egy 1908-as pótkocsit is hozzácsatoltak.

Ezen a képen jól láthatók a motorkocsi forgóvázai, melyek nem két egyforma méretű kerékpárból állnak, hanem egy kisebb és egy nagyobb kerekűből. Utóbbi van hajtva, előbbi az ívbeállást segíti; értelemszerűen a forgáspont nem a két tengely közt félúton, a forgóváz közepén van, hanem nagyobb súly esik a hajtott tengelyre - ezt a megoldást maximum forgóváznak nevezték. Egy időben sokfelé kísérleteztek ilyesmivel, még Budapesten is, de a környékünkön csak pár helyen, például Berlinben és Münchenben terjedt el - utóbbi helyen egészen a hetvenes évekig használtak ilyen futóművű kocsikat!

Úgynevezett "lomtalanítás" van a környéken, úgyhogy napok óta egyetlen lepratelep az egész kerület. Igaz, hogy ki van adva, mikor kellene kitenni az időnként kimondottan veszélyesnek számító hulladékot (pl. ajtók/szekrények üvegtáblákkal, kibelezett elektromos berendezések), de az emberek akkor érnek rá, amikor ráérnek... Tehát mondjuk hétfőn kellene kitenni, de az emberek hétfőn dolgoznak, csak hétvégén érnek rá, akkor tudnak otthon selejtezni, akkor van idejük lecipelni. De nem baj, a lényeg, hogy a szemételhordóknak kényelmes legyen.

Meg az is igaz, hogy elvileg tilos (és büntethető) lenne a turkálás, de mégis látni embereket, akik pontosan azt teszik. Beletúrnak a halomba, valamit kiemelnek, megnézik, rájönnek, hogy mégse kell, úgyhogy a hátuk mögé dobják, hadd legyen még nagyobb a kupleráj. Tudnám, miért lomtalanításnak hívják, ha egyszer pont az az eredménye, hogy telelomosodnak a közterületek :(

Amikor ezt a bejegyzést írom, még csak két perce van hétfő, de máris a péntek jár az eszemben - meg egy régi szám feldolgozásának feldolgozása:

A magyar szövegre szerény nyomott véleményem szerint nem érdemes nagyon odafigyelni, de a kilencvenes évek első felének Baross tere/Keleti pályaudvara elég alaposan bemutatásra kerül a klipben. Ma már nem tudom eldönteni, hogy én magam is láttam például azt a srácot a patkánnyal a nyakában ugyanott akkoriban, vagy csak túl sokat néztem ezt a videót :)

Érdekes dolgok zajlottak nyáron a Duna két partján. A budain az ipari csörömpölőket Tatrákra cserélték, amire azért volt lehetőség, mert a Lánchíd hídfőjében (Lánchídfőben?) futó alagutat, amibe a Ganzoknál szélesebb Tatrákat nem szívesen engedték le, elkezdték kiszélesíteni, a Clark Ádám téri visszafogón meg simán elfértek a szélesebb csehszlovák tuják is. Eközben a túloldalon szintén a lánchídi villamos aluljárón molyoltak, emiatt a Március 15 tér és az Eötvös tér közt egyvágányozás volt, párosával. Én meg persze mentem videózni:

Nem várt elfoglaltság miatt (ti. lusta voltam előre megírni a bejegyzéseket, inkább mással foglaltam el magam) most valami mással kell kitöltenem ezt a hetet, mint amivel eredetileg szerettem volna:

Na nem kell félni, odáig nem fajulnak a dolgok, hogy tornáztassalak benneteket - szerencsére ebből a videóból is ki van vágva a lényeg -, viszont maga a bevezető és a vége főcím máig nagy kedvencem. Igaz, amikor ment, még nem gondolkoztam el azon, hogy pontosan miért is kergeti a rajzfilmpasi csücsöri szájjal igen bögyösre (és minikosztümösre) rajzolt asszonyát, de nagyon tetszett, ahogy a végén a nagyszülők a csilláron lengenek. Viszont a dalszöveg egy részét ma se értem... mit mondanak az előtt, hogy "... és minden este ismételhető"? Nem vicc, tényleg kb. 40 éve nem bírom dekódolni!

A Telesport régi főcímét is imádtam! Nem is annyira a rajzokat, mint inkább a zenét... És a youtube-nak köszönhetően ma már végig tudom hallgatni a számot, ahonnan vették:

Nos, a CAF-ok bemutatásán és első köreinél tényleg nem tudtam ott lenni, de este, meló után csak kimentem a Határ úthoz, és végül sikerült egy teljes kört is megtennem az egyik kocsival a kettőből (a másik elment kocsiszínbe). Mivel állvány nem volt nálam, elsősorban videóztam, és szerintem sikerült is az év nyitójelenetét megcsinálni. Igazából csak annyi történt, hogy a megállóba érkezéskor lepattantam a kocsiról, előrerohantam kicsit, és közben kitaláltam, hogy a jelenet a kivilágított templommal fog indulni, amiről lesvenkelek a villamosra. Hogy pont ekkor megszólaltak a harangok, az olyan bónusz volt, hogy az már földöntúlinak tűnt:

Kiderült, hogy ma negyven éves a Fawlty Towers, úgyhogy ma se nagyon van kedvem blogot írni, ha egyszer lehet ezt is nézni:

Tudom, ez nem is a ma évfordulózó első rész, hanem a négy évvel későbbi második évad negyedik része, de szerintem ez volt az egyik legjobb. Meg az, amit életemben először láttam belőle, 1988-ban, a Super Channelen:

Hát, ez a hét vélhetően nem a blogbejegyzéseimről lesz emlékezetes - de néha mást is lehet esténként csinálni, mint a klaviatúrát püfölni! Amíg a blogírói válság rendeződik, itt egy újabb antropomorf... sőt: androidmorf épület Pestről. Nem olyan látványos, mint a Hammbekaplak-kapu és az azóta már eltűnt Lusta Teknős, nem is olyan meglepő, mint a József nádor téri Bagolyház, de szerintem határozottan egy robot néz felénk a magasból:

A profibbak biztos a helyszínt is tudják. Vagy nem? :)