HamPLÓ

Bár ez sajnos csak egy eleme a használatbavételi procedúrának, nem a vége, 2015. január 26-án hétfőn először ment át villamos a Lágymányosi (elnézést kérek, nincs bajom a Rákócziakkal, de egyszerűen még így jön) hídon:

Sokáig kellett erre várnunk: az átkelőt '95-ben adták át, az 1-es villamos pedig 2000. december 16-ától járt a pesti hídfőig, de valahogy sehogyse bírt továbbmenni.

Egy csonka fordítóvágány szomorkodott a rámpa közepén, az 1-es fejlesztése pedig a távolba veszett - ez a Combino is csak a típus engedélyezése kapcsán előírt próbamenetek miatt járt erre.

Mennyivel kellemesebb látvány, hogy végre két vágány van ott, ahol kettőnek kell lennie :) Egyébként a közhittel ellentétben a hídon nem a villamos "talpfái" voltak előre megépítve, csak acélcsonkok, amikhez a betonaljakat oda lehet zsaluzni; amik betonaljnak néztek ki, azok a csonkok fedő dobozai voltak. Ha jól értem a leírást, végül egyfajta "híd a hídon" pálya épült, remélhetőleg be fog válni (ez itt a képen még nem az, hanem a felvezető szakasz hagyományos része).

Két fényképezőgéppel és egy kamerával felszerelkezve éltem BKV-s/BKK-s ismerőseim meghívásával, hogy menjek megörökíteni a nagy eseményt, és mivel nem vagyok polip, utóbbit állványra tettem. Azzal sajnos nem számoltam, hogy a szél ennyire belengeti a képet, úgyhogy kreatív vágástechnikával próbáltam javítani az összhatáson. Miután feltöltöttem, megmoccant bennem a kisördög, és a youtube lehetőségei közül ráengedtem a szerintem leginkább a témához illő zenét ;) Kár, hogy a végét nem lehetett szépen kihalkítani...

A Dóm után egy másik meghatározó kölni épületet szeretnék bemutatni: a Nagy Szent Márton-templomot. Nem olyan híres, mint jóval nagyobb testvére, de a látványa legalább annyira hozzátartozik a város látképéhez - ráadásul jóval régebb óta:

„Gross St Martin - Rheinpanorama um 1856“ von Johann Franz Michiels - Uta Grefe: Köln in frühen Photographien 1847-1914, Schirmer/Mosel Verlag, München, 1988, ISBN 3-88814-294-6 Scan by Raymond Disc. - Raimond Spekking. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A nappal és este is pompázatos négyezeti (a kereszt- és hosszházak találkozása fölött emelkedő) torony eltéveszthetetlen látvány, de nekem az is feltűnt gyerekkoromban, hogy a körülötte álló házak mind újabbak nála - ami arra utalt, hogy igencsak mozgalmas története lehet:

A kezdetek - természetesen - a római időkig nyúlnak vissza, de akkor nem szentély állt itt: a második világháború után többször is igen alaposan átkutatták a környékét, és több rétegben eltérő funkciójú épületek maradványait találták. Az első században vélhetően sportolásra használták a csak kicsivel a Rajna vízszintje fölé emelkedő, bekerített területet; egy úszómedence nyomait is fellelték - vagy legalábbis valamit, amiről úgy gondolják, hogy úszómedence volt.

„Gross stmartin outlines 1-12 century animation“ von Elke Wetzig (Elya) - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Később - vélhetően árvizeket követően - feltöltötték a területet, ekkor raktárkomplexum került ide, melynek déli és keleti falainak vonalvezetése részben megegyezik a későbbi templom, és hozzá tartozó apátság falaiéval. A templom alatti kiállításon elegyedtem szóba egy úrral, aki úgy magyarázta, hogy a templom középhajójának oszlopainak alapja ugyanott van, mint a római kori raktár oszlopainak alapozása volt, de nem egyezik meg azzal: a római alapokat alapnak használták a középkori alapokhoz...

Hogy pontosan mikor épült keresztény templom a rómaiak után egy ideig még használt déli raktárépület helyére, azt azért nem tudni pontosan, mert az erre vonatkozó legrészletesebb adatokról - melyeket az idők során minden más forrás is átvett - a XX. század elején kiderült, hogy az apátság egy (túl)buzgó szerzetesének kitalációi voltak. Ezzel együtt úgy gondolják, hogy akkoriban alapíthatták, amikor a névadóról - a Pannonia területén született Tours-i Szent Mártonról - a legtöbb frank területen található templomot elnevezték: a VII. és IX. század közt.

A X. században már írásos nyomai vannak az apátságnak, majd annak, hogy a hozzá tartozó templom már javításra szorult. A XII. században a várost tűzvész rombolta le, ekkor döntöttek egy új templom építése mellett, melynek az eredménye a ma is látható háromkarélyos szentély - amikor 1172-ben felszentelték az épületet, még nem is állt sokkal többől. Érdekes, hogy amikor a hosszházat építették, az rálógott volna egy szomszédos templomra, ezt elkerülendő aszimmetrikus lett az alaprajz. Később ez a másik templom eltűnt, de az aszimmetria megmaradt...

A XIII. századra teljesen elkészült templom számtalanszor károsodott: leégett a teteje, leomlott a torony egyik vagy másik része - utóbbi északnyugati saroktornyát a XVI., a délnyugatit pedig a XVIII. század után a XIX.-ig nem is építették vissza, a korabeli képekről ezek hiányoznak. De voltak más változások is: a XVIII. század elején teljesen lebontották és újraépítették az apátságot, majd a templom belsejét is átalakították. Az 1800-as évek elején a francia megszállás miatt a korábban említett szomszédos templomot elárverezték és lebontották, de a Szent Márton megmaradt - a funkcióvesztés miatt gondozatlanná vált apátságot viszont végleg elbontották.

„Gross St Martin - Blick von Westen vor 1899“ von Unbekannt - Max Hasak (1856-1934): Die Baukunst. 11. Heft: Die Kirchen von Gross St. Martin und St. Aposteln in Köln, Verlag W. Spemann, Berlin, Stuttgart, 1899 Scan by Raymond - Raimond Spekking. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A porosz uralom alatt újjáéledő Kölnben nem csak a Dómot akarták befejezni, de a lehangoló látványt nyújtó Szent Márton-templomot is felújították, részben a város pénzén. A kor ízlésének - a historizmusnak - megfelelő belső díszítést a lébényi román stílusú templomot is felújító August Essenwein tervezte:

2014 szerintem sikeres beruházása volt, hogy lecseréltem eddigi kicsi de nem túl praktikus videókamerámat egy kicsit nagyobb, de legalább marha jól zoomolóra. Amikor épp volt nálam állvány, és nem volt túl nagy szél, próbáltam új/más nézőpontokat keresni a korábbiakhoz képest - a végére egész "tévés vágókép"-kompatibilis lettem :)

Szórakoztatónak találtam, hogy a kamerával olyan részleteket is megláthattam, amiket szabad szemmel nem vettem volna észre ebből a távolságból, például a hetes buszt, amint kénytelen felvenni az Erzsébet híd púpján felfele erőlködő biciklis tempóját, vagy azt, hogy szerencsétlen Fényvillamos mennyire ugrál a 2-es felújításra igencsak megérett vágányain...

NZA barátom a budapesti fogaskerekű megmentésének egy érdekes alternatívájáról teoretizált néhány hónapja, melynek alapvetése az volt, hogy a Svábhegy oldalának meredekségéhez igazából nincs szükség fogaskerékre. És nem csak a mai technikai lehetőségek mellett igaz ez: a linzi Pöstlingbergbahn például 1898 óta fogasléc nélkül mássza meg a város "házi hegyét"!

Ráadásul 2009/10-ben alaposan át is építették a vonalat, 50-es számmal a városi villamoshálózatba integrálva: a régi, városszéli végállomás helyett (ezt látjuk itt fentebb egy 2004-es felvételen) ma a belváros közepéig, a főtérig átszállás nélkül el lehet jutni - valami hasonló ez, mint amiről a Fogas kapcsán álmodozunk. Ennek viszont természetesen műszaki vonzata is volt, ami miatt a mai Pöstlingbergbahn más, mint egykor volt.

„Trams du Pöstlingberg (Autriche) (4565150778)“ von Alain GAVILLET from Chêne-Bougeries, Suisse - Trams du Pöstlingberg (Autriche) Uploaded by tm. Lizenziert unter CC BY 2.0 über Wikimedia Commons

A maximálisan 116 ezrelékes folyamatos emelkedő (a svábhegyi fogason ez az érték 110 ezrelék) természetesen sok fejtörést okozott a tervezőknek. Először gőzvontatású fogast akartak ott is építeni, aztán színre lépett egy villamosítással foglalkozó konzorcium, amely erőművet akart Linzben építeni, a szabad kapacitást pedig a város közúti és egyéb vasútjainak tervezte eladni. Az első ötletekből gyakorlatilag csak az útvonal maradt, amikor létrejött a villamos üzemű hegyivasút terve.

Az emelkedőn nem is annyira felmászni nehéz (bár természetesen a csúszás, kipörgés problémát jelent), inkább a megállással van gond, ezért rendhagyó megoldást fejlesztettek ki: az acél keresztaljakra különleges profilú síneket rögzítettek, melyekbe szükség esetén a csipeszszerű fékszerkezet bele tudott kapaszkodni. Ez a mélyre nyúló szerkentyű természetesen különleges kivitelű váltókat igényelt (melyek az első képen is kivehetőek), illetve a villamoshálózatra se tudott ilyennel felszerelt jármű kimenni.

Egyébként már csak azért is szükség volt komolyabb átépítésre 2009/10-ben, mert a linzi villamosok a meglehetősen különleges 900 mm-es nyomtávon közlekednek, míg a Pöstlingbergbahn méteres nyomtávú volt. Olyan fékezési megoldásra volt szükség, ami nem akadályozza a városban közlekedést, tehát a pálya helyett jármű oldalon kellett gondoskodni róla. Az átjárás persze féloldalas: a Pöstlingbergbahn új járművei bejárhatnak a városba, de a sima városi villamosok nem mászhatnak fel a hegyre.

Mivel a linzi közlekedési vállalat jó együttműködést alakított ki a Bombardier-val, az új "hegyivillamos" a Linzben hatvanvalahány darabbal már bizonyított CityRunner (jelenlegi márkanevén Flexity Outlook C) testre szabott verziója, a "MountainRunner" lett (miután az eredetileg kiválasztott cég kiszállt). A rövidség és a régi színek csak a felszín, a fő különbség a duplázott hajtás- és a minden tengelyre egyenként ható fékrendszer (melyet természetesen elektromágneses sínfék is kiegészít). A motorok teljesítménye ugyanakkora, mint a hosszabb "síkvidéki" verzión, de az áttételt a meredekebb pályára optimalizálták - ennek ellenére a városi síneken így is lazán eléri az 50 km/h-s sebességet!

Az előző télen csak mutatóba volt fénytroli, de most rendesen, utasforgalomban is lehetett lehetett találkozni vele, a 72-esen. Itt van a legjobb képem róla:

Persze nem lett az igazi így, hogy elindult a megállóból, én meg mérgemben felvettem az állványt, miközben még ment az expozíció, de legalább eltér a sablontól :)

Normál esetben pedig így nézett ki. Itt épp eleget állt a megállóban, de mellette is álltak autók, az meg annyira nem volt jó, mert egyik se volt átlátszó. Két kocsi közt azért sikerült egyet lőni, a próbálkozás közben meg elhatároztam, hogy hanyagolom a fotózást, inkább csak videózni fogok - de azzal meg az volt a gond, hogy a kamera autófókuszát és fénymérőjét teljesen behülyítette a sok LED, és a felvételek nagy részét el lehetett dobni. Azért pár este alatt összejött egy videóravaló, úgyhogy lehet hallgatni ziuvisítást, légsűrítőberregést és rugónyikorgást is - majd a szakértők megmondják, hogy utóbbi a hátsó hídé vagy az áramszedőé:

Előző rész: Égig érő kőcsipkék: találkozás a kölni Dómmal

„Hasak - Der Dom zu Köln - Bild 22 1824“ - Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Egy akkora épület, mint a kölni Dóm, nyilván nem tud egyik napról a másikra felépülni, mégis viszonylag ritkának mondható, hogy valamit az "eredeti" gótika idején kezdjenek építeni, de már a neogótika idején fejezzenek be. Igazából kész csoda, hogy egyátalán befejezték...

„Alter Dom Köln - Rekonstruktion nach Essenwein“ von August Ottmar Essenwein* - Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Természetesen nem a dóm volt az első egyházi építmény ezen a helyen: a IV-V. századtól kezdve több templom is állt a mostani székesegyház helyén, végül 870-ben szentelték fel a Hildebold érsekről elnevezett román stílusú dómot. Ez a XIII. századra kicsinek bizonyult, ezért egy nagyobb építését határozták el - a régit 1248-ban lebontották, és azon nyomban nekifogtak az újnak.

„Fassadenplan F vom Kölner Dom“ von Unbekannt - Arnold Wolff : Der gotische Dom in Köln, Vista Point, 1986, ISBN 3889730604. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Miután I. Frigyes német-római császár Dasseli Rainald kölni érseknek ajándékozta a Háromkirályok Milánóból zsákmányolt ereklyéit, Köln zarándokhellyé vált, és a részben emiatt is szükségessé vált új, nagyobb templomot különösen reprezentatívra akarták építeni. Az első építőmesterek: Gerhard, Arnold és Johannes vélhetően franciaországi tapasztalatok után láttak Kölnben munkához: az első a gótikus alapokat, az arányokat vázolta fel, a második a főhomlokzatot tervezte. Utóduk, Johannes - Arnold fia - a főhajó szerkezetét és a feszítőműveket vetette papírra.

"Cathedral 1 by andy205" by a.stafiniak - http://www.sxc.hu/photo/341540. Licensed under Attribution via Wikimedia Commons

Lassan, de biztosan haladtak: 1265-re a keleti oldalon már elkészült a kápolnakoszorú tetőzete, és néhány máig meglevő ablak is a helyére került, de a nyugati oldalt gyakorlatilag még csak tervezték ekkoriban. 1277-ben készült el a sekrestye, a szentélyt a főoltárral pedig 1322-ben avatták fel. 1360 körül elkezdték a déli tornyot felhúzni, és a nyugati homlokzat is kezdett testet ölteni - a ma használt bejáratok legrégebbi díszei, a fentebbi képen is látható Péter-kapu szobrai 1370 és 80 közt készültek.

„Hasak - Der Dom zu Köln - Bild 17 1824“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A déli torony 1410-re elérte a második szegmens magasságát, és 1437-ben harangokat is kapott - de ezzel be is fejeződtek rajta a munkák: a tetején látható fa daru négyszáz évre leállt! A fentebbi, XIX. század eleji állapot többé-kevésbé a XIV-XV. század óta állt fenn. Látható, hogy elkezdték a kereszthajó déli (nekünk itt jobbra eső) nyúlványának falát építeni, megvoltak a főhajó oldalhajói is, illetve 1500-ban nekiláttak az északi torony alapozásának, de nem jutottak túl magasra vele. 1530-tól gyakorlatilag csak fenntartási munkákat végeztek a meglevő részeken, bár a már elkészült belső tereket rendszeresen használták misézésre - sőt, 1531-ben I. Ferdinándot itt választották német királlyá (császár csak később lett).

Volt mostanában sok vonat, metró, de még függővasút is, úgyhogy ideje egy kicsit a csáposbuszokkal is foglalkozni. A fentebbi felvételek a Fénytrolira várakozás közben készültek - olyan szép volt a naplemente, és olyan hangulatos az este, hogy vártam még egy kört a Ligetben, és hazafelé is a Hősök terén át indultam. Sok RÁBA nagyhíd morgás és némi Fővárosi Nagycirkusz általi fényszennyezés, itt:

Két és fél hónapja várfalas-gyilokjárós képekkel indítottam egy spontán esti képes sorozatot, és az a nagy helyzet, hogy nem ürült még ki a könyvtár, ahová a kattintmányokat raktam :)

Annak idején alulról indultunk, most fentről közelítjük meg a végre látogatható déli kortinafalat. A múltkor nem mindenki értett velem egyet, amikor azt írtam, hogy nekem tetszik a Várbazárnál is látható, több színnel részleteket kiemelő díszkivilágítás, meg hogy az egy színnel "nyakonöntés" jobb. Szerintem az ezeken a képeken tapasztalható sárgaláz elég jól bemutatja a problémáimat utóbbival - minden olyan, mintha gyerekkorom monokróm Hercules monitorain nézném a világot. A fentebbi képen amúgy egy szellem-kandelláber látható :)

Ez a modernizált gyilokjáró vezet az eddig elzárt részekre a régebben is nyitva álló északi kortinától. Olyan érzés volt rálépni, mintha valami teljesen idegen helyet fedeztem volna fel, pedig van valami olyan emlékem, hogy gyerekkoromban is tovább lehetett menni itt. Álmodtam volna csak, vagy tényleg volt ilyen?

Goth, izé, gótikus éjszaka. Ennek az attrap jellegű kiszögellésnek van másik oldala vagy belseje? Régi metszeteken láttam, hogy az akkori (Anjou-kori? Zsigmond?) palotának volt egy ilyen kiugrója - most csak a kiugró van meg, az épület hiányzik mögüle.

A fentebbi kép első blikkre akár egy alagsori ruhatárban is készülhetett volna, de aki jobban megnézi, az észreveheti a budapesti kisföldalattiéra hasonlító (poroszsüveges) mennyezetet - illetve az alul húzódó sínt. Ez a fotó ugyanis az U4 Rathaus Schöneberg nevű metrómegállójának peronján állva készült...

„Berlin U Bahnhof Stadtpark“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

... konkrétan itt. Föld feletti földalattit ugyan még Pesten is látni, de ez a megálló olyan békebeli hangulatot áraszt, amivel manapság ritkán találkozni Berlinben!

De nem ez az egyetlen furcsaság a vonallal kapcsolatban: sokkal meglepőbb, hogy az egész U4-es öt állomással rendelkezik (beleértve a végállomásokat), illetve hogy a képen látható kétkocsis szerelvények közlekednek rajta. Nem az a kimondott metrót igénylő feladat!

Már mutattam részleteket belőle, illetve említettem, hogy ha van olyan, hogy az ember kedvenc temploma, akkor az nálam mindenképpen a kölni dóm:

„Kölner Dom nachts 2013“ von Thomas Wolf, www.foto-tw.de - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

Persze ez nem verseny, ráadásul számos híres templomot még nem is láttam élőben; az építkezés története, az épület elemzése helyett most mindenesetre inkább arról írnék, hogyan ismerkedtem meg a Dómmal. A vizuálisabb beállítottságú olvasókat a továbbgörgetés előtt arra bíztatnám, hogy kattintsanak a fentebbi képre - a fotót teljes méretre kinyitva talán világos lesz, miért lelkesedem ennyire ezért az épületért!

Mielőtt '89-ben először itt jártam, Kölnről körülbelül annyit tudtam, hogy innen származik a kölnivíz, illetve hogy van egy nagy temploma. Amikor megérkezéskor kocsival átgurultunk a Severinsbrückén, és először megpillantottam  - valahogy úgy, mint a fentebbi képen, csak 25 évvel korábban -, még mindig csak annyit sejtettem, hogy nem kicsi épületről van szó.

Ahogy elindulsz a belváros régi sétálóutcáján, a Hohe Strassén, és a tetők fölött meglátod a légszennyeződéstől megfeketült tornyokat, még mindig nem érzed az arányokat, csak az furcsa, hogy többet gyalogolsz odáig, mint a torony magassága alapján gondoltad - merthogy a Dóm nagyobb, mint sejtetted, és tévedtél, amikor azt hitted, hogy már ott vagy.

Szóval a Dóm nagy. Nagyon nagy. Konkrétan nem tudod befogni fényképezőgéppel, annyira. Hogy képet kapjunk róla, mennyire: a fentebbi kép jobb szélén, az előtérben a tornyok csúcsdíszének eredeti méretű modellje látható...

... tehát ez a több emeletnyi faragvány (igazából ez betonból van) akkora, mint a legeslegfelső csipkesor a tornyok tetején. Konkrétan 8 méteres, a tornyok meg 157 méteresek. Összehasonlításként: a budapesti Országház kupolájának csúcsa 96 méter magasba nyúlik fel, de a Gellért-hegy teteje is "csak" 130 méterrel van feljebb, mint a Duna-part. Persze tudom, hogy manapság rengeteg ennél magasabb épület van, de azok általában nem neogótikus templomtornyok :) Sőt: még én is jártam magasabb templomtoronyban, de annak a katedrálisnak sem volt ilyen monumentális összhatása!

Valószínűleg napokig el tudnám fotózgatni a különféle íveket, pilléreket, áttört kődíszeket és szobrokat, de mivel nem volt ennyi időm, videóztam. Bár a nagy zoomolgatást a szél nem segítette, az talán látszik, hogy kicsit olyan ez az épület, mint egy fraktál: minden része egyre kisebb és kisebb részletekre bontható szét, és mindenütt találsz valami nézegetnivalót.