HamPLÓ

Az előző télen csak mutatóba volt fénytroli, de most rendesen, utasforgalomban is lehetett lehetett találkozni vele, a 72-esen. Itt van a legjobb képem róla:

Persze nem lett az igazi így, hogy elindult a megállóból, én meg mérgemben felvettem az állványt, miközben még ment az expozíció, de legalább eltér a sablontól :)

Normál esetben pedig így nézett ki. Itt épp eleget állt a megállóban, de mellette is álltak autók, az meg annyira nem volt jó, mert egyik se volt átlátszó. Két kocsi közt azért sikerült egyet lőni, a próbálkozás közben meg elhatároztam, hogy hanyagolom a fotózást, inkább csak videózni fogok - de azzal meg az volt a gond, hogy a kamera autófókuszát és fénymérőjét teljesen behülyítette a sok LED, és a felvételek nagy részét el lehetett dobni. Azért pár este alatt összejött egy videóravaló, úgyhogy lehet hallgatni ziuvisítást, légsűrítőberregést és rugónyikorgást is - majd a szakértők megmondják, hogy utóbbi a hátsó hídé vagy az áramszedőé:

Előző rész: Égig érő kőcsipkék: találkozás a kölni Dómmal

„Hasak - Der Dom zu Köln - Bild 22 1824“ - Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Egy akkora épület, mint a kölni Dóm, nyilván nem tud egyik napról a másikra felépülni, mégis viszonylag ritkának mondható, hogy valamit az "eredeti" gótika idején kezdjenek építeni, de már a neogótika idején fejezzenek be. Igazából kész csoda, hogy egyátalán befejezték...

„Alter Dom Köln - Rekonstruktion nach Essenwein“ von August Ottmar Essenwein* - Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Természetesen nem a dóm volt az első egyházi építmény ezen a helyen: a IV-V. századtól kezdve több templom is állt a mostani székesegyház helyén, végül 870-ben szentelték fel a Hildebold érsekről elnevezett román stílusú dómot. Ez a XIII. századra kicsinek bizonyult, ezért egy nagyobb építését határozták el - a régit 1248-ban lebontották, és azon nyomban nekifogtak az újnak.

„Fassadenplan F vom Kölner Dom“ von Unbekannt - Arnold Wolff : Der gotische Dom in Köln, Vista Point, 1986, ISBN 3889730604. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Miután I. Frigyes német-római császár Dasseli Rainald kölni érseknek ajándékozta a Háromkirályok Milánóból zsákmányolt ereklyéit, Köln zarándokhellyé vált, és a részben emiatt is szükségessé vált új, nagyobb templomot különösen reprezentatívra akarták építeni. Az első építőmesterek: Gerhard, Arnold és Johannes vélhetően franciaországi tapasztalatok után láttak Kölnben munkához: az első a gótikus alapokat, az arányokat vázolta fel, a második a főhomlokzatot tervezte. Utóduk, Johannes - Arnold fia - a főhajó szerkezetét és a feszítőműveket vetette papírra.

"Cathedral 1 by andy205" by a.stafiniak - http://www.sxc.hu/photo/341540. Licensed under Attribution via Wikimedia Commons

Lassan, de biztosan haladtak: 1265-re a keleti oldalon már elkészült a kápolnakoszorú tetőzete, és néhány máig meglevő ablak is a helyére került, de a nyugati oldalt gyakorlatilag még csak tervezték ekkoriban. 1277-ben készült el a sekrestye, a szentélyt a főoltárral pedig 1322-ben avatták fel. 1360 körül elkezdték a déli tornyot felhúzni, és a nyugati homlokzat is kezdett testet ölteni - a ma használt bejáratok legrégebbi díszei, a fentebbi képen is látható Péter-kapu szobrai 1370 és 80 közt készültek.

„Hasak - Der Dom zu Köln - Bild 17 1824“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A déli torony 1410-re elérte a második szegmens magasságát, és 1437-ben harangokat is kapott - de ezzel be is fejeződtek rajta a munkák: a tetején látható fa daru négyszáz évre leállt! A fentebbi, XIX. század eleji állapot többé-kevésbé a XIV-XV. század óta állt fenn. Látható, hogy elkezdték a kereszthajó déli (nekünk itt jobbra eső) nyúlványának falát építeni, megvoltak a főhajó oldalhajói is, illetve 1500-ban nekiláttak az északi torony alapozásának, de nem jutottak túl magasra vele. 1530-tól gyakorlatilag csak fenntartási munkákat végeztek a meglevő részeken, bár a már elkészült belső tereket rendszeresen használták misézésre - sőt, 1531-ben I. Ferdinándot itt választották német királlyá (császár csak később lett).

Volt mostanában sok vonat, metró, de még függővasút is, úgyhogy ideje egy kicsit a csáposbuszokkal is foglalkozni. A fentebbi felvételek a Fénytrolira várakozás közben készültek - olyan szép volt a naplemente, és olyan hangulatos az este, hogy vártam még egy kört a Ligetben, és hazafelé is a Hősök terén át indultam. Sok RÁBA nagyhíd morgás és némi Fővárosi Nagycirkusz általi fényszennyezés, itt:

Két és fél hónapja várfalas-gyilokjárós képekkel indítottam egy spontán esti képes sorozatot, és az a nagy helyzet, hogy nem ürült még ki a könyvtár, ahová a kattintmányokat raktam :)

Annak idején alulról indultunk, most fentről közelítjük meg a végre látogatható déli kortinafalat. A múltkor nem mindenki értett velem egyet, amikor azt írtam, hogy nekem tetszik a Várbazárnál is látható, több színnel részleteket kiemelő díszkivilágítás, meg hogy az egy színnel "nyakonöntés" jobb. Szerintem az ezeken a képeken tapasztalható sárgaláz elég jól bemutatja a problémáimat utóbbival - minden olyan, mintha gyerekkorom monokróm Hercules monitorain nézném a világot. A fentebbi képen amúgy egy szellem-kandelláber látható :)

Ez a modernizált gyilokjáró vezet az eddig elzárt részekre a régebben is nyitva álló északi kortinától. Olyan érzés volt rálépni, mintha valami teljesen idegen helyet fedeztem volna fel, pedig van valami olyan emlékem, hogy gyerekkoromban is tovább lehetett menni itt. Álmodtam volna csak, vagy tényleg volt ilyen?

Goth, izé, gótikus éjszaka. Ennek az attrap jellegű kiszögellésnek van másik oldala vagy belseje? Régi metszeteken láttam, hogy az akkori (Anjou-kori? Zsigmond?) palotának volt egy ilyen kiugrója - most csak a kiugró van meg, az épület hiányzik mögüle.

A fentebbi kép első blikkre akár egy alagsori ruhatárban is készülhetett volna, de aki jobban megnézi, az észreveheti a budapesti kisföldalattiéra hasonlító (poroszsüveges) mennyezetet - illetve az alul húzódó sínt. Ez a fotó ugyanis az U4 Rathaus Schöneberg nevű metrómegállójának peronján állva készült...

„Berlin U Bahnhof Stadtpark“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

... konkrétan itt. Föld feletti földalattit ugyan még Pesten is látni, de ez a megálló olyan békebeli hangulatot áraszt, amivel manapság ritkán találkozni Berlinben!

De nem ez az egyetlen furcsaság a vonallal kapcsolatban: sokkal meglepőbb, hogy az egész U4-es öt állomással rendelkezik (beleértve a végállomásokat), illetve hogy a képen látható kétkocsis szerelvények közlekednek rajta. Nem az a kimondott metrót igénylő feladat!

Már mutattam részleteket belőle, illetve említettem, hogy ha van olyan, hogy az ember kedvenc temploma, akkor az nálam mindenképpen a kölni dóm:

„Kölner Dom nachts 2013“ von Thomas Wolf, www.foto-tw.de - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

Persze ez nem verseny, ráadásul számos híres templomot még nem is láttam élőben; az építkezés története, az épület elemzése helyett most mindenesetre inkább arról írnék, hogyan ismerkedtem meg a Dómmal. A vizuálisabb beállítottságú olvasókat a továbbgörgetés előtt arra bíztatnám, hogy kattintsanak a fentebbi képre - a fotót teljes méretre kinyitva talán világos lesz, miért lelkesedem ennyire ezért az épületért!

Mielőtt '89-ben először itt jártam, Kölnről körülbelül annyit tudtam, hogy innen származik a kölnivíz, illetve hogy van egy nagy temploma. Amikor megérkezéskor kocsival átgurultunk a Severinsbrückén, és először megpillantottam  - valahogy úgy, mint a fentebbi képen, csak 25 évvel korábban -, még mindig csak annyit sejtettem, hogy nem kicsi épületről van szó.

Ahogy elindulsz a belváros régi sétálóutcáján, a Hohe Strassén, és a tetők fölött meglátod a légszennyeződéstől megfeketült tornyokat, még mindig nem érzed az arányokat, csak az furcsa, hogy többet gyalogolsz odáig, mint a torony magassága alapján gondoltad - merthogy a Dóm nagyobb, mint sejtetted, és tévedtél, amikor azt hitted, hogy már ott vagy.

Szóval a Dóm nagy. Nagyon nagy. Konkrétan nem tudod befogni fényképezőgéppel, annyira. Hogy képet kapjunk róla, mennyire: a fentebbi kép jobb szélén, az előtérben a tornyok csúcsdíszének eredeti méretű modellje látható...

... tehát ez a több emeletnyi faragvány (igazából ez betonból van) akkora, mint a legeslegfelső csipkesor a tornyok tetején. Konkrétan 8 méteres, a tornyok meg 157 méteresek. Összehasonlításként: a budapesti Országház kupolájának csúcsa 96 méter magasba nyúlik fel, de a Gellért-hegy teteje is "csak" 130 méterrel van feljebb, mint a Duna-part. Persze tudom, hogy manapság rengeteg ennél magasabb épület van, de azok általában nem neogótikus templomtornyok :) Sőt: még én is jártam magasabb templomtoronyban, de annak a katedrálisnak sem volt ilyen monumentális összhatása!

Valószínűleg napokig el tudnám fotózgatni a különféle íveket, pilléreket, áttört kődíszeket és szobrokat, de mivel nem volt ennyi időm, videóztam. Bár a nagy zoomolgatást a szél nem segítette, az talán látszik, hogy kicsit olyan ez az épület, mint egy fraktál: minden része egyre kisebb és kisebb részletekre bontható szét, és mindenütt találsz valami nézegetnivalót.

Nemrég felraktam egy videót, amiben ugyan volt egy rövid belső felvétel is, de azért alapjában véve kívülről mutatta a wuppertali függővasutat. Most itt van egy, ami az utazás élményéről szól - mert hogy élmény, az biztos: egy 13 kilométer hosszú vidámparki attrakció, amire napijeggyel akárhányszor fel lehet szállni :) Az 1901 márciusában megnyitott, 1903-ig két lépcsőben hosszabbított, és azóta is néha átalakított (közbenső fordítók és megállók épültek és tűntek el) vasút nem múzeumi műtárgy, hanem a környék egyik legfontosabb közlekedési eszköze, de egyben a turisták kedvence is: az egyik utazás elején mellettem egy idős nyugdíjas házaspár úgy visított fel elinduláskor, amikor eltűnt az állomás alólunk, mintha hullámvasúton lettünk volna, máskor pedig a Wupper folyó egyik zátonyán napozni látszó emberek kaptak elő fényképezőgépet a közeledtünkre. De unokákat állatkertbe vivő, a legrövidebb út helyett inkább egy kört forduló nagymamát is láttam.

A nyitó snitt repülésre emlékeztetett, ahogy egy utcából kiértünk egy térre, elhúztunk egy templom előtt, és bal fordulóval behelyezkedtünk a folyó fölé :) Viszonylag kevés az egyenes rész, hiszen a vonalnak a völgy egyetlen beépítetlen részét, a folyó légterét kellett követnie, ilyenkor a kocsi kileng, majd vissza, és még a következő megállóban is himbálózik. De az is érdekes, amikor a Bayer AG mindkét partra kiterjedő gyártelepének közepén megy át a vonal - a gyárat manapság már Leverkusenhez kötjük, de Barmenből indultak, majd valahol itt, Elbertfeldben fejlesztették ki és gyártották először - többek közt - a cég két híres termékét: az Aspirint és a Heroint(!). A videó végén a nyugati végállomásra, Vohwinkelbe érkezünk, ahol a járművek érezhetően ugrálósabban haladnak a házak közt, mint addig - nem tudom, hogy azért, mert itt régebben cseréltek sínt, vagy azért, mert ez a szakasz viszonylag meredek (maximálisan 40 ezrelék). Itt egyébként a végén a solingeni trolibusz felsővezetéke is alánk kanyarodott, de nem tudom, ténylegesen használják-e még a szakaszt (előtte egy héttel variálták meg a végállomást), mert fél óra alatt egy fél trolit se láttam.

Aki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis ott áll a kőbányai Bihari utcában, és 2014-ig legalább annyira egzotikus látványt nyújtott, mint amilyenre a neve alapján számítanánk. Persze a felújítás utáni próbajáraton levő nosztalgia villamos sokat dob az összképen, de azt leszámítva is nehéz elhinni, hogy egy 2000 nyarán készült fotót látunk:

Távol, a háttérben Kőbánya modern belvárosa, jobbra pedig a szóban forgó vasútállomás - a "lőrinci ikerkocsi" épp az ahhoz tartozó vágányokon csattog át.

És itt van ugyanaz a hely a másik irányból. Szakállas sorompó, vasúti híd, hátul pedig a kőbányai erőmű kéményei, melyek már szintén évek óta nincsenek meg. 2014-ig körülbelül annyi változott, hogy "Stukák" helyett hannoveri villamosok várták be egymást az egyvágányú szakasz két végén, immár nem 13-as, hanem 3-as jelzéssel:

Az elmúlt három évtizedben teljesen leépült a környékbeli ipar, emiatt az ipari szállítások elmaradoztak, és szép lassan az állomás vágányai is megfogyatkoztak - a nyolcvanas évek elején még egész sok volt belőlük:

Forrás: villamosok.hu, NZA gyűjteményéből

Maga Kőbánya-Hizlaló, bár tipikus "állomásépület kinézetű" állomásépülettel rendelkezik, sose volt személyforgalom kiindulási vagy érkezési helye:

A bejegyzés címéért ezennel elnézést kérek, de valamit kezdenem kellett azzal a ténnyel, hogy decemberi vonatfotós/videózós túránkon Ícé első helyszínnek Ács és Komárom közt nézett ki egy átjárót, majd a túra lényegi részét az osztrák fővárosban zártuk le. És volt egyfajta kezdet-vég tematika amúgy is, mert hajnalban azokat a vonatokat néztük meg Ausztria felé tartva, amiket aztán este a Westbahnhofon levideóztunk visszaindulás közben. Persze voltak bónusz fellépők is, például egy ráncajtós Ikarus csuklós, ami a napkelte utáni homályban tűnt fel a szántóföldek közt - vagy a Nohab-GM Alapítvány "élő nosztalgia" mozdonya, a Tizeske:

Persze a legérdekesebb jármű aznap oda- és visszafele is az Árpád - eredetileg Tas - sínbusz volt - a motornak jóféle hangja volt, amit sajnos reggel a szél, este pedig a t. publikum fújt el. Számomra ezen felül premier volt a Siemens "kamion arcú" új mozdonyát, a Vectront végre munka közben látni: Münchenben a gyár vágányain ugyan többet is láttam várakozni, illetve "hidegen" Ferencvárosban is találkoztam vele, de fotóm még nem volt róla. Mindezen túl megörökítettem a MÁV Nosztalgia Kft. tizennyolc kocsis (!) adventi különvonatát is, meg pár öregebb osztrák mozdonyt, mert azért ott se Taurus van :)

Karácsony első napján szüleimmel felmentünk a Normafához. Gyerekkoromban megszámlálhatatlan alkalommal jártunk a "fajátékos" játszótéren, és most kiderült, hogy már babakocsiban is jártam fent, pont karácsonykor, azaz többet jártam itt, mint amire emlékezhetek.

A nosztalgiázás a kellemes emlékek ellenére sem volt felhőtlen, hiszen alig két napja oldották fel a jég okozta károk miatt elrendelt zárlatot, és a hírek nem túloztak: a fagy tényleg végigborotválta a hegyoldalt (is).