HamPLÓ

Megint egy videó, hadd örüljön Rocko ;) Van itt minden: lerobbant tuja tolása vagy húzása (nem volt világos, mert már csak azt láttam, ahogy indul a menet, kékvillogóval kísérve), baleset miatt a Bosnyákon visszafogó Banán, 62-esre beugrott 24-es villamos, havasesőben rohanó Csepel nagysegély, idegenvezetős különvillamos a Lánchíd tövében (csak utólag vettem észre, hogy nem sima 2-es volt), egy- és két vágányon "egyvágányozó" Combinók a Nagykörúton, utasforgalomban nem használt vágányon mosodába tartó ICS, és pár pillanat a tegnap a budai rakpartra terelt 47-esről:

Sejtem, hogy a művészetben járatosak most a szívükhöz fognak kapni, de be kell valljam, én tegnapig nem is tudtam, hogy Budapesten van szobra Darth Vadernek! Ráadásul a Sith Sötét Lovagjának egy elég kevéssé ismert korszakából, amikor éppen nem is volt annyira Sötét:

Persze én nyitott vagyok bármilyen más megoldásra is, hogy pontosan mit látunk ezen a - Városligetben készült - képen! Azt azért el kell mondjam, hogy kevés ennél bizarrabb dologgal találkoztam errefelé, pedig elég sok koncerten voltam ifjúkoromban a PeCsában:

A Web3.14-kompatibilitás érdekében elkészítettem a majomság meme verziót is a fura művészeti jelenségről:

Seriously, WTF?!

Nem olyan ez a kép, mintha rossz darabokból illesztettem volna össze egy panorámát? Pedig tényleg így néz ki :)

Kicsit magam is meglepődtem azon, hogy a feltöltött fájlok közt találtam két további köpenicki képet. Valamiért úgy emlékeztem, csak a múltkori panorámát akartam feltenni, de ezek szerint nem :)

Ez itt a köpenicki belváros kapujának is tekinthető sarok, ahol persze villamosok is el/összeágaznak: a fachwerk-épület mögül a beszédes nevű Bahnhofstrasse érkezik, az előtérben az egyik irányba a Friedrichshain (azaz a szűkebben vett Berlin) felé vezető országútként funkcionáló, a másik irányba pedig egy hídon át az óvárosba vezető Lindenstrasse látható. Valaki remélhetőleg azt is megmondja, hogy az előtérben a háromkerekű régiség micsoda!

Ez pedig a köpenicki városháza, a tópartról nézve. A jobb szélen látható tömeg a köpenicki kapitányról szóló folklórműsort nézi, mely leginkább arról szólt, hogy porosz katonai ruhákba öltözött emberek sokat kiabáltak és söröztek :)

Végre sikerült elolvasnom az "A tévémaci tudatformáló szerepe - Az államszocialista nevelés emblematikus figurájának története" című tanulmányt, ami abszurdan hangzó címe ellenére nem egy elveszett L'art por l'art társulatos jelenet, se nem unalmas olvasmány! Pár dolog a helyére került végre: emlékeztem, hogy a mai tévémaci előtt volt másik, és arra is, hogy ez a "másik" se az első volt már fennállásom történetében. Hogy a történet bonyolultabb legyen, beugrott az is, hogy anyuék annak idején mondták, hogy igazából az "én" első macim se az első volt. Ezt a korai macit annak idején szerintem láttam is valami újságcikkben vagy képeskönyvben, de csak arra emlékszem, hogy mintha tömzsibb lett volna, és más ruhát hordott.

Az 1963 és 68 közti változatot persze esélyem se volt látni, a második viszont gyerekkorom maradandó emléke volt, és az is rémlett, hogy amikor bemutatták a harmadik tévémacit, azt hittem, "nemváltás" történt: az új maci fiú volt, az előzőre viszont én speciel azt hittem, lány. A tanulmányból kiderült, hogy nem csak engem zavart meg az öltözködése :) Szintén érthetővé vált, hogy miért voltam bizonytalan abban, hány maci is volt gyerekkoromban: mert a harmadik alig másfél évig volt látható. A Foky Ottó-féle "mai" maci viszont már lassan harminc éves, és valahol tök furcsa, hogy emlékszem rá, amikor még új volt. Ennél már csak egy durvább dolog van: hogy állítólag se az első, se a harmadik maciról nem maradt kópia! Most már nem csak az elveszett Doctor Who részeket kell felkutatnom, ha végre sikerül beüzemelnem az időgépemet, hanem ezt is :) Örömömre szolgál viszont, hogy a második macit - gyerekkorom Tévémaciját - sikerült megtalálnom a youtube-on:

Remélem, azért egyszer valahonnan előkerülnek az elveszett macik is, valami padlásról, ahová az a tévés munkatárs vitte fel a tekerecseket, aki a selejtezéskor kimentette őket a Szabadság térről. Mert egyszerűen nem hiszem el, hogy senki ne lett volna, aki megakadályozta volt egy ilyen kortalan médiaintézmény elvesztését..!

Mi az: Grafitemberrel kezdődik, velem végződik, de igazából a kettő közti rész a legjobb?

Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi... Lenin Kohászati Művek körül elterülő városban valakit nem vettek fel az egyetemre, mert hiányzott a munkásmozgalmi pedigréje. Az illető kényszerből lehúzott egy évet - terepen - a helyi közlekedési vállalatnál, hogy utána dolgozó ifjúként újra próbálkozzon, és eközben mintegy mellékesen magába szívott egy csomó jó sztorit a város mindennapi életéből.  Persze nem csak erről a korszakról vannak emlékei, hiszen a városi közlekedéssel előtte és utána is volt kapcsolata: Bengáli húsgyalu, szilveszter éjjeli szolgálat az avasi kilátónál, kék busszal bevásárolni induló aranytorkú járművezető... ráadásul olvasás közben megismerjük Miskolc atomkori történelmének mindennapjait.

A kisebb formátumú (A5-ös) listaára 1985Ft, kiadótól rendelve 1600Ft. Van "nagymamabarát" A4-es verzió is, kicsit drágábban. Megrendelni pedig itt kell.

Új gép, új képmegmunkáló szoftvereszköz (más átméretező és élesítő algoritmussal), új HTML-editor (mert az ezeréves Netscape Composer nem települ 64 bitre)... azt hittem, szétüt a guta, mire végre sikerült befejeznem ezt az oldalt. A fene essen mindenbe, hogy már a sz*r se a régi! :) És szintén a fene essen az egészbe, hogy gyakorlatilag semmi világrengető újdonságról nem tudok beszámolni. Hisz nem fotózhattam még, ahogy fektetik a budai fonódó vágányait, nem hosszabbodik sehogyse az 1-es, de még az "új" Deák tér se készült el időre. A már meglevő gödrök bezzeg maradtak.

 
 
Életképek 43: 2010 ősze, 2010/11 tele I-II.
Halottak napi forgalom, Combino a Frankel Leó utcában, esti hangulatok, fogaskerekű, ilyesmik...

Emlékszem, mennyire tetszett, amikor nagyiék elmondták, hogy a Lizsé közepén látszólag feleslegesen ácsorgó felüljáró miért is van ott, illetve amikor rájöttem, hogy a szintén elég feleslegesnek tűnő gát mi célt szolgál a tóban...

Jól látom, hogy utóbbin már nem lehet átsétálni? Vajon miért?

Szerintem más is észrevette már, hogy a tavak sokszor panorámakészítésre inspirálnak (úgy itthon, mint külföldön), és nem volt ez akkor sem másként, amikor alapvetően villamosfotózási célzattal Köpenickbe vetődtünk:

Persze igazából nem tavat látunk, hanem a Dahme folyót, ahogy épp belefolyni készül a Spree-be, de Berlin belvárosa körül a folyók általában tavak sorozatának képében manifesztálódnak, úgyhogy a Duna sodrásához és gépesített forgalmához képest ez igenis inkább tó :)