HamPLÓ

Elgondolkodtatás és szellemi csúcsok megmászása helyett egy kis videó júliusból, a Füsti tizedik születésnapjáról:

A cím természetesen marhaság, hiszen egy gép nem lehet militáns, maximum a létrehozója és/vagy használója, de valamit oda kellett írnom címnek :)

A kecskeméti repülőnapon nem csak az eget volt érdemes figyelni, hanem a mindenfelé ácsorgó gumikerekűeket is.

Kezdjük a hagyományőrző szekcióval! Míg a hivatásos hadtörténeti megőrzés többnyire bakokra állított rozsdafoltos vasakat jelent, vannak élő kiállítások is az országban. Nem tudom, a Kecskeméten látott csapat kicsoda-micsoda, de szerintem egy "élőkép", valódi (Willys?) Jeep-pel izgalmasabb, mint egy makett vagy kép a vitrinben.

Itt van a szovjet rokon, a GAZ/UAZ (a GAZ kezdte gyártani, majd az UAZ folytatta) 69-es. Gyerekkoromban ugyan már inkább UAZ-469-esekkel találkozhattam (bár a múlt idő nem igazán pontos, hiszen ma se ritkák), de azért rémlik ez is.

Nem katonai, de majdnem: egy határőr Niva. Amikor évtizedekkel (na jó: kettő és féllel) ezelőtt először láttam ilyet, viccesnek találtam, de azóta sokan mondták, hogy nem szabad alábecsülni, mert nagyon jó kis off-road jószág, ami még mindig köröket ver a legtöbb utcai terepjáróra. Az más kérdés, hogy én speciel leginkább gyalog szeretek a természetbe menni - esetleg kisvasúttal :)

(Persze elvileg most is ott van az időközben a házra applikált szigetelés alatt, de ez maximum a jövő generációk régészeinek szolgáltathat okot az örömre:)

Imádom Budapestet, imádom a hidakat, és időről-időre rámjön, hogy panorámaképeket csináljak (lásd az "ajánlott bejegyzések" linket alul). A legjobb pedig egyszerre foglalkozni ezekkel! Az első két kép a HÉV feletti gyalogoshídról készült, ami ugyan a mérnökök szerint csak felüljáró, de mi gyereklelkű felnőttek tudjuk, hogy az akkor is híd :) Itt van tehát a lágymányosi Duna-kanyar, Petőfi híddal:

Ez talán eddigi legméretesebb panorámaképem, még kicsit le is vágtam a széleiből, hogy viszonylag értelmesen meg lehessen jeleníteni. Körülbelül az előtérben levő rész az Budapesten, ami az elmúlt húsz évben valamennyire fejlődött. Kár, hogy nem igazán minőségi építészettel! Bár a pesti (jobb) oldalon a lakóházak nem is olyan rosszak; sokkal kevésbé tudom értelmezni az egyetemi tömböket a budai oldalon. Unalmas kockák, formátlan tető jellegű képződménnyel a tetejükön, és ami a legérthetetlenebb: várfalakra emlékeztető valamikkel a homlokzat alatt-előtt. Vajon mi volt a koncepció, amikor a hozzánk közelebb eső (baloldali) nagy tömbnél azt a lábakon álló erkélyt kitalálták a teljesen tagolatlan, unalmas homlokzat közepére? Valami mást akartak, mint az északabbra levő tömb lépcsős színezése? Hát... jól sikerült. Biztos sokan nem szeretik a pesti oldali szalagházakat, de azok lakóházak, nem lehet elvárni tőlük a grandiózus kinézetet. Ellentétben egy egyetemi épület legyen különleges, legyen valami hangulata, ne legyen  csupán még egy az unalmas kockaépületek közt! Legalábbis a Műegyetem "K" épülete közelében... De nem akarok túl sokat morogni, hiszen "ízlések és pofonok"; inkább megemlékeznék a balszélen levő kikötőponton mögötti beton bakokról, amiken egykor egy naaaagy sárga daru állt, ami a partról a víz fölé tudott nagyobb terheket emelni. Vajon áttelepítették máshová, vagy csak simán szétvágták?

Itt van egy kisebb kivágást átfogó, részletesebb panoráma, ugyanonnan, a felüljáró korlátjáról:

Ezen már jobban kijön az "azért milyen baromi jó fekvésű ez a város" faktor, nem? :) Villamosmániások figyelmét külön felhívnám a Petőfi hídon áthaladó Combino-darabokra. Valószínűleg ugyanahhoz az óriáskígyóhoz tartoznak, amit egyben is látni a híd közepén, csak a panoráma egyes szeleteire nem fért rá teljesen, ahogy haladt. Esetlegesen erre járó hajósoktól pedig azt kérdezném, hogy az A38 alatt mi az a hadihajó (aknamentesítőnek nézném, de nem értek hozzá)? Leszereltnek néz ki, és nem sok mozgást láttam eddig körülötte, pedig azt hittem, kiállítás célból rakták oda. Persze tény, hogy az HMS Belfast Londonban kicsit látványosabb :)

Harmadiknak egy régebbi kép, az is lehet, hogy korábban már szerepelt. Az Erzsébet híd még díszkivilágítás nélkül sötétlett az éjszakában, de a budai rakparti fényfüzérnek azért így is volt hangulata, gyorsan csináltam egy vízszintes svenket róla.

... szerintem Budapesten van (2-es, 19-es), de rögtön utána Innsbruck jön. Ez a tiroli város valami eszméletlen klassz helyen van: egy meglehetősen meredek falú völgyben, emiatt este az ember nem a csillagokat látja, hanem a hegygerincek tetején levő jelzőfényeket. Persze más előnye is van a fekvésnek :) például a jó levegő, mesés panoráma. Maga a belváros is szép, és hogy mindezek mellé még villamosuk is van..! Most már persze csupa alacsonypadlós közlekedik a nem túl bonyolult hálózaton, de pár éve még DÜWAG-okkal és DÜWAG-licenszekkel volt minden tele, amik szerintem a hagyományos villamosgyártás csúcsát képviselték. Ezer évesek voltak - egy részüket úgy kukázták össze német üzemekből -, de mentek, mint a golyó... A legszebb vonaluk igazából nem is villamos, hanem hegyi kisvasút, amit a nem nagyon távoli múltban összekapcsoltak a villamosüzemmel, és amin ennek köszönhetően villamosvasúti járműveket közlekedtetnek. Ez a Stubaitalbahn - olyan élmény, amit igazából nem lehet körbeírni: ki kell próbálni. Én eleve hegyikecske beállítottságú vagyok, imádom az Alpokot, ez a vonal pedig ott kacskaringózik a kellős közepén a hegységnek... mit akarhat még az ember?

Hétvégéken természetesen nosztalgiavillamos is jár; mi egy bázeli eredetű motor+pót szerelvényt csíptünk el 2007-ben:

Figyelünk? Először jobbról jön a tuja, aztán (miután felszálltunk) balra kanyarodtunk, aztán balról jött, jobbra kanyarodtunk. Persze relatív, honnan nézzük, de tényleg ilyen vicces, átlapolt kör útvonalon járt a nosztaliga: erre a szakaszra két különböző irányból is benézett, hogy aztán hol erre, hol arra távozzon. Ma már ezt nem tudná megtenni, mert a díszkút és díszoszlop melleti részt, ahová kétszer is megérkezni látjuk a piros vonatot, már nem létezik, felszedték. Szerintem ez elég nagy marhaság volt, nem csak turisztikai, de forgalomszervezési szempontból is, de még megérhetjük, hogy "visszacsinálják": Innsbruckban ugyanis úgy rakosgatják a villamosvonalakat, mint nálunk a buszokat.

A végére még egy egyperces - bizonyos részletei már ennek is fent voltak régebben, de nem így egyben:

Ha odafigyelünk, itt is láthatunk érdekességet: az egyik snittben egy darabig egyetlen vágányt látunk (amin megyünk), aztán hirtelen megjelenik mellette egy másik is. Azóta ez már talán végig kétvágányos, a variálgatás jegyében. Mit tegyenek, túl sok pénzük van, hát állandóan építkeznek :)

Bár megvan a veszélye, hogy néhányan leszoknak a blog követéséről, "mert mindig csak vonatos-villamosos videók vannak", de ezt a kettőt most akkor is ideágyazom (ez is hangzik olyan hülyén, mint az, hogy "embeddelem").

A Magas-Tátra valószínűleg sokak gyerekkorának visszatérő emléke. Ez volt a mi kis "szocialista Alpokunk", egy olyan vidéken, ahová a fél országot közelebbi-távolabbi családi szálak kötik. És bár annak idején szinte büntették azt, hogy Magyarországtól jöttük - megvárattak az étteremben, eltitkolták, hogy megértenék azt is, ha magyarul kérdeznénk valamit - a hely gyönyörű volt. Mit volt: ma is az, bár a 2004-es vihar pusztítása sajnos még jó ideig látszani fog :( 2007 elején DrTr-rel és IC-vel Miskolc környéki vonatozgatás helyett ugrottunk fel ide, és egy profi turistaparadicsomot találtunk: az infrastuktúra rendben volt, az árak rendben voltak, és amikor nem ment nekünk a proszimvaszknedlinkiizébigyó, akkor magyarul szóltak hozzánk.

Az "elektricska", azaz a Tátrai Villamosvasút műanyag üléses, gömbölyű, piros járművei helyett is már svájci tervezésű vonatok jártak:

Annak idején legalább kétszer utaztunk a régi CKD elektricskával, ami azért fura, mert alapjában véve autózós fajták voltunk. Valószínűleg az volt, hogy Ótátrafüredről felsiklóztunk a Tarajkára, és a Magisztrálén átgyalogoltunk a Kő-pataki-tóhoz, ahonnan lelibegőztünk, így aztán Tátralomnicról kellett hazajutnunk, nem onnan, ahonnan elindultunk. Bár valami Karosa busszal való utazás is rémlik, amit végképp nem tudok hova tenni. Persze mivel legalább háromszor-négyszer nyaraltunk-tavaszoltunk (mondom: kicsit összefolyik:) Nova Lesnán, lehet, hogy joggal kavarodik minden össze, például mert többször is megtettük ezt a túrát. Mindenesetre a régi családi diák közt találtam egy annyira rossz képet a régi vonatról, hogy nagyon gyanús, hogy ezt nem anyu vagy apu csinálta, hanem valamiért megengedték, hogy én kezembe fogjam a Zorkij-t. Sajnos nem sikerült belőle rendes minőséget retusálni, de azért ideteszem, "dokument jeszty" alapon:

Az elektricskákhoz és lanovkákhoz (=kabinos függővasutak) képest akkoriban a Csorba-tói fogaskerekű nem tűnt nagyon érdekesnek. Persze láttunk őket, de mivel semmi dolgunk nem volt lent Csorbán, nem utaztunk vele. 2007-ben azért kipróbáltuk:

Bár a svájci gyártású járművek 1-2 évvel öregebbek a svábhegyi osztrák jószágoknál, még mindig szebben (és halkabban) futottak. A táj is szép volt, bár itt is látszott a vihar pusztítása.

Akit további képek is érdekelnének, kattintson a linkekre:
Nosztalgiavonatozás Ganz kocsikkal
A kirándulás, amikor ezek a videók készültek

Az egyik legjópofább tömegközlekedési eszköz, amin valaha utaztam, a Lausanne-i kettes metró volt. Ez eredetileg egy sikló volt, aztán kettő lett belőle (pontosabban másfél: a forgalmasabb szakaszon a meglevő vágány mellé építettek még egyet, amin a másiktól függetlenül ingázott egy kocsi), aztán előbb az egyikből, majd a másikból is fogaskerekű lett, manapság pedig vezető nélküli, gumikerekű izék fuvarozzák az utasokat a jócskán meg is hosszabbított vonalon. Tulajdonképpen utóbbi hosszabbítás óta lett igazán metró a vonal, amire a város büszke is, hiszen ilyen lakosszám mellett viszonylag kevés településnek van metrója.

Amikor 2006 januárjában ott jártunk, még fogaskerekű mivoltában élvezhettük ki az üzemet: a belvárosi fennsík (Flon) és a pályaudvar (Gare CFF) közt egy egykocsis jószág ingázott fel-alá, mellette Flon és a Genfi-tó partján levő Ouchy közt pedig mozdony+személykocsi+személykocsi összeállítású vonatok jártak. Az egész nem volt túlságosan hosszú, talán másfél kilométer, de mivel elég meredek volt, pluszban a belváros alatt alagútban ment, nagyon jópofa volt:

Korábban már tettem fel róla pár tíz másodperces videócskákat, de ezúttal egy hosszabbat vágtam össze, pániktévésen szólva "azelőtt még sosem látott felvételek" felhasználásával :)

Azt csak nemrég tudtam meg, hogy ezeket a kocsikat nemrég szétvágták, mivel több kísérlet is kudarcba fulladt azügyben, hogy új otthon találjanak nekik. Kár, mert nem voltak rossz állapotban - bár tizenöt évvel öregebbek voltak, mint a mi "svábhegyi piros teheneink", utazni jobb volt velük.