Mostanában főleg Balaton. Meg hajók. Meg balatoni hajók.
Tudnivalók
Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.
Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje
A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
Ugyan azóta többször is megfordultam Badacsonyban, szó szerint, augusztusban újdonságként hatott rám, amikor egy ismerősöm felrakott egy videót arról, ahogy ül az egyik katamaránon, közeledik feléjük a másik, és hirtelen elkezdenek pörögni a tengelyük körül. Mivel elég specifikus volt, hogy ez a két jármű mikor találkozik így, úgy szerveztem meg az életemet a második retróhétvégén, hogy a 424-esezés után átloholtam a badacsonyi kikötőbe, és felszálltam a Badacsony nevű katamaránra, mely reményeim szerint pörögni fog. Fogott volt. Fogott volt lesz? Na mindegy, szóval ha rendszeresen piruetteznek, akkor ennek a járatnak kellett piruetteznie!
A történet az, hogy a Badacsony - Balatonboglár járat nem légvonalban indult célja felé, hanem először Fonyód felé vette az irányt, majd miután elment mellette a közvetlen Fonyód - Badacsony járat, dobott egy helyben fordulást, melynek során megnézhettünk a szembejövő hajó hátsóját, illetve a Badacsonyt, majd továbbforgott, míg Boglár felé nem nézett a hajó orra. Sajnos aznap nem volt tökéletes a felállás, mert a két hajó útjának légvonalbeli keresztezésében egy vitorlás pihent, ezért azt gondoltam, hogy ebből nem lesz forgás, és inkább a szembejövő hajót videóztam, de végül a nem párhuzamosan haladásból is pörgés lett:
Csak az első félkört videóztam, ott egy kicsit megálltunk, lehetett a panorámában gyönyörködni, majd dobtunk még egy jobbost, melyből Boglár fele törtünk ki. Fú, irtó bonyolultan sikerült leírnom ezt az egyperces műveletet, legalább körülbelül érthető volt, hogy mi történt? :) Jövőre tervezem, hogy rendesen is levideózom. Bár drónról valószínűleg sokkal látványosabb.
Abból már kinőttem, hogy rendes vonatokon az ablakban lógjak, de ha valami érdekes vontatójármű van a szerelvény idején, akkor azért visszamegyek gyerekbe. Az első snitten az MDmot motorkocsi által vontatott vonatot látjuk Gyenesdiásról elindulni, a másodikon az M61 001 van elöl Vonyarcvashegynél, a harmadikban pedig - bár az elején leginkább a szomszéd vágányon álló klasszik Szergejt halljuk - a 424-essel indulunk el Tapolcáról. A felvételek nem túl hosszúak, mert egy idő után csak a szélzajt lehetett hallani rajtuk :)
Bónuszként 2:02 körül az is látszik, ahogy kinyílnak a Szergej hűtőzsalui. Ezt a mozzanatot régen nagyon ritkán sikerült elkapnom, most meg csak úgy véletlenül belelógott a képbe...
Még két kép a múltkori bejegyzéshez kapcsolódva. Míg Budapesten egyátalán nincs nosztalgia hajózás (a BKV korábban néha megjáratta Hófehérke nevű kishajóját, de már nem láttam egy ideje, a Kisfaludy nevű, 2014-ben épült replika lapátkerekes pedig ugyan nagyon kellemes egy romantikus hajókázásra, de ebben az esetben nem számít), a Balatonon igencsak komolyan nyomják a műfajt.
A nosztalgiaflotta két zászlóshajója a Kelén és a Helka, melyeket egy mese szerelmespárjának tagjai - egyikük szegény sorból származó fiú, másikuk természetesen hercegleány - után neveztek el. A két hajó egyszerre épült az újpesti hajógyárban, majd Siófokon szerelték őket össze. 1891-ben kerültek vízre.
A Kelén október végén a siófoki kikötőben, a Keszthelyről érkező Helkáról fotózva
Természetesen egy aktív használatban levő járműnél nincs olyan, hogy minden eresztékében eredeti, hiszen változnak a szabályok, az utazóközönség igényei, a lehetőségek, no meg az alkatrészek is elöregednek, így rajtuk is változott a felépítmény, illetve a '60-as évek óta dízelmotor hajtja őket, de formájukban és hajótestükben még mindig XIX. század végiek. Annak ellenére, hogy a második világháború végén mindkettő megjárta a Balaton fenekét: a Helkát a visszavonuló németek süllyesztették el, a Kelént pedig a saját személyzete, hogy a németek ne robbantsák fel! A háború után kiemelték és helyreállították őket, majd visszaálltak dolgozni.
A Helka Balatonfüreden. Nyáron egy kisebb nosztalgia motoros, az 1927-ben épült Csobánc járt innen sétahajózni, de az őszi iskolai szünetre áthozták őt, mivel neki nagy fűthető utastere van.
A Helkát 1977-ben leállították, majd némi kallódás után '80-ban kirakták a 71-es út mellé diszkónak, hogy Bujtor István egy jót bunyózhasson rajta a Pogány Madonna című filmben. A Kelént körülbelül ugyanekkor Siófokon akarták partra tenni, de ő valahogy megúszta ezt a sorsot. Szerencsére a hajósok a Helkát se hagyták elveszni, így a kilencvenes évek közepén visszavásárolták, felújították, és újra vízre rakták. És azóta mindkét hajó tavasztól őszig dolgozik.
Az első néhány balatoni hajóút után felmerült bennem a kérdés, hogy vajon át lehet-e értelmes idő alatt utazni a tó egyik sarkából a másikba. Néhány héttel később aztán Jazzcool felvetette, hogy végig kellene hajózni a tó egyik sarkából a másikba, úgyhogy kénytelen voltam itinert csinálni. Természetesen simán végig lehet hajózni egy nap alatt, csak nem egyetlen járattal, hanem többször átszállva. Mivel modern "vonali" hajókat nézegetni nem annyira érdekes, ebben a bejegyzésben elsősorban az útközben látott régieket mutatnám meg, mert elég sok veteránnal találkoztunk. A végén aztán van egy videó magáról az utazásról, magyarázó feliratozással - örülnék, ha legalább néhányan megnéznék azt is, mert jó sokat dolgoztam rajta :)
Először törpöltem egy sort azon, hogy Siófokról kellene Keszthelyre menni, vagy fordítva, vagy hogy esetleg belefér-e Almádiból indulni vagy oda érkezni, de végül Keszthelyről indultunk és Siófokon végeztünk. Gyorsan meg is vettem a jegyeket. Az első közvetlen IC-vel kényelmesen leértünk, fotóztunk egy remot Szergejt az állomáson, aztán irány a kikötő! Sajnos nem a képen látható Helkával mentünk, de ha valakit esetleg érdekelne ez a hajó, megnézhetjük gyorsan:
Szerencsére a videón látható állapot csak átmeneti volt az 1891-ben vízre bocsátott jármű életében: 1977-ben leállították, később partra tették, leforgatták rajta a fentebbi jelenetet, a kilencvenes évek közepén pedig visszakerült a tóra. 2023 nyarán a nyugati végeken sétahajózott, Keszthelyre kitelepülve, ezért állt itt.
A nap első hajója, amivel utaztunk is a Héviz motoros volt, Balatongyörökig; onnantól Badacsonyig "testvére", a Keszthely vitt bennünket. Az imént látott Hableánnyal ellentétben ők valódi veteránok, hiszen 1960-ban, illetve 1963-ban épültek! Badacsonyban másfél órás ebédszünet következett, némi vasútvideózgatás kíséretében. A következő etap során modern hajóval szeltük a habokat, a Lelle nevűvel. Nem rossz gép, de azért nem egy váci vízibusz :)
Földvár felé félúton (se) láttuk ezt a múzeumhajót a boglári kikötőben. A Balaton nevű csavargőzös 1872-ben épült, de már 1878-ban átkerült a Dunára. A hajoregiszter.hu adatai szerint 1978 után a Lágymányosi-öbölben állt, majd '81-ben szállították ide. Alsó általánosban egy osztálykirándulás során néhány órát a kikötő mellett töltöttünk, akkor párszor körbejártam őt, de emlékeim szerint messze nem nézett ki ilyen jól, inkább egy partra vetett roncsnak tűnt. Szerencsére azóta rendbetették, úgyhogy ennél szebb már csak akkor lehetne, ha vízen lenne :)
Az előbb lelkendeztem a váci alumínium vízibuszokról, most itt van egy vitorlás rokonuk: a Phoenix testét Vácott gyártották, majd a hajót Balatonfüreden fejezték be 1956-ban. Akkor még Galyatetőnek hívták (már hogy a hajót, nem Balatonfüredet:), és a SZOT-é volt.
Az 1927-ben épített Tünde motoros a Csongor testvére. 2023 nyarán Balatonlelléről sétahajózott; mi is arrafelé láttuk, ahogy előbb elment mellettünk, majd "üldözni" kezdett bennünket.
2022 a magaspadlós Ikarusok búcsújának éve volt. Szeptember elején mondta egy ismerősöm, hogy ha klasszikus Ikarust akarok fotózni BKV színekben, akkor most csináljam, mert ősz végéig el fognak tűnni. Ez elsősorban a 200-as sorozatra vonatkozóan vágott földhöz, mert a 400-asok soha nem voltak olyan mennyiségben jelen, hogy városképet meghatározó járműként gondoljak rájuk. A 200-asok utódjául szánt család tagjai finoman szólva nem voltak olyan sikeresek, mint elődeik; ebben valószínűleg része volt a rendszerváltásnak is, de magát a konstrukciót se találták annyira el. Száz szónak is egy a vége: az ő távozásuk nem kavart fel lelkileg... de azért egy kicsit velük is foglalkoztam az utolsó napjaikban:
A MÁV immár évek óta minden nyáron két hétvégét retróparadicsommá változtat a Balaton északi partján. Idén soványabb volt a felhozatal a korábbinál: kevesebb régi mozdony vett részt a programban, emiatt ritkábban jött látnivaló. A némileg gluténmentes programot végül hajózással dobtam fel, úgyhogy nem unatkoztam :)
Az egyvágányú vasút jelentős hátránya, hogy a szembejövő (nevezzük most így) vonatoknak valahol ki kell térniük egymás elől, és ha valamelyik irány megcsúszik, a szembejövő irány is meg fog, hiszen addig nem mehet tovább, míg a szembejövő meg nem érkezik. Ez a késés természetesen átadódik a mögöttük jövő vonatokra is, úgyhogy teljesen normálisnak számít, hogy többet várnak egymásra, mint amit a menetrend ír, és a vasutasok sokszor a keresztek (=az egymás elől kitérések) áthelyezésével próbálják a lehető legkisebb késést kihozni az adottságokból. Ez alapvetően nem jó így, de most volt egy olyan mellékhatása, hogy Badacsonytomajon kényelmesen fotózgathattam a vonatomat addig, amíg megjött a szembejövő.
2023 számomra a Badacsony éve volt: jártam itt autóval, vonattal és hajóval - a helikopter viszont sajnos idén is kimaradt. Az imént látott badacsonytomaji várakozás után leszálltam Badacsony megállóhelyen, és megvártam a következő régi vonatot. Pontosabban régieset... vagy nem is tudom, minek nevezzem. Az MDmot motorvonatokkal a mostani húszas korosztálynál idősebbek szerintem mind találkoztak. A típust szívesen fotóztam (többször is elutaztam az ország különböző sarkaiba, hogy utazzak velük), de nem voltam róla jó véleménnyel: a MÁV eredetileg egy modern motorvonatot szeretett volna a hatvanas évek végén, ehelyett a Ganz-MÁVAG egy hagyományos elrendezésű (mozdony + kocsik + vezérlőkocsi) ingavonatot gyártott neki, a tengelyterhelés csökkentése érdekében könnyített kivitelben. A fűtőgenerátor a vezérlőkocsiba került, a mozdony üres részét pedig poggyásztérnek nevezték ki, és mindenki örült, amíg el nem jutottunk oda, hogy a könnyített kivitel miatt a kocsik és a mozdonyok se voltak tovább üzemeltethetők. Bár van megőrzött szerelvény, a kocsik nincsenek használható állapotban, a "poggyászmozdonyt" viszont sokszor használják, általában kisebb tehervonatok és üzemi menetek mozgatására. Most egy hagyományos kék kocsikból álló szerelvényt akasztottak rá, ami szerintem jópofán nézett ki, még akkor is, ha közlekedéstörténetileg akár zagyvaságnak is nevezhetnénk :)
Ez az "utazok kicsit, leszállok, fotózok valamit, felszállok az ellenkező irányba menő valamire, utazok kicsit vele, leszállok, fotózok, felszállok a megint ellenkező irányba menőre, és így tovább" módi meglepően szórakoztató! Régebben jobban szerettem, amikor valaki kocsival elvitt, de igazság szerint összesen 8-10 fotóhely van, ahol jó fényben lehet fotózni úgy, hogy utána a kocsiba visszaugorva a következő fotóhelyet is eléri az ember, emiatt mindenki ezen a 8-10 helyen tolong. A vége meg az, hogy 20-30-40 embernek van meg ugyanaz a vonat ugyanott :) Az iménti szám egyébként konzervatív becslés, mert a 7345-ös út Tapolca előtti fénysorompójánál sokszor inkább egy 80 és 100 közti szám reális. A fentebbi fotón a szepezdfürdői ívet látjuk: itt csak 20-30 ember szokott összezsúfolódni a sorompónál, de csak azért "csak", mert több egyszerűen nem fér el. Mondjuk lehet, hogy mindezt nem kellett volna leírni, mert ezután senki sem fog kocsival elvinni :)
Egyszerűen csak szép: Nohab vékony csíkos gyorsvonati szerelvénnyel Keszthelyen. Ez az állomás modernizálva lett a közelmúltban, de nem kapott aluljárót, így megmaradt a hangulata. A büfében meg finom hotdogot adnak, idén többször is miattuk menekültem meg az éhenhalástól :)
Tapolcától idáig az imént mutatott nohabos vonattal jöttem, vissza a kettővel előtte látott MD mozdonyossal mentem, ...
Ez, ez meg ez után még mindig nem fogytam ki a nyári balatoni vasutas videókból! Ráadásul ebben egyátalán nincs is Nohab. Van viszont magyarázó felirat!
Idén meglehetősen sokszor ugrottam le hosszabb-rövidebb időre a Balatonra. Elsősorban hajózni, bár volt két nem-hajós nap is, de azokról már írtam itt és itt. Miután kipipáltam a Bahart és a maszekok majdnem összes hajóját, logikusnak tűnt, hogy az év utolsó menetrendszerinti járatát is megnézzem. Na de melyik vonalon? Mivel idén még az eddiginél is jobban megszerettem Badacsonyt, a Fonyód - Badacsony viszonylatra esett a választásom.
Október 23-án döbbenetesen szép időben vártam a Füred katamaránt Fonyódon. Ez egy jópofa kikötő, a mólót szándékosan a túlpartra, a Gulácsra irányították, mert régen még ilyen apróságokra is figyeltek. Vidám hangulat volt: a hajóállomás dolgozói csákót hajtogattak maguknak az immár értelmüket vesztett menetrendi lapokból, és azokban feszítve várták az utolsó indulást.
Ötkor indultunk Badacsonyba, ragyogó fények közepette. A mólók közül kihajózáskor kitágul az ember előtt a világ, ezért különösen praktikus volt, hogy katamarán jár itt, mert annak az előre néző nyitott fedélzetéről jól lehet előre nézelődni, míg a legtöbb "vonali" hajón csak oldalra és hátrafelé lát rendesen az ember.
Az út a túlpartig alig fél óra. A hajót az időponthoz képest meglepően sokan várták. Sokan csak kívülről akarták megnézni az utolsó visszaindulást, mások tényleg a túlpartra igyekeztek, de olyanok is voltak, akik hozzám hasonlóan postafordultával mentek vissza Fonyódra.
Az utolsó menetek kihaladását folyamatos kürtszó szokta kísérni, a badacsonyi kikötés előtt pedig egy piruettet is csinált a hajó. Azt hiszem, hogy ezt inkább kívülről kellett volna videózni, de persze a pörgő hajón lenni se volt rossz! Ezek a katamaránok nem kimondott gyorsulási és gyorsasági bajnokok, de egy helyben pörögni elég jól tudnak.
2021-ben nagyon bejött a ferihegyi Ikarus találkozó, aztán 2022-ben valamiért nem mentem ki. Oké, nem "valamiért", hanem mert lusta voltam. De talán nem is baj, ha nem buszrajongóként nem szaturáltam túl magam Ikarusokkal, mert így annál jobb volt látni a sok öreg vasat:
Két évvel korábban egy Faros pörgött a népligeti buszpályaudvar és az Aeropark közt, és idén is erről volt szó, aztán mégis ez a szép volánsárga 266-os jött. Amivel én speciel teljesen ki voltam békülve, mert az elmúlt 20 évben többet utaztam Farossal, mint ilyennel. Illetve hát ez is faros, mert farmotorja van, laprugós futóművekkel: a 266-os tulajdonképpen a 66-os Faros ráncfelvarrása volt a 200-as sorozat elemeinek felhasználásával. Keskeny első ajtó, kéziváltó, huhogva pattogós haladás - imádtam!
Természetesen volt igazi Faros is (tudom, más Bözsiként ismeri őket, de én csak Farosként hallottam emlegetni gyerekkoromban), nem is kis számban.
Hogy a népligeti ráhordóval mi lett, azt nem tudom, de később egyet vontatóval vittek el, szóval nem ez volt az ő napjuk!
Kicsit még mindig furcsa, amikor alig látszanak a repülőgépek a buszoktól :) A felhozatalra nem lehetett panasz, bár még mindig nem láttam olyan MAN-emblémás rövid buszocskát, mint amivel gimnázium elsőben osztálykirándulni mentünk. Valami ilyesmi lehetett - én is csak akkor, egyszer láttam ilyet, szóval nem lehetett egy gyakori típus. De még az is lehet, hogy volt ilyen jelen, csak én nem vettem észre..?
A 200-asok korelnöke ez az 1970-es gyártású 250-es turistabusz volt. Itt-ott még különbözött attól, ahogy később megszoktam a típust, például furcsa volt, ...
... hogy csak egy ajtaja van. Imádtam viszont, hogy a kurzív változat helyett nagybetűs I K A R U S felirat jelzi a gyártót. Ez a gép a hetvenes évek elején nagyon dögösnek tűnhetett a sok krómozással és a dupla fényszórókkal!
A "négyszeműek" eleve a kedvenceim a 200-asok közt, valószínűleg azért, mert Pesten ritkán láttam ilyet. Hát, itt most volt pár belőlük!
A 211-est csak téeszbusznak hívom, bár Pesten szerintem valamelyik állami építőipari vállalat emblémájával láttam a legtöbbet belőle. A laprugós, IFA motoros midi nem volt kifinomult masina, de pont ezért olcsó volt, és emiatt állítólag az Ikarus legnagyobb számban eladott típusa lett. Ez a konkrét példány a Palota és a Clark Ádám tér közt járó siklópótlót idézi meg. Pontosabban nem tudom, pótlásnak nevezhető-e az, amit csinált, hiszen akkoriban egyszerűen nem volt Budavári sikló, csak egy omladozó téglagödör tátongott a Várhegy oldalában, azaz nem volt mit pótolni. Magára a "V" járatra egyátalán nem emlékszem, szerintem ez nekem teljesen kimaradt.
Ezt az emeletes csodát eddig mindig elkerültem: 1964 körül két rendes 556-osból építették, de egyke maradt. 2001 körül véletlenül belefutottam egy kelet-pesti gyártelepen; elég kopott állapotban volt.
Ez megy most