A Fogas idei újraindításának biztosan sok közlekedésbarát örült - még én is elmentem utazni egyet vele. Ezek a képek viszont még tavalyiak :) Semmi különlegességet nem ábrázolnak, csak egy napsütéses vasárnap pillanatait:
A svábhegyi fogaskerekű 2022 márciusában
Tavasz a "Nagy Piros Tehenek" földjén
Idén is megvolt a szokásos tavaszi szezonnyitóm Pozsonyban: április második felében tartják a "Város Napjai" nevű rendezvényt, melynek keretében régi járművek is közlekednek. 2018-ban és 2019-ben ott voltam, aztán éveken át kimaradt, most viszont megint sikerült időben megszerveznem a kirándulást, ráadásul egy rég látott ismerősömmel, tehát nem csak a régi vonatokról és tujákról szólt a nap (de azért eléggé:).
Az idei program visszafogottabb volt, mint a korábbiak, például a nosztalgia buszok nem igazán voltak olyan régiek, mint ez vagy ez - viszont végre elkaptam a 38-as pályaszámú kéttengelyest, mely eddig kimaradt. Kinézete ellenére ez nem is olyan öreg járgány: 1959-ben gyártották a közlekedési vállalatnál egy balesetet szenvedett másik helyett. Igazából persze nem a korával volt baj, hanem hogy annyian voltak rajta, hogy nem bírtunk felszállni! Ez a fotó a nap kedvezőtlen állása miatt nem is volt betervezve, de ha már nem fértem fel, legalább kattintottam egyet.
A következő köréhez lementünk oda, ahonnét indult, de ott se fértünk fel rá. Nem tudom, miért nem csatoltak pótkocsit mögé, az érdeklődők simán megtöltötték volna azt is! Ha már utazni nem tudtunk, felvágtattunk az óváros fölé, az alagút bejáratához, hogy legyen még egy fotóm róla - ott meg egy taxi állta el a kinézett fotóhelyemet, úgyhogy nem volt ideális a helyzet. Cserébe ezen az "utánlövésen" látszik, hogy még a peronon is mekkora tömeg volt.
A troliknak is volt nosztalgiavonala, két kocsival, melyek egyike ez a Škoda 9TrHT volt. A kinézet itt is megtévesztő, a járművet ugyanis 1981-ben gyártották, így az öreg kasztniban már szaggatós hajtásrendszer dolgozik. A kép már eléggé a nap végén készült, úgyhogy mindent hosszú árnyékok terítettek be, de mondjuk szerintem így valóságosabb a látvány, mint egy tökéletesen időzített fotó.
Van ez a hatalmas szellemi erőfeszítéseket nem igazán igénylő műfaj, a "reaction video", melyben emberek néznek valamit, arcokat vágnak hozzá, és néha belemondják a mikrofonba, ami eszükbe jut. Rendkívül kreatív :-/ Eddig utáltam az ilyesmit, de most, hogy Obi-Wan Kenobi is csinálja, néha belenézek a csatornájába. Csak azért kezdett bele a videózásba, mert nincs elég pénze albérletre, viszont egy idő után csatlakozott hozzá Qui-Gon Jinn erőszelleme, aki teljesen kimaradt a Baljós árnyak óta történtekből, sőt, az egyik levágott kezéből regenerálták Anakint is, bár sajnos agyilag zokni lett a procedúrától. Vannak mostanában mindenféle gyengusz sorozatok, mint a SuszterMandalóri és a Kenobi, de messze ez a legjobb közülük :)
Érdekes, hogy Obi-Wan deepfake arca gyakorlatilag tökéletes, a többieké viszot nem az igazi, bár gondolom azért, mert túl nagy munka lenne mindenkire annyi időt fordítani. Néha egyébként más franchise-ok szereplői is benéznek a kecóba, leggyakrabban Gandalf, meg néha Tyrion, de őt nem nézem, mert a GoT univerzum még a Gyűrűkúránál is jobban elment mellettem.
PS: Mostanában nincs kedvem komolyabban blogot írni, azért tettem ide egyfajta szünetjelzésként ezt a bejegyzést :)
Valamiért úgy alakult, hogy egészen tavalyig nem jutottam el Krakkóba, ahol rajtam kívül körülbelül már mindenki járt. Éveken át arra vártam, hogy előbb "hagyományos" városnéző-épületfotózó turistaként nézem meg - valami furcsa sznobságból kifolyólag nem akartam csak villamosozni odamenni. Most viszont elegem lett a várakozásból, és beleterveztem a nyári lengyelországi túrába; sejtettem, hogy nem fogom megbánni. Bár néhány reklámfestéses kocsit leszámítva mindent a kék flottaszín uralt, elég változatos volt a felhozatal: vannak vadiúj alacsonypadlósaik, de használt német és osztrák járműveik is, különböző mértékben átépítve. És a síneket körülvevő környezet is jó tarka, bár legközelebb talán nem a legkopottabb iparnegyedben kellene kezdeni a fotózást :)
Tour de Trams 2022: Krakkó
Kék villamosok változatos környezetben
Egy fórumban mutatta valaki ezt a csatornát, régi óbudai tömegközlekedéses videókkal. Közülük szerintem ez a legérdekesebb - a Tim Boric-féle indexkép ne tévesszen meg senkit, sok percnyi (számomra eddig ismeretlen) mozgókép van a kattintás mögött:
Szerény nyomott véleményem szerint irtózatos baklövés volt a sínek felszedése az akkor még Korvin Ottó utca névre hallgató útvonalon! Tudom, a békási, szentendrei autósok biztos másképp gondolják, de ha meglenne ez a vonal, a Budai Fonódó tökéletesen ellátná a környék tömegközlekedését, amit ma szó szerint féloldalasan tud, hiszen csak a terület egyik szélén, a Bécsi úton járnak tuják. A videón egyébként nem csak 11-est láthatunk, hanem 33-assal is utazunk, át a még keskeny Árpád hídon. Érdemes megfigyelni a pályaállapotokat, már ha egyátalán állapotnak lehet nevezni őket! Ezek a felvételek valószínűleg a híd átépítése miatti szüneteltetés előtt, '81 januárjában készültek, feltehetőleg ekkor már nem akartak karbantartásra költeni.
Stuka a Tímár utca kereszteződésében Dieter Kubisch fotóján
Két éve megemlékeztem arról, ahogy 2000-ben elbúcsúztattuk a budapesti 23-as villamost. Létezett pár járat 23-as számmal a városban a történelem folyamán, de amire a legtöbben emlékezhetnek, az az 1951-ben kialakult rend, melynél a villamos a Könyves Kálmán körúton és a Vajda Péter utcán át ment Ferencvárosból nagyjából észak felé. Azért írom így, mert időben egészen az újpesti vasúti hídig eljutott a viszonylat, máskor meg a pestújhelyi MÁV-telepig - akit bővebben érdekel a történet, ezt az oldalt nézze meg! Az utolsó években mindenesetre már csak a Keleti pályaudvar és a Mester utca közt járt a 23-as, majd 2000 során előbb az Üllői útig, majd Ferencváros vasútállomásig vágták vissza, míg meg nem szüntették.
És most újra itt van. Már hogy a szám. A hármas metró déli szakaszának felújítása miatt indították el 2020-ban a 2M jelzésű járatot, mely a Keletitől a Soroksári útig a 24-es útvonalán haladt, majd a Haller utca végén északnak fordult, és a 2-es útvonalán a Jászai Mari térig ment. Ugyan a metrópótlásnak most vége van, a járat alapvetően bevált, úgyhogy megtartották, egy régi szám feltámasztásával.
Az új útvonalból kb. 1700 méter közös a régivel, a régi 23-as ugyanis a Golgota térnél balra kanyarodott a Vajda Péter utcába, csak ott ugye már nincsenek sínek. Aki élt 1991-ben, talán emlékszik, hogy abban a kanyarban történt az a baleset, mely során egy 24-es villamos kisiklott, felborult és a sarkon álló házig csúszott, több embert maga alá temetve. Ez a fotó itt fent viszont nem azt a kanyart ábrázolja, hanem azt, ahol a 23-as a Fiumei útról a Festetics György utcába kanyarodik - ez 2000-ig ugyanígy zajlott, tehát a kijelzőktől (meg pár apró részlettől) eltekintve akár akkor is készülhetett volna. Egyébként nem akarok túl okos lenni, de meglepő számomra, hogy a 2-esről induló, de egészen Pesterzsébetig menő 2B viszonylat nem kapott ugyanígy külön számot. Különösen azért, mert távolról viszonylag könnyű 23-nak olvasni a 2B-t a kijelzőn (és vice versa)...
Hogy egy villamosüzemet meg akarnak szüntetni, az nem ritkaság. A most bemutatandó először az 1920-as években állt le, de újraindították. Aztán az 1940-es években megint elkezdték felszámolni, a második világháború után pedig két évig nem járt. Aztán újraindult, de a kétezres évek végén megint felmerült a megszüntetése. Végül 2017-ben tényleg leállították Gorzów Wielkopolski villamosait, de csak azért, hogy elkezdjék szinte teljes újjáépítését. 2022-es látogatásunkkor mind a három vonal újra járt, bár az egyik csonkán:
Gorzów Wielkopolski: új Pesák, régi Wegmannok
Ez az üzem egy teljes generálozás vége felé közeledik
Valamikor '87 körül felújították a Budaörsi út befelé tartó irányának burkolatát, aminek köszönhetően szó szerint Budaörsig ért a dugó. Ez számunkra azért volt kellemetlen, mert arra kellett volna iskolába mennünk, úgyhogy édesapám elkezdett autós kerülőutakat keresni. Az egyik a budaörsi reptér mellett vezetett, a másik Őrmezőn és Kelenföldön át, az akkor még nem is létező Egér út nyomvonalához épített két aluljárón át. Utóbbi útvonal bevált, úgyhogy rászoktunk, és végül a felújítás vége után is mindig erre jöttünk. Utazás közben általában rádiót hallgattunk, és a Petőfi Rádió reggeli műsorában valakinek nagyon tetszhetett ez a szám, mert minden héten leadták legalább egyszer:
Azóta is, ha ezt a dalt hallom, a reggeli napfényben fürdő Szakasits Árpád út jut eszembe :) Az énekes hangja elég jellegzetes volt, ezért hamar felismertem, hogy ugyanaz lehet, aki a lentebbi slágert énekelte. Valami rég elfeledett filmhez íródott, melynek egyik szereplője fel is tűnik a klipben:
A Huey Lewis and the News névadója/arca/énekese/herflise, Huey Lewis érdekes fickó: a hatvanas évek végén egy fillér nélkül autóstoppolt Európában (és Észak-Afrikában), szájharmonikás utcazenészként keresve meg a napi betevőt, és állítólag egy spanyolországi fellépésen jött rá, hogy a zenélésből akar megélni. Híres viszont jóval később lett, a '78-ban megalakított, bár akkor még nem ezen a néven futó Huey Lewis and the News-zal. De vissza a klipekhez! A "Power of Love" kifejezetten a Vissza jövőbe első részéhez készült, de írtak egy másik dalt is hozzá, amit én valamiért jobban szeretek:
Nem kimondottan szoktam ilyen zenéket hallgatni, de olyan vidám, optimista hangulatuk van, ami számomra nagyon hiányzik a "rádiós zenékből" a kilencvenes évek eleje óta. Egyébként körülbelül ezen számok megírása közben megkeresték az együttest a Szellemirtók című leendő film készítői is, hogy írjanak nekik egy főcímdalt, de nem volt rá energiájuk. Végül valahol mégis ők írták, a legendás Ray Parker, Jr. dal ugyanis annyira hasonlított egy korábbi Huey Lewis nótára, hogy peren kívüli megegyezés lett belőle...
Hip to be square... Ez a szám is az előbb említett vidám, nyolcvanas évekbeli hangulatot adja vissza. Ehhez képest ez az a dal, ami az American Psychóban szól, miközben a főszereplő a dal szövegét méltatva megöli kollégáját. Furák ezek a filmek, csak baj van velük...
Úgy érzem, hogy a Heart and Soul se a Fields of Nephilim (őket ismeri valaki?), Cure és Sisters of Mercy rajongóknak íródott - viszont amikor az ember depis, ilyet kell hallgatni, nem Black Sabbathot. Egyébként zeneileg teljesen elfogadható rock ez, kimondottan jó gitár- és szintetizátorriffekkel, jó hangzással!
Bolyongjunk megint egyet Budapesten a Fortepan képei segítségével, különösebb apropó nélkül!
Ezzel az 1971-es képpel indítok, egyrészt mert szeretem a Karolina úti vasúti felüljárót, a XI. kerület egyik leglátványosabb közlekedési objektumát, másrészt a balra látható Fiat 500-ast is. Villamosmánok ezen felül örülhetnek a visszafogó váltónak a fotó közepén. Ennek régen fontos szerepe volt, mögüle ágazott ki ugyanis a kelenföldi - akkor Fürst Sándor nevét viselő - buszgarázs felé egy iparvágány:
Villamosvágányok a buszgarázsban, forrás: Fejes Balázs zseniális oldala
Az iparvágányon jellemzően gázolajat szállítottak a buszoknak, de van egy számomra rejtélyes előtörténete is: a második világháború alatt leállították a garázs építését, és a budai - később Füzesi - főműhely funkcióinak egy részét akartak ide áthelyezni. Buszos források leírják, hogy a telepen tolópaddal ellátott műhelycsarnokot alakítottak ki, ami beszkártos áttekintő vágányrajzokon szerepel is, de sehol nem találtam róla több infót, se képet, se semmit. A fentebbi rajzon vicces, hogy bár a dátum 1946-os, a Bartók Béla út még Horthy Miklós út néven szerepel rajta. Megkérdeztem néhány nálam okosabb embert, de senki sem tudta biztosra, hogy tényleg létezett-e ez a tolópados műhely, vagy csak tervezték...
De bárhogy is volt, maga a garázsba vezető vágány valóban létezett, és a hatvanas évekig használták, amikor a gázolaj szállítását közútra terelték. 1971-ben (lásd fentebb) már nem sok nyoma volt a Hamzsabégi úton, bár a telepre kanyarodó sínpár helyét még a kétezres évek közepén is fel lehetett ismerni.
2003. március 15-én az ország hagyományosan az Habsburg birodalom elleni felkelést ünnepelte - a borsodi megyeszékhelyen viszont pont ekkor indultak el a császárvárosból használtan vásárolt villamosok. A premierről már akkor írtam, úgyhogy most kicsit későbbi, 2003 őszi fotók következnek, amikor a motorkocsikhoz már megérkeztek a hozzájuk passzoló pótkocsik. Aznap sajnos csak egyetlen teljes szerelvényt sikerül elkapnom, fotóztam viszont sok Bengálit:
Őszi vizit a miskolci villamosoknál - 2003-ban
Amikor pirosak váltották az elavult sárgákat
Ez megy most