HamPLÓ

Az Európai Mobilitási Hét(vége) alkalmából idén is lezárták a Kiskörutat, és a Szabadság híd budai hídfőjétől a Lónyay utcáig megint villamoskiállítás helyszínévé váltak a vágányok. Ahogy az utóbbi években szinte minden évben érkezett "új" jármű a BKV nosztalgiaflottájába, úgy idén is láthattunk valami újat. Pontosabban egy héttel korábban már közlekedett utasokkal, de akkor épp nem voltam a közelben, úgyhogy én most láttam először:

Az elöl álló 2806-os motorkocsit már ismerjük, a mögötte látható, hozzá passzoló pótkocsi viszont csak idén állt (újra) munkába! Évekkel ezelőtt írtam arról, hogy a BVVV, azaz a Budapesti Villamos Városi Vasút a XX. század elején több száz egymásra rendkívül hasonlító villamost szerzett be a Schlick-féle Gépgyártól. Ezek közül az 1911 és 1914 közt érkezettek első ránézésre teljesen egyformának tűnhetnek: így nézett ki egy K típusú motorkocsi, és így egy 1914-es sorozatú. A BKV nosztalgiaflottájának egyik legelső járműve, a 436-os motorkocsi is közéjük tartozik.

A motorkocsik mellett hajtás nélküli pótkocsik is érkeztek, gyakorlatilag azonos kinézettel. Mi villamosbarátok mindig is hiányoltuk, hogy a nosztalgiaflottában nincsen képviseltetve a Budapestre egykor nagyon jellemző pótkocsis üzem. Szerencsére az elmúlt másfél évtizedben nagyot változott a hozzállás, úgyhogy néhány éve örömmel hallottam, hogy elkezdték a fentebbi képen látható 5005-ös pályaszámú pótkocsi (eredetileg BVVV 536, 1912-ből) felújítását. Akit a jármű színe meglep: egy filmforgatás miatt festették ilyenre valamikor régen...

És így néz ki a kocsi most, működőképesen, utasszállításra alkalmas állapotban! A szerelvény közlekedéstörténetileg nem teljesen alkot egységet: a motorkocsi BKV-s végstádiumában lett helyreállítva, a pótkocsi viszont korábbi, FVV-s állapotában. Ez a szegecsszámlálókat lehet, hogy zavarja, szerintem viszont így is szép. Még a motorkocsiról hiányzó szellőzők se zavaróak, mert a valóságban a bármilyen állapotú akármi simán közlekedett minden mással is :)

Természetesen nem csak az új szerelvényt állították ki; itt volt a többi régi ismerős is, például az előző év sztárja, az 1522-es motorkocsi. Szerintem még mindig ő a legszebb!

A számomra legkedvesebb persze továbbra is a 2624-es. Ahogy a háttérben látható TW6000-esből sejthető, nem csak a régiségek sorakoztak fel, hanem jelenkori járművek is ott voltak.

Akinek az előző résztől busz-elvonási tünetei lettek, az kattintson gyorsan a lentebbi linkre, mert ezen az oldalon annyi van belőlük, hogy világoskék lett a monitor belső oldala a sok scrollozás közben :) Persze a szokásos villamosok mellett időnként beficcen egy-egy HÉV vagy szárnyashajó is, szóval elég színes az összkép:

Életképek, 56. rész: 2022 tavaszától decemberig, második rész
Ebben most buszok is vannak!

Az augusztusi retró hétvégén az olajfűtésű 424-es lépett fel, a pozsonyi Rendez 2023-ra viszont a szenes ment. Sajnos meglepőnek mondható, hogy választék van a típus működőképes példányaiból, pláne ahhoz képest, hogy hány működőképes gőzöse van a szlovákoknak vagy cseheknek. Nekünk épp nem is nagyon van más nagygőzösünk, azért mennek a 424-esek mindenhova...

Idén nem akartam a szlovák vasúti múzeum fordítókorong-medencéjének szélén ácsorogni, mondván, hogy ha ott vagyok, végigfotózom-videózom a felvonulást, én meg most inkább nézelődnék. Aztán persze nem bírtam ki, hogy ne vegyem elő a gépet, az pedig izgalmas nehezítés volt, hogy az előttem állók fejei közt kellett átfotóznom, ami elsősorban álló formátumú beállításokat tett lehetővé :)

Hároméves koromban nagyi elvitt hajózni: Balatonföldvárról Tihanyba mentünk, majd az apátság megnézése után vissza. Szervezett kirándulás lehetett, mert úgy emlékszem, hogy a vállalati üdülő többi lakójával mentünk - még az is lehet, hogy bérelt járatok voltak. Túl kicsi voltam ahhoz, hogy ezeket a dolgokat értsem, nagyon megmaradt viszont az egyik jármű, amivel utaztunk. Odafelé valami régi hajóval mentünk, az nem fogott meg, visszafele viszont egy szokatlan valami állt a kikötőben, amit csak azért nem neveztem csillagrombolónak, mert még nem tudtam, hogy az mi.

Hipermodernnek tűnt, számos az Ikarus buszokról ismerős részlettel! A felnőttek mondták, hogy ez egy katamarán, és hogy ez a szó azt jelenti, hogy az utasszállító rész két kis hajótesten nyugszik. Belülről inkább az érződött, hogy hatalmas az egész: az utastér hosszú és széles, bőven volt hely rohangálni, amit a régi hajón, amivel előtte mentünk, nem lehetett megtenni.

Mivel ez az utazás 1978-ban történt, ma már tudom, hogy a hajó a három balatoni katamarán közül csak a Siófok lehetett, mert a többi még nem létezett. A Siófokot viszont 2016-ban alaposan átépítették, úgyhogy nem igazán hasonlít arra, amit kisgyerekként láttam; ha 2023-ban ahhoz hasonlóval akartam utazni, a legjobb választás az egy évvel később forgalomba helyezett Badacsony volt.

Szinte biztos vagyok abban, hogy eredetileg nem ezekkel a székekkel készült a hajó, de az Ikarus-szerű ablakra és az ablakok előtti parapetre nagyon emlékszem, utóbbira állandóan fel is másztam. 

A hajóból minden szempontból hiányzik a szépség, de valamiért mégis tetszik. Egy úszó kockaház, de teljesen más, mint bármi a tavon! Eredetileg gyorsnak szánták, de gyengére sikerült, a Z-hajtás miatt viszont viszonylag mozgékony - főleg a helyben fordulás megy neki nagyon. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezt nem én mondom, csak megismétlem egy hajós barátom szavait :)

Ha szépet akartam látni az utazás során, akkor kifelé kellett nézelődnöm. Volt is mit figyelni, ez itt például a Sirocco, egy 75-ös cirkáló a negyvenes évekből. Ha valaki izgalmas pályafutásról akar olvasni, nézze meg a hajó wikipedia oldalát! Én csak azt tudom, hogy első látásra megtetszett, Mariann pedig megdicsért, hogy jó ízlésem van, mert ez egy cirkáló. Ami a jelek szerint a Balaton Maseratija: vannak nála gyorsabbak és praktikusabbak, de elegánsabbak és szebbek nem nagyon.

Néhány új kép jutott el hozzám Karl Holzingertől, egy osztrák közlekedésbaráttól, aki 1976 áprilisában járt Budapesten. Meg később is, nagy szerencsénkre :)

A hármas metró északi szakaszának építése előtt járunk; a Visegrádi utcában végállomásozó újpesti és rákospalotai villamosok ekkor még néhány évig így kanyarodtak ki a Kádár utcából a Váci útra észak felé. A 14-es ezekben az években Angyalföld kocsiszín előtt fordult egy hurokban, így nyugodtan közlekedhetett egyirányú Bengálival. A gumikerekű járművek kedvelői egy Fiat 127-es jobb hátsó sarkát is láthatják, illetve egy teljes Trabantot.

Az Óbudára menő 33-as ugyanekkor ikerkocsikkal közlekedett, úgyhogy a Kádár utca torkolatában levő fejvégállomáson is meg tudott fordulni. A metró előtti időben annyi villamos járt itt, hogy minden fordulási lehetőségre szükség volt.

Az 55-ös az egyik legklasszikusabb Váci úti járat volt, jellemzően nagy kapacitású szerelvényekkel, mint például ez a kétpótkocsis 2600-as. A kép Újpest kocsiszín mellett készült, és már megint a gumikerekűeket figyelem: a kombi Trabant előtt egy függőleges hátsó lámpás Nagypolszkit is láthatunk taxiként.

Ez már az 56. tömegközlekedési életképes oldalam, pontosabban annak első része. Abból már kiöregedtem, hogy mindig elrohanjak mindent megörökíteni, de azért a fontosabb dolgokat igyekeztem elkapni 2022-ben is. Ezen az oldalon főleg villamosokat láthatunk, némi vasúti témával megspékelve, a következőn majd lesznek buszok és trolik is. De azt majd csak akkor csinálom meg, ha ezt mindenki megnézte. Alaposan olvassátok át, holnap zárthelyit iratok belőle :)

Életképek, 56. rész: 2022 tavaszától decemberig, első oldal
Villamosok, villamosok mindenütt!

Születésnapom alkalmából Mariann meghívott egy pesti séthajózásra, én pedig cserébe meghívtam őt egy balatonira. Hogy azért ő is élvezze a dolgot, ne csak én, naplementézésről volt szó.

A nagyobb tóparti városokból rendszeresen indulnak egyórás sétahajójáratok. Egyes kikötőknél az utolsó ezek közül különleges szokott lenni, mert úgy időzítik, hogy a naplementét az út közepén, a vízről lássák az utasok. Sakkoztam egy kicsit az időpontokkal, hogy melyik járatot válasszam, és végül Siófok mellett döntöttem, bár szerintem a Badacsony látványa miatt a boglári és lellei menet is gyönyörű lehet.

Felültünk hát a vonatra délután, és egy óra nemnagyonsokkal később már ott álltunk a siófoki kikötőben. A hajózás eszköze a Kelén motoros volt. Ez a fehér szépség 1891-ben Újpesten épült, majd itt, a Sió partján rakták össze. Eredetileg gőzös volt, majd a hatvanas években dízelesítették. Érdekes módján míg testvérhajóját, a Helkát a hetvenes évek végén a partra tették (azon verekedett Ötvös Csöpi a Pogány madonnában), ő valamiért megmaradt a vízen.

A belseje is kellemesnek tűnt, de egy szép nyári estén ki akar zárt térben lenni? Kicsit ugyan tartottam attól, hogy megázunk, mert indulás előtt fél órával felhők jelentek meg az égen, és pár cseppnyit esett is, de végül jól döntöttünk, hogy a szabadban foglaltunk helyet.

A szerencsére nem túl zárt felhőzet szerintem még szebbé is tette a látványt! Amikor elindultunk, még világos volt, aztán meglepően gyorsan bealkonyodott. Az ember szó szerint minden nap átél egy naplementét, de én legalábbis még sose stopperoltam, hogy mennyi idő alatt fordul át a világoskék ég olyanba, mint amit a fentebbi képen láthatunk. Meseszerű volt.

Az egyórás út a beszélgetés és nézelődés jegyében telt, de azért néha nem bírtam nem kattintgatni. Ehhez a hatásvadász beállításhoz például alig kellett elfordulnom a helyemről. Bármerre néztünk, szépség vett körül!

A tavalyi év nagy dobása számomra  - a lengyelországi Tour de Trams mellett - az volt, hogy végre mozgásban láttam a két évvel korábban felhozott Mk48-ast a Gyermekvasúton. Fogalmam sincs, mikor szerettem meg ennyire ezt a klasszikus kisvasúti mozdonyt, de azonnal ugrottam, ha valaki jelezte, hogy fel fog bukkanni a budai hegyvidéken:

2022: újra Mk48-as a Gyermekvasúton!

2021 óta közlekedik az extra bicikliszállító kapacitással rendelkező Tisza-tó sebesvonat Budapest és Balmazújváros közt, a névadó tavat és a Hortobágyot érintve. A járat Budapesttől Hatvanig villanyvontatással halad, ott viszont dízelmozdonyra vált, mivel Füzesabonytól nincs madzag az útvonala fölött.

Ami miatt idén különösen érdekes volt ez a vonat, az az, hogy a MÁV-nak nem volt elég dízelmozdonya a vonathoz, ezért a MÁV Rail Tours, leánykori nevén a MÁV Nosztalgia Kft. adta a vontatójárművet. Konkrétan egy Púpost. Viszont ez a Púpos néha lerobbant. Volt, hogy megpróbálták bedobni a hatvaniak egyik saját Púposát, de az bedobta a törölközőt. Bedobtak egy másikat, az is lerobbant, úgyhogy Csörgőt kellett keríteni rá. De volt olyan is, hogy Nohabot kellett küldeni, máskor meg egy Dácsia mentette meg a napot. Mivel nem értek hozzá, el kell higgyem az Indóház Online cikkében írtakat, miszerint a vonal egy részén olyan rossz a pálya, hogy kikészíti a mozdonyokat, a típustól nagyjából függetlenül...

Szerencsére az általunk kinézett napon a remélt 114-es Púpos virított a vonat elején, régi festéssel, pepita partedlivel, ahogy kell. Én speciel nem is vágytam gépcserére, lerobbanásra, csak a Ganz-Jendrassik motort akartam hallgatni az ablakban lógva :)

Balmazújvárosban bónuszként kaptunk egy Nohabot is: bár éppen nem mozgott, egy megrakodás alatt álló tehervonat élén a 006-os figyelt! A képhez annyi megjegyzés tartozik, hogy a balra látható füst nem a Púposból jött, hanem valami munkát végeztek a vasút mellett.

Egyébként a Tisza-tavon átvezető szakasz eleje az egyik legkedvencebb vasúti helyszínem az országban. Megértem azt, aki biciklizni jön ide, de vonattal is marha jó hely!

Előszó: nem szeretek 2-3 percesnél hosszabb videókat csinálni, mert engem se kötnek le a 2-3 percnél hosszabb járműves videók. Ráadásul soha nem bírom befejezni őket, mert a huszadik átnézéskor is mindig találok valami változtatnivalót, úgyhogy inkább csak abbahagyom őket. Egy 2 perces videó simán elvisz fél-egy órát az életemből - ehhez képest ez most egy 7 perces filmecske, szóval képzelhetitek, mi munka van benne :) Remélem, hogy lesz, aki végignézi!

1978 nyara és 2022 ősze közt csak kompon utaztam a Balatonon, más hajón nem. Aztán amikor 2022-ben végre újráztam, rájöttem, hogy imádom, úgyhogy a rákövetkező nyarat részben a magyar tenger motoros személyhajóin töltöttem. Azért a nyarat, mert csak főszezonban jár minden vonal és hajó; elő- és utószezonban jelentősen szűkebb a kínálat, azon kívül meg szinte semmi sincs. A rekordom az volt, amikor egy nap alatt 7 órát voltam vízen, de általában, ha már lent voltam, 1-2 óránál nem adtam alább. Ennyi idő alatt természetesen volt időm videózni is. Néhány filmecskét már feltöltöttem, de azok jellemzően tematikusak, egy-egy konkrét hajóhoz vagy utazáshoz köthetőek. Ez viszont általánosan innen-onnan mutat életképeket, a nosztalgiáktól a rendes hajókig, egyik parttól a másikig! Sőt, még feliratozás is van, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni, ha esetleg nem lenne már eleve bekapcsolva:

Mivel új vagyok a műfajban (na jó: relatíve), a hajós zsargont még csak ugatom, és lehet, hogy néha a látottakat is rosszul értelmezem, úgyhogy ki lehet egészíteni (vagy javítani) kommentben, de csak finoman :) És ez itt nem a reklám helye, de a leírtak nagy részét nem tudtam volna leírni, ha nincs a www.hajoregiszter.hu, a hajómániások villamosok.hu-ja. Köszönöm az ő munkájukat, hogy ilyen könnyen kikereshettem, éppen mit láttam!