HamPLÓ

A dízeles Ikarus 260-as és 280-as buszok már eltűntek a BKV-tól, de a villamosberendezésüket gyártó Ganz Villamossági Művek után csak "GVM"-nek becézett troliváltozatra még egy ideig szükség van. Ennek ellenére már régen nincsenek annyian, mint 2011-12-13-ban voltak, amikor ezek a felvételek készültek. A feliratozás (amit a "CC" gombbal lehet előhívni, ha nincs alapból bekapcsolva) további információkat is tartalmaz:

Továbbra is szívesebben csinálok másfél-két perces videókat, mert annál tovább nem köt le nézőként a téma, de most mégis összejött egy majdnem ötperces tömegközlekedési összeállítás az elmúlt hónapokból. Krisztinavárosba terelt 19-es és 41-es, az utolsó eredeti belsejű Kátra, meg minden más, ami épp arra jött, miközben valami másra vártam :) A videóhoz feliratok is tartoznak, melyeket a "CC" gombra kattintva lehet bekapcsolni. De lehet, hogy át kell állítani a nyelvet magyarra a fogaskerék ikonnál, mert nekem mindig angolul jeleníti meg őket alapból...

Itt a karácsony, tegyünk hát a képzeletbeli fa alá egy sor fekete-fehér fotót Balt Korthals Altestől, különösebb apropó vagy rendezési elv nélkül!

A Keleti pályaudvar homlokzatán még emlékszem a fekete alapon neon mutatókkal virító órára, de a pótkocsis Ezerötszázasokra valamiért nem, pedig egészen '80-ig jártak a 67-es vonalon - mely azóta szintén eltűnt.

A Bajcsy-Zsilinszky úti vágányokat koptató 47-es és 49-es viszonylatokon 1980-ban sajnos nem csak típuscsere volt, hanem magukat a síneket szedték fel a Deák tértől északra. Egyik első "elveszett sínes" emlékem, ahogy emelik ki a pályát borító betonlapokat, és azóta se értem, miért volt erre szükség.

Az 56-os vonalról a tuják rajongóinak általában az Ezresek jutnak az eszébe, pedig jártak ott más típusok is néha. A képen láthatóhoz hasonló ikerkocsikra akkor volt szükség, amikor a vonalat felújították, és a pótkocsis szerelvények hurokvágány hiányában nem tudtak volna megfordulni például a Kelemen László utcánál. Figyelemre méltó a nagyfülkés IFA is, ezeket valamiért nagyon szerettem. 2006-ban még fotóztam egyet, csak remélni tudom, hogy valahol félretettek néhányat megőrzésre!

A sok buszozás után megpróbálok lassan visszatérni a sínekre, bár még mindig van egy rakás Ikarusos képem, amit szívesen megmutatnék, ha lenne érdeklődő :)

Naszóval... a próbajáratozás és spontán beugrás után novemberben végre menetrendileg betervezve is járt néhány napig az Mk48-as!

Idén nem először Virágvölgyhöz gyalogoltam ki fotózni az egyik ilyen napon - mostanában valahogy mindig a gyerekkoromban még Előre névre hallgató helyen kötöttem ki. A Gyermekvasúton minden állomásnak más hangulata van, újabban ez a kedvencem.

Az előző hétvége szombatján az 56-oson pörgött az Adventi Villamos, másnap pedig, még mindig a budai oldalon maradva, a 19-esen:

Az időjárás most is a szürke különböző árnyalataiból állt, de sebaj, UV-zni ilyenkor is jó! Főleg a Fonódó északi részén, ahol még viszonylag kevésszer volt erre lehetőségem.

Húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy valamilyen régebbi típus heteken át forgolódjon a városban, pláne extra díjszabás nélkül, most meg már második napja csak kimentem a vonal mellé, felszálltam rá, és robogtam vele!

Szeptemberben egy közlekedésbarát ismerősöm "egyébként azt hallottad, hogy...?" jelleggel említette, hogy ha 260-as és 280-as Ikarusokat akarok fotózni, akkor most tegyem meg, mert a BKV még az ősszel kivonja őket a forgalomból. Igazából már évek óta alig találkoztam ezekkel a klasszikus magaspadlósokkal, mégis furcsa volt azt hallani, hogy végleg eltűnnek. Annak ellenére, hogy a buszok kisgyerekként fogtak meg utoljára, a rákövetkező heteket azzal töltöttem, hogy minél többet megörökítsek a még működő kocsikból - képeken és videókon is. Szerintem életemben összesen nem fotóztam annyi buszt, mint október-novemberben, most pedig weboldalt csináltam belőle:

Búcsú az Ikarus 200-asoktól
Egy 51 éves pályafutás vége képeken és videókon

Szeptemberben a Balaton-partozás mellett Győr felé is vonatoztunk egyet. Sajnos az időjárás messze nem volt olyan kellemes, mint akkor, úgyhogy nem maradtunk sokáig Győr-Moson-Sopron székhelyén, inkább kinéztünk magunknak egy Veszprém felé induló vonatot. Ezek a vonatokról azt kell tudni, hogy általában vagy Csörgők kék kocsikkal, vagy Bzmot szerelvények. Hát, most összejött a harmadik verzió:

Már hónapok óta láttam képeket arról, hogy remotorizált Dácsiák által vontatott Bz mellékkocsik is közlekednek a vonalon, de csak mérsékelten mertem abban reménykedni, hogy ki is fogunk egy ilyet. Mondjuk utána is lehetett volna kérdezni indulás előtt, hogy mikor jár ilyen, de így nagyobb volt a meglepetés :)

Az első vagon ráadásul nem is sima Bz mellék (Bzx) volt, hanem egy "börtönbézé", azaz bicikliszállítóvá alakított poggyászkocsi (BDzx)! (a kép indulás előtt készült, később megtelt az utastér)

Bár már rég nem közlekedik ráncajtós Ikarus a BKV-nál, a 280-asok utolsó rendes üzemnapján - akárcsak egy héttel korábban, a csuklósok 7E-től való búcsújakor - ott volt a ráncajtós nosztalgiakocsi is:

A jelenléte tulajdonképpen nem volt indokolt, hiszen ez az 1986-os gyártású kocsi már 2013 óta nosztalgia állományban van, de az emberek örülni szoktak neki :)

Többször is egymás mellé álltak más, "sima" 280-asokkal, bár fotózni nem volt egyszerű a sötétben. A nap zárásaként egy nagyobb fotós pózolás is volt, sok busszal egyszerre, de azt nem vártam meg, mert elegem lett az esőből. Néhány külső felvétel mellett az utazásból is megörökítettem majd' három percet, mert mégiscsak azzal teljes az élmény:

Amikor 2000 körül elkezdtem villamosokat fotózni, kicsit később pedig kimondottan tömegközlekedési célzattal utazgatni Európában, nosztalgiajáratok témájában az irigykedés volt az egyetlen érzelmem. Ha Bécsben, Prágában, Mannheimben, Zürichben vagy éppen Bázelben jártam, gyakorlatilag biztos volt, hogy előbb-utóbb szembe fog jönni velem valami öreg villamos. Amszterdamról vagy a hannoveri villamosmúzeumról meg ne is beszéljünk! Budapesten ellenben finoman szólva nem ez volt a helyzet: még Szegeden is többet utaztam budapesti kéttengelyes villamossal, mint a fővárosban! Ez azóta HATALMAS mértékben megváltozott, én pedig nem tudok elég hálás lenni mindazoknak, akik véghezvitték ezt a változást! A most következő oldalon a 2022 májusától októberig tartó fantasztikus "nosztalgiaszezon" néhány mozzanatát láthatjuk képeken és videókon - a villamosok mellett buszokat, fogaskerekűt és trolit is:

2022: nosztalgiaözön
Képes-videós beszámoló az év néhány budapesti nosztalgiajáratáról

Az valószínűleg mindenkinek megvan, hogy a Városliget volt az 1896-os millenniumi ünnepségek részeként megrendezett Ezredéves Országos Kiállítás helyszíne. Ez azonban nem az első kiállítás volt itt; a korábbiak többek közt olyan tárgyi emlékeket hagytak ránk, mint az Olof Palme-ház vagy az Iparcsarnok (mellyel még fogunk találkozni a bejegyzés során). Az 1896-os rendezvény szintén örökül hagyott nekünk pár ma is látható épületet, például a Műjégpályáét, a Kós Károly sétány hídját, a Vajdahunyad-vár koncepcióját (a ma látható épületcsoport néhány évvel később, már nem ideiglenes jelleggel épült), vagy éppen a Közlekedési Múzeum eredeti központi épületét. Finoman szólva sem volt üres akkoriban a "Lizsé"!

Rögtön az elején azt szeretném kérni, hogy senki se kezdjen a kommentekben politizálni. Ez a bejegyzés egy rácsodálkozós emlékezés, melynek nem célja a jelennel foglalkozni, sem azzal, hogy ki szerint mit kellene csinálni a Városligettel.

Ez a vásárváros funkció nem múlt el a millenniummal, sőt, egészen az 1970-es évek elejéig megmaradt. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy a fentebbi fotó a Napozórét helyén készült! A Groupama-székházon kívül már semmi sem áll a rajta látható épületekből!

Nevezett irodaház itt is látható a háttérben, az előtér hangulata és építészeti stílisa pedig nem nagyon különbözik attól, amit gyerekkoromban a kőbányai vásárvárosban láttam. Érdekes módon a vásárok odaköltözése után nem minden tűnt el innen: itt-ott megmaradt egy-egy csarnok vagy éppen egy büfé - valamint a képből felül kilógó világítótorony, amire még bőven emlékszem. Ma már persze rég nincs meg az se - de félreértés ne essék, nem hiányzik :)

Az érthetőség kedvéért itt egy 1966-os kép, ami az ellenkező irányból néz visszafele, talán pont a már kétszer is említett irodaházból fotózva. Jól felismerhetők rajta az imént látott építmények. És hogy mi az a nagy tömb az előtérben? Hát az, amit később Petőfi Csarnok néven frekventáltam, hol a benne működő repülési múzeum, hol pedig koncertek miatt! De nem ez volt az első épület ezen a helyen: