HamPLÓ

Előző rész: a korszak BASF-jei

A múltkori bejegyzés kommentjei közt említette valaki a BASF melletti talán másik legkomolyabb európai gyártót, az AGFA-t. Természetesen ez a márka is felbukkant nálunk a panelban. Sőt, talán már korábban is, amikor még öntött betonos (szerintem alagútzsalus) házban laktunk :) Még hagyományos, tekercses magnószalagként ismertem meg, az emblémájuk - a Polimerével együtt - elég mélyen bevésődött.

Az első kazettánk (konkrétan az egyes sorszámú) valószínűleg a márka lakáson belüli ismertsége miatt lett AGFA, de ez az 1980-81 körüli kivitel biza elég régimódian nézett ki - bár az ezüst rozetta tetszett. Utóbbi miatt valahogy előkelőnek tűnt a kazi, pedig ez volt a német-belga cég egyik legolcsóbb gyártmánya.

'82-ben aztán dizájnt váltottak: megérkezett a négyzetháló! Ha valaki a nyolcvanas éveket akarja grafikailag érzékeltetni, érdemes négyzethálót rajzolnia, mert az valahogy nagyon ment akkoriban. Ennél már csak az lehet "nyolcvanas évekebb", ha a négyzetháló neonszínekben izzik :)

Lengyelország felé menet megálltunk Olomoucban egy knédlire - na meg villamosozgattunk, sőt, vonatoztunk is egy kicsit. Mivel nyári szünet volt, plusz lezárások is voltak, tisztán magaspadlós kocsival nem találkoztunk forgalomban, részben vagy teljesen alacsonypadlósból viszont elég nagy volt a választék:

Tour de Trams 2020: olomouci prelűd
A nulladik rész

No, megint egy Fortepanon talált random kép - a régi villamosmegálló a Gárdonyi térnél, vagy ahogy akkoriban hívták, a Bertalan Lajos utcánál:

Ez a fotó ugyan '68-as, tehát még bőven a születésem előtti időkből származik, de gyerekkoromban is ugyanezeken a "hatalmas" járdaszigeteken egyensúlyozott az ember a tuja és a kocsik, buszok közt. Mondjuk a Kosztolányin a város felé szerintem még keskenyebb peron volt, de itt balkéz felé elvileg egy iskola is volt, el se akarom képzelni, hogy a tanítás végén milyen tülekedés lehetett a parányi szigeten...

Ami érdekes, az az, hogy valamikor a kilencvenes években a szélső peronokat középsőre cserélték, valószínűleg nem véletlenül. Mindez aztán nem tartott sokáig, mert 2002-ben megépültek az ismét szélső fekvésű, de legalább normális szélességű, korláttal határolt járdaszigetek.

A wolsztyni gőzösözés után talán belefér még egy kis vonatozás, ezúttal itthonról. Régebben viszonylag gyakrabban kiültem baráti társaságban a kelenföldi 14/15-ös peronra, de mostanában ez kicsit kimaradt. Ez a videó is 2019-es. Elég nagy élet volt két éve, a személyvonatozó Gigantnak és a Bobós tehernek pedig külön örültem:

2019 decemberi látogatásom során nagyon megszerettem ezt a várost, úgyhogy amikor a 2020 augusztusi utazás itinerjét csináltam, egyértelmű volt, hogy ide vissza kell jönni!

Wrocław, újra
Tour de Trams 2020, kilencedik rész

Nemrég színpompás villamosos felvételeket láthattunk Balt Korthals Altestől, most viszont átállunk a fotózás sötét oldalára, már tudniillik hogy a fekete-fehér képekhez, merthogy ilyeneket is készített:

A képekhez sajnos nem kaptam dátumokat, de valahogy olyan őszi délutáni hangulat honol ezen a fotón, mely a Jászai Mari téren készült, ahol az azóta betömött aluljáró építése előtt középperon helyett szélső járdaszigetek voltak a villamosmegállóban. (A móka kedvéért a budai hídfőnél pedig korábban szigetperon volt, mely helyett a ma is használt szélső peronok épültek, igaz, nem ugyanakkor. Csak a változás örök, a következetesség nem szempont:)

1700-as ikerkocsi gurul a Váci út felé az Árpád úti lejtőn, melyen a villamosvezetőknek a Duna (Újpesti-öböl) közelsége (nyirkosság, pára sínre lefagyása) miatt amúgy is különösen oda kellett figyelniük a megcsúszás-megfutamodás elkerülésére.

A külföldi villamosfotósok egyik kedvenc helye a pesterzsébeti hurokrendszer volt, mely a lakótelep megépítése előtt még kisvárosiasabb - hogy azt ne mondjam: falusiasabb - volt.

Az előbbi képen a 31-es a Török Flóris utcában még befelé igyekezett a hurokba, ez az ikerkocsi viszont már kifele megy az Ady Endre utcán át. Itt ma is jár villamos, csak most már jobbra kanyarodik, ...

... míg '79-ig továbbment egyenesen, mint ez az Ezerötszázas teszi "mindjárt". A kerítés sarkát szépen lekerekítették akkor, hogy a mai vágány be tudjon fordulni.

Körülbelül azóta el akartam jutni a wolsztyni gőzösökhöz, amióta először hallottam róluk. Már többször úgy tűnt, hogy lemaradtam róluk, mert az interneten biztosra mondták, hogy vége a nosztalgikus jellegű, ám valójában közforgalmú üzemnek, aztán tavaly augusztusban mégis ott voltam, és utaztam egy ilyen menetrend szerinti vonattal:

Wolsztyn, ahol még nem ért véget a gőzöskorszak
Tour de Trams 2020, nyolcadik rész

Mostanában többször is elidőztem a fortepanon, és már nem is tudom, mit kerestem, amikor szembejött ez a fotó:

Ez elvileg a Kígyó utcai Mézes Mackó. Akik még nálam is fiatalabbak (felháborítóan sokan vannak:), azok talán nem is tudják, hogy a Mézes Mackók a gyorsbüfé és az édességbolt keverékei voltak a szocializmusban, azaz rettentő izgalmas helynek számítottak egy kisgyerek számára. Lehetett itt kávét és hidegkonyhai cuccokat helyben fogyasztásra kapni, de lehetett italt és sütit becsomagolva elvinni is. Itt bővebben bemutatják a "Mackó áruházláncot", nem is húznám az időt a bemutatásával. Ami jelen esetben megfogott a fotón, az az, hogy az eladói pultot jobbra látjuk, a pénztárat viszont balra. Merthogy nem ugyanott fizettél, ahol rendeltél, illetve ahol megkaptad az árut, mert a pultosok nem kezeltek pénzt. Nekem olyan emlékeim vannak, hogy az ember a pultnál kiválasztotta, mire van szüksége, erről kapott egy cetlit, ...

A múltkori oldalon még bőven nem láttunk mindent a poznańi közösségi közlekedésből, úgyhogy folytatom az útibeszámolót! Ezúttal egy kis nagyvasutat is mutatok, no meg föld alatt robogó villamosokat, mert hogy nem a már látott gyorsvillamos az egyetlen ilyen létesítmény a városban. Az óvárosi főteret viszont nem mutatom meg, mert oda el kell menni személyesen :)

Poznań, a grand unionok városa - második rész
Tour de Trams 2020, hetedik rész

... már tudniillik a Balatonfüredig villamos vontatással közlekedő vonatok megindulása előtt leugrottunk IC-vel (aki nem vonat, hanem egy vasútbarát) az északi part érintett szakaszára dízeleket nézni egy utolsó (?) alkalommal. Mivel nem szeretném, ha a kommentszekció a vasutas fórumokhoz hasonlóan dízelesek és nemdízelesek csataterévé változna, kérem, senki se akarja itt kifejteni a véleményét arról, hogy szerinte kell-e madzag ide, vagy nem kell. Ez csak egy rövid bejegyzés lesz négy képpel és egy videóval, semmi több.

Káptalanfüreden emlékeim szerint egy általános iskolai osztálykiránduláson jártam először és utoljára, úgyhogy kitaláltam, hogy itt is akarok fotózni egyet. A felsővezeték oszlopait ugyan "fényképészetileg" nem a jó oldalra rakták, de azért így is lett egy ilyen Bzmotos fotóm. Pardon: 117-es sorozatos fotóm :)

Valamivel korábban láttunk egy Balatonfüreden fekve maradt Desirót, aztán egyszercsak azt mutatta az EMIG, hogy Székesfehérvár felől lefelé vágtat egy magányos remot Szergej. Könnyen kitalálható volt, hogy a Desirót jön elvontatni, és lám: a mozdony elején a hagyományos csavarkapocsra rá volt szerelve a Desiróhoz szükséges Scharfenberg szükségcsatlás! Szerintem ilyet még nem láttam élőben.