HamPLÓ

Körülbelül tíz éve kezdtem el fotózgatni a négyes metróhoz kapcsolódó Baross téri építkezéseket, nehéz elhinni, hogy vége van a túrásnak-fúrásnak, a gödörkerülgető buszoknak és a palánkok közé szorítva kutyagolásnak! Egy időben minden nap kétszer átmentem a téren, mit mondjak, nem életem fő élményei ezek az utak :-/ Az előző fejezetet valamikor 2006-ban készítettem el, most itt az ideje az azóta eltelt időket megidézni:

Ahol hat évig tartott a négy hónap...

Ha szombat, akkor megint hátradőlök, és saját készítésű tartalom helyett átadom a szót a Saturday Night Live stábjának - akik ezúttal zenélni/énekelni fognak. Bár az élő zene általában csak háttérszerepet kap a jelenetekben, gyakran meglepődöm azon, hogy egyik-másik szereplőnek milyen jó hangja van - legtöbbször simán levernék a zenei vendégeket.

A "csak háttérszerepség" alól az egyik nagy kivételt a sorozat első részében már említettem: a Blues testvéreket. Sajnos az eredeti SNL-es jeleneteiket nem találtam meg a youtube-on, de helyettük talán jó lesz ez a koncertfelvétel is:

Jellemzően már csak azért is rövid paródiákat - hol konkrétat, hol valamilyen stílusét - adnak elő a műsorban, mert hosszabb műsorszámra ritkán van idő: egy-egy SNL adás életciklusa hétfőn kezdődik, akkor ülnek össze a készítők, vendégek és a producerek, összedobják az ötleteiket; kedden kezdenek jeleneteket írni a hétfői megbeszélések alapján, szerdán kipróbálják, hogy működnek-e a kiválasztott jelenetek, eldöntik, mi megy, mi marad, újraírják azt, amiről úgy gondolják, újra lehet írni, és csak aztán kezdenek próbálni. Szombaton pedig már le is megy a produktum élőben - ebbe a mókuskerékbe ritkán fér bele egy szám megírása, hangszerelése, lepróbálása, újraírása, megint lepróbálása, stb, hiszen más jelenetekkel is kell foglalkozni! A zene műsorba csempészésének legegyszerűbb módja így egy-egy elképzelt válogatáslemez reklámja:

Jim Carrey egész jól énekel, nem? Szintén stílusparódia az alábbi jelenet, Robert Downey Jr. főszereplésével. Ő egyébként a '85-86-os szezonban állandó tagja volt a csapatnak - de persze ezen a '96-os felvételen már nem az egykori szereplőtársaival játszott együtt:

Korábban már meséltem az SNL csapat egyik kedvelt szokásáról, amikor fognak egy valós személyt, és teljesen másképp "viselkedtetik", mint ahogy a valóságban megszoktuk tőle; itt éppen II. Erzsébetről és Fülöp hercegről derül ki, hogy igazából suttyó utcagyerekek... akik végül punk éneklésére kényszerítik Elton Johnt:

Ennek a jelenetnek sincs sok értelme, de elég jól összefoglalja, milyennek látom a Black Eyed Peas-t. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül :)

A magyar FIAT gyűjtők valószínűleg a legaktívabbak közt vannak, legalábbis az olasz cég gyártmányai mindig nagy számban bukkannak fel a III. Goldtimer Nyílt Naphoz hasonló rendezvényeken (a "hasonlót" akár szó szerint lehet venni, mert Ferihegyen is találkoztam már velük).

Ami szüleimnek a Topolino, az nekem a kicsit későbbi 500-as volt, vagy ahogy a családban hívtuk őket: Kisfiat, esetleg Egérkamion, Darázsrakéta. Egy barátom egyenesen hátizsáknak nevezte őket; szerinte ki kell nyitni a napfénytetőt, kidugni rajta a biztonsági övet, és így a hátunkon is elvihetjük, ha elfogyott a benzin...

Az Abarth harapósabb jószágokat épített az 500-asokból, a 695SS-ben például 38 ló dübörgött az eredeti 18 helyett. Félelmetes lehetett egy ekkora masinában 140-nel tépni :)

Na, ilyet eddig még nem láttam élőben: az 500 "Giardiniera Belvedere" még azokból az időkből származik, amikor az 500-as jelzés a Topolinót jelentette. Érdekes a karosszériája, ilyen szép állapotban kimondottan előkelő látvány volt még egy Volvo Amazon mellett is.

Egy Fiat 1300-as "fürdőkád": marha jól néz ki! Tulajdonképpen ez a típus volt a Nagypolszki alapja - a 125-ös kasztnijával -, érdekelne, hogy a rokonság mennyire volt felismerhető a szervizben.

Maradjunk még kicsit a Kossuth Lajos téren: amikor először kijöttem megnézni a felújítás eredményét, a másik végéből láttam csak, hogy mintha rövid időre Omega-koncertté változott volna a placc egy része. Úgy nézett ki, mintha füst jönne a padlóból, de persze gyanús volt, hogy az emberek nem menekülnek :) Legközelebb el is indultam gyorsan arrafelé (megint messziről vettem észre), de mire odaértem, elállt. Kettővel később aztán végre le sikerült fényképeznem a "jelenséget", amit a turisták egyszerűen iiiiiiimádnak:

Hazaérkezés után utánaolvastam, és a berendezés arra szolgál, amit gondoltam: párásítja a némileg kőkatlan jellegű teret. Azt hiszem, talán két részen vannak szórófejek a járófelületbe süllyesztve:

Megint tuják, ezúttal a májusban minden hétvégén - a mostanin például szombaton - közlekedő  "D" nosztalgia járatról.

A fő jármű a 2-essel megegyező útvonalú viszonylaton hagyományosan az 1913-ban épített, majd 1987-ben felújított 436-os favázas...

... a tartalék, illetve túl sok érdeklődő esetén beugró kocsi pedig egy acélvázas kéttengelyes: kis kedvencem, a 2624-es.

... ti. úgy esett a dolog, hogy nem volt kedvem új bejegyzést írni :)

Az Új híd kapcsán már említettem, hogy nemrég Pozsonyban jártam, de persze a programnak csak egy kis részét töltötte ki a kilátózás, mert villamosoztunk is.

Jazzcool már évek óta erőltette, hogy nézzük meg a pozsonyi Tatrákat, én meg mindig kitértem, mert nem vagyok túl nagy rajongója ezeknek a villamosoknak. Ehhez képest amikor végre rászántam magam, hülyére fotóztam és videóztam magam...

Ha csak a villamosmániás szempontokat nézzük, elég jó úticélról van szó, csak úgy jöttek a lencse elé a tuják mindenfelől. Persze turistáskodtunk is, bejártuk az óvárost, benéztünk a Koronázó templomba, stb, de most csak egy villamosos videót mutatnék :)

A keleti blokk után pár kép klasszikusabb, régebbi formákról a III. budaörsi Goldtimer Nyílt Napról:

Kicsit anakronisztikusnak tűnik, de ez egy második világháború utáni BMW - már, ha jól sejtem, hogy ez egy 501-es/502-es/3200-as (fel kéne írnom, amikor ott vagyok, tudom). Hullámos, minden irányba gombölyödő formája miatt Barokk Angyalnak hívták, eléggé találóan.

Wir leben Autos: két Opel a háború környékéről: balra egy Olympia, jobbra egy Kapitän. Hogy pontosan mikoriak, azt majd valaki kommentben megírja :)

Oké, bár a múltkori ilyen alibi bejegyzésem szinte teljesen visszhang nélkül maradt, most akkor is megint SNL következik, mert csak :) A téma ezúttal a reklám. Ezek a jelenetek érthető módon a legritkábban mennek élőben: előre felvett filmecskékről van szó - amíg leadják őket, átrendezik a díszletet a következő jelenthez, átöltöznek-sminkelnek a színészek.

Reklámokat igazából könnyű könnyű parodizálni, hisz sok van belőlük, és általában nagyon buták - de legalábbis idegesítőek. Néha az is elég, ha leforgatnak egy valódinak tűnő spotot, csak a hangeffekteket cserélik le:

Ugye megvan az a fajta reklám, amikor egy valóságosnak beállított jelenet közben a főszereplő egyszercsak elkezd a kamerába beszélni?

A mellékhatások cseppet sem viccesek. De tényleg nem! Vagy mégis?

Komoly, felelősségteljes témát pedig csak komolyan, felelősségteljesen érdemes reklámozni. Vagy Alec Baldwinnal:

A budaörsi nyílt nap után édesapámmal még átrándultunk a hármashatárhegyi reptérre, mert már vagy 25 éve nem jártunk arra együtt. Meg kellett állapítanom, hogy ez a hely még mindig gyönyörű:

Egész nagy élet volt itt is, persze a remek időjárás adott volt ahhoz, hogy így legyen (nem olyan esős, hideg, nyirkos vacak, mint most már egy ideje... brr, de unom már!).

A csörlőzött vitorlázógépeken túl láttunk egy motoros vitorlázót is, illetve a Li-2-es kétszer is tiszteletét tette (a budaörsi sétarepültetés útvonala erre vitt).