HamPLÓ

Úgy egy éve említettem, hogy Riannával teljesen véletlenül felfedeztünk egy éttermet a Mammut 2-ben, ahol valami eszement jó céklalevest adtak. Kisvártatva azt is, hogy az Arénában is van ilyen. Még kicsivel később, Felső-Sziléziában azt, hogy ez valójában egy lengyel étteremlánc, ennek örömére ott is tudtam ilyet enni. Aztán többször zárva találtuk a Mammut-ban levő éttermet. Majd hirtelen nyitva, de a céklaleves már nem volt ugyanolyan jó. Aztán ismét sokszor zárva találtuk a helyet, legutóbb tán már az is ki volt írva, hogy nem nyílik újra.

Ehhez képest a héten azt hittem, rámtalált a szerencse: véletlenül az Arénában járva kiszúrtam, hogy az ottani éttermük nyitva van. Gyorsan leül, pincérnek rendelést lead...na. Mert jött a meglepetés:
-Céklaleves nincs.
-Tessék?
-Levettük az étlapról.

Sajnos íly módon rendelés nélkül távoztam. A többi kajájuk se volt ehetetlen, de teljesen egyedi módon isteninek csak a céklalevest találtam. És mivel más helyet nem is ismerek Budapesten, ahol ilyesmit lehetne enni (várom ám a tippeket a kommentek közt!), ezért jártunk a nevezett étteremláncba. Hát most már ez is elmúlt.

Az elmúlt 15 évben az összes vendéglő, amit megszerettem, vagy becsukott, vagy tulajdonoscsere után átment ratyiba. Egyetlen törzshelyem se létezik már, de tényleg egyetlen se! Ha külföldi/vidéki vendégem van, sosincs ötletem, hova vigyem őt, és ha mégis elviszem valahova, az tiszta lutri, mert lehet, hogy előző alkalommal, amikor a kiválasztott helyen jártam, jó volt az étel, de ettől még most lehet teljesen ehetetlen is.

Nem véletlenül vagyunk ilyen fancsaliak, mi budapestiek: ebben a városban maximum véletlenül lehet egy jót enni, és akkor is csak egyszer. Ugyan vannak marha előkelő - és általában még marhábban drága helyek - ahol fúziós-mittudoménmilyen konyha van, és a mittudoménmilyen pincészet borai közül válogathatsz, de olyan _vendéglő_, hogy bemész, a pincér jófej, de nem bratyizik, hanem igyekszik segíteni a választásban, eszel egy jót, fizetaz, hazamész, és amikor legközelebb odamész, ugyanezt meg tudod tenni, na olyan nincs.

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

Az autó teljesen elsötétítve, leoltott fényszórókkal száguldott a Balaton-felvidéki éjszakában.
-Remek ötlet, éjszakai gyakorlat..!-morgott a kormány mögött Mike, arca előtt az éjjellátó készülékkel.-Húsz-harminc kilométerre innen bikinis csajokkal bulizhatnánk valamelyik fesztiválon, ehelyett Delta Force-ot játszunk egy szikkadt lőtéren, ahol a környéken fellelhető egyetlen csaj símaszkot és golyóállót hord bikini helyett!
-Mit primadonnáskodsz, annyira hozzászoktál az irodai munkához, hogy már nem is hiányzik egy kis porban kúszás?-vigyorgott mellette legjobb barátja.
-Figyelj, Attila, én városi kommandós vagyok. Bármikor bemászok egy bérház ötödik emeleti ablakán, és álmomban is rajta tudok ütni cigarettacsempészeken egy külvárosi raktárban. Az ilyen száguldok ezerrel az éjszakában, hogy ismeretlen helyzetet felderítsek és megoldjak dolog a zöldsapkásoknak való.
-Inkább tartsd a távolságot Otyóék kocsijától! Ne felejtsd el, hogy ők nem tudják, hogy itt vagy mögöttük, bármikor nyomhatnak egy satuféket. Aztán meg számolhatunk el a leamortizált kocsikkal Bokrosnál.
-Miért, ezek BRFK-s kocsik?
-Miért, mit hittél, valami szponzor hordja ide őket?
Ekkor valami felvillant a távolban, majd az elől haladó autó motorházteteje hirtelen lángba borult. Mike reflexből az árokba kormányozta a kocsit, és négy másodperccel később már a fűben kúszott az égő jármű felé.

Feri - jószolgálati küldetés jegyében - megmutogatja a környéket Joli unokahúgának. Természetesen a híres pásztori(i) Szent Kleofás templomba is eljutottak, melynek altemplomában misztikus erővel bíró kincset őriznek:

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Oda fel. Most.  

A világmegváltás túlfáradtság miatt bizonytalan ideig szünetel, addig nézegessétek ezt a három perc negyvenkét másodperc hosszú videócskát a Nyírvidéki Kisvasútról. Nem egy pörgős darab, de hát ez a vasút se az: szerintem John Woo plusz hatvan videóklip-vágó se tudna róla pörgős filmet csinálni (esetleg meg lehetne próbálkozni Tarr Bélával, neki vélhetően jobban feküdne ez a tempó). Mindegy, én se Woo, se Tarr nem vagyok, de azért tessék kicsit kikapcsolódni, kerékcsattogást hallgatni, és rácsodálkozni, hogy 2009-ben mindez minden nap menetrend szerint többször is lezajlik:

Meg nem nevezett befektetőcsoport megbízásából, meg nem nevezett tervező és meg nem nevezett kivitelező munkájának köszönhetően emelkedik immár ez az új toronyépület a Henszlmann Imre utcában:

A Henszlmann Tower egyszerre idézi a harmincas évek gigantikus építményeit és a Stonehenge-et, olyan méretben, hogy az még véletlenül se ütközhessen holmi szabályzásokba. Autóba, na abba ütközhetne - ha nem lenne lezárva az utca:

Ennél is örvendetesebb hír talán, hogy új, politikailag korrekt irányjelző táblák kerülnek nemsokára bevezetésre, melyek ugyan nem sokat segítenek az eltévedt vándornak, ám tartalmuk minden körülmények közt garantáltan helyes marad. A prototípust az Erzsébet tér szélén láttuk:

A minap fedeztem fel, hogy a budai rakpart csatornaépítéssel egybekötött feltúrása kapcsán új lámpaoszlopok emelkedtek az Erzsébet híd hídfője körül. Még ott vannak a régiek is - persze szokásos módon retkesen-rozsdásan:

Namármost az ezen a képen látható állapotok láttán valószínűleg senki se fogja érteni, miért kellett nekem erről blogbejegyzést írnom :) de azért nézzük meg kicsit jobban őket! Ezek egyedi oszlopok, az új Erzsébet hídhoz passzintott dizjánnal. A kandeláber rajtuk ugyan primitíven egyszerű (egyfajta mini-ostorlámpa), mindenesetre figyelemreméltó jelenségnek tartom, hogy ez a híd a hatvanas években ugyanúgy saját oszloptípust kapott, mint jóval előtte mondjuk a Szabadság híd.

Persze a parti lámpáknál sokkal jobban néztek ki a hídon levők, melyeket itt Tildy Tibor zseniálisan retró-hangulatú képein láthatunk.

Ködben, felhőben az ember először a látását veszti el, aztán a térbeli tájékozódóképességét, majd alkalmasint az eszét:

-> Kattints ide a többi Égitársaság képregénykockához <-
Kattint. Oda fel. Most.

Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

1981

Az 55-ös villamos rácsengetett a gyerekre, ahogy az átszaladt előtte. Ha a vékony, szőke kissrác kicsit lassabb, netán elbotlik a vágányokat határoló kőperemben, biztosan a kerekek alatt végzi.
-Édes fiam, normális vagy?!-ordított ki a peronról a vezető, de nem állította meg a járművet, hiszen a menetrend az menetrend! A gyerek emiatt nem is törődött vele:
-Úgyse meritek utánam csinálni!-kiáltott át a Váci út túloldalára, ahol a Hajó- és Darugyár épülete előtti szobor mellől két haverja figyelte iménti "hőstettét".
-Azt remélem is, te csibész!-kapta el a grabancát egy egyenruhás alak, aki mintha csak a semmiből termett volna ott. 

-Atka! Miki! Segítsetek!-váltott segélykérőre az imént még oly bátor kissrác, de barátai szó nélkül kereket oldottak.
-Na, te kis gazember, cserbenhagytak a kis cimboráid?-emelte fel a rendőr az ingénél fogva, hogy szemeik egy magasságba kerüljenek.-Mi ez az úton átszaladgálás? Meg a múltkor az a szögszórás a négyes busz végállomásán? És ha megkérdezném a kisközért pénztárosait, hogy kit láttak akkor, amikor valaki csúzlival kilőtte az ablakokat, vajon nem ismernének rád? Figyellek már egy ideje, nagy gazember vagy!
-De én nem is csináltam semmit!-mondta ki a gyerek az első dolgot, ami az eszébe jutott.
-Persze, én meg rosszul láttam, mi? Rendőr vagyok, nem vak, hoppá!
Azért lassan megenyhült - végülis csak egy gyerekről van szó. Leengedte a földre.
-Tudod, én is balhés kölyök voltam.-emlékezett vissza:-Verekedtem, meghúztam a lányok haját, meg minden. De aztán összeszedtem magam, és nézz rám, valaki lett belőlem! Még fiatal vagy, mennyi lehetsz, tíz éves?
-Tizenegy!-jelentette ki a gyerek dacosan.
-Akkor még bőven összeszedheted magad te is. Akarsz rendőr lenni?
-Nem tudom.
-Hogy lehet ezt nem tudni? Rendőrnek lenni a legjobb dolog a világon!
-De én nem akarok rendőr lenni!-toppantott a kissrác.
-Hát mi akarsz lenni? Betörő? Kasszafúró? Csempész? Mert ha így folytatod, az leszel!
-Miért, mi az a csempész?-ragadt meg az ismeretlen szó a gyerek tudatában.
-Azt te csak ne akard tudni!-húzta fel az orrát a törzsőrmester.-A csempészek semmi jóra nem számíthatnak, ha errefelé járnak. Ne keresd a bajt, inkább menj haza, és gondolkozz el azon, mi vár rád, ha mindig csak a csibészkedésen jár az eszed!
A srác elindult: előbb csak óvatosan, kis lépésekkel, majd amikor úgy gondolta, a rendőr úgyse tudja utólérni, szaladni kezdett.
-Ebből se lesz rendes ember!-fújt egyet mérgesen az egyenruhás.-Legközelebb inkább a cimboráit kapom el, azoknak talán még nincs túl késő.

Aki megfigyeli a bejegyzéseim időpontjait, maga is rájöhet, hogy éjszakai bagoly vagyok, reggel pedig addig alszom, ameddig csak lehet. A minap azonban már hatkor felpattant a szemem, és mivel ilyen melegben még visszaaludni se könnyű, úgy döntöttem, gyalog megyek melóba, jó nagy kerülővel. És persze fényképezőgéppel.

Aki gyerekkorában lógott a suliból, tudhatja, hogy az első órára becsengetés (ez a mi gyerekkorunkban pontban nyolc óra volt) után megváltozik a világ. Másképpen süt a nap, másképpen fúj a szél, más emberek jönnek szembe az utcán, és úgy általában másképpen néz ki a város. Most ugyanezt tapasztaltam meg, csak másik irányból. Itt van például ez a dúslombú fák közt fekvő kőhídon áthaladó busz, amilyet eddig még nem sikerült munkába menet látnom:

Ki hinné, hogy ez az Erzsébet híd budai hídfője, ami reggel az amúgy sem üres város egyik legzsúfoltabb helye? Hát, ebből a szögből ez maximum a busz tömöttségén (a BME Közlekedésmérnöki Kar Rossz Célokra Alkalmazott Statisztika Tanszéke és a BKV Tömörítésügyi Osztálya által kifejlesztett skáláján a kihasználtsági érték: 80%, köznapiasan szólva ellenben "szardiniásdoboz") látszik.

Ma este világmegváltás helyett inkább egy igen rövid videócskámat tolom fel ide. Már korábban észrevettem, hogy a Corvinus Egyetem új épülete esténként fényjátékkal szórakoztatja azt, aki észreveszi. Sajnálatos módon minden egyes alkalommal, amikor volt kamera nálam, unalmas fehér világításban úszott a homlokzat, és ez nem is változott. Bezzeg amikor Jazzcool kollégával a Petőfi-hídről a Szabadság híd díszvilágítását akartuk megörökíteni, akkor színesen vibrált-villogott! Csakazértis megörökítettem, ha bénán, akkor bénán:

Nem tudja valaki, mi alapján váltakoznak a fények és színek? Mert két perccel eme szösszenet rögzítése után abbahagyta a váltakozást, és úgy is maradt. Van valami program, ami mondjuk minden órában elindul, vagy csak úgy randomban megy, ahogy rájön a lokális HAL9000-re a bolondozás? Esetleg az éjjeliőr mp3-lejátszójára van rákötve, óriási kivezérlésjelzőként szolgálva? Bárhogy is van, ez egy nagyon klassz modern látványosság. Több ilyen "poén" kellene a pesti éjszakába!

Megjegyzés: A kép nem követi a videócska alatt szóló zenét, lévén azt csak én szöttyentettem alá nagy hirtelen, hogy ne csak azt lehessen hallani, hogy egy őrült motoros a hátunk mögött mutatta be, milyen kecskehangot tud utánozni trendin repedt kipufogódobjával...