Néhány napja azon töprengtem, miért akarjuk újra feltalálni Budapestet, amikor már eleve itt van. Most - könnyű vasárnapi témaként - egy kicsit azon rágódnék, hogy mi az, ami szerintem megérdemelne egy kis fejlesztést a meglevő látnivalók, érdekességek közül. Persze majd azzal is szeretnék foglalkozni, hogy mi az, ami nagyon nincs jól, de a pozitívista hozzáállás jegyében azt későbbre halasztom. Akinek mégis erre lenne szüksége így hétvégén, ugorjon fejest az archívumba, szerintem épp elég agyforraló dolgot talál ott morgolódásaim közt :)
Budapestet szerintem egy nagy találkozás definiálja: a hegyek találkoznak a síksággal. Még gondolkoznak rajta, hogy ők tulajdonképpen barátok-e (mint ahogy a pesti és budai ember is általában gondosan számon tartja, hogy ő pesti vagy budai; főleg a budaiak szokták kikérni maguknak, amikor vidéken megkérdezik tőlük: "pesti vagy?"), ezért nem érnek közvetlenül egymáshoz - ott húzódik köztük a Duna. Eredetileg azt akartam ideírni, hogy "a Duna próbálja összebékíteni őket", de a békítés szó nem feltétlenül a legszerencsésebb egy olyan természeti jelenségre, mely ebben a pillanatban is a medréből kilépésen dolgozik.
Persze önmagában a hegyek síkba átmenetele, de még a mindezt kettéválasztó folyó sem ritkaság, de ekkora település kellős közepén legalábbis érdekes hátteret ad a további találkozásokhoz: a nemzetekéhez, történelmekéhez. Budapest ugyanis akkor vált multikulti (de utálom ezt a szót!) hellyé, amikor ezt a szót még ki sem találták. Hiszen Pest például javarészt német város volt, jelentős szláv közösséggel (milyen vicces, hogy egészen pontosan nem tudjuk, mi a város nevének eredete; de valószínűsíthető, hogy a "Pest" a szláv "barlang, üreg" szóból jött, és bizony olyan is akad, aki szerint a "Buda" a szintén nem-japán "voda" szóból jött, melyet még a rómaiaktól (vö. Aquincum) örököltek a helyiek). A forgatag itt alapértelmezés volt: nem tisztán vallási vagy királyi fővárosról beszélhetünk, hanem kereskedővárosokról, melyek aztán történelmi egymásra utaltságukat felismerve azért egyesültek, hogy együtt könnyebben lenyomják a birodalmi fővárost, Bécset. Az egykori forgatag emlékét már szinte csak nevek őrzik: Haris utca, Rácfürdő, Szerb utca
A fenti definícióhoz képest igazából csak egyetlen viszonylag mai nagy találkozás jut eszembe: a Sziget - ami persze minden egyes évben a megszünés közelébe kerül a környék lakói miatt. Persze önmagában a Sziget ötlete (=sok fiatalt összezárunk egymással és sokféle programmal) nem túl bonyolult, mégis szinte progresszívnak hat az ún. hagyományos fesztiválokhoz képest, úgymint: színházi előadások, hangversenyek, balett, kirakodóvásár. Meg kortárs művészetek, brr. Kellenek ezek is, de ettől még nem leszünk pezsgő élettel rendelkező hely! Ezek kötelező körök, katalógusból leszállítja őket valami erre szakosodott közhasznú társaság - és pont olyan is az eredmény. Ezen felül vannak még felvonulások, illetve franchise rendszerben megrendezett parádék a fénymásolt eredetiség rajongói számára. Nem vagyok az a kimondott extrém típus, de valami évenkénti össznépi ereszdelahajam jót tenne nekünk - csak ne írjanak ki nemzetközi pályázatot a kitalálására, mert az is olyan lesz.
Az előző rész kommentjei közt említette valaki az esti látképet: ilyen szép napnyugta utáni panorámája tényleg nem sok városnak van. Ráadásul nem csak egyetlen irányból működik, hiszen én például el nem tudnám dönteni, hogy a pesti Duna-partról látszó budai, vagy a Várból, Citadellából látszódó pesti látkép a szebb. Bécsnek, Berlinnek, Londonnak nincs ilyenje - az újkori megavárosoknak pedig ki kellett találniuk a skyline fogalmát, hogy valami hasonlót produkálhassanak.
A Parlament sajnos takarásban fekszik - de mi lenne, ha az Akadémiát, és a mögötte levő homlokzatsort is kivilágítanánk? Akkor a Halászbástyáról sem csak egy kékesfehér folt látszana a sötétségben.
Egy tipp: szerintem a budapestiek nagy része nem tudja, milyen elképesztő kilátás nyílik a városra a Hármashatár-hegyről este (de nappal is). Fel nem foghatom, hogy a mára antennáinak nagy részét elvesztett tévétoronyban miért nem nyitottak még panorámaéttermet/kávézót! Igaz, azt se fogom, hogy a Hármashatár-hegyre miért nem lehet értelmesen feljutni: rég nincs már H busz, a 65-ös is visszafordul Fenyőgyöngyénél, tehát a gyakorlatban csak az autósok és biciklisták maradnak. Ennek megfelelően a platószerű hegytetőn nincs semmi. Ez persze nem feltétlenül baj, de azért én el tudnék képzelni egy lanovkát (függővasutat), ami oda felvisz.
Hogyan lehet elszúrni valami csodálatosat: a híres, késő Demszky-kori foghíj-fényhíd a Fővám tér és a Szent Gellért tér közt. Viszont a háttérben, a Clark Ádám térnél örvendetes, hogy a Lánchíd Palotát is kivilágították.
Összességében - bár én is tisztában vagyok az olyan zöld hívószavakkal, mint hogy fényszennyezés, energiapazarlás, stb - azt mondanám, Budapest még több díszkivilágítást érdemelne. Annál is inkább, mert az újabb idők világításai, például a Palotáé, vagy a Szabadság hídé (egyelőre kis foghíjjal) már önálló értékként értelmezhetők, nem csak simán nyakonöntik a szóban forgó építményt egy rakás fotonnal. Pozitívumként értékelem, hogy az Erzsébet híd díszvilágítása állítólag már tervezés alatt áll, és - rendkívül vontatottan induló - felújítása után remélhetőleg a Margit híd is kapni fog ilyet.
Kilátóhelyek: lehetne belőlük több is
A látképhez kapcsolódóan kell megjegyezzem, globálisan nem gazdálkodunk jól a kilátóhelyekkel. Német nyelvterületen a legunalmasabb síkvidéki város templomtornyába is fel lehet menni, nálunk meg alig van hely, ahonnan "fentről meg lehetne nézni a lentet". Persze értem én: ott a Citadella, a túloldalon pedig a Bazilika, de ez elég kevés.
Nem gúnyból írom: fentről nézve minden szép, látszólag minden rendben van
Remélem, a Mátyás-templom tornyába majd fel lehet mászni a felújítás után, de részemről például díjnyertes a Nagyvárad téri SOTE-toronyépület tetejéről nyíló panoráma is (este különösen). A Vár kupolája se lehet rossz. A Hármashatár-hegyet pedig az imént már említettem.
A történelem, amiből csak a rosszra emlékszünk
Ez a pont is visszautalás, ezúttal a nagy találkozásokra: igen kevés város van, amin ennyire szó szerint gyalogolt volna át a történelem. Emiatt persze nálunk nincsenek utcaszámra hatszáz éves házak, és (a mai napig) elmaradt a polgárosodás is. Ezzel komoly hátrányba kerültünk mondjuk Svájchoz vagy a BeNeLux-államokhoz képest - cserébe velük viszont nem történhet meg az a döbbenet, hogy a városi buszon ülve két lakótelep közt egyszercsak elrobognak egy római amfiteátrum mellett. És eredeti török fürdőjük se nagyon lehet, csak ha építenek egyet. Mi meg ezeket a dolgokat berakjuk a prospektusba, vágóképnek betesszük a CNN-en levetítendő aktuális kultúr-klipbe, aztán annyi; nem élünk együtt velük.
Óbuda, a ki nem használt lehetőség
Évekig Óbudán laktam, és minden egyes nap lenyűgözött, hogy az amúgy elég borzasztó Flórián téren az aluljáróban egy római katonai fürdő romjai mellett vásárlom a reggelinek való pogácsát. Illetve hogy azon a környéken nem tudnak egy nyamvadt földkábelt lefektetni anélkül, hogy ne találnának valamit. Ehhez képest a Herkules-villa például évek óta zárva van, mert hát a dolog önmagában kevés ahhoz, hogy odavonzza a turistákat. De akkor miért nem próbálnak "köretet" kitalálni hozzá? Miért nincsen évente római fesztivál Óbudán? Gladiátorjátékokkal a két amfiteátrumban, légionáriusnak öltözött rendőrökkel, tógában rohangászó helybeliekkel? A rómaiak dolgai eleve annyira eszementek voltak, hogy az érdekelni szokta az embereket, de mindez panelépületek közt olyan kontrasztot alkothatna, hogy még az amszterdamiak is ide járnának csodálkozni - márpedig ők nem az a fajta, akiket könnyű meglepni ;)
Kicsit persze "csalni" kellene, mert a földből 20-50 centire kilógó kőfal-torzók viszonylag kevés turistát képesek hosszabb időre lekötni - hát miért nem építik vissza Hadrianus Hajógyári-szigeti palotáját? Ja, hogy mert majdnem (?) eladták szállodának a területét? És persze én a Lajos utcai (katonavárosi) amfiteátrumot is visszaépíteném - romantikus séták színhelyéül szolgáló romnak még mindig ott maradna a Szentendrei úti (a polgárvárosi). A szétszórt római emlékek közti átjáráshoz hozzá kellene csapni más korok emlékét, hiszen például Óbuda-Újlakból lehetne ám jó helyet - egy kis budai Grinzinget - csinálni jó éttermekkel, kultúrált parkolóhelyekkel (és nulla omladozó/félbehagyott épülettel), ezen felül pedig ott van a Kiscelli kastély a hegyoldalban, a Zichy-kastély a Fő térrel, illetve utóbbi elfeledett tesója, a Dugovics Titusz tér. Az aquincumi polgárvárosi múzeumot pedig a felújított gázgyárral kellene együtt mutogatni. Persze ehhez befektetni is kellene, de így húsz év múltán már észbekaphatnánk, hogy nem lehet mindenből csak kifele venni a pénzt...
Imádom a várakat, erődöket. Budán pedig a lehető leglátványosabb helyen rögtön kettő is van belőlük: a Vár és a Citadella. Utóbbi vagy ötszáz évvel idősebbnek látszik valós koránál, és bár a magyarok megfélemlítése végett épült, ha a kezdeti években Ferenc József helyett uralkodó Zsófia főhercegné tudja, micsoda turistalátványosságot építenek nekünk, valószínűleg nem erőlteti létrejöttét :) Előbbi pedig az évtizedes elhanyagoltság ellenére (mostanában kezdtek először hozzányúlni a hetvenes évek óta) is irtózatosan kellemes hely, olyan atmoszférával, amiről a legtöbb pesti szerintem nem is tud.
Bár elsőre morbid kijelentésnek tűnik, de a turisták imádják a háborút. Na nem akkor, amikor épp folyik, hanem tíz-ötven-száz-ötszáz évvel később. Képesek elvándorolni amúgy teljesen érdektelen helyekre (pl. Waterloo), csak mert ott régen nagyon sok ember meghalt. Odavannak az olyen tárgyakért, építményekért, melyeknek elsődleges célja az volt, hogy minél több ellent megöljenek. Nos, - sajnos! - ilyesmiből igen jól állunk: az a hadsereg, ami még soha nem vonult át Budapesten, gyakorlatilag nem is számít. Ezen események miatt lelki sebek négyzetkilométerjeit őrizzük magunkban, pedig akár meg is mutathatnánk őket másoknak. Nem pusztán azért, hogy pénzt keressünk velük (bár az is ránk férne), hanem azért, hogy magunknak is megmutassuk, bármilyen féceszben is vagyunk, volt már rosszabb is, és még itt vagyunk.
Budapesten ugyanis döbbenetesen kis területen van együtt középkori erődítés, német bunker, második világháborús légvédelmi állás maradványa, titkos földalatti kórház, szovjetcsatlós atombunker. Erre a földre (és ami rosszabb: a házakra, emberekre) a japánt és új-zélandiakat kivéve a második világháború közel összes bomba- és tüzérségi aknatípusából hullott már. Itt a Várnegyed alatti kazamatákban vélhetően a mai napig egymás mellett lehet találni törökkori szilánkokat és német töltényhüvelyeket.
De átmehetünk még furcsábba: valahol az Akadémia utca alatt ott van egy bazi nagy, sztálinista sietséggel épített, majd soha semmire nem használt bunker, amit perpillanat a közlekedési vállalat próbál felejtésbe pátyolgatni. Miért nincsenek történelmi játékok, szimulációk odalent, melyekkel be lehetne mutatni, milyen sz*r világban éltünk, és még mennyivel sz*rabb lehetett volna, ha az emberiség nem kap észbe? Nem férne ránk pedagógiai eszközként is egy ilyen létesítmény? A nagyon hardcore haditechnika-mániásoknak pedig meg lehetne mutatni a tököli reptéren a bunkert, ahol az atomtölteteket tárolták volna háború esetén. Illetve a betonfedezékekkel, bunkerekkel, fedezékdombokkal, és az egykori Dunai Repülőgépgyár maradványaival együtt az a hely tulajdonképpen Európa legnagyobb hidegháborús skanzenja lehetne - ha ebben az országban bárkinek bármi más is az eszébe jutna egy reptérről, mint pláza vagy "ipari park" építése a helyére. De Pesten még a sima bérházak is rejtenek ilyen emlékeket, a pincékből átépített óvóhelyek, illetve a tetőn létesített megfigyelőállások képében (utóbbiból a leglátványosabb a Károly körúti, de gyerekkoromban emlékszem, hogy a Nemzeti Múzeum tetején is volt egy nagy, lencse alakú betonvalami, az mi lehetett?).
Persze én tökéletesen megértem, hogy sokan vannak, akik ezeket a létesményeket még használatban megélték, és nem vágynak ezen sebek feltépésére, de azért a gondolattal szerintem már el lehet játszani. Szerintem ez az irány ígéretesebbnek tűnik, mint hogy matyó hímzést áruljunk a Váci utcában, iletve karikás ostort a Múzeum körúton, mint manapság...
No, ez eddig csak pár ötlet volt, folyt. köv.!
Ez megy most