Ha van turistabarát város, akkor van turistanembarát is. A bejegyzés címe amúgy kérdésnek tűnhet, de nem az, mert Budapest nem kérdez e témában, hiszen magától is jól tudja, hogyan lehet rosszul élni az adottságokkal. Ez most egy ilyen negatív hangulatú bejegyzés lesz, pedig elvileg a "Miért akarjuk újra kitalálni Budapestet?" témát szerettem volna folytatni...

Nem az is igazán nagy, már-már megoldhatatlannak tűnő (de legalábbis annak mondott) problémákról szeretnék beszélni, tehát nem a Belváros legfrekventáltabb pontjain a saját nedvükben fetrengő hajléktalanokról, és nem is arról, hogy ha Budapesten egy házat nem lehet szállodának vagy apartmanhouse-nak eladni, akkor az 90%-os eséllyel (na jó, talán nem annyival, de ha belegondolok, mennyi ideig omladozott a Gresham, a New York Palota, a fél Klotild palota-pár, a Kodály Körönd, stb, stb, vagy hogy hogyan néz ki a Várbazár ma is...) szétrohad, hanem az egyszerű dolgokról. Mert a turisták nem a társadalmi problémákat nézik: mindenütt vannak nyomornegyedek, részegek, koldusok - ők azt keresik, mi az, ami más, mint más nagyvárosokban.

Például viszonylag kevés helyen találkozhatnak olyannal, hogy ha véletlenül akad egy maximálisan a turisták számára tervezett tér, és az azon levő épületek még csak nem is romosak, akkor azokat gyorsan elrejtik, nehogy teljes szépségükben le lehessen fotózni őket:

Szép munkamegosztás: amit nem fed el a visszafogott méretű - és rendkívül informatív (mi a túrót ábrázol?) - molinó, azt az eléparkolt buszok kitakarják. Hülye turista, te csak ne akard a Műcsarnokot fotózni! 

Sebaj, menjünk tovább! Hopp, ott egy vadregényes várkastély... de miért van ez az irdatlan betonteknő előtte?

Nos, állítólag azért, mert felújítják a műjégpálya berendezéseit. Bár ugyan az én, körülbelül 28-30 éves emlékállományom szerint ezt ez idő alatt vagy ötször megtették, valahogy mindig az van, hogy fel kell újítani a csövezést, ami miatt nem lehet eredeti rendeltetésének megfelelően csónakázótónak használni a medret. A felújítás során a betonfelület egyébként jórészt egyben marad, valamint időnként koncerteket/bulikat is rendeznek rajta. Ez komolyan így van jól!! Amúgy is, milyen csúnya is lenne itt egy tó, mennyivel szebb így... A világ mínusz egyedik csodája! 

Megjegyzés: a kép készítése után talán két nappal az Urbanista blog is elgondolkodott ugyanezen. Ráadásul ők egy még "szebb" pillanatban kapták el a városligeti betonvermet.

Persze igazából nem stimmel, hogy nem lehet csónakázni: a Műjég területén kívül, a "várárokban" továbbra is lehet. Szép tiszta víz, romantikus kilátás:

Hát nem hívogató? Aki pedig ezek után mégis bemegy a Vajdahunyadvár belsejébe, az remek képeket készíthet... például az ott parkoló autókról:

Tudom, az én durva nénikémet, ők ott dolgoznak, amúgyis ki vagyok én, hogy beleszóljak, meg fotózzak más szögből, de biztos, hogy azoknak az autóknak tényleg ott van a helye? Vagy csak arról van szó, hogy brit tudósok kimutatták, hogy ez a körítés megy legjobban a legutóbb vélhetően 1973-ban megcsinált, azóta pedig alaposan szétrepedt betonhoz, ami az egész "várudvart" burkolja? Akkor vissza az egész: miért csak ilyen kevesen parkolnak ott?

Persze lehet, hogy mindez csak arra vezethető vissza, hogy mediterrán vérmérsékletű nép vagyunk, mely nem képes elég gyorsan reagálni a változásokra. Például ha valami csak 10-20 éve rossz, akkor azt még nem csináljuk meg. Hátha megcsinálódik magától. Legalábbis erre utal az ilyen látvány:

Ha a fa gyökere növekedés közben felnyomja a járdát, hát hadd nyomja! Ez nyilván tegnapelőtt lett ilyen, egyszerűen nem volt időnk felkészülni rá, és kitalálni, mit lehet tenni. Amúgy a Dunakorzón járunk, ahol úgyse látja senki! Az ilyen intézményesített belesz*rás egyébként nagyon megy nekünk - ha gondot észlelünk, nem megjavítjuk, hanem kitáblázzuk:

Máris nem mondhatja senki, hogy nem foglalkoztunk a rossz burkolattal! Igenis foglalkoztunk: a tábla története valószínűleg olyan vastag aktákat meg tudna tölteni, melyekkel akár hézagmentesen le lehetne burkolni a balesetveszélyes járdát. Akit pedig nem ráznak szét jó minőségű útjaink, azok számára a budai felső rakparton másféle rázással is tudunk szolgálni:

Sajnos nem volt nálam fázisceruza/multiméter, hogy megnézzem, ez az érintésvédelmi megoldás + vagy - hatással lenne arra, aki kibontja, de ha még ötven évig így hagyják, akár UNESCO-védelmet is lehet majd kérni rá. Addig meg már kár foglalkozni vele...