Érdekes, hogy az emberek valamiért azt hiszik, hogy Budapestre különleges felépítésű villamosok kellenek, mert itt olyan lehetetlen vonalvezetések vannak, amiket nem bírna el tetszőleges jól megépített jármű. Nos, a pályaállapotokat tekintve tényleg voltak-vannak extremitások, de egyrészt azok se ex-szovjet szinten, másrészt viszont a villamosvonalaink vonalvezetése még Nyugat-Európához képest se számít extrémnek. Például alig vannak meredek szakaszaink, illetve szűk íveink és bonyolult geometriájú pályánk se nagyon van (a Lánchíd budai aluljáróját leszámítva, mert az tényleg elég kacifántos - bár mint azóta kiderült, az egyátalán nem ilyesmire tervezett hannoveri kocsik is át tudnak menni rajta). Marad az, hogy "hű, Pesterzsébeten milyen közel mennek a házakhoz a szűk utcákban a villamosok". Aztán az ember elmegy Ludwigshafenbe, és lát egy ilyet:

Ez a helyi villamosbarátok közt elég népszerű tereptárgy a friesenheimi kanyar, 15 méter körüli sugárral. Ez számunkra azért érdekes, mert a budapesti villamosok által bejárható legkisebb ív sugara 18-20 méter körül szokott lenni. Persze itt se világrekordról beszélünk, hiszen Bázelben van (volt?) 12 méteres ív (amiben a Combinójuk is végig tud menni!), az Egyesült Államokban és Kanadában (Boston, Toronto) pedig tíz méter körüliek is előfordulnak. De akkor is, Nyugat-Németországtól nem várna az ember ilyet... aztán mégis ott van.

Az igazi szépségét az adja a dolognak, hogy két irányba járnak rajta, de mivel csak egy ívet tudtak beszuszakolni a kereszteződésbe, ezért a két sínpárból egy lesz az ív előtt. És bizony nem csak a hagyományos forgóvázas típusok mennek át rajta, de az alacsonypadlós multicsuklósok is. A hab a tortán pedig az, hogy közel sem lépésben haladnak át, tessék csak megnézni ezt a videót 2:10-től:

Persze mindettől még imádom a budapesti villamost, de nem gondolom, hogy az érdekesnek levéshez lehetetlen műszaki paraméterekre lenne szükség. Sőt, örüljünk, hogy nincs ilyenünk, mert ez egyszerűbbé teszi a beszerzést és üzemeltetést :)