Bár a blog tematikája kezd a "mit csináltam a nyári szünetben" című általános iskolai kötelező körre hasonlítani, remélem, azért van, aki elolvassa ezeket a bejegyzéseket :) Mai sétánk helyszíne ismét a német főváros lesz.

Induljunk el mondjuk a Potsdamer Platzról, az egykori halálsávval szemközt a nyugati oldalon kiürített és lebontott tömbök helyén álló toronyházak tövéből! Bal oldalt a PricewaterhouseCoopers-, középen a Kollhoff-, jobbra a Bahn-Towert látjuk; a jobb szélen kicsit belóg a Sony Center, alul pedig a föld alatti pályaudvar egyik lejárata.

A Sony Center építésekor az egykor ott állt szálloda maradványait arrébb tolták, hogy megmaradhassanak - ez itt például a reggeliző terem belseje volt. Tudom, írtam már erről, de van valami fura abban, amikor az ember egyszerre áll az utcán és egy régi szálloda belsejében!

Persze voltak itt olyan korszakok is, amikből direkt nem akartak emlékeket megtartani: aki például erre a képre ránéz, maximum azt furcsállhatja, hogy az előző fotó helyszínétől légvonalban alig háromszázvalahány méterre készült - az épületek stílusából sejthetően keletre. Hetvenöt évvel korábban azonban meglehetősen másként festett még ez az utca, a Vossstrasse:

„Bundesarchiv Bild 183-1989-0508-504, Berlin, Neue Reichskanzlei“ von Bundesarchiv, Bild 183-1989-0508-504 / Hoffmann, Heinrich / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

Amit az előbb láttunk, az tehát Hitler Új Birodalmi Kancelláriájának hűlt helye. Az épületet kettős céllal tüntették el: egyrészt a győzelem jeleként, másrészt pedig kellett az építőanyag a lerombolt városban; a paneltelep viszont csak a nyolcvanas években épült a helyére. A hírhedt bunker földalatti részeit is csak ekkor töltötték fel, ma parkoló van ugyanott...

Egyébként mindehhez tegyük hozzá, hogy az utca lakóteleppel átellenes oldalán néhány éve még körülbelül semmi értelmes sem volt, ma viszont már ott áll Németország legnagyobb plázája.

Berlin elég hihetetlen tempóban változik. Például az Unter den Linden jelen állapotában nem úgy néz ki, mint az egykori díszes útvonal, amiről verseket és dalokat írtak - de csak azért, mert miközben a két szélén álló épületeket restaurálják (és néha nulláról újraépítik), a mélyben pedig metrót építenek, a távolban a háborút többé-kevésbé túlélő, de a kommunisták által mégis lebontott császári kastély, a Berliner Stadtschloss modernkori (kívülről a régi, belülről részben modern) újraalkotása is zajlik.

Na, ez itt egy érdekes történelmi keresztmetszet: az előtérben a vízen túl I. Vilmos császár emlékművének talapzata látható - a háborút a kastélyhoz hasonlóan viszonylag épségben átvészelő építményt 1950-ben bontották le. Mögötte az újból épülő kastély, ami kezdi homlokzatának végleges magasságát elérni (persze a kupola azért magasabb lesz). A háttérben pedig ott a jól ismert kelet-berlini tévétorony, amit ebből a szögből a kupola jó eséllyel ki fog takarni, ha elkészül...

A Schinkelplatz környékén (az előző fotó onnan készült) szintén szorgosan építkeznek - az egész környék tele van a jobb híján a levegőbe fellógatott csővezetékekkel és darukkal. Ez a látvány persze önmagában még nem túl lelkesítő, de rögtön más a helyzet, ha elmondom, hogy ez a fotó csak azért készülhetett el, mert már lebontották az az egykor itt terpeszkedő NDK külügyminisztériumot, ami '64 és '67 közt épült a tér (romjainak) helyére.

És a Spreetől már nincs messze az Alexanderplatz, ahol a legrégebbi még meglevő épület a képbe balról belógó, 1929-es Berolinahaus, illetve mögötte a pályaudvar csarnoka (bár relatív, hogy az még az-e). Érdekes, hogy a térnek még félig lezárva is volt némi hangulata, többek közt egy tangóharmónikán klasszikusokat játszó utcazenésznek köszönhetően. Az alábbi videón - mely a korábban bemutatott Bernauer Strassei Fal-emlékhellyel kezdődik - ő is hallható, ahogy spontán módon belehallatszódik a városi élet zajainak közepébe:

Sajnos 2014-ben csak - majdnem percre pontosan - 48 órát sikerült Berlinben töltenem, de talán egy-két bejegyzésre még futja belőle ;)