Mostanában annyit írok Kölnről, hogy szerintem sokan azt hiszik, a város vagy a német turisztikai hivatal szponzorál. Pedig sajnos nem (ha az illetékesek ezen esetleg változtatni szeretnének, csak tessék): egyszerűen csak mindig újabb témák jutnak eszembe, amint befejezek egy-egy bejegyzést. Most például arról szeretnék írni, hogy mennyire megváltozik a belvárosi utcák hangulata esténként.

Nappal ugyanis valamennyire még meg lehet különböztetni a régit az utánépítettől, este viszont tökéletes az illúzió, és olyan bohém óvárost láthatunk, amit nem nagyon lehet megkülönböztetni mondjuk a prágaitól vagy egy belgától, hollandtól. Vagy csak nekem volt 14-15 évesen furcsa, hogy a németek mennyire nem olyanok, mint amilyennek gondoljuk őket? :) Mindenesetre pompásan néztek ki az óvárosi utcák - úgy '89-ben, mint 2014-ben.

A képen látható helyen már 1476-ban sörfőzde volt (kb.) "Varjas Henrik" (Heinrich zur Krae) néven. 1935-ben bontották le a mai nevet adó, 1629-ben alapított, "a Cethez" (Zum Walfisch) címzett sörözőt kicsit arrébb - majd ugyanabból az anyagból újra felépítették itt. A művelet jól sikerült: csak a nyitás évének utolsó számjegyét tették rosszul vissza: ez a mai napig 1626-ként olvasható a homlokzaton :)

"Papa Joe"-ból rögtön kettő is van: az egyik az Alter Markton, ez a "Klimpírdobozhoz" (Klimperkasten) van címezve; a másik a "Kötöttharisnyában" (Em Streckstrump) pedig egy koncertekről híres jazzbár. Itt utóbbit látjuk, az ablakban látható kijelző azt mutatja, hogy akkor épp a 15947. élő bulin voltak túl.

Ugyan 2014 volt az év, amikor megszerettem a sört (a helyi fajtát, a kölscht azért régebben is megittam), egyedül nem sok kedvem volt beülni bárhova, inkább csak sétálgattam. Az esős, szeles idő miatt nem volt olyan tömeg, mint emlékeim nyári estéin - másrészt viszont így a fotókba is kevesebben sétáltak bele :) Itt épp a Rajna-parton, a belvárosi közúti alagút tetején járunk.

A Nagy Szent Márton-templom díszletszerűsége szép hátteret ad az óvárosnak. Tudom, szoktam szidni a sárga fényű, fényözön jellegű díszkivilágításokat, de ezzel elfogult vagyok: amikor először láttam, itthon még mindent higanygőzlámpákkal világítottak meg (vagy ki tudja, mivel működtek azok a kékes fényű lámpák). Gyönyörű ez a templom!

Persze a Dómot este se lehet kihagyni! Ha azonban Ludwig Múzeum 1986-ban felavatott hochmodern épülete mellett jövünk fel a Rajna mellől, a Heinrich-Böll-Platznál biztonsági őrök és táblák udvariasan fel fognak szólítani arra, hogy a tér szélén menjünk. Nem azért, mert a festményeknek rosszat tesz az emberek közelsége, hanem mert a tér alatt van a Kölni Filharmónia amfiteátrum-szerű nagyterme, melynek teteje oszlop nélkül hidalja át a létesítményt - viszont a tartószerkezet felerősíti a felszíni lépések zaját! És nem ez az állítólag amúgy kitűnő akusztikájú terem egyetlen problémája: a jelenleg még félkész észak-déli Stadtbahn vonal alatta fut el, egy, a Filharmónia építésekor előkészített vágatban - és a zajok onnan is átjönnek...

Az ember a főpályaudvarra megérkezve felmegy a lépcsőn, és a kereszthajó északi végét láthatja. A középső ablak mérművét mostanában újíthatták fel, csak úgy világít!

Ez pedig a főhomlokzat. A tornyok tetejei nem is látszanak, annál inkább a felújítás során használt állványzat. Gyerekkoromban olvastam egy cikket arról, hogy Németország legdrágább mellékhelyisége a Dóm tetején van, és az építők használják. Akkoriban épp a főhajó tetejét javítgatták, de gondolom itt, a torony oldalán se lehet arra kötelezni a munkásokat, hogy lejöjjenek, ha rájuk jön a szükség - különösen, hogy egy út ki tudja, mennyi ideig tart.

Az art deco jellegű huszártorony érdekes látvány ilyenkor, jobban meg lehet nézni, mint napközben, amikor alig tűnik fel. Írtam már, hogy napokig el tudnám fényképezgetni ezt a templomot? :)

Búcsúzóul még két kép: egy lentről, az óvárosból (Buttermarkt), és egy a Hohe Strasséból, amit...

... még éjszaka is ritkán lehet üresen látni. Nem tudom, hogy most csak a gyorsan változó időjárás, vagy valami újabb kori csendrendelet miatt láttam kevesebb utcazenészt, mint régen, de annak idején a hegedűn játszott klasszikusok összefolyása az Everly Brothers-szel teljesen természetesnek számított a Dómhoz közelebbi részeken. Kicsit hiányzott is.

Kölni sorozatom további részei:
A kölni Dóm építése
A Nagy Szent Márton-templom
A Cloaca Maxima
Mementó: a Szent Albán-templom romjai
Severin-híd
Két és fél Erzsébet híd
Hatvágányos vasúti híd a Dóm tövében
A kölni főpályaudvar története
Egy másik "testvérhíd"
A kölni városháza római kori "pincéje"
A "Dómtömés"
Köln utcáin sétálva: régi vagy régi formájú?
Római kori bevásárlóutcák, rejtett terek, eltűnt korok maradványai