A nyár utolsó hétvégéjét Balaton környéki dízelekkel töltöttem Ícé társaságában: ez volt az utolsó lehetőség menetrend szerinti Nohab- és Szergej-fotózásra arrafelé! A témára ráindultság olyan erős volt, hogy még vasárnap is Tapolca környékén kötöttünk ki, pedig elméletileg a Semmering-vasútra indultunk. Pontosabban gyakorlatilag is, csak unalmasnak találtuk, így egy elegáns ugrással otthon termettünk:

Jó ötlet volt a helyszínváltás: szép fotóidőnk volt, hálás témákkal. Itt például a Csobánc látható, egy remot Csörgővel. Ezt az altípust a vicces kedvű vasútbarátok Hörgőnek szokták hívni, pedig egyátalán nem is hörög; szerintem a "kicsit kevésbé vacak mozdony, mint az eredeti" találóbb név lenne ;) Ennél az átjárónál két német fotóssal osztozkodtunk a kilátásban, velük még többször találkoztunk a nap folyamán.

Körülbelül egy órával később, néhány kilométerrel arrébb örökítettem meg ezeket a szalmabálákat, egy másik hangerőművésszel a háttérben. A gúnyos megnevezés nem véletlen, a bejegyzés végén meg lehet hallgatni - olyan öblösen üvöltött, mintha egy több ezer tonnás tehervonatot kellett volna emelkedőn elindítania. Éveken át hallgattam ezt a zajt Zuglóban, uuutálom :)

Ez a kép még előző nap készült, a változatosság kedvéért Tapolca fölött. A tanúhegyeken kívül jutott rá alakjelző és távírópózna is - utóbbi a felfüggesztés kiviteléből ítélve már üvegszálas kábelt tart. Még hogy a magyar vasút nem fejlődik! Ezeken a vágányokon a szombathelyi fürdősvonat Ludmilla által vontatott szerelvényét örökítettük meg, a változatosság kedvéért szintén német vonatfotósok (de nem a másnapiak) társaságában. Mivel ezt a vonatot is lehet majd a bejegyzés végén beágyazott videón látni, inkább egy vonattalan képet rakok be, a hangulatot felidézendő. Tessék hozzáképzelni, hogy kb. ötven fok van - a kocsiban hagyott jegestea olyan forró lett a nap végére, mintha akkor főtt volna le :)

A témára várakozás (menetrend + máv-együttható) közben ugyan lehet a környezetben gyönyörködni, de kánikulában még az is fárasztó, úgyhogy inkább elbújtam az árnyékba, ott csak negyven fok volt. És ismét csak a mindjárt következő videóra tudok mutogatni: az utolsó előtti snitten a Ludmillának szinte semmi hangja sincs (amit az elején hallani, az egy sorompónál várakozó motorkerékpárból jött), de a Nohab se volt sokkal hangosabb, pedig gyengébb is, illetve a szerelvénye is hosszabb volt.

Ha majd lesz szagos tévé, a következő kihívás az lesz, hogy a felvételek hőérzetét visszaadni tudó berendezést építsenek - bár tulajdonképpen a szaunában ülve mobilon már most is meg lehet nézni a fentebbi videót. De nem kötelező szaunázni, szobahőmérsékleten is fogyasztható :)