HamPLÓ

A tizes Nohab Tolnán-Somogyon át való követéséről már írtam - de annak a kirándulásnak az egyéb aspektusai is hát... érdekesek voltak.

Április második felében viszonylag későn kel a nap, ezen a képen viszont azért van sötét, mert nagyon korán készült: hajnali 3-kor indultunk Pestről. A sötétség közepén azt láthatjuk, amint sok percnyi magányos robogás után végre látunk valakit az ellenkező irányba menni az M6-oson. Mégse maradtunk le a zombi apokalipszisről, juhé :)

A dombóvári megállás után Somogyszobon várakoztunk hosszabb ideig. Nem tudom, hogy ez az állomás mindig ilyen komoly forgalommal bír, vagy csak a 30-as vonali vágányzár miatt jött minden erre Horvátország felé/felől, de a képen láthatunk két cseh Búvárt, egy román villanyt, plusz egy magányos Gigantot. Ezen felül rövid időn belül jött egy Bzmot Nagyatádról, egy nemzetközi személy, a túra fő témáját jelentő Nohab, illetve egy remot szergejes teher is.

Somogyból északra indultunk tovább, vöröslő-sárgálló lombú, kellemes ősz eleji hangulatot árasztó erdőkön át. Reménykedtünk, hogy akár még szép képek is készülhetnek aznap, de Zala viharos széllel, felhőkkel várt bennünket, összességében totális "október vége" kinézettel. Ez a kép Magyarszerdahely megállóhelynél készül, ahol... 

... a cseppet sem tavaszias színeket és fényeket még kellemetlenebbé tette a háttéren végigvonuló porvihar. Reméltük, egyszer véget ér a törpe jégkorszak, de nem így történt, ugyanis miközben Pácsony állomásnál fotótémára vártunk, havazni kezdett:

Meg ugyan nem maradt, és a fotón is inkább csak sejthetők a hópelyhek, de akkor is öv alatti ütés volt április második felében déli 11-kor ennyire fázni! És hogy vegyüljön egy kis vasútmánia is az időjárási mesematinéba, érdemes megemlíteni, hogy a 17-es vasútvonal felső szakaszának a képen már jól láthatóan elkészült villamosítása számomra újdonság volt. Legutóbb dízeles vonatokkal jártam itt (Ludmillával és Class 56-ossal), most meg V43-asok rohangásztak - bár az erős emelkedő miatt szükséges tolómozdony (füstölgött-gőzölgött a teteje fölött, tehát dolgozott) még mindig Szergej volt.

A bejegyzéshez tartozó videódokumentáció a Kurdon átrobogás közben elkapott Tizeskével indul, majd egy dombóvári teherrel folytatódik. Ezután Somogyszobot láthatjuk, ahol egy előszériás Gigant ciripel halkan a párás levegőnek köszönhetően. A már látott zalai porvihar mellett egy Csörgős személyt is levideóztam, utána pedig egy kis őszi erdei hangulatot. Eztán viszont beköszönt a tél - és a pácsonyi fagy még egész kellemes volt ahhoz képest, hogy kicsivel később a 8-as úton konkrétan hófúvással is találkoztunk!

Veszprém fele közeledve megszűnt a havazás; a hideget leszámítva inkább az az érzése volt az embernek, hogy monszunt vagy közelgő hurrikánt lát. Ehhez a hangulathoz egyébként jól illett a "pokoli torony" látványa az út mentén - bár állítólag a ház már nem olyan rémes, mint régen volt. Kelet felé haladva végül átment sima esőbe a vihar, de ekkor már nem érdekelt semmi, csak haza akartam érni :)