Meglepetés jelleggel ismét eljutott hozzám egy adag "leesik az állam" típusú régi kép, ezúttal az Electric Railroaders' Association archívumából. A készítők, Joseph és Richard Braun 1967-ben látogattak el a még modern metróvonalak nélküli Budapestre, ahol még a villamosok voltak a legfontosabb közlekedési eszközök. Először a Széll Kálmán téren fogunk körbenézni.

Az egykori téglagyári gödör, majd sportpálya helyére 1941/42-ben a Beszkárt épített egy hurokvágányok és elágazások által uralt villamoscsomópontot. Igazából nem volt ez valódi tér, hiszen helyenként négy vagy öt sínpár is húzódott egymás mellett; ki akart volna csikorgó villamosok közt leülni, enyelegni, galambokat etetni..? Ezen a képen a Szilágyi Erzsébet fasor felől érkezik egy 58-as, balról pedig egy 6-os kanyarodik visszafelé. A hátsó lépcsőn nem utas lóg, hanem a kalauz.

Ezek az UV szerelvények elülső motorkocsijukon már a nemsokára beköszöntő kalauznélküliség ígéretét hordozzák a "csak bérlettel utazóknak" táblák képében: az így megjelölt járműveken már nem lehetett jegyet venni. Mivel én akkor nem éltem, ezzel csak olvasmányélményeimben találkoztam, tehát ha valaki kommentben leírja, hogy működött ez a dolog a valóságban, azt szépen megköszönöm!

Ennek az 56-osnak is "csak bérletes" a motorkocsija. Érdekes lehetett ez az átmeneti időszak: a tarifarendszert '66-ban egyszerűsítették (a havi bérletek használata felé terelve az utasokat), a kalauzok pedig 1969 júliusában tűntek el a BKV járműveiről (akikkel ma találkozhatunk, ők ellenőrök).

Az előtérben álló UV-k a 6-oson várakoznak indulásra (itt csak pihentek, a felszállóhely a Vérmező úttal párhuzamosan volt), a hátul látható pedig a 61-esen közlekedik, ami akkor még körbejárta a teret.

Míg az 56-os pótkocsival közlekedett, a Zugligetbe tartó 58-ason szólóban jártak a jellegzetes ezres motorkocsik. A két járat hurokvágányát a hetvenes évek elején a metróállomás felszíni épülete miatt  kisebbre vették, de '67-ben még volt hely a virágoknak.

Ez a kép azt mutatja, hogy a külföldi közlekedésbarátok miért szerettek Budapestre jönni, és az amúgy nem túl barátságos Moszkva téren időzni: a nagyipari mennyiségű villamos miatt. A távolban a még a Beszkárt által emelt pavilonok látszanak, ezek is a metróállomás építésekor tűntek el.

Eddig csak Ezreseket és UV-kat láttunk, de néha azért más is feltűnt a tér vágányain, például a budapesti közlekedéstörténet szerintem legcsúnyább villamosa, a kerek 1500-as pályaszámú. Ezt a tuját 1963-ban valamiért nem a szokásos acélvázas kocsiszekrénnyel korszerűsítették, hanem ezzel a szögletes-aránytalan valamivel. Tudom, hogy Illések és pofonok (elnézést a poénkodásért, az a lemez későbbi), de örülök, hogy nem lett belőle sorozat.

Augusztusi délután "kalapos pohár" lámpával, és árnyékba tömörülő emberekkel. Esetleg volt valami büfé a kioszk oldalán, amiatt állnak ott sorba?

Baloldalt a múmia szól közbe, jobboldalt pedig egy 58-as indul útjára Zugliget felé. Számomra, a hetvenes évek közepének gyermeke számára furcsa, hogy a villamos indításjelzője még nem az ablak alatti, szappantartó alakú piros lámpa, hanem a lépcső mellett alul egy átlyuggatott falú hengerben csücsülő izzó. Egyébként csak szerintem borzasztó barátságtalan a tér a szemmel láthatóan ápolt pázsit ellenére is?

És ott hagyjuk el a teret, ahol bejöttünk: az 56-os Hűvösvölgy felé tart, a háttérben ezúttal egy 44-es fordul. Valaki nem tudja, mi kente össze olajjal azt a ficakot a babakocsis hölgy mögött jobbra? Aki pedig az ilyesmikre vevő, balra egy Pobedát vagy Warszawát is láthat. Tényleg, van trükk arra, hogy a kettőt ilyen távolságból megkülönböztessük?

A régi fényképekért köszönetet szeretnék mondani a készítőknek: Joseph és Richard Braunnak, az Electric Railroaders' Association archívumának, és Joó Ferencnek.

Ha tetszenek a képek, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!