A mai bejegyzés is egy régi villamosos fotóval kezdődik, de a téma mégsem az öreg tuja lesz, hanem mögötte az a két rácsos valami:

A Gubacsi úton járunk, a rácsos valamik pedig teleszkópos gáztározók, melyeket néha gazométernek is hívnak. Közelről valahogy így néztek ki:

Amennyire értem, a tartály teleszkópszerűen egymásba ágyazott szegmensei a termelt gáz mennyiségével együtt emelkedtek fel: az üres tartály kicsire összehúzódva alig látszott ki a rács alól, a tele levő viszont szépen "megnőtt" a rács tetejéig. A tele tartályból aztán a tartály teteje egyenletes nyomással tudta a csőhálózatba préselni a gázt (amíg ki nem ürült). Ez a ciklikus használat akkor lehetett fontos, amikor a gázt még gyártani kellett szén kokszolásával: nappal teletermelték a tartályt, este, ahogy az emberek hazaértek és világítani, fűteni és főzni kezdtek, biztosítva volt az állandó nyomás a hálózatban, amíg le nem ürültek a tartályok. Emlékszem, gyerekkoromban voltak helyek Budapesten, ahol kokszosítással készült városi gáz volt, és voltak helyek, ahol már földgáz. Mindkettő felrobbant, ha felgyűlve szikrát kapott, de a városi gáz ezen felül még mérgező is volt! Amit gyerekként nem értettem, az az, hogy a teleszkóp résein át hogyan nem szökik meg a gáz: a jelek szerint vízzel zárták az illesztéseket.

Ezen a '77-es légifotón a közvágóhídi vasúti/villamos/HÉV csomópontot láthatjuk, jobb szélen a két tartállyal. Nem tudom, itt mit tároltak, és az a valami honnan jött, mert szerintem itt ekkor már nem volt gázgyár. Vagy mégis? esetleg ezeket a tartályokat is Óbudáról táplálták, hogy aztán innen egyenletesen tudják a környező gyárakat kiszolgálni? Valaki tudja a megoldást? A neten nem sok konkrétumot találtam a budapesti gázgyárakról és gazométerekről, a leghíresebbet leszámítva:

A főváros fő városi gáz forrása (elnézést, ez nagyon rossz szójáték volt) a ma már ipari műemlék óbudai gázgyár volt. Itt is működött két teleszkópos tartály az 1910-es évektől kezve, melyeket a rendszerváltás körül bonthattak el - a ma is látható tartályszerű épületek a kátrány eltávolítására szolgáltak, plusz az egyik víztorony volt.

A Pongráctelepen ma is van kirendeltsége a Gázműveknek, melyen felülről nézve felfedezhető az egykori gazométer körvonala, de maga a teleszkópos szerkezet jó huszonéve eltűnt. Kár érte, egyet szerintem meg lehetett volna tartani emléknek. Egyébként jól sejtem, hogy ez a szerkezet a hatvanas évektől kezdve földgáz tárolására szolgált? Vagy azt nem kellett ilyen tartályokban tartalékolni?

Vizafogón működött egykor a Fővárosi Gázszolgáltató és Fejlesztő Telep, ahol a rendszerváltás környékéig állt egy ilyen tartály. Gyerekkoromban ezt láttam a legtöbbet a közelben lakó nagymamám miatt.

A "Dráva utca" felirat rossz helyre került a képen, a Révész utcára - az igazi eggyel délebbre van

Az felismerhető, hogy az ilyen létesítményeket mindenképpen valami szállítási lehetőség közelébe kellett építeni: Óbudán ott volt a Duna és a vasút, erre a telepre pedig Vizafogó teherpályaudvarról vezetett iparvágány. A fentebbi légifotón ezen túl érdemes megnézni a Dráva utcától délre haladó további iparvágányokat is: bár '71-ben a kép jobb alsó sarkában, a Dózsa György út és a Váci út kereszteződésénél már állt a Volga szálló, a Kárpát és a Pannónia utca itteni vége akkor még ipari terület volt.

Ha jól sejtem, a tartályok a nyolcvanas években a földgázra való teljes áttérés miatt feleslegessé váltak, és - legalábbis Budapestről - eltűntek. Nem tudom, az országban másutt áll-e még ilyen létesítmény.

Volt még valahol Budapesten ilyen teleszkópos tartály, amit kifelejtettem, vagy amit koromból kifolyólag már nem láthattam? Annak idején az első pesti gázgyár a mai II. János Pál pápa tér keleti oldalán működött, emlékét a Légszesz és a Gázláng utca őrzi, de természetesen esélyem nem volt, hogy azt láthassam, hogy ott volt-e ilyen tartály. Szintén volt egy gyár Budán, a mai Millenáris környékén, de az is borzasztó régen volt...