Nem tudom, mennyire volt különleges a címben szereplő nap. Aki aznap született, annak biztosan, de nekem nem igazán, mert el voltam foglalva azzal, hogy 2 éves és 18 napos legyek. Karl Holzinger viszont Budapest utcáit járta, a tömegközlekedés kapcsán az akkori városképet is megörökítve nekünk. A fotókban a rajtuk látható villamosok típusa a közös pont: kedvenc kéttengelyesemről, az Ezresről van szó.
A Bécsi út és a Nagyszombat utca sarkánál készült ez a fotó, ahol akkor még a Pacsirtamező utca felé is kanyarodtak sínek, melyeket a 11-es villamos használt. A 17-es viszont egyenesen ment tovább, ahogy ma is, de csak a Margit kórházig, mert az onnantól a Vörösvári útig tartó szakasz az ipari armageddon állapotában leledzett. Az 1023-as kocsinak akkor már kevesebb mint egy éve volt hátra, mert '78 áprilisában selejtezték, ennél érdekesebb viszont a háttérben a karosszéria többi részétől eltérő színű hűtőrácskeretes-lámpakarimás Trabant. Pimp My Ride 1977 :)
A Kolosy téri megálló kicsit kevésbé volt lehangoló látvány, mint az előző fotó helyszíne, de csak kicsit. Már leírtam valahol, hogy erről a környékről van pár homályos emlékem, melyeket úgy tudnék összefoglalni, hogy "hogy élhetnek így emberek?". A szomszédos Lajos utca városiasabb volt (a családdal többször jártunk is az ott működő, eredeti Sipos Halászkertben), a Bécsi út és a fölötte levő néhány utca viszont elég szomorú képet mutatott.
És most egy jókora ugrással a Moszkva téren termünk, ahol az 1033-as motorkocsi épp útjára indulni készül lecsapható rácsos pótkocsijával. A hullámlemezzel borított, gomba alakú objektumokat, melyek egyikében kedvenc hamburgeresem (a csalamádés éjjel-nappali) működött, még csak ekkor építették.
És ismét ugrunk egyet, Angyalföldre. A 33A járat a mai 1-es villamos talán legtömöttebb szakaszán, az óbudai kocsiszín (nagyjából a mai Vörösvári úti végállomás) és a Váci út közt ingázott. A viszonylaton az évek során gyakorlatilag mindig olyan járművek közlekedtek, amilyeneket épp találtak a kocsiszínben (Stuka, Ganz csuklós, ikerkocsi, "alumíniumstuka"), a lényeg az volt, hogy kétirányúak legyenek, mert a Váci útnál nem volt hurok, ahol "rendesen" megfordulhattak volna.
Itt már átrobogtunk a hídon, és a Flórián téren állunk. Jobbra a Pacsirtamező utcába menő síneket lehet sejteni, ezek csatlakoztak másik végükon az első képnél említett lekanyarodó vágányokhoz. Ami bennem emlékeket ébreszt, az az, hogy akkoriban minden forgalmasabb közterületen volt óra: mindig tudni lehetett, mennyi az idő, akkor is, ha elfelejtettük felhúzni a karórát. A másik dolog, amiből akkoriban több volt, az a nyilvános vécé, bár nem pont errefelé. Bájdövéj, azoknak a visszahozására nagyobb szüksége lenne a mai Budapestnek...
Ugyanaz a hely, csak egy 1900-as ikerkocsival. Ennek a típusnak jellegzetessége, hogy Ezresekből, és az Ezresekkel rokon HÉV kocsikból építették 1963/64-ben. Utóbbi kocsik a törökbálinti és tétényi HÉV megszüntetése után lettek villamossá alakítva: eleinte ugyanott jártak, ahol előtte, csak immár kettesével, sárgán (a valóságban ez azért bonyolultabb volt). Az ikerkocsi felénk eső fele eredetileg a Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút 41-es, a hátsó pedig 45-ös pályaszámú motorkocsija volt. Akit pedig ezek az információk nem hoznak lázba, gyönyörködjön a szép kék Nysában :)
A fényképekért köszönetet szeretnék mondani Karl Holzingernek. A képek szerzői jogai őt illetik, újraközlésük csak az ő engedélyével lehetséges!
Ha tetszenek a képek, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!
Ez megy most