Miután két bejegyzésben is mutogattam különböző kéregjegyeket (itt és itt), az egyikben pedig egy reformjegyet is láthattunk, jöjjön néhány további fajta! A képek megmutatása előtt gyorsan megkérném, hogy senki ne keressen meg cserélgetési céllal, hogy neki van egy ilyenje, én meg adjam oda ezt meg azt cserébe: már felhagytam az aktív gyűjtéssel, és időm sincs ilyesmivel foglalkozni. Ezek a papírfecnik nem tárgyak számomra, hanem emlékek, melyektől nem akarok megválni :)

A maihoz hasonló nyomtatott jegyeket a nyolcvanas évek közepétől kezdték bevezetni. Eleinte még célelektronika volt a mátrixnyomtatóval teleírt, vécépapír hosszúságú fecnik mögött; ma már PC-ket használnak. A fentebbi két cetli azért ilyen rövid, mert mindkettő egyetlen embernek készült, sima személyvonatra. Ha négy embernek vásárolt az ember, helyfoglalással, azt már tényleg össze kellett tekerni ahhoz, hogy el tudjuk rakni a hátizsákba :) A mai jegyek ennek formátumnak a továbbfejlesztései, csak hőnyomtatóval készülnek - aminek eredményeként néhány hónap alatt eltűnik róluk az összes felirat. Százéves kérgek, vagy ez a két, közel harmincéves cetli is tökéletesen olvasható, de az idén áprilisban vett jegyeimen már csak szürke pacák láthatók...

Egyébként nem ezek a nyolcvanas évek elejétől fejlesztett masinák voltak az első gépesített jegykiadók a MÁV-nál, mert már az 1910-es években kísérletezeztek külföldi berendezésekkel, majd az '50-es és a '70-es években is vásároltak néhányat; ezekkel a Keletiben és talán a Déliben lehetett találkozni, legalábbis szerintem nekem van valahol egy olyan Délis kéregjegyem, ami tutira nem nyomdában készült.

A fentebbi, körülbelül A3 méretű, indigó használatával több példányban kitöltött lapot űrjegynek hívják. Különleges, pl. csoportos utazásokkor szokták használni (talán még most is) - vagy ha mást nem tudnak kiadni. Ez itt a kalocsai vasútvonal utolsó utasforgalmi napján készült: lehet, hogy a vasútbarátok már üresre vásárolták a kiskőrösi pénztárakat, és csak ilyen volt kéznél?

Óriási fejlődésként éltem meg, amikor a kétezes évek közepétől a jegyvizsgálók maguk is tudtak jegyet nyomtatni utazás közben, ilyeneket:

A régi időkhöz képest scifinek tűnt, ahogy pittyegtek párat egy kis billentyűzeten, és az oldaltáskájukból kibújt a szükséges fecni. És ez nem gúnyolodás, mert tényleg nagy technikai ugrás volt - eközben a nemzetközi jegyeket sokszor még mindig golyóstollal töltötték ki! A fentebbi példányok azért érdekesek számomra, mert a 2007-es bezárások előtt készültek: a bal oldali a Kisterenye - Kál-Kápolna, a középső a Környe - Pápa, a jobb oldali pedig a Pápa - Csorna vonalon lett kiadva. Ezek közül a harmadik vonalat később újranyitották.

A bárcajegyeket kisebb távolságokon használták, vélhetően mert a vékonyabb papír olcsóbb volt, talán kisebb helyet is foglalt el a pénztárban, a táskában, a végén pedig a kukában. Gyűjtői értéke szerintem kisebb, ez az ív mégis kedves számomra, mert nem sokkal az egyszer már említett Kisterenye - Kál-Kápolna vonal bezárása előtt lett kiadva. Egy vonalbúcsúztató különvonat kapcsán jutottam el ehhez a pénztárhoz. Természetesen egy ilyen ívet nem szabad megbontani, úgyhogy a jelenlevő többi vasútbarát sem egy-egy jegyet vett, hanem egy ekkora adagot. Ha annyian vettek volna itt jegyet minden nap, mint aznap, a vonal ma is működne (tehervonatok azért még akadnak rajta)...