HamPLÓ

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig félelemmel vegyes érdeklődéssel kattintok rá kedvenc zenészeim interneten felbukkanó demóira. A zenekarok korai időszakaiban az ilyen darabok általában zseniálisak, bár legtöbbször kicsit nyersek - ha azonban már befutott együttesről van, gyakran kimondottan kiábrándítóak tudnak lenni. Régen ilyesmit az ember csak külföldre/fan clubba gyakran járó ismerősöktől kaphatott, manapság a youtube-on százszámra beléjük akadhatunk, érdekes betekintést kapva a kreatív folyamatokba, melyek végén egy kész szám/album áll.

Itt van például a Queen első lemezének első száma, a Keep Yourself Alive még demóként, 1971-ből. Kicsit puhább a gitárhangzás, mégis keményen szól az egész - a basszus lüktetését a verze alatt meg egyenesen imádom! Valahogy az egész jobban szól, mint a lemezen - persze ez már egy remasterelt változat, lehet, hogy remasterelve a lemez is jól szól? Mert hát a korai Queen lemezek sajnos elég vacakul szólnak...

Ez itt a meglehetősen közismert Kind of Magic egy közepesen korai demója. Tudom, keménymagos Queen rajongók ennek az albumnak a létezését is szívesen elfelejtenék, de nekem ez volt az első saját rock lemezem, pontosabban az első olyan album, amit tudatosan kértem a szüleimtől (mert hát korábban volt Süsü, a sárkány, meg Micimackó, Óz, a nagy varázsló, Péter és a farkas meg persze több Halász Judit is, de az most nem számít:). Nem is a kezdetleges hangszerelés a legfurcsább a demóban, hanem hogy nincs még meg szöveg: Freddie részben (többek közt) a One vision soraival hozza az énekdallamot! Nagyon durván nyolcvanas évek szintipop hangulata van, pedig a végleges dal se egy metálhimnusz :)

A metró 1970-es megindulása - illetve a kelet-nyugati vonal második szakaszának '72-es átadása - óriási változásokat okozott Budapest tömegközlekedésében. Geoffrey Tribe szerencsére még '69 nyarán járt itt, így meg tudott örökíteni néhány olyan életképet, ami a hozzám hasonlóan később születetteknek kicsit már meseszerűnek tűnik.

Az első képet feladom gyorsrejtvénynek; mindjárt elárulom a megfejtést, addig lehet gondolkodni rajta. Mi pedig foglalkozzunk a rajta látható járművekkel: elől egy acélvázas motorkocsit látunk - konkrétan egy ezrest -, mögötte pedig egy középbejáratú pótkocsit. A szerelvény 41-esre van táblázva, ebből kiderül, hogy a járat ekkor még nem mai helyén, a Kamaraerdőnél végállomásozott, hanem Budaörsön, ahol volt hurokforduló. A helyszín tehát a Fehérvári út/Bocskai út/Schönherz Zoltán - ma Október huszonharmadika - utca kereszteződése, ahol ekkor még az út két oldalán mentek a sínek. A 41-es - és ex-HÉV-es párja, a 43-as - a Körtéri "gomba" körül fordult; a kettes metróval kapcsolatos átszervezések során tették belső végállomásukat kijjebb: a budafoki kocsiszínhez, illetve a Varga Jenő - ma Városház - térre.

Moszkva tér, még a metró megérkezése előtt. Valamiféle tereprendezés zajlik az 58-as és 56-os villamosok tér közepi hurokvágányán, de a nagy építkezésnek nyoma se látszik - és természetesen még állnak a Beszkárt jellegzetes gombaépületei is. "Vájtszeműek" észrevehetik a kép előterében álló két acélvázas ezres közti különbségeket: az elöl állónak lekerekített ablakkeretei vannak, a hátul levőnek szögletesek, és az oldalabalkok fölött ott vannak a szellőzőnyílások is. Mivel alig van forgalom (legalábbis moszkvatéri léptékben), gyanítom, hogy hétvégi felvételről van szó.

Ezres favázas pótkocsival: utóbbi kicsit meg van görbülve, a peronok mélyebbre lógnak, mint a kocsiszekrény közepe. Ettől eltekinve viszont szép állapotban van: bár '55-ben kettősfeljárósították (eredetileg pont úgy nézett ki, mint a megrendelő cég, a BVVV motorkocsijai), megmaradtak az ablakok fölötti szellőzőnyílások. Ahol a szerelvény áll, ma az óra körüli térség van, a hurokvágányt kisebbre vették a metró feljárójának építésekor.

25-ös villamos halad a Május 1. - azóta (ismét) Hermina - úton, a Közlekedési Múzeum oldalában. A képen látható ezerötszázas motorkocsi ma is megvan, felújításra vár. Biztos klassz volt, amikor még villamossal el lehetett jutni a Széchenyi fürdőhöz, ...

Úgy látom, a törzsközönség nem nagyon tud mit mondani az újabb vonatos bejegyzésre, úgyhogy gyorsan nyomok valami mást. Persze csak kicsit mást, mert ebben meg villamos lesz. Ugye emlékszünk, hogy huszadikán otthon felejtettem a fényképezőgépet, ezért csak videóztam? Nos, aznap nem csak a 2624-gyel utaztam, hanem bengáliztam is. Elvileg a Deák térre ment volna, de egy be nem jelentett tüntetés miatt végül a Clark Ádám téren kötöttünk ki. Én szépen levideóztam, ahogy a Bengáli visszafog és elmegy, aztán a "sima" villamos is... és akkor rájöttem, hogy nincs mivel visszamennem, mert több villamos nem jött :) Szóval gyalogoltam egy kicsit, és ha már ott voltam, videóztam:

A Nohab, a Púpos és a Ludmilla után megint egy dízel nagyvasról lesz szó, ráadásul hazai viszonyok közt meglehetősen egzotikusról. Emlékszem, amikor annak idején Angliában jártunk, milyen mérges voltam, hogy egyet se sikerült lefotózni a fura kinézetű mozdonyaik közül, mert amerre jártunk, mindenütt motorvonatok közlekedtek. Erre most hol pótolhatom ezt? Itthon, Magyarországon!

A Floyd talán az első magyarországi cargo magánvasúti cég volt, vasútbarát körökben pedig arról lettek híresek, hogy amikor brit mozdonyokat vásároltak (használtan), akkor azokat feketére festették, egy rózsaszín csíkkal a cégjelzés két oldalán: ők voltak a pink Floyd :)

Sajnos a jellegzetes színterv a közelmúltban eltűnt, de a fekete mozdonyok még mindig feltűnő jelenségnek számítanak, különösen a dízelgépek. A fentebbi képen látható, itthon 659-esnek nevezett sorozatot a British Rail "Class 56" néven használta. A 135 mozdonyt a korábbi 47-es sorozat alapján tervezették a Brush Tractionnel, a gyártást Romániában kezdték, de komoly minőségi problémák miatt végül a többségüket Nagy-Britanniában építették.

A sorozatot a hazai vasútbarátok valamiért "Melák" néven emlegetik, holott ez a becenév cseppet sem illik rá. Egyrészt nem nagy: ezen a képen is látható, hogy kisebb, mint némelyik személykocsi; az angol űrszelvény alacsonyabb és keskenyebb a mienknél, emiatt a 659-es néhány nála gyengébb "kontinentális" mozdonynál is kisebb. Ezen túl nem lomha vagy bamba, hiszen a 3250 lovas főgép a segédüzemek levonásán túl is 2400 lóval tud vontatni (maximális sebessége 130 km/h, indító vonóereje 275, tartós vonóereje 240 kN), ezzel pedig a jogosan pályázhat a "legerősebb magyarországi dízelmozdony" címre, hisz a Nohab 1950, a Szergej 1970, az M63 pedig 2700 lóerős volt.

A kirándulás során jó nagy kerülővel jutottunk el Kőszegre, ami egy ideje a motorkocsik birodalma: pár évvel ezelőttig a kalauz nélküli Bzmotoké, azóta a GySEV 5047/5147-eseié.

Az egyik egy sor valódi hűtőtorony Będzinben (a belvárosból, még konkrétabban a vár parkolójából fotózva - ilyen hely ez a Felső-Szilézia), a másik egy strand vagy üdülő éke Balatonkenesén. Valaki esetleg tudja a történetét? Az ÓKÜ, KGM, vagy valami hasonló cég üdülőjéhez tartozott?

Ma tényleg nagyon szerettem volna végre egy rendes bejegyzést összehozni, de inkább pihentem - aztán meg kiporszívoztam a lakást, úgyhogy kezdhettem előről a pihenést. A most következő téma rendesen is ki lesz majd fejtve később, addig itt egy szokásos alibivideó, hangokkal és füsttel. Nem, nem Omega-koncert, hanem angol dízelmozdony:

A nálunk 659-es számot kapott sorozatot nehéz tehervonati szolgálatra szerezte be az angol MÁV a hetvenes évek közepén (bővebbet majd a direkt erről szóló bejegyzésben, szóval nem kell kommentben megírni a történetét!), tehát újabb, mint a legtöbb felénk felbukkanó dízel. És erősebb is: 3200 lóerő környékén van. A legfeltűnőbb viszont nem ez, és nem is az amúgy szép hangja, hanem az, hogy füstöl, mint a Stromboli. Ez (már hogy a Stromboli) egyébként szerintem találóbb becenév lenne rá, mint az, amit vasútbarátoktól szoktam hallani, a "Melák". Egyrészt egyátalán nem tűnik nagynak, másrészt egyátalán nem lomha. Harmadrészt azt, hogy Stromboli, mégiscsak könnyebb megjegyezni, mint azt, hogy Eyjafjallajökull ;)

Nem volt időm rendes bejegyzést írni, úgyhogy ma is konzervet vacsorázunk. Ráadásul most mese sincs hozzá, mint tegnap, maximum annyi, hogy az ilyen videók megnézésekor jövök rá, hogy csak jobb, amikor állványt használok...

Rájöttem, hogy gáz lenne, ha csak egy videóból állna a bejegyzés, úgyhogy legyen kettő! Mondjuk ennek jobb helye lett volna a zajos bejegyzésben, de akkor elfeledkeztem róla:

De komolyan, végre péntek van, kinek van ideje/kedve ilyenkor blogolni? Én is mindjárt megyek teregetni, mert lejárt a mosás ;)

A digitális technika elkényelmesíti az embert: sokszor azt is felveszi, aminek semmi értelme sincs, és ha elszúr valamit, azt se feltétlenül törli le. Na, ez a videó ilyen snittekkel van tele - ez az én nyaram DVD extrája :)

0:03- A Könyökös Gyorssal (Nohabos vonat, aminek ablakán előrefele kinézve csak egy csomó könyököt látsz, mert egy rakás vasútbarát és videós nézi-hallgatja-filmezi a mozdonyt) hazafele, egy hangulatos By kocsiban. Azért a kocsit filmeztem, mert a könyököket nem találtam elég érdekesnek :)
0:13- A tapolcai bahnhofskatze, avagy Elvisz Trén helyi változata. A padon ücsörögve szendvicset falatozó embereket bámulta az ablak párkányán ülve, és rendkívül morcosan nézett rám, amikor átkopogtam neki az üvegen. "Mit akarsz tőlem, hát még kaja sincs nálad!"
0:21- Gőzmozdonyemulátor Répcelakon.
0:33- Fotófelhő munka közben: egész nap megsülhetsz a témára várva, de amikor az végre odaér, azonnal beborul az ég. Most túljártam az eszén - az én videómat nem rontotta el, az ugyanis eleve rossz volt.
1:23- Az öröm, amikor a nádasban várakozva végre nem csak hallottuk a Nohabot, de meg is láttuk, igaz, kicsit távolabb
1:36- Kisbér, Púposra várva. Nem tudom, hogy fű- vagy sövénnyíró, esetleg fűrész vagy flex zúgott, de meg kellett állapítanom, hogy a hétvégék Pesten kicsit csendesebbek. Aki nagyon odafigyel, az a mozdony hangját is hallhatja, mielőtt a jelzőt kezelik.
1:47- Még mindig Púpos, és... eh, ez szerintem magáért beszél :)
2:02- Unalmamban lőtt videó fal mellett osonó román dízelről.
2:20- Ezt a szomorú történetet már megénekeltem egy külön bejegyzésben...
2:33- Illett volna a tanúhegyes sorozatba, de sajnos vízszintezésileg kihívásokkal küszködik. Ráadásul én tulajdonképpen nem is ide akartam álln..i!
3:23- Az esti púposos videó készítésének mellékterméke. Nem halk ez a mozdony - vagy csak Móron volt nagy csend?

A Budai-hegyek kis nagyvasútját a villamosbarátok is szívesen látogatják; Geoffrey Tribe '69-ben, Ab van Donselaar pedig a hetvenes évek második felében néhány képet is készített róla.

Ez az a típus, amivel én már csak szoborként találkozhattam: a Rába-MVG - akkori nevén Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyár - 1961-től készített egy kisebb sorozatot Mk49 jelzéssel. Bár jópofán nézett ki (persze lehet, hogy csak azért tetszik, mert hasonlít a VW első kisbuszára), nem sikerült jól: a kecskemétiek hamar lepasszolták őket, a Sárospatakra került két példány pedig az Úttörővasút fűtőházának 1970-es leégése után szintén ide került. A sorozatot 1971 és '73 közt selejtezték, csak a bekezdés elején említett kiállított példány maradt meg, melynek talpraállítása egyébként folyamatban van. A képen látható 2005-ös viszont egyike volt a tűzben tönkrementeknek.

"Ő" még régebbi - '42-ben gyártották -, mégis sokat láttam: 2004-ig itt, 2007 óta pedig nosztalgiavonatok elején: a 490,039-as pályaszámú gőzös. Előtte pedig, nekünk balra - mint azt egy kis guglizással kiderítettem (nehogy azt gondolja valaki, hogy én ilyesmit fejből tudok:) - egy Banovits-féle tárcsás villamos védőjelző áll.

Még mindig a román eredetű Mk45-ösök adják az immár Gyermekvasútnak nevezett üzem alapját, tehát a képen látható 2004-es számú mozdony is megvan, bár a közelmúltban korszerűsítették.

Ebben a formában ez a képet se lehetne újra megcsinálni: Ságváriliget állomást a rendszerváltás után Szépjuhásznéra nevezték át, a 2002-est pedig nemrégiben modernizálták. A háttérben látható étterem is teljesen eltűnt, pedig a régi képek alapján elég komoly forgalma lehetett. Igaz, azóta a panorámát eltakarják a fák, tehát nem olyan látványos a terasz.