A Nohab, a Púpos és a Ludmilla után megint egy dízel nagyvasról lesz szó, ráadásul hazai viszonyok közt meglehetősen egzotikusról. Emlékszem, amikor annak idején Angliában jártunk, milyen mérges voltam, hogy egyet se sikerült lefotózni a fura kinézetű mozdonyaik közül, mert amerre jártunk, mindenütt motorvonatok közlekedtek. Erre most hol pótolhatom ezt? Itthon, Magyarországon!
A Floyd talán az első magyarországi cargo magánvasúti cég volt, vasútbarát körökben pedig arról lettek híresek, hogy amikor brit mozdonyokat vásároltak (használtan), akkor azokat feketére festették, egy rózsaszín csíkkal a cégjelzés két oldalán: ők voltak a pink Floyd :)
Sajnos a jellegzetes színterv a közelmúltban eltűnt, de a fekete mozdonyok még mindig feltűnő jelenségnek számítanak, különösen a dízelgépek. A fentebbi képen látható, itthon 659-esnek nevezett sorozatot a British Rail "Class 56" néven használta. A 135 mozdonyt a korábbi 47-es sorozat alapján tervezették a Brush Tractionnel, a gyártást Romániában kezdték, de komoly minőségi problémák miatt végül a többségüket Nagy-Britanniában építették.
A sorozatot a hazai vasútbarátok valamiért "Melák" néven emlegetik, holott ez a becenév cseppet sem illik rá. Egyrészt nem nagy: ezen a képen is látható, hogy kisebb, mint némelyik személykocsi; az angol űrszelvény alacsonyabb és keskenyebb a mienknél, emiatt a 659-es néhány nála gyengébb "kontinentális" mozdonynál is kisebb. Ezen túl nem lomha vagy bamba, hiszen a 3250 lovas főgép a segédüzemek levonásán túl is 2400 lóval tud vontatni (maximális sebessége 130 km/h, indító vonóereje 275, tartós vonóereje 240 kN), ezzel pedig a jogosan pályázhat a "legerősebb magyarországi dízelmozdony" címre, hisz a Nohab 1950, a Szergej 1970, az M63 pedig 2700 lóerős volt.
A kirándulás során jó nagy kerülővel jutottunk el Kőszegre, ami egy ideje a motorkocsik birodalma: pár évvel ezelőttig a kalauz nélküli Bzmotoké, azóta a GySEV 5047/5147-eseié.
Egy időre a menetrend szerinti motorvonat is odaállt mellénk - ennél nagyobb forgalom ritkán lehet itt!
A szombathelyi vasútállomás hangulatra mintha jelentősen nyugatabbra lenne valós földrajzi helyénél: nem üres placcok, lebontott épületek helye és gazos mezők veszik körül, mint az ország vasútállomásainak majdnem száz százalékát (beleérve a Kelenföldit vagy a Nyugatit), hanem gyárak, műhelyek, téglafalak közt futnak be a vágányok x+1 irányból. Kicsit mintha be is lennének szorítva a peronok a város és a járműjavító/műhelyek közé, emiatt itt túl sok fotólehetőség nem volt, csak körüljárás közben lehetett rálátni a mozdonyra.
Budapestre menet betértünk egy olyan helyre, amiről tudtam ugyan, hogy létezik, csak azt nem, hogy pontosan hol: a győri GySEV állomásra. Ez gyakorlatilag egy teherpályaudvar, kvázi merőlegesen a soproni vonalra, személyforgalmat legfeljebb a MÁV sztrájkok idején lát. A lakótelep szomszédságával kicsit olyan volt, mint gyerekkoromban Vizafogó - már azt leszámítva, hogy az nem volt villamosítva, viszont mindig tele volt kocsikkal. Egyébként itt is megfigyelhető az, hogy a festés a gépészeti részletekre irányítja az ember szemét: mivel az oldalfalon nem sok néznivaló van, én legalábbis automatikusan a forgóvázat és a mindenféle lelógó dolgokat kezdem nézni...
És a bejegyzés végén egy videó. Túl sok lehetőség nem volt mozgás közben látni a mozdonyt, hiszen a vonaton ültem, úgyhogy maradtak a körüljárások Kőszegen, Szombathelyen és Győr GySEV állomáson. Persze megpróbáltam indítás és gyorsítás közben is videózni, de erről - és a motor által termelt füst mennyiségéről - már írtam, itt lehet megnézni.
És a végén egy kérdés: írtam, hogy a Melák szerintem nem jó becenév, van valakinek jobb ötlete? A színes logó és csíkok nélkül lehetne "Negró", de azt az MRCE Dispolok ES64F4-eseire mondják :)
Ez megy most