HamPLÓ

Az az igazság, hogy Budapest metrói - az a nem nagyon sok, ami van - elég unalmasak. Jó, hogy vannak, általában eljuttatnak A-ból B-be, de nagyjából ennyi a történet. Ha az ember szépet akar látni, akkor persze ott van a kisföldalatti, de ott (nagyjából) egyformák az állomások - amelyik nem, az meg kimondottan nem szép. Emiatt aztán a budapesti metró legutoljára gyerekkoromban tudott lázba hozni, amikor éppen épült a hármas vonal, és úgy nézett ki, lesz magyar metrószerelvény is. A hasonló korú bécsi (a U6-ost most hagyjuk), müncheni, amszterdami, prágai, brüsszeli, stb. földalatti se dobott fel túlságosan, de még a londonitól se dobtam el az agyam (magunk közt szólva az volt a legelhanyagoltabb és legszűkebb metró, amin valaha utaztam, pedig mégiscsak a legrégebbi, és az egyik legnagyobb is). A viszonylag régi barcelonait pedig kimondottan utáltam, igaz, leginkább a szellőzés nélküli, fülledt állomások és a légszekrényként lehűtött szerelvények miatt. Úgy tűnt, a metróval való kapcsolatom megegyezik a nem-közlekedésbarát átlagemberekével: használom, de nem rajongok érte.

Aztán Berlinben megint felfedeztem magamnak a műfajt. Pontosabban a műfaj berlini megfelelőjét. A német fővárosban ugyanis eleve kétfajta metró van: a keskeny - elég régi - vonalak, és a kicsit vastagabb újabbak (az S-Bahnt válasszuk külön, még akkor is, ha metró jellegűek a kocsik, és néha a föld alatt mennek). Előbbiek sokszor nem a föld alatt mennek, hanem vashidakon: néha utcák közepén, néha vizek fölött. Ráadásul több fajta vonat is közlekedik rajtuk. Az állomások pedig a vonalakon belül is különbözőek. Az újabbak nem meglepő módon az NSZK uralkodó stílusában, az ún. jóléti uszodai öltöző stílusban készültek, vagy űrállomásnak, atombunkernek, poszt art decó... valaminek - viszont régiből is van épp elég fajta. Az egyik vonalon például a középkori kastély stílus a menő. Másutt a szegecselt steampunk, a poszt-kisföldalatti (nem meglepő, gyakorlatilag ugyanaz volt a megrendelő), a csempeminimál vagy csempemaximál. Van állomás, amelyik ingyenesen látogatható közlekedési kiállítás, van, amelyik a folyó mellé lett résfalazva, ablakkal a vízre, és van, amelyik békaszáj profilú. Némelyik állomás öt vágányos, némelyik majdnem három vagy majdnem négy, és van olyan, amelyik csak egy sínpárral büszkélkedhet (egyelőre). Van egykori állomás, ami ma már nem létezik, és van olyan is, amit utólag barkácsoltak az alagút köré. Van, amelyik rég bezárt pályaudvar nevét őrzi még hatvan évvel később is, és vannak szakaszok, melyek rég nem létező pályaudvarok rég nem létező vágányai fölött húzódnak. Máskor meg külvárosi erdőkön robogunk át...

És akkor a történetükről még nem is beszéltünk: van pár állomás, amelyik a Berlin Fal idején be lett zárva (vagy éppen végállomásként funkcionált), van, amelyik "ellenséges terület" alatt végig működött, és van, amelyikről azt sugdosták, hogy márványborítását a szétlőtt és lebontott hitleri Új Kancelláriából bontották ki. Aztán van egy rakat alagút, amit későbbi hosszabbítások és bővítések megelőlegezéseként megépítettek, aztán nem helyeztek üzembe, például itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt vagy itt. Néha az az érzésem, hogy Berlinben az előre megépített, de nem használt alagutak összhossza kitenné a teljes budapesti hálózatot :) De néha az alagutak térképére ránézni már önmagában is izgalmas. Ráadásul aki cukiságra vágyik, az is talál magának néznivalót odalent! Szóval azt kell mondjam, a berlini metró barát :)

Minden kötöttpályás rajongásom ellenére hagyományos értelemben vett turista vagyok. Mivel sem a tucctuccpartik, sem a sörözgetés nem érdekeltek, naplemente után is csak az utcákat jártam, közben megpróbálva lefotózni azt, ami épp szembejön. Például - bár az esti Berlin városképe szerény nyomott véleményem szerint messze nem olyan látványos, mint a budapesti - a Brandenburgi kapu a kék órában instant képeslaptéma amatőr géppel is:

Innen dél felé mentem, a Potsdamer Platz felé. Anno hosszan írtam arról, hogy itt húzódott a Berlini Fal talán legdurvább halálsávja, ami miatt gyakorlatilag semmi sem maradt a régi városszövetből, most azt is tudom demonstrálni, hol húzódott a demokratikus büntetőtábor nyugati széle:

A külső fal darabjait a járdában is jelzett csíkra állították rá - mi még "keleten" vagyunk, a föld alatti pályaudvar lejárópavilonja és a Sony Center már "nyugaton". Alig 24 évvel ezelőtt aki ezen a helyen megállt fényképezni, az vagy magas rangú állambiztonságis volt, vagy pár másodpercen belül halott...

Egy elegáns ugrással Kelet-Berlin egykor reprezentatív(nak szánt) városközpontjában, az Alexanderplatz-on termünk. A képen a két (szó szerint) legkiemelkedőbb látnivaló: balra az 1965 és 69 közt épített, 368 méter magas tévétorony, jobbra a '67 és '70 közt felhúzott, 37 emeletes Park Inn, leánykori nevén Interhotel szálló. Egyébként ez a kettő építészetileg tényleg kiemelkedik a környék modern épületei közül, bár az én kedvenceim nem ezek - de erről majd máskor mesélek.

Látogatásom előtt nem sokat tudtam a hallei villamosokról, azon túl, hogy szeretik magukat az interneten a "legrégebbi német villamoshálózatnak" nevezni, ami szerintem maximum részben igaz csak. Mert hát nem az 1891-ben megindult elektromos üzemhez köthető a legöregebb vonal/város titulus, hiszen az az 1881-es berlin-lichterfeldei vonalé, ami a világ hivatalosan elsőnek tartott villamosa - azért írom így, mert a szentpéterváriak szerint nekik már 1880-ban is volt egy időszakos villamosvonaluk. Nem is a legöregebb ma is üzemelő vonal, hiszen az 1884-ben megindult Frankfurt am Main - Offenbach helyiérdekű egy részén ma is közlekedik a frankfurti 16-os villamos (az offenbachi szakaszt 1996-ban becsukták, azóta a város határán végződik a vonal). Az pedig budapesti szemmel is vicces, amikor az első európai városi villamoshálózatnak titulálják a halleit, hiszen 1891-ben nálunk már járt az Egyetem tér - Orczy tér (1889. július 30.) és a Lánchíd - Hősök tere járat (1889. szeptember 10.), a Nagykörúton - részben a méteres nyomtávú kísérleti vonal helyén, de már normál nyomtávon, részben meghosszabbított útvonalon - a Nyugati és az Üllői út közt közlekedtek a villamosok (1890. augusztus 7-tól), és megindult a forgalom a Nagykörút és a Városliget közt a Király utcában is (1891. július 22.)...

Ezzel együtt 1891 tényleg nagyon korainak számít a villamosüzemek közt (még egy ok, hogy büszkék legyünk a mi 125. évfordulónkra), de ami fontosabb a múltnál, hogy a hallei üzem él és virul: a 233 ezres város 75 kilométeres hálózatot üzemeltet, amit több mint fele akkora, mint a budapesti! Ebben persze benne van a 25 kilométeres Halle - Ammendorf - Marseburg - Leuna - Bad Dürrenberg helyiérdekű vonal, de így is komoly a hálózat. Ráadásul nem is egyszerű csillagpontos az alaprajz, hanem tényleg hálózat: a városon belül a legtöbb helyre több útvonalon is el lehet jutni.

Halle villamosai

Eredetileg Liszt Ferenc 2. Magyar rapszódiájáról akartam írni, illetve arról, hogy a rajzfilmkészítők valamiért nagyon szerették azt, és már majdnem nekiálltam megírni a bejegyzést, amikor az elég részletes angol Wikipedia bejegyzés mellett rábukkantam egy magyar oldalra is, amin már írtak erről... úgyhogy úgy döntöttem, inkább megint beletúrok Ab villamosos képei közé. Korábban általában megpróbáltam egy-egy téma köré csoportosítani a képeket (az utcán látható autók, a járókelők öltözködése, reklámok, a villamosok különböző fajtái), most inkább csapongani fogok.

Újpest városközpontot látjuk, ami a homlokzatok kopottsága és a kosz ellenére is városiasabbnak tűnik ezen a képen, mint manapság. A közlekedésbarátoknak pedig egyenesen lakoma a sok látnivaló: 2000-es ikerkocsi, Zsiguli, ős-Audi (aki ennyiből megmondja, hogy 60-as vagy 75-ös, az nagyon tud), Ikarus 556...  De vajon minek a kéménye füstölög annyira a távolban?

Ennek a képnek egy testvére már szerepelt itt, a rajta látható Csepel teherautó miatt - ezt most az utasok miatt teszem be. Az az úr hátul vajon azért tárja szét a kezeit, hogy "fedezze" a mögötte biciklivel leszálló családtagját? És vajon a kalapos úr az első ajtóban mennyire élvezhette a peron nélküli megállót? Közlekedésbarátok megfigyelhetik a két pótkocsi eltérő ablakmagasságát: az egyiken meghagyták az ablak fölötti szellőzők helyét, a másikon nem. De a színes festésű Ikarus 620/630-as se rossz. Ja, aki nem ismerné fel, még mindig Újpesten járunk, az Árpád úton.

Amikor elkezdték építeni a metrót az Élmunkás (ma Lehel) tér környékén, a Váci úti villamosokat a Dráva utcától befelé a Dózsa György útra és a Lehel utcába terelték. A háttérben a tavaly lebontott Volga Szálló tömbje látható, a villamos körül pedig mindenütt a KGST gumikerekű csodái: a zebránál talán egy IZs (a fényszórók kicsit furcsák, szóval ezt valaki megerősíthetné), a jobb szélen egy ZSUK, a távoli sarkon egy Barkas és talán egy ponyvás Zsuk. A "céges" autók hátfalára nagy méretben felfestett rendszám tipikus emlék kiskoromból - így rosszabb minőségű trafipax-felvételről is le lehett olvasni őket, vagy miért volt ez divatban?

Ha rajtam múlna, minden egyes ilyen bejegyzésbe tennék képet a Jászai Mari téren végállomásozó 15-ös villamosról. És mivel ez csak rajtam múlik, (legalábbis most) teszek is :) Sajnálom, hogy nekem ez a vonal (is) kimaradt, mert úgy képzelem, hangulatosak lehettek az árnyas Pozsonyi úton sivító Stukák!

Nem tudom, más mennyire várta, hogy elkészüljön a 47. "fejezet" utolsó oldala, de én már nagyon szerettem volna eljutni a végéig :) A villamosok helyett most a HÉV és a troli a főszereplő - de azért tujákok is vannak! -, meg talán az időjárás, sok szürkeséggel és köddel:

Budapesti tömköz életképek 47/4

Nem akartam a tegnap délutáni jó kis MiG-21-es videóhoz túl közel új bejegyzést, mert még hozzászoktok ehhez a tempóhoz itt a blogon, holott a majdnem mindennapi bejegyzést is alig bírom ;) de most itt az ideje a már többször emlegetett, videókban már megidézett ostravai katonai repnap képeinek, a hozzá tartozó, a szokásosnál talán kicsit kötetlenebb stílusú kommentárokkal:

2012. szeptember 23., Leos Janacek repülőtér (Ostrava-Mošnov)

Annak idején volt egy bejegyzésem katonai reptérnek is használható autópályákról, akkor elhangzott pár városi legenda, miszerint X vagy Y mellett az az egyenes útszakasz nálunk is erre épült volna. Ezzel csak az volt a gondom, hogy keskeny útról maximum a MiG-21-es üzemelhetne, az viszont pont jól elvolt füves reptereken is. Volt egy pár ilyen az országban, és most nem (csak) sportrepülőtérre gondolok, hanem kimondottan katonai kitelepülésre fenntartott mezőkre, mint például: Tápiószentmárton, Földes, Püspökladány, Orosháza, valamint Siófok-Kiliti. Most a leghíresebbről következik egy videó, ahol a "leghíresebb" azt jelenti, hogy ez az, amiről még is hallottam akkoriban. Persze az ilyen kitelepülésektől függetlenül lehettek kijelölt útszakaszok is, csak még senkit nem találtam, aki "az anyósom komájának a fia látott valakit, aki hallotta, hogy a szomszédja mondta" sémánál pontosabb bizonyítékot mutatott volna arra, hogy azokat valaha is kipróbálták volna*, míg ezek a fűre kitelepülések rendszeresek és gyakorlatilag közismertek voltak. Naszóval, Kenyeri, tábori reptér, utánégetővel, fékernyővel, no meg támogató An-26-ossal és gumikerekűekkel.

Update: Az eredeti videó sajnos elérhetetlen, ezért belinkeltem az egyetlen másikat, amit a youtube-on találtam a témáról. Ez közelebbről, a személyzet soraiból mutatja a gyakorlatozást:

A felvétel 1993-as - nem tudom, mikor csináltak utoljára ilyen gyakorlatot, de ha ma lenne ilyen, ezerrel mennék nézni. Mert ahogy elnézem, nem hogy nem hajtották el a civileket, de épp csak nem vitték őket magukkal a MiGekkel egy körre :)

*Az 50-es éveket leszámítva, amikor Szolnok és Abony közt volt egy szakasz, amit a szovjetek Pe-2-esekkel használtak. Namármost ha viszont ez dokumentálva van, pont a legszigorúbb időkből, akkor a későbbiekből miért csak mendemondák maradtak fenn?

Vegyes tömegközlekedési életképek 2012-ből: Halottak napi forgalom, nosztalgia-özön a 125. születésnapon (de ez még csak az előzetes), az Alstom metrók első napja, és néhány mindennapi jelenet:

Budapesti tömköz életképek 47/3

Amikor nyáron volt egy "szabad szabadnapom" (úgy értve, hogy éppen nem egyik közlekedésmániás eseményről rohantam a másikra) Berlinben, elhatároztam, hogy leugrom Lipcsébe. És ha már arrafele járok, megnézem Hallét is, amiről körülbelül annyit tudtam, hogy létezik egy ilyen nevű város, ahol még járnak gömbölyű Tatra villamosok.

Van egyfajta bája így utazgatni, mert gyakorlatilag minden meglepetésként ér, nincsenek elvárások - Halle esetében a legfőbb meglepetés az volt, hogy a legtöbb német városhoz képest itt az óvárost nem lőtték-bombázták tönkre a második világháború során. A képen a Schmeerstraßét látjuk, ami rögtön levett a lábamról kanyargásával.

A szemközti házat a XII-XIII. század fordulóján építették, akkoriban ez volt a piactér. Ma kicsit "NDK-s állapotban" van, de azért így is jobb egy csomó dolognál, amit még 1987-ben láttam. Vagy mondjuk tavaly. Igaz, jobbra itt is látszik egy kis modern beépítés, lehet, hogy pár háztömb csak elkopott a XX. század viharaiban?

A jobbfelé látható sárga homlokzatú házon kőtábla emlékezik meg arról, hogy itt működött egy fogadó, ahol Luther Márton egykor megszállt - az se ma volt!