HamPLÓ

Ma a szokásosnál alaposabban volt lehetőségem megfigyelni a budapesti autósok szokásait, ugyanis nem akart jönni a busz. Mit lehet ilyenkor tenni? Csendben fagyoskodtam, és néztem a mellettünk elcsorgó autókat. És megállapítottam, hogy nagyon nem irigylem szegények gazdáit!

A nagyvárosi élet velejárója, hogy tömegben is magányos az ember. Kevesekre igaz ez annyira, mint az autósokra! Körülöttük zajlik az élet: kis- és nagymamák kutyát, illetve gyereket sétáltatnak, a közértben a pénztáros és vevő egymásra licitálva szidja a kormányt, a buszmegállóban pedig kasztanyetta-együttes szerveződik a hidegtől csattogó fogsorral buszra várókból. Eközben az autóvezetők egyedül kénytelenek ülni kocsijaikban:  jó ha minden negyedik-ötödik autóban volt a sofőrön kívül más is. Persze a csomagtartóban lehet, hogy utaztak még velük (manapság sose lehet tudni), de az utastérben nem. De térjünk vissza az utca hidegébe: ott suhannak gépesített mobil celláikban a fogyasztói társadalom benzinfüstben edződött rabjai; nagymamakörú asszonyok megtermett szedánokban, fiatal anyukák két méter magas terepjárókban, munkába siető, a hajtással járó stressztől kopaszkodó vállalkozók korábban csak amerikai filmekből ismert méretű pick-up-jaikkal. És nem ül mellettük senki, akihez szólhatnának, akivel együtt másra is felhasználhatnák a szótlanul töltött perceket-órákat. Mennyivel szerencsésebb vagyok én, busz-utasként, hiszen ritkán maradok egyedül. Most konkrétan annyira nem voltam egyedül, hogy az első buszra nem is fértem fel, csak a másodikra!

Míg a második busz megérkezett, láthattam azt is, miként próbálnak kapcsolatot teremteni távolban levő rokonaikkal-felebarátaikkal az úrivezetők. Természetesen mobiltelefon útján, hiszen annak árát még ki bírták nagy nehezen köhögni - és ez is nagy dolog, hiszen az ő sorstársaik szerepelnek a távközlési szolgáltatók reklámjaiban, amint hatalmas villájuk gondozott gyeptéglázatú kertjét kétségbeesetten felássák csak azért, hogy pár ezer forintot spórolni tudjanak a kutya által elásott régi telefon leadásával! Dráma ez, én mondom, dráma!

Egyvalamire nem telik nekik nagy nyomorúságukban: kihangosítóra vagy headset-re. Sorban jöttek a Volvók, felsőkategóriás Volkswagenek és Porsche Cayenne-ek, szóval csupa "szegényember autója" - melyek akkora nyomorúságról tanúskodnak, ami után már nyilvánvalóan csak a hajléktalanság következhet -, és mindegyikben félkézzel szorította a füléhez a mobilt a vezető. Persze lehet, hogy az illetőknek csak a szépérzékét zavarja a kihangosító beszerelése, hiszen ki szereti szétfuratni vérrel-verítékkel összegürcölt kocsiját minden egyes alkalommal, amikor új készüléket vásárol? Ráadásul ez ugye újra és újra pénzbe kerül, a családi ezüst és a nagymama meg már így is zaciban van...

Szóval megértem én a gondjaikat. De ha erre nem telik, legalább egy párezer forintos, zsinóros James Bond-szettet vegyenek! Attól a kocsi belső szépsége nem torzul el - maximum a vezetőé tudna. De eddig még laboratóriumban sem tudták kimutatni, hogy egy olyan embernek, akinek a húsz légzsákos, ütközéselnyelő-zónás kocsin, az abba való benzinen és a trendi mobilon túl már nem telik az utca többi használójának biztonságát növelő pár ezer forintos kiegészítőre, lenne ilyenje...

Update: Itt egy kis komment a kommentekhez. Lehet kommentkommentet kommentezni! :)

Csak nekem van olyan érzésem, hogy Budapest esetében teljesen téves a "várostervezés" szó használata? A "városterveződés" sokkal találóbb, hiszen minden csak úgy alakul valahogy. Persze nem magától: fővárosunk leginkább egy olyan amőbára hasonlít, amit tudósok laboratóriumokban mindenféle sugárzásoknak, hidegnek, melegnek tesznek ki, más organizmusokkal közös petricsészébe helyezik, hogy lássák, hogyan reagál minderre. És ez a Budapest-amőba csak ellenáll mindennek, elveszt pár álláb-fecnit, de rögtön újabbat növeszt, anyagcseréje néha lelassul, aztán hirtelen befal minden mást a környéken.

Előre kell bocsátanom, hogy soha nem tudtam mit kezdeni a divattal. Illogikus, hogy egy cucc, ami jó és használható,  a következő évben hirtelen már "nem jó", mert valaki ezt írta róla egy újságban. Ugyanígy megmagyarázhatatlan, hogy valamit, ami rossz, csak azért hordanak, mert divatos. Szóval nézem a fiatalokat (a magam 32 és fél éves vénségével:), és eddig nem bírtam megérteni, mi alapján öltözködnek. Most viszont rájöttem, hogy a látszat ellenére van logika a szokásaikban.

Például ott vannak azok, akiknek baj van a hőháztartásával. Itt mindkét véglet megtalálható: van, aki nyáron kötött sapkát hord, más pedig szélcsendes, csapadék nélküli időben is homlokig lehúzott kapucnival nyomul. A másik végletet jellemzően a lányok képviselik, akik akkor is büszkén mutogatják hasukon a zsírhurkákat, amikor én ing+pulcsi+kabát kombinációban is didergek. És amikor én sálat-sapkát húzok, nekik csípő alá ér a nadráguk, hogy az utca túloldaláról is meg lehessen nézni a bugyijuk márkáját.

Aztán van az, amikor az egyén - nyilván valamilyen filozófiai jellegű trauma folytán - nem akar közösséget vállalni a homo sapiens sapiens-szel. Álcázza magát: eltünteti humán jellegzetességeit, például a szemöldökét, majd rajzol helyette másikat, anatómiailag helytelen pozícióba. És itt nem áll meg a különcködés: ha eddig eltávolította azt, ami természetes volt, hát most telepakolja magát természetellenes részletekkel. Én ifjoncabb koromban maximum fogtömés képében gyűjtöttem a fémet, ők már pirszinget tesznek mindenhova. Perpillanat az orrcimpába tett kövecske kezd kimenni a divatból, helyette a száj sarkába raknak karikát, gondolom azért, mert az sokkal hülyébben néz ki. Vagy pont a természetes jelenségeket akarják pótolni? Például a sok kozmetikai termék miatt nekik már nem nő elég pattanásuk, ezért raknak fémpöttyöket az arcukba?

Ezek a mai fiatalok... :)

Valaki nem tudja, miért szinkronizálták újra a Minden lében két kanál c. sorozatot, ahogy perpillanat a Filmmúzeumon megy? Mariann kapcsolt ma oda, én félálomban, csukott szemmel pihentettem a nyakam az ágyban, erre felfigyelek, hogy bár mindenféle "ismeretlen" hangok beszélnek, de nekem ismerős a szöveg. Szem kinyit, majd nagyot néz. Mi baj volt Láng Józseffel és Sztankayval, akikkel ezer éve ment a sorozat? Ha az, hogy elkopott a hangfelvétel, és emiatt szinkronizálták újra, akkor jelentem, kár volt, mert a zajok és a kép piszkosul el voltak csúszva egymástól. Ez különösen pofozkodás közben vicces látvány. Mindenesetre az új szinkron nem csak azért rossz, mert a régit szoktam meg, hanem azért is, mert egyszerűen rossz. De amúgy is, kár a klasszikusokat megzavarni... Például Koncz Gábor se igazi Kojak, mert az Inke József volt. Lassan kezd elveszni az a plusz, ami miatt mindig is becsültük a magyar szinkront, ti. hogy jó színészeket jól válogattak össze. Hány meg hány esetben mondtam már, hogy a magyar szinkron sokkal jobb, mint mondjuk a német! És legalább ennyiszer, hogy jobb a magyar hang, mint a szerepet játszó színész sajátja :)

A jelek szerint a kéthetenkénti szerdai sztrájkbuli nem elég az Ork-vadászok Szabad Szakszervezetének, ezért  - mivel a magyar vasút már tökéletes, és semmi munka sincs vele - át tervezik venni az ország kormányzását is:

"Bár formálisan csak jövő pénteken dönt a VDSZSZ arról, hogyan folytatja a szerinte sikeres, de eredménytelen szerdai tiltakozást, Gaskó István, a szakszervezet elnöke azt mondta: határozatlan idejű munkabeszüntetést javasol addig, amíg a kormány nem teljesíti a követeléseiket." / Index /

Félreértés ne essék, _én_ nem akarok politizálni, de még ha el is ismerem, hogy mondjuk csúnya dolog az, amit a kormány tervez, akkor se a vasutasok döntsék el, hogy maradjon-e ugyanolyan sz*r az egészségügy, amilyen, vagy esetleg járhat jobb is annak, aki nem keres eleget ahhoz, hogy maszek klinikára járjon, de azért jobbat szeretne annál, amit ma kaphat. Ugyanis amikor én legutóbb néztem, akkor nyomorkórházak voltak, pár orvossal és nővérrel, aki többet szeretett volna adni ennél. Egy szakszervezeti vezető mondott valami olyasmit egy tévéinterjúban, hogy "na de hát ha biztosítók lesznek, akkor akinek több pénze van, az jobb orvosi ellátást kap, és ez sérti az egyenlőség elvét". Bakker, ezek szerint mindenkinek legyen egyforma sz*r? És én legyek szolidáris velük? Miért is?

Tessék szépen visszamenni a vágányok mellé, időben és jól megcsinálni a felsővezetéket, nem pofákat vágni, amikor bonyolultabb jegyet kér az ember a pénztárnál, nem ülésre feltett lábbal aludni a kalauznak, jó menetrendet csinálni (azt ugyanis nem a csúnya politikusok csinálják, ők legfeljebb húzzák az időt vele, vagy nem fogadják el időben), aztán annak megfelelően, időben leközlekedtetni a vonatokat, ha ez nem megy, akkor tájékoztatni az utasokat, felmosni a ragadós padlót a kocsikban, letörölni a szutykos ablakokat, szappant és kéztörlőt tenni a vízzel feltöltött víztartályú mosdókba. Majd ha ez megvan, akkor lehet elkezdeni megváltani a világot. Vagy tessék foglalkozást változtatni, és eleve politikusnak menni.

A minap vettem észre, hogy pár lámpaoszlopon új megoldással kísérletezik valaki, a vadplakátok leküzdése érdekében. Ugye ezek azok, amiket diákmunkások és egyéb megfoghatatlan elemek ragasztanak mindenhova oda, ész nélkül, ipari mennyiségben. Az oszlopokra való ragasztás azért különösen kellemetlen, mert a plakátok leszedésével az oszlop festéséből is lejön egy-egy réteg. Az így keletkező folton bemegy a víz (pára), és tovább erodálja a festést, majd az előbukkanó fémfelületet. A végén aztán az oszlopok olyan egy méter nyolcvan magasságig úgy néznek ki, mintha leprásak lennének, lásd baloldalt. Remekül bírnak az utcák kinézni ilyen sebhelyes lámpa- és felsővezetéktartó oszlopokkal :(

Jobboldalt egy direkt (már ha jó a tippem, és tényleg direkt) "rücskösre csinált" oszlopot láthatunk: ezen talán nem tapad meg olyan könnyen a plakát, hiszen csak kis felületen tud közvetlenül érintkezni vele. Kérdés persze, hogy ezt kicselezi-e, ha a t. Oszloprondító Plakátragasztó (tisztára úgy hangzik, mint egy Pom-pom mese hőse, nem?) ipari mennyiségű ragasztót löttyint az oszlopra, és abba tunkolja bele a nyomorult plakátját. Remélem nem, sőt, remélem, hogy ki se próbálják ezt, mondván, túl sok ragasztó kellene hozzá. Eléggé felháborítónak találom ugyanis, hogy valaki gazdasági előnyhöz jut engedély nélkül, az okozott kárt meg fizethetjük meg újra és újra.

A megoldás mindenesetre (szerintem) sokkal esztétikusabb, mint a német nyelvterületeken látható, amikoris drótkerítéssel tekerik be az oszlopokat, szintén azért, hogy minimalizálják a lehetséges tapadófelületet. Egy hátránya van azért a rücsöknek is: nem jó érzés lendületből nekitámaszkodni az oszlopnak :)

Azt hittem, már semmin se tudok meglepődni a sztrájkhistória különböző stációi után, de mégis sikerült, amikor rákattintottam a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetéknek weboldalára (www.vdszsz.hu). Ott ugyanis így nézett ki a november 21-i történések összefoglalója:

"Véget ért az orkok és csapataink hatórás összecsapása."

Aki nem tudja, mi az az ork, annak itt van a magyar Wikipédia szószedete:

"Az orkot mint démont, illetve az alvilág egy lényét jelentő szót élesztette újjá J. R. R. Tolkien a Középföldéről szóló történeteinek egy fajaként, melyek leggyakrabban a gonosz erők katonáiként szerepelnek." / hu.wikipedia.org /

Szóval szerintük mitológiai harcról van szó, ahol ők a jók, és aki nem ért egyet velük, az a rossz - hacsak nem arról van szó, hogy valaki meghekkelte a szakszervezet hivatalos weboldalát, mert szerző tényleg nincs odaírva (ugyanakkor az írást le nem szedték, sőt, bővítették a nap folyamán). Ha esetleg mégis leszednék ezen sorok olvasásáig, a Megint Állunk Vazza blog egy jó részét idézi.

De leckét kapunk szolidaritásból is. Mert ugye mindenkinek szolidárisnak kell(ene) lennie velük, mert ők nemes ügyért harcolnak. De ez csak egy irányba kell, hogy működjön, ugyanis a sztrájk végi lezáró üzenetben nincs semmi arról, hogy "elnézést kérünk attól, akinek nehézséget okoztunk" vagy "köszönjük a megértést". Van viszont öndícséret:

"A VDSzSz Szolidaritás gratulál a november 21-i sztrájkban tevékenyen részt vevő vasutasoknak – szakszervezeti tagságtól és munkakörüktől függetlenül. Gratulálunk mindenkinek, aki élt alkotmányos jogával, és a mai hatórás sztrájkban megmutatta: nem jó irányba mennek a dolgok. Gratulálunk mindazoknak, akik készek voltak felvállalni a sztrájk során a munkáltató részéről érkező atrocitásokat is, annak érdekében, hogy követeléseink valódiságát és helyességét alátámasszák." / még mindig vdszsz.hu /

Szép ömlengés; legfeljebb a Megasztár című tévés tehetségkutató műsor zsűrijétől szoktunk ennyi szépet és magasztalót hallani egyszerre. Az utasoknak nem gratulálnak, pedig lehet, hogy ők több áldozatot hoztak az ügyért, legfeljebb nem kimondottan önkéntesen. Persze ez a szakszervezet oldala, szakszervezeti közleménnyel, miért szólnának ott holmi utasokhoz? Amúgy is, már az oldal legalján le van írva, hogy mi is az utas:

"Az utas: Jellemzője, hogy A-ból B-be szeretne eljutni, és ezért még hajlandó fizetni is. Ma elsősorban a kötöttpályás helyváltoztató mozgásra elszánt lényeket értjük alatta. A MÁV, a MÁV Cargó és a MÁV Start vezető beosztású orkjainak a még elégséges szolgáltatások tárgyalásain tanúsított hozzáállása miatt (tudniillik, hogy nem jött létre megállapodás) ma (is), ők is szívni fognak. " / még mindig vdszsz.hu /

Tehát csak lényeg: az utasok csak úgy vannak, és most szívni fognak. És csakis más hibájából. Ennyi.

Hogy tulajdonképpen az egész nyamvadt vasút az utasért lenne, főleg a mellékvonalak, és így aztán részben a sztrájk is, az nyilván elkerülte a figyelmüket. A vasút igenis azért van, hogy a vasutasok vasutasként dolgozhassanak. Kevesebbet, mint eddig, de ugyanannyi helyen, és persze több pénzért.

Egyébként komolyan érdekelne, hogy hány valódi (piacon élő) munkáltató tolerálná azt, ha a munkavállalói így írnának róla:

"Az Ork (munkáltatói jogkörgyakorlónak szereti becézni magát): emberszerű lény, a wikipedia szerint szájukból jókora szemfogak merednek ki. Az orkokat gonosz, kegyetlen és vérszomjas lényeknek tartják. Életelemük a harc, ők sorakoznak fel csapatainkkal szemben." / még mindig vdszsz.hu /

Persze ezzel az egésszel kapcsolatban egy dolog idegesít a legjobban: hogy a bezárhatatlan vonalakat és a kirúghatatlan "anti-orkistákat" mi fizetjük. Épp ma hívta fel ugyanis a figyelmemet az Index vasutas fórumán valaki arra, hogy nagyságrendileg mennyi veszteségpótlást (figyelem: veszteségpótlást, tehát az árkiegészítésen,stb-n felül) kap a MÁV évente:

"Azt írja a ma megjelent Magyar Közlekedés, hogy: "A közlekedési cégek veszteségkiegyenlítésére az idei 103 milliárd forint után jövőre 135,5 milliárd forintot fordítanak, az utóbbi összegből 8 milliárd forintot kapnak a Volánok."" / emv nick hozzászólása /

Szóval a 135 milliárdból 8-at kapnak a Volánok, de ki kapja a többit? Egy jó részét biztosan a MÁV. Különösen ha meggondolom, mit olvastam legutóbb a Magyar Közlekedés weboldalán:

"A vasúttársaság tehát idén év végéig mintegy 160 milliárd forinttal több pénzhez jut a költségvetésből, mint az elmúlt években. Ez azonban nem véletlen: a MÁV vesztesége az utóbbi években rohamosan nőtt. Míg 2002-ben az év végi elszámoláskor ez a tétel 22 milliárd forint volt, 2005 végén már megközelítette a 80, tavaly pedig meghaladta a 104 milliárd forintot. A MÁV hitelállománya a veszteséges működéssel párhuzamosan nőtt: 2005-öt a 200 milliárd forinthoz közelítő hitelállománnyal zárta, ez több mint hétszerese a 2002-es 27 milliárdnak. Tavaly a társaság tovább növelte adósságát: felvett 55 milliárd forint hitelt, illetve bankkölcsönből finanszírozta elővárosijármű-beszerzését. Így az év végére a 2005-ös összeg csaknem dupláját, a 365 milliárd forintot is megközelítette a MÁV hitelállománya – ebből 277 milliárd mögött állami garanciavállalás van." / magyarkozlekedes.hu /

Szóval egyre több pénz megy a MÁV-ba (valaki megírhatná kommentben, hogy az utóbbi 5-10 évben különböző formákban mennyi is), a színvonal nem változik, de vasutast nem lehet elbocsátani, vasutat nem lehet bezárni. És mindezeken túl most már azt is tudjuk, hogy aki mindezért cserébe nem szereti őket, az a mitológiai gonoszt szolgálja.

A fentebb látható, nyilván cseppet sem populista módon demagógizáló plakátról meg majdnem írtam további száz sort, aztán láttam, hogy nem kell, mert Új Péter már megtette:

"Van még egy-két ötletem nemzeti egységet kovácsoló eszmére a sör árának csökkentésétől az adóhivatal megszüntetésén át a labdarúgó-világbajnokság megnyeréséig. Nemzeti egység nem ahhoz kell, hogy bátran, egymásba kapaszkodva ne vállaljunk semmit, a szolidaritás meg nem az, amikor én ugyanúgy nem akarok fizetni, ahogy te sem akarsz. Nekifutunk jó messziről, és átugorjuk a harminc centire tett lécet, hasmánt. Óriási. Jellegzetes politikai abszurd a huszonegyedik századi Magyarországról, ezt már parodizálni sem lehet. Egyébként a szolidaritás fogalmának az is sajátos értelmezése, amelyet a nemzeti kockázatközösség kifejezést áhítatos hangsúllyal kiejtő egybiztósító-rajongók szoktak használni. A szolidaritás elvének semmi köze egy olyan rendszerhez, amelyben az állam mindenkitől elveszi a pénze jó részét, aztán azt szétosztja valami teljesen áttekinthetetlen módszerrel, többnyire persze - ez már valahogy így szokott alakulni minálunk - a legvagyonosabbaknak jut a legtöbb belőle. A szolidaritás önként vállalt közösség, amely értelmezhető adott esetben önkéntes segítségnyújtásként is, de a hangsúly az önkéntességen van mindig. Az egybiztosító-fetisiszták leghazugabb érve az egészségügy piacosítása ellen, hogy a szolidaritás elve sérül. Meg a gazdag akkor jobb ellátást kap, mint a szegény. Miért, most nem azt kap? El tudunk képzelni olyan rendszert, amelyben a gazdag ugyanazt az ellátást kapja, mint a szegény? (Egyébként el tudjuk képzelni: ez a tökéletesen lepusztult, nem működő rendszer.) De hát a gazdag éppen azért gazdag, mert több erőforráshoz képes jutni mindenből. Ez a gazdagság definíciója, drága népi demokratikus barátaim! Akkor döntsük el, hogy ne legyenek gazdagok. Népszavazással, nyilván." / NOL /

De nyilván ő is ork :)

Rájöttem, hogyan lehet valamire minden körülmények közt sok pénzt kapni ebben az országban: az illető dolog nevét M-mel kell kezdeni, és egy páros számmal folytatni. Úgysmint M4 (a metró), vagy M6 (az autópálya). További közös pont, hogy lehessen alagutat is fúrni az égisze alatt. Minden más részletkérdés.

Haladékot kaptak a mellékvonalak, talán tavaszig, talán tovább:

"Most megmarad az összes mellékvonal: 12 vonalon busszal is lehet majd utazni, 26-on üzemeltetőket keresnek" / Index /

Persze nem is merem feltételezni, hogy ez egy racionális  döntés volt amiatt, hogy lehetetlenül szűkre szabták az időt, ami alatt ki kellett volna találni az összes mellékvonal további sorsát; gyanítom, hogy inkább csak a népszerűtlenség elkerülése végett visszakoztak. Ami egyrészt jelentheti azt, hogy kiderült, hogy mégis kimeríthetetlen az ország költségvetése, de azt is, hogy valakik inkább bevállalnak újabb tíz- meg százmilliárdos veszteségeket a MÁV irányából, mintsem hogy elveszítsenek pár tízezer szavazatot. Pedig ezt már nem kellene (nem szabadna) tovább görgetni: egyszer igenis rendet kell vágni a magyar vasúton, és a néha bizony már évtizedekkel ezelőtt értelmüket-szerepüket vesztett vicinálisok között. Is.

A vicc ebben az (bár nevetni nem tudok rajta), hogy ezeket a lépéseket valamikor, később úgyis meg kell tenni, és akkor úgyanúgy megint veszteni fognak a népszerűségükből emiatt (hacsak nem arra játszanak, mint eddig minden kormány, hogy "szívjon vele inkább a következő kormány"). És az ebben a körben elvesztett népszerűséget sem valószínű, hogy vissza fogják kapni addigra, bár ez speciel nekem nem nagyon szempont. Annál inkább az, hogy jelen kilátások szerint addigra az államkassza (is) még rosszabb állapotba fog kerülni. Pláne, hogy a fentebbi cikkben írtak alapján a spórolás helyett költekezés jön: a vonatok maradnak, és pluszban buszok is fognak járni mellettük. Ráadásul a legkisebb forgalmú vonalakon, tehát nem ott, ahol sok az utas. A plusz költekezés miatt aztán másutt vélhetően még kevesebbet fognak költeni a vasútvonalakra, tehát ott se lesz lényegi javulás, ahol esetleg viszonylag könnyen lehetne utast fakasztani.

Szóval bejött, amitől tartottam, hogy egy lose-lose szituáció fog létrejönni. Bár a vidékieknek talán jobb lesz, ha ezentúl választhatnak a busz és a vonat között. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy nem ultimátumszerűen kell átszokniuk a buszra, hanem van idejük kipróbálni a különbséget.

Persze a hirig örök, a holnapi sztrájk azért meg lesz tartva:

"Simon Dezső, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke a tárgyalásokat követően az Index kérdésére azt mondta: a minisztérium egyoldalúan döntött, a térségi vasúti modellre vonatkozó a javaslat feltételrendszerei, és így a hosszabb távú üzemeltetés garanciái nem ismertek. "A sztrájkot megtartjuk, de annak ideje alatt is készen állunk a tárgyalásokra, hogy érdemi megállapodás szülessen" – mondta a szakszervezeti vezető." / Index /

Képzeljük el, milyenek lennének, ha nem állnának készen a tárgyalásokra!

Szombaton régi budapesti villamosokat kergettünk, és ezt vasárnap Debrecenben folytattuk, ahol a helyi "Zsuzsi" kisvasút barátai szerveztek különvillamosozást az egykoron Budapesten 2964-es pályaszámon ismeretes öreg kéttengelyessel, amit pár éve közvetítettünk "haza" a DKV-hoz, Amszterdamból (!). Az addigra eléggé megkopott sárga síndöcögényt a debreceniek gyönyörűségesen felújították, és az egykor itt üzemelt hasonló villamosok nyomán a 260-as pályaszámot adták neki. Mivel az "újrahonosításban" én is bennevoltam, számomra dupla öröm minden egyes alkalom, amikor utazhatok vele: egyrészt örül villamosmániás énem, másrészt örül a "műszakitörténelem-mániás" énem is, hogy ez az egész sikeresen megtörténhetett, és egy kis darab magyar műszaki történet nem csak hazatért, de újra működik is.

A picit zötyögős, de rendkívül hangulatos utazás után átnyergeltünk egy másik síndöcögényre: a Zsuzsivasútra, közelebbről annak egy gőzvontatású nosztalgiaszerelvényére. Ez volt a legkisebb "valódi" (tehát nem kerti vasút vagy működú modell) gőzmozdony, amivel eddig találkoztam, de kis mérete ellenére azért ügyesen elráncigálta kocsijainkat a vonal 16 kilométerre levő külső végállomásához, Hármashegyaljára, majd onnan vissza.

Visszafele pöfögve egyébként döbbenetes felfedezés volt, hogy az autósok a kisvasutat ugyanúgy figyelmen kívül hagyják, mint a villamost (aminek a kocsiszínbe vezető vágányára ráparkolt egy észlény délelőtt, elállva az öreg tuja útját): a városi szakaszon egy autó olyan közel parkolt a sínekhez, hogy alig fértünk el mellette, egy közúti átjáróban pedig egy másik csakazértis átvágott a közeledő vonat előtt, valószínűleg a frászt hozva a "masinisztára". Pedig nem sokat ért az átslisszolással, mert már magunk mögött hagytuk a kereszteződést, mire ő be tudott sorolni a sínekkel párhuzamos főútvonalra. De azért bevágott elénk, mert hát megsérült volna a büszkesége, ha (a KRESZ előírásainak és a józan észnek megfelelve) elenged mást. Igaz, így ő meg a kocsija sérülhetett volna meg, de ez a jelek szerint részletkérdés.

De hazafele az autópálya ugyanígy televolt wannabe-Alonsókkal: bár esett az eső, töksötét volt, és helyenként köd is, amikor százzal haladtunk, úgy húztak el mellettünk az autók, mintha álltunk volna. Szóval se a KRESZ által előírt, se a körülmények mellett biztonságosabbnak érződő sebességet nem tartották be. És nem: nem csak egy-egy izomagyú, hanem minden második autó. Ebben az országban mindenkinek van lemming a felmenői közt? :(

Azért nagyon klassz kis nap volt, bár talán kicsit hosszú - hazaérve nem volt szükség altatódalra, hogy álomba szenderüljünk :)