HamPLÓ

Szeptemberben egy közlekedésbarát ismerősöm "egyébként azt hallottad, hogy...?" jelleggel említette, hogy ha 260-as és 280-as Ikarusokat akarok fotózni, akkor most tegyem meg, mert a BKV még az ősszel kivonja őket a forgalomból. Igazából már évek óta alig találkoztam ezekkel a klasszikus magaspadlósokkal, mégis furcsa volt azt hallani, hogy végleg eltűnnek. Annak ellenére, hogy a buszok kisgyerekként fogtak meg utoljára, a rákövetkező heteket azzal töltöttem, hogy minél többet megörökítsek a még működő kocsikból - képeken és videókon is. Szerintem életemben összesen nem fotóztam annyi buszt, mint október-novemberben, most pedig weboldalt csináltam belőle:

Búcsú az Ikarus 200-asoktól
Egy 51 éves pályafutás vége képeken és videókon

Szeptemberben a Balaton-partozás mellett Győr felé is vonatoztunk egyet. Sajnos az időjárás messze nem volt olyan kellemes, mint akkor, úgyhogy nem maradtunk sokáig Győr-Moson-Sopron székhelyén, inkább kinéztünk magunknak egy Veszprém felé induló vonatot. Ezek a vonatokról azt kell tudni, hogy általában vagy Csörgők kék kocsikkal, vagy Bzmot szerelvények. Hát, most összejött a harmadik verzió:

Már hónapok óta láttam képeket arról, hogy remotorizált Dácsiák által vontatott Bz mellékkocsik is közlekednek a vonalon, de csak mérsékelten mertem abban reménykedni, hogy ki is fogunk egy ilyet. Mondjuk utána is lehetett volna kérdezni indulás előtt, hogy mikor jár ilyen, de így nagyobb volt a meglepetés :)

Az első vagon ráadásul nem is sima Bz mellék (Bzx) volt, hanem egy "börtönbézé", azaz bicikliszállítóvá alakított poggyászkocsi (BDzx)! (a kép indulás előtt készült, később megtelt az utastér)

Bár már rég nem közlekedik ráncajtós Ikarus a BKV-nál, a 280-asok utolsó rendes üzemnapján - akárcsak egy héttel korábban, a csuklósok 7E-től való búcsújakor - ott volt a ráncajtós nosztalgiakocsi is:

A jelenléte tulajdonképpen nem volt indokolt, hiszen ez az 1986-os gyártású kocsi már 2013 óta nosztalgia állományban van, de az emberek örülni szoktak neki :)

Többször is egymás mellé álltak más, "sima" 280-asokkal, bár fotózni nem volt egyszerű a sötétben. A nap zárásaként egy nagyobb fotós pózolás is volt, sok busszal egyszerre, de azt nem vártam meg, mert elegem lett az esőből. Néhány külső felvétel mellett az utazásból is megörökítettem majd' három percet, mert mégiscsak azzal teljes az élmény:

Amikor 2000 körül elkezdtem villamosokat fotózni, kicsit később pedig kimondottan tömegközlekedési célzattal utazgatni Európában, nosztalgiajáratok témájában az irigykedés volt az egyetlen érzelmem. Ha Bécsben, Prágában, Mannheimben, Zürichben vagy éppen Bázelben jártam, gyakorlatilag biztos volt, hogy előbb-utóbb szembe fog jönni velem valami öreg villamos. Amszterdamról vagy a hannoveri villamosmúzeumról meg ne is beszéljünk! Budapesten ellenben finoman szólva nem ez volt a helyzet: még Szegeden is többet utaztam budapesti kéttengelyes villamossal, mint a fővárosban! Ez azóta HATALMAS mértékben megváltozott, én pedig nem tudok elég hálás lenni mindazoknak, akik véghezvitték ezt a változást! A most következő oldalon a 2022 májusától októberig tartó fantasztikus "nosztalgiaszezon" néhány mozzanatát láthatjuk képeken és videókon - a villamosok mellett buszokat, fogaskerekűt és trolit is:

2022: nosztalgiaözön
Képes-videós beszámoló az év néhány budapesti nosztalgiajáratáról

Az valószínűleg mindenkinek megvan, hogy a Városliget volt az 1896-os millenniumi ünnepségek részeként megrendezett Ezredéves Országos Kiállítás helyszíne. Ez azonban nem az első kiállítás volt itt; a korábbiak többek közt olyan tárgyi emlékeket hagytak ránk, mint az Olof Palme-ház vagy az Iparcsarnok (mellyel még fogunk találkozni a bejegyzés során). Az 1896-os rendezvény szintén örökül hagyott nekünk pár ma is látható épületet, például a Műjégpályáét, a Kós Károly sétány hídját, a Vajdahunyad-vár koncepcióját (a ma látható épületcsoport néhány évvel később, már nem ideiglenes jelleggel épült), vagy éppen a Közlekedési Múzeum eredeti központi épületét. Finoman szólva sem volt üres akkoriban a "Lizsé"!

Rögtön az elején azt szeretném kérni, hogy senki se kezdjen a kommentekben politizálni. Ez a bejegyzés egy rácsodálkozós emlékezés, melynek nem célja a jelennel foglalkozni, sem azzal, hogy ki szerint mit kellene csinálni a Városligettel.

Ez a vásárváros funkció nem múlt el a millenniummal, sőt, egészen az 1970-es évek elejéig megmaradt. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy a fentebbi fotó a Napozórét helyén készült! A Groupama-székházon kívül már semmi sem áll a rajta látható épületekből!

Nevezett irodaház itt is látható a háttérben, az előtér hangulata és építészeti stílisa pedig nem nagyon különbözik attól, amit gyerekkoromban a kőbányai vásárvárosban láttam. Érdekes módon a vásárok odaköltözése után nem minden tűnt el innen: itt-ott megmaradt egy-egy csarnok vagy éppen egy büfé - valamint a képből felül kilógó világítótorony, amire még bőven emlékszem. Ma már persze rég nincs meg az se - de félreértés ne essék, nem hiányzik :)

Az érthetőség kedvéért itt egy 1966-os kép, ami az ellenkező irányból néz visszafele, talán pont a már kétszer is említett irodaházból fotózva. Jól felismerhetők rajta az imént látott építmények. És hogy mi az a nagy tömb az előtérben? Hát az, amit később Petőfi Csarnok néven frekventáltam, hol a benne működő repülési múzeum, hol pedig koncertek miatt! De nem ez volt az első épület ezen a helyen:

Júniusban úgy döntöttem, hogy összekötöm a kellemeset a nem-feltétlenül-azzal. Pozsonyban ugyanis megint megrendezték a "Rendez" nevű vasúttörténeti találkozót, az oda vezető vasútvonalon azonban Nagymaros és Zebegény közt ráomlott a hegy a pályára. Én viszont nem akartam kerülni, úgyhogy kipróbáltam az átszállós-pótlóbuszos műsort - ami tökéletesen működött! Egy újabb átszállás után már ott is voltam Galántán, ahonnan egy gyönyörű kék gőzös által vontatott fapados kocsiban ülve jutottam el a Szlovák Vasúti Múzeumba. Valamiért nagyon bírom a szlovák vasúti rendezvényeket, úgyhogy most is remekül éreztem magam. Voltak gőzösök, dízelek, és volt Kofola is, csak azt nem ittam, mert utálom :)

Rendez 2022, Pozsony
Gőzösparádé (meg még ez+az) a Szlovák Vasúti Múzeumban

UI: Szerintem ezt már kérdeztem, de még mindig nem tudom a választ: mikor érdemes kitennem az ilyen oldalakat? Már csütörtök estére elkészültem vele, de direkt nem akartam hétköznap felrakni, mert kinek van olyankor kedve/ideje végignézni egy teljes weboldalt, hogy érdekli-e az embert egyátalán. De lehet, hogy mégis pont hétköznap este olvasnátok ilyesmit, kikapcsolódásként, még akkor is, ha tökre nem érdekelnek benneteket a csehszlovák gőzmozdonyok, hétvégén meg inkább kirándultok, családoztok gép előtt ülés helyett? Na nem azért kérdezem, mert kívánságműsorrá akarom változtatni a blogot, hanem mert frusztráló, hogy összesen 3 visszajelzés jött rá 18 óra alatt :) És ez nem (csak) hiúsági kérdés, de több este egy ilyen oldalt megcsinálni, és ha már megcsinálom (bár természetesen senki se kérte, úgyhogy nem is várhatok érte semmit), akkor legalább azokhoz jusson el, akiket esetleg érdekel...

Maradt még néhány fel nem használt régi kép a múltkori Ikarus 260-as és 280-as búcsúztató bejegyzésekhez, sajnálnám nem feltenni őket!

Most is a 12-es busszal kezdeném, csak az Üllői útnál. Az Üllői út és a Nagykörút kereszteződéséről leginkább az maradt meg bennem kiskoromban, hogy állandóan megállították a forgalmat, hogy átmehessen Ferihegy felől/felé valami fontos ember konvoja: Mercedes rendőrautók kék-piros villogókkal, és egy csomó fekete batár. Nem tudom, milyen államfőket sikerült kifognunk, de többször belefutottunk ilyesmibe; a harmadiknál már csak röhögtünk rajta.

Ez a kép már 260-assal kiadott 10-est ábrázol a Karinthy Frigyes út/Budafoki út kereszteződésben, azaz későbbi, mint amikor a járattal hazafele jártam a suliból. A helyszín viszont az egyik legsúlyosabb budapesti tömegközlekedési katasztrófához köthető: 1986 áprilisában egy technikai hibák sorozata miatt megállni képtelen 6-os villamos itt gázolt el egy 10-esen közlekedő 280-ast. A baleset négy halálos áldozattal járt.

Batthyány tér, eltűnt vagy megváltozott dolgokkal: hátul a villamos még UV, és nem megy tovább, annál is hátrébb pedig, a Kossuth Lajos tér sarkán még a csúnya szocmodern irodaház áll. És középen egy gombszemű 260-as szemez velünk a 11-esről. Érdemes megnézni a jobboldalt várakozó taxikat is: van ott Suzuki, Ford Sierra, Citroen BX - meg egy Kockalada.

Idén Adventi Villamos van Fényvillamos helyett, és én speciel üdítőnek találom a változtatást: az ünnepi hangulatot számomra megadja a visszafogottan feldíszített belső tér is (kicsit nyomasztónak találom más városokban, amikor kandallót meg mindent felraknak egy tujára, de ez persze csak az egyéni nyomorom, mert világos, hogy sokan meg azt szeretik) és a motorok ismerős visítása. Ráadásul mivel ez a járat világosban közlekedik, fotózni és videózni is könnyebb :)

Hétközben a 2-esen járkál fel-alá délután, hétvégeken viszont elkalandozik mindenfelé. Első alkalommal például Hűvösvölgybe. Itt ugyan régen cseppet sem volt megszokott az UV, hiszen az 56-os a kéttengelyesek birodalma volt, de szerintem ennek a végállomásnak bármilyen villamos jól áll! Az 56A déli vége, főleg a Bartók Béla út viszont igazi UV felségterület volt:

A 200-as Ikarusok búcsúja lassú folyamat volt számomra. Hat éve már úgy csodálkoztam rájuk egy éjszakai kirándulás során, hogy "jééé, a Széll Kálmán téren még van belőlük", mert felénk, Dél-Budán már rég nem utaztam ilyennel. Persze annyira azért nem elefántcsonttorony Dél-Buda, hogy ne tudjam, hogy még 2022-ben is közlekedtek a pesti oldalon 200-asok, de utasként már évek óta nem volt szerencsém hozzájuk. Aztán idén szeptemberben valaki szólt, hogy gyorsan kezdjem el fotózgatni őket, mert még ősszel kiselejtezik az összeset. Nehezen befogadható volt a koncepció, hogy eltűnnek, hiszen az én eddigi életemben épp annyira a városkép részei voltak, mint a Halászbástya, vagy az omladozó vakolatú épületek...

Aztán tényleg eljött a búcsú, bár még egy héttel korábban se lehetett tudni, mikor lesz: november 11-én járt utoljára 260-as és 435-ös, de a hivatalos közleményben azt írták, hogy a 280-asoknak még van néhány hete. Aztán a rákövetkező kedden már tudni lehetett, hogy azon a pénteken járnak utoljára.

És elérkezett 2022. november 18., egy barátságtalan, esős nap. Az előző hetek rohangászós fotótúrái után nem akartam túlságosan bő lére ereszteni a búcsút, úgyhogy csak munka után mentem ki a Keletihez, az onnan induló 20E, 30 és 30A viszonylatokon közlekedő példányokat megnézni. Ismét megállapítottam, hogy a 200-asok utoljára a nyolcvanas évek közepén néztek ki ilyen szépen: egy darab reklám se volt rajtuk, csak szép, egységes fényezés. Persze némi krómozás itt-ott hiányzott róluk a gyerekkori állapotokhoz képest, de kimondottan csinosak voltak, ha lehet egy buszra ilyet mondani. Belülről ugyan látszott, hogy nem dísztárgyakról van szó, de fotózni jó volt őket!

Állványt nem vittem magammal, mert nem akartam a fotósok közt tülekedni, úgyhogy maradt a magas ISO és a lélegzetvisszafojtva exponálás. Káposztásmegyeren, a 20E külső végállomásán különösen vigasztalanul esett az eső, valószínűleg sok buszrajongó hangulatának megfelelően; szerintem viszont tisztességes búcsú volt ez, aminek már rég meg kellett volna történnie. Szerencsére nosztalgiakocsinak megmarad több példány is, úgyhogy nem kell huszonvalahány évet várni a következő utazásra, mint a 180-asnál!

Múlt vasárnap, a 200-as Ikarusok búcsúhétvégéjén meg akartam örökíteni egy csuklóst ott, ahonnét az első élményeim származnak róluk: a Dayka Gábor utcánál a Budaörsi út felett húzódó felüljáróról. Ahogy azonban leszálltam a buszról, hiányérzetem lett ennél a saroknál:

Bár '84-ben elköltöztünk a szűken vett környékről, utána még vagy 15 éven át majdnem minden nap elmentem egyszer-kétszer itt a Budaörsin, így a mentális térképemen nem kerítés volt ott, ahol most a frissen festett rácsokat látjuk, hanem ...

... egy trafik. Pontosabban már rég csak egy bódé. Fogalmam sincs, mikor működött utoljára, talán a kerítés mögött található kollégium egykori lakói emlékeznek rá - a Google Streetview-n mindenesetre már 2011-ben is zárva volt. Játékbeszerző helyként izgalmas intézény volt ez számomra: például itt vettek nekünk tesómmal olyan bábut, aminek a hátába egy kis ejtőernyőt lehetett tömni, ami kinyílt, ha feldobtad a magasba, a bábu pedig lassan leereszkedett a földre. Legalábbis elméletileg, mert nekünk sose működött :) Kis kereséssel kiderült, hogy volt ilyesmi játékból többfajta: csúzlis meg zsinórral felhúzható is, a miénk szerintem nem az utóbbi volt.