HamPLÓ

Múlt hétvégén a síneket javították a Szabadság hídon, emiatt nem jártak villamosok a Kiskörúton. De nem maradtak üresen a vágányok, mert a vágányzár előtt átvittek pár régi és új villamost a Károly körútra, elvileg az Európai Mobilitási Hét tiszteletére, de szerintem inkább azért, hogy végre lássuk őket két ínséges év után :)

A 611-es természetesen nem volt meglepetés, hiszen az 1908-ban épített favázas kocsi 1987 óta a budapesti nosztalgia-közlekedés alapjárműve.

A CAF felbukkanása már meglepőbb volt, hiszen ez a jármű nem járhat rendszeresen a Szabadság hídon - üresen, egyedi engedéllyel viszont átcsoroghatott.

Több mint két éve írtam egy hosszút a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) járműveiről, ez a kép jó illusztráció lett volna ott, hiszen a rajta látható két sárga motorkocsi eredetileg ennek a cégnek a flottájához tartozott.

A 611-eshez hasonlóan 1987-ben helyreállított 436-oson azt láthatjuk, hogy hogyan néztek ki a BVVV villamosai az 1910-es években: az "L" sorozatú favázas kéttengelyest 1913-ban vásárolták.

Ma van húsz éve annak, hogy először felszállt a felújított Li-2-es. Lassan már a második életében is korosnak számít :)

Bár idén nem volt annyi időm a hlavní nádraží forgalmát figyelni, mint 2018-ban vagy 2019-ben, de azért pár vonatot így is megörökítettem augusztusban egy borús délutánon. Sajnos Búvárt egyátalán nem láttam, dízelből pedig csak tolatómozdony és motorvonat volt, de annál bővebb volt a kínálat a "Pershingek" mindenféle változatából. Érdemes bekapcsolni a feliratot ("CC" feliratú gomb), ott igyekeztem leírni, mit látunk éppen:

Aki régebb óta követi ezt a blogot, az tudhatja, hogy közismert rockzenei érdeklődésem ellenére nem kicsit kedvelem az ABBA-t, és most végre nem valami régi dalt linkelhetek be tőlük, hanem egy újat. Igen: 2021-ben, 40 évvel az utolsó lemezük után. Végre egy kellemes meglepetés ettől a borzasztó évtől!

Érdekes, hogy ez a dal - és a másik, ugyanakkor publikált darab - a diszkós áthallások ellenére nem ahhoz a stílushoz megy vissza, amivel igazán híresek lettek (Dancing Queen, Money Money Money és társai), hanem mintha az utolsó lemezükről, a '81-es The Visitorsról származna, ami nem volt egy vidám csingilingi darab, sőt, a korábbi popzenéjükhez képest szinte sötét volt és idegen. Az új dal dallama szerintem hamisítatlan ABBA, csak persze mintha Agnetha hangja nem csilingelne úgy. De hát miért is csilingelne: hetvenen felül van az egész banda, és se ők, se a világ nem ugyanaz; a szövegben is szerepel, hogy "nem ugyanaz vagyok". Érdeklődve várom a novemberben megjelenő lemezt.

Előző rész: a korszak BASF-jei

A múltkori bejegyzés kommentjei közt említette valaki a BASF melletti talán másik legkomolyabb európai gyártót, az AGFA-t. Természetesen ez a márka is felbukkant nálunk a panelban. Sőt, talán már korábban is, amikor még öntött betonos (szerintem alagútzsalus) házban laktunk :) Még hagyományos, tekercses magnószalagként ismertem meg, az emblémájuk - a Polimerével együtt - elég mélyen bevésődött.

Az első kazettánk (konkrétan az egyes sorszámú) valószínűleg a márka lakáson belüli ismertsége miatt lett AGFA, de ez az 1980-81 körüli kivitel biza elég régimódian nézett ki - bár az ezüst rozetta tetszett. Utóbbi miatt valahogy előkelőnek tűnt a kazi, pedig ez volt a német-belga cég egyik legolcsóbb gyártmánya.

'82-ben aztán dizájnt váltottak: megérkezett a négyzetháló! Ha valaki a nyolcvanas éveket akarja grafikailag érzékeltetni, érdemes négyzethálót rajzolnia, mert az valahogy nagyon ment akkoriban. Ennél már csak az lehet "nyolcvanas évekebb", ha a négyzetháló neonszínekben izzik :)

Lengyelország felé menet megálltunk Olomoucban egy knédlire - na meg villamosozgattunk, sőt, vonatoztunk is egy kicsit. Mivel nyári szünet volt, plusz lezárások is voltak, tisztán magaspadlós kocsival nem találkoztunk forgalomban, részben vagy teljesen alacsonypadlósból viszont elég nagy volt a választék:

Tour de Trams 2020: olomouci prelűd
A nulladik rész

No, megint egy Fortepanon talált random kép - a régi villamosmegálló a Gárdonyi térnél, vagy ahogy akkoriban hívták, a Bertalan Lajos utcánál:

Ez a fotó ugyan '68-as, tehát még bőven a születésem előtti időkből származik, de gyerekkoromban is ugyanezeken a "hatalmas" járdaszigeteken egyensúlyozott az ember a tuja és a kocsik, buszok közt. Mondjuk a Kosztolányin a város felé szerintem még keskenyebb peron volt, de itt balkéz felé elvileg egy iskola is volt, el se akarom képzelni, hogy a tanítás végén milyen tülekedés lehetett a parányi szigeten...

Ami érdekes, az az, hogy valamikor a kilencvenes években a szélső peronokat középsőre cserélték, valószínűleg nem véletlenül. Mindez aztán nem tartott sokáig, mert 2002-ben megépültek az ismét szélső fekvésű, de legalább normális szélességű, korláttal határolt járdaszigetek.

A wolsztyni gőzösözés után talán belefér még egy kis vonatozás, ezúttal itthonról. Régebben viszonylag gyakrabban kiültem baráti társaságban a kelenföldi 14/15-ös peronra, de mostanában ez kicsit kimaradt. Ez a videó is 2019-es. Elég nagy élet volt két éve, a személyvonatozó Gigantnak és a Bobós tehernek pedig külön örültem:

2019 decemberi látogatásom során nagyon megszerettem ezt a várost, úgyhogy amikor a 2020 augusztusi utazás itinerjét csináltam, egyértelmű volt, hogy ide vissza kell jönni!

Wrocław, újra
Tour de Trams 2020, kilencedik rész

Nemrég színpompás villamosos felvételeket láthattunk Balt Korthals Altestől, most viszont átállunk a fotózás sötét oldalára, már tudniillik hogy a fekete-fehér képekhez, merthogy ilyeneket is készített:

A képekhez sajnos nem kaptam dátumokat, de valahogy olyan őszi délutáni hangulat honol ezen a fotón, mely a Jászai Mari téren készült, ahol az azóta betömött aluljáró építése előtt középperon helyett szélső járdaszigetek voltak a villamosmegállóban. (A móka kedvéért a budai hídfőnél pedig korábban szigetperon volt, mely helyett a ma is használt szélső peronok épültek, igaz, nem ugyanakkor. Csak a változás örök, a következetesség nem szempont:)

1700-as ikerkocsi gurul a Váci út felé az Árpád úti lejtőn, melyen a villamosvezetőknek a Duna (Újpesti-öböl) közelsége (nyirkosság, pára sínre lefagyása) miatt amúgy is különösen oda kellett figyelniük a megcsúszás-megfutamodás elkerülésére.

A külföldi villamosfotósok egyik kedvenc helye a pesterzsébeti hurokrendszer volt, mely a lakótelep megépítése előtt még kisvárosiasabb - hogy azt ne mondjam: falusiasabb - volt.

Az előbbi képen a 31-es a Török Flóris utcában még befelé igyekezett a hurokba, ez az ikerkocsi viszont már kifele megy az Ady Endre utcán át. Itt ma is jár villamos, csak most már jobbra kanyarodik, ...

... míg '79-ig továbbment egyenesen, mint ez az Ezerötszázas teszi "mindjárt". A kerítés sarkát szépen lekerekítették akkor, hogy a mai vágány be tudjon fordulni.