HamPLÓ

Szakállas - és nem igazán polkorrekt - poén, hogy a lengyel szavak kiejtésének kitalálása a leírt betűk alapján külön tudományág, de megnézném azt a lengyelül nem tudó magyar embert, aki elsőre eltalálja, hogyan kell kimondani Grudziądz nevét! Jópofa kis város ez, mindent túlélő villamosüzemmel, és elég előrehaladottnak tűnő óváros-rehabilitációval. Ráadásul én duplán jól éreztem magam az ex-német "gömbölyű" DÜWAG villamosok miatt!

Grudziądz, a kicsi
Tour de Trams 2020, negyedik rész

A nálam kicsivel idősebbek még emlékezhetnek azokra az időkre, amikor két csepeli HÉV is volt. Pontosabban volt a "Határ út - Csepel HÉV", és volt a "Csepeli Gyorsvasút". A kettő közül már csak az utóbbi létezik, pedig ha még húsz évet kibírt volna a másik, akkor ma a 3-as villamos a vágányain átjárhatna a szigetre. Csak hát eléggé elöregedett egy viharvasút volt ez már a hetvenes években, sokadik életüket élő öreg járművekkel:

Méghozzá nekem nagyon tetsző öreg járművekkel, úgyhogy most egy bejegyzés erejéig ezek a visszafogottan formatervezett kéttengelyes síndöcögények következnek Tomáš Dvořák felvételein. Például ez a vezérlőkocsis szerelvény itt fent, mely a HÉV ma is létező Pesterzsébet felső állomásáról a kelebiai vasútvonal fölött éppen a Gubacsi híd felé kanyarodik. A jelek szerint az itt dolgozók szerethették ezt a járatot: a járművezető vidáman fogja a menetkapcsolót és a fékkart, a kalauz hölgy pedig egyenesen belemosolyog a fotóapparátba :)

Készítette: LaSza - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 2.0, Hivatkozás

Csak hogy térben és időben el tudjuk helyezni a vonalat: az eredeti csepeli HÉV a ráckevei vonalból ágazott ki; az utasforgalom 1912-ben indult rajta. 1938-ban összekötötték a pesterzsébeti HÉV szárnyvonallal, ekkor egy ideig közvetlen járat közlekedett Pacsirtatelep és Csepel közt. Amikor '51-ben megindult a Csepeli Gyorsvasút, ezt a járatot gyorsan megszüntették. Ez később tévedésnek bizonyult, ezért 1959-től ismét HÉV járt a Határ út/Gubacsi út torkolata és Csepel közt. A viszonylat végül a BKV idején, 1978-ban szűnt meg végleg.

Régen ezen a viszonylaton mindenféle más jószág is járt, az utolsó években viszont az M.III jelzésű motor-, és a P.III jelzésű pótkocsik uralták a látványt. Ezek eredetileg a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban készültek az 1910-es években, Ganz villamosberendezéssel (már hogy a motorkocsik), majd az ötvenes évek végétől a Füzesi főműhelyben acélvázasították őket. A homlokfal tetején elhelyezkedő viszonylatjelző tábla, tőle jobbra-balra a szellőzőkopoltyúkkal erősen az ugyanott acélvázasított villamosokat idézte, viszont ezeknek a kocsiknak meg is hosszabbították az alvázát, így dupla széles teleszkópos ajtókat kaphattak. A rákosszentmihályi HÉV 1970-es megszüntetéséig elsősorban ott közlekedtek, aztán kerültek át ide; utolsó éveiket itt töltötték.

Az azonos kinézetű kocsik jelentősen eltérő életutakat jártak be. Az előző képen látott 229-es például kézi (közvetlen) menetkapcsolós M.III-asként kezdte pályafutását (akkor valahogy így nézett ki), aztán a '40-es években M.II jelzésű távkapcsolású motorkocsivá alakították (ez azt jelentette, hogy a vezetőállásáról immár több motorkocsit is vezérelhettek egy szerelvényben). 1960-ban acélvázasították, innentől kezdve ismét M.III-asnak nevezték. Az itt látható 238-as motorkocsi viszont eredetileg egy P.III típusú pótkocsi volt (ilyesmi kinézettel), míg 1961-ben az acélvázasítással egy időben hajtást nem kapott. Ebben az állapotában láthatjuk 1979-ben Csepelen, már használaton kívül.

Tavaly ősszel már lelkesedtem egy sort, hogy milyen klassz Toruń óvárosa, most itt az ideje, hogy megnézzük a város villamosait is! Se méretében, se színességében nem mérhető Łódźhoz, de még bőrig ázva is megért néhány órát:

Toruń, ahol esett, mint a fene, de mégis jó volt
Tour de Trams 2020, harmadik rész

Örömmel tölt el, hogy a város nemrég szegényebb lett egy elég látványos foghíjjal, melynek helyére szállodát építettek a Baross téren:

Namármost ízlések és pofonok, hogy valakinek tetszik vagy nem tetszik az új épület, az viszont biztos, hogy jobban néz ki, mint az, ami előtte volt ugyanott:

És ez nem a második világháború óta nézett így ki, mert itt sosem állt állandó épület, valahogy mindig foghíj maradt az amúgy élettől pezsgő téren! Erről pedig az jutott eszembe, hogy még gyerekkoromban, a nyolcvanas években is mennyire a foghíjtelkek és tűzfalak városa volt Budapest. Nosza, lássunk pár példát!

By Leó Feszler - http://budapestcity.uw.hu/03-muemlekek/05/Danubius-kut/index-hu.htm (dead link), CC BY-SA 3.0, Link

A Kálvin tér az én életemben sosem nézett ki jól. Gyakorlatilag csak régi képekről - lásd fent - tudom, hogy ez egykor egy reprezentatív nagyvárosi tér volt, nem csak egy átszállóhely, amin az ember úgy igyekszik átrohanni, hogy lehetőleg minél kevesebbet nézzen körül (pedig már akkor is komoly átszállóhely volt, hiszen innen indult egykor az első pesti lóvasút, később pedig átment rajta az első normál nyomtávú budapesti villamosvonal!).

1987-ben viszont így nézett ki a tér - aki nem ismerné fel: a Kecskeméti utca torkolata felé nézünk. Hozzáteszem, hogy Lengyelországban és a volt NDK területén ma is látni ekkora foghíjakat belvárosokban, de az ember a szűkebb hazájától mindig többet vár el. Persze volt szerethető része még ennek a kopasz felállásnak is, például a városfal "lenyomata" a bal oldali üres telken. Máig nem tudom, hogy amit ott láttunk, azt utólag építették oda, vagy tényleg ennyire egyben megmaradt itt a fal. Egyébként határozottan úgy rémlik, hogy itt volt valahol az a bódé is, ahol életemben először ettem hotdogot (vagy hamburgert?), szóval fontos történelmi események tanúja volt az a foghíjtelek :)

A gyermeki lelkemnek kedves másik motívum a "mosószeres fa" - a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat reklámja - volt az északi foghíjtelken (melyet a jelek szerint parkolónak használtak). Általános megoldás volt akkoriban, hogy a látványos helyeken levő tűzfalakat hirdetőtáblának használták, de ebben a festett fában valahogy volt spiritusz - de persze ettől még elég igénytelen volt a tér összhatása. Egyébként érdekes, hogy a szocialista hiánygazdaságban úgy nyomták a reklámokat, hogy abba a tőkés nyugat is belepirult volna!

A Budapest ostromában végzetesen megsérült két ház üresen maradt helyére a rendszerváltás körül épült fel a Korona szálló, mely az osztrák pénzből való olcsó szállodaépítés legrosszabb pillanatait is überolni tudta oda nem illőségével. Panelekből van összerakva, de cirádás összekötő izéje van a Kecskeméti utca fölött, meg ferde teteje, kutyaház alakú tetőtéri ablakokkal. Az NDK-ban nagy hagyománya volt a paneles retróépítészetnek, de ide ez szerintem kevés. Értékelem, hogy igyekeztek úgy tenni, mintha több épületet látnánk, nem egyet, de erre a térre szerintem a komplexum egyik fele se illik. Sosem tetszett ez a szálloda, de persze akkor még nem sejtettem, hogy a tér másik oldalát nemsokára még jobban szétépítészkedik...

A tér másik oldala is csonka volt, ez itt például a Baross utca és az Üllői út közti kiszögellés, ahová a jelek szerint évtizedeken át nem bírtak jobbat kitalálni, mint falra mázolt hirdetéseket. A Pataki Ágis Fabulon-mozaik sokak emlékezetében megragadt, én viszont érdekes módon a Lehel hűtőgépek logójára emlékeztem erről a sarokról. Most a Fortepannak köszönhetően kiderült, hogy tényleg volt ott egy olyan:

Bár ahogy az előző részben említettem, elég sok villamosvonalat bezártak ebben a lengyel nagyvárosban, mégis úgy érzem, hogy elég jó úton vannak a kötöttpályás közlekedés tekintetében. Ha részben használt járművekkel is, de nő az alacsonypadlósok aránya, egyszerű bezárás és irodaházakkal felülépítés helyett inkább átmenő földalatti pályaudvart csinálnak a fő vasútállomásukból, de még a nosztalgia városnéző járatuk is irtó barátságos volt :)

Łódź, ahol felfelé ível a kötöttpályás közlekedés csillaga
Tour de Trams 2020, második rész

Múltkor olyan jót HÉV-eztünk Törökbálintra, hogy most se hagynám el a vonalat. Így nézett ki a 41-es jelenlegi, kamaraerdei végállomása melletti hurokvágány 1944-ben a levegőből:

A hurok, amit a második világháborút követő anyaghiány miatt szedtek fel (a Törökbálintig menő egyik vágánnyal együtt) a mai Ifjúsági Park területén feküdt:

Most már több mint 20 éve, hogy időről-időre útibeszámolókat csinálok hol eleve tömegközlekedési indíttatású, hol pedig "normális" utazások apropóján villamos- és/vagy vonatfotózásokká váló túráimról. Annak idején ez érdekességnek számított, mert kevesen utazgattak ilyen szemmel nézve a dolgokat, és még kevesebben pazarolták a filmet tömegközlekedési eszközökre. Mára megváltozott a világ: egyrészt kicsit mintha divatba jött volna közlekedésmániásnak lenni :) másrészt mindenki annyi képet készíthet bármiről, amennyit akar, ráadásul azonnal fel is teheti a netre. Ezzel nehéz versenyezni, én mégis megpróbálom azáltal, hogy azt is leírom, milyen szag volt, mennyire rázott, és mit láttam közben az ablakon át. Na jó, nem teljesen ezeket szeretném leírni, de megpróbálok érdekes körítést keríteni a képek köré ;)

2020 jó sz*r év volt, de a baráti társasággal Lengyelországban eltöltött egy hét még egy jobb évből is kiemelkedett volna, nem hogy ebből az otthonülős rettenetből. Megint olyan városokban jártam, ahová másképp sose jutottam volna el, és megint utaztam egy csomó új villamoson. Meg még több régin, mert mégiscsak az az érdekesebb! A beszámoló eső részében Częstochowáról és Łódźról lesz szó. Előbbi csak gyors és felszínes látogatás volt, utóbbi viszont nagyon bejött. Ilyen színes és kavargó "villamosos életet" szerintem csak Lengyelországban látni: jókora hálózat, új, régi, és használtan vett járművek - ide vissza kell még jönnöm!

Częstochowa és Łódź - lengyelországi túra a pandémia szünetében
Tour de Trams 2020, első rész

Nemrég bemutattam a Móricz Zsigmond körtérről dél felé induló HÉV-eket, de Székács András nem csak a zöld vicinálisokat örökítette meg akkor, hanem a téren fellelhető villamosokat is:

A 9-es villamos a képek készítésekor - az ötvenes évek második felében - a Margit híd budai hídfője és a Körtér közt pörgött. A járat a hídnál egy magányos csonkavágányon fordult, itt viszont a HÉV gombaépületet körbejáró hurokvágányait járta körül a tér egymásba ágyazott hurokvágány-rendszerén. Az itt látható 3000-es sorozatú motorkocsi tipikus K.u.K. örökség volt: 1913-ban gyártották a BVVV, azaz a Budapesti Villamos Városi Vasút számára. Ez a cég több sorozatban szerzett be egymásra rendkívül hasonlító, nagyjából azonos műszaki tartalmú járműveket, ezen sorozatok közül a 3000-es volt az utolsó. Olyannyira utolsó, hogy a háború miatt nem is fejezték be: az 1920-as években már a Beszkárt szerelte fel őket villamosberendezéssel. Ehhez képest elég sokáig bírták: a 3009-est 1968-ban egy másik hasonló kocsival együtt ikerré építették át, és csak 1977-ben selejtezték!

A nagykörúti villamosok - konkrétan a 4-es és a 66-os, mivel a 6-os a Goldmann György téren végállomásozott - akkor még a tér délkeleti oldalán egy háztömböt körbejárva fordultak. Akkoriban a favázas villamosok voltak többségben a Nagykörúton, de ezek sem mind voltak egyformák! A 2845-ös pályaszámú, egykor szintén a BVVV számára épített motorkocsit például 1939-ben kettősfeljárósra építették át, az utascserét gyorsítandó. Hogy azért a járművezetőnek is maradjon hely a peronon, a kocsi orrrészét megtoldották, ettől kapta jellegzetes, koporsószerű kinézetét. Az átalakítást nem követték továbbiak, így ez a motorkocsi egyke maradt.

Itt a blogban gyakran dobálózom a "favázas" és "acélvázas" jelzőkkel. Előbbi azt jelenti, hogy a kocsi felépítményének váza nagyrészt fa lécekből áll, amit aztán fémlemezekkel fednek (a nagy igénybevételű alváz értelemszerűen szintén fémből van). Ez a megoldás ősi idők óta ismeretes volt, az így készült kocsiszekrény pedig viszonylag strapabíró és könnyű volt. Egy idő után persze a falécek elkezdtek meghajolni, enyhén kifli alakúra torzítva a jármű kinézetét, de ennél komolyabb gond volt, hogy az ütközéseknek nem nagyon tudtak ellenállni: szilánkos pozdorjává törtek, a bent ülőkkel együtt.

Tudom, biztos mindenki látta ezeket a felvételeket annak idején, de nekem csak most dobta fel a youtube ezt a videót. Egyrészt nézni is rossz, másrészt viszont fantasztikus, ahogy azok a felhőkarcolók lengedeznek a földrengéstől, de nem esnek darabokra!

Pár hete mutattam néhány képet a Móricz Zsigmond körtérről dél felé induló egykori HÉV-ekről. A fotók forrása akkor és most is a Fortepan volt, ahová mostanában került fel Belházy Miklós néhány közlekedéstörténeti értékű felvétele. Különösen érdekesek a Kamaraerdőtől kifelé készült fotók, arról a szakaszról ugyanis még nem láttam képet a HÉV megszüntetése (1962. december 31.) előtti időkból.

De kezdjük az elején, a Körtéren, ahol a gombaépület körüli hurokvágányon másfél darab M.V-ös ("em ötös") - eredetileg BBVV "E" típusú - motorkocsit láthatunk, "skatulya" pótkocsikkal! A hátul álló, kopottabb jármű Törökbálintra indult, a kép főszereplője pedig Nagytéténybe. Az "Ezres" villamosok családjába tartozó kocsi 1982-ben fejezte be pályafutását egy 1900-as iker egyik feleként, tehát még villamosként is járt ugyanott, ahol azelőtt HÉV motorkocsiként!

Ez pedig egy régimódi, még a Füzesi-kocsiszekrény létrejötte előtt, 1951-ben acélvázasított M.IV-es - eredetileg BBVV "U" típus - szintén skatulya pótkocsikkal. Nagyon tetszik ez a bumfordi jószág, jó lenne egyszer végigdöngetni egy ilyennel a Fehérvári úton! Végül is egyet megőriztek belőle!

És itt már Budafok kocsiszínnél jár az önkényuralmi jelképekkel feldíszített motorkocsi, büszke személyzetével egyetemben. M.V-ösből is van túlélő, úgyhogy egy ilyen "zöld Ezrest" is fel kellene nosztalgiakocsinak újítani, nem? :)

Csak hogy ilyet is lássunk: 1972 végéig így fordult a 47-es villamos ugyanitt: a város felől jőve bekanyarodott a kocsiszín melletti deltavágányra (nekünk bal kéz felé), majd onnan kitolatott a város felé menő irány vágányára; ez utóbbi mozzanatot láthatjuk itt. Miután a járatot meghosszabbították a (mai nevén) Városház térig, a 41-es használta ugyanezt a deltát, csak az ellenkező irányban: a város felőli vágányról kanyarodott be, és a város felől jövő vágányra tolatott ki.

De mi most nem villamosozni jöttünk, hanem HÉV-ezni :) úgyhogy itt egy másik feldíszített szerelvény ugyanott.

Ezt a helyszínt nem tudtam belőni, hogy hol van, aztán NZA megfejtette: a Leányka utcában járunk, valahol itt. Ez se így néz már ki!

És hogy érzékeltessem, hogy optikailag mekkora változás volt a HÉV villamossá alakítása, itt ez az 1963. január 1. utáni kép a Városház térről. A nagytétényi helyiérdekűt leváltó 43-as villamosra 1900-as ikerkocsik kerültek, melyeket Ezresekből és M.V-ösökből építettek. Persze volt egy nagy különbség: a villamosokon nem volt fűtés.

A bevezetőben Kamaraerdő utáni képekről volt szó, úgyhogy most következzen néhány ilyen! Itt éppen a Budaörs felé kanyarodó vágányt láthatjuk - csak így, egyes számban, ugyanis a második világháború után Kamaraerdőtől kifelé felszedték az egyik sínpárt, melynek üres töltése természetesen ezután is látható maradt. Jobb kéz felé mindjárt a reptér jön, balra ma a bevásárlóközpont és annak parkolója fekszik.