HamPLÓ

Az Angyalvár volt a Colosseum mellett a másik olyan római épület, amelyről előre tudtam, hogy tetszeni fog élőben is - és nem tévedtem.

Kívülről fura látvány ez az építmény: a tető díszítése, az odavezető híd a szobrokkal, no meg főleg az ablakok és erkélyek nem igazán illenek egy erődhöz, de maga a hengeres rész se hasonlít várszerűségre. Ennek oka, hogy eredetileg nem is annak épült, hanem Hadrianus császár és családtagjai, illetve utódai mauzóleumának.

Az épületet az V. században alakították a városfal egyik erődjévé, ráadásul ezután néhányszor ki is fosztották, úgyhogy az eredeti berendezéséből nem sok maradt. A pápák a XIV. századtól használták jól védhető menedéknek, ekkor építették a Vatikánból idevezető folyosót is.

Amikor az ember belép a falak és a hengeres rész közti udvarra, az épület egy további felhasználási módjával szembesül, ti. hogy egy időben laktanya és börtön volt. Nem valami barátságos érzés innen felnézni a falra, ...

... mely eredetileg márvánnyal volt borítva, csak a középkorban lerabolták róla. Eredetileg a külső fal és a 60 méteres átmérőjű henger közt nem volt udvar, így átalakítva viszont jobban védhető volt a középső rész.

Az igazi izgalmak akkor kezdődnek, amikor az ember elindul felfelé a hengerben. Egy sötét és meredek folyosón juthatunk a belsejébe; az útvonalat csapóhíd, lőrések és rejtett csapóajtó teszik még "Indiana Jones-osabbá".

A következő meglepetés akkor jön, amikor ismét napfényre lépünk: ekkor hirtelen nem erődben érezzük magunkat, hanem egy középkori palota udvarán!

És hol vagyunk ekkor még az épület tetejétől! A díszudvar közepén látható szobor egyébként eredetileg a vár tetején állt. A monda szerint Mihály arkangyal egy járvány végén jelent meg ott, a veszély elmúltát jelezve. Ma egy XVIII. században készült másik angyalszobrot találunk a helyén.

Ha az előbbi udvar díszes volt egy erődhöz képest, akkor az ezután következő termekre nincsen szó: hiába, a pápák szerettek jó körülmények közt élni! Mindez különösen érdekes lehetett III. Pál esetében, aki fiatalkorában az erődben raboskodott, majd évtizedekkel később pápaként tért vissza oda - a képen látható mennyezet a róla elnevezett termet díszíti.

2017-ben erőteljes növekedésnek indult a vasútfotós túráim száma, ami mondjuk nem volt nehéz, mert 2016 mélypont volt ebből a szempontból. Persze készültek fotók itt-ott akkor is, de egy tematikus oldalt nem tudnék megtölteni velük - egy ilyen "vegyesgyümölcsöset" viszont, ami most fog következni, igen:

2015/16/17-es vasúti vegyesfelvágott I-II
Dunakeszitől Kelenföldig, a Balatontól Berlinig a sínek mentén

Két további jelenet a januári C50-esezés napjáról, amikor ötvenforintosokkal+zsepivel kitámasztott kamerával bohóckodtam Széchenyi-hegy bejáratánál, mert elfelejtettem állványt hozni magammal. Szerintem egész jól bevált a mekgájverkedés:

Meg tudjátok első ránézésre mondani, mi a különbség a lenti képen látható két vágány közt?

Igaz, a bejegyzés címében már lelőttem lelőttem a poént: jobbra egy normál (1435 mm), balra pedig egy orosz (1520 mm) nyomtávú sínpárt láthatunk. Ez a szomszédság önmagában még nem különleges, hiszen a záhonyi átrakókörzetben is találhatunk széles nyomtávú vágányokat, néha még fonódva is a normállal, itt azonban a "birodalmi" paraméterű vonal (Širokorozchodná trať, ŠRT) nyolcvanvalahány kilométert tesz meg szlovák területen:

Autor: Meichs – selbst erstellt nach Slovakia-map.png, CC BY-SA 3.0, Odkaz

Az Ungvár (Ужгород) - Enyicke (Haniska pri Košiciach) vasút azért épült a hatvanas évek közepén, hogy a szovjet vasérc minél gyorsabban a kassai acélműbe jusson. Eleinte széles nyomtávú Szergejek, majd Dongók küzdöttek a nehéz tehervonatokkal, aztán '78-ban 3kV egyenárammal villamosították a vonalat.

Azóta a fentebbi képen látható kétszekciós villanygépek dolgoznak rajta, bár állítólag vannak magánvasúti tehervonatok is az útvonal mentén fekvő célpontokhoz. A két szekció együttes (órás) teljesítménye 2x2 MW körül van, 350 kN vonóerővel - tulajdonképpen nem is olyan erős egy ilyen iker, viszont sebesség helyett az indító vonóerőre van kihegyezve, arra itt nagyobb szükség van. A fenti képen látszik, hogy rögtön három párhuzamos betápvezeték is van a munkavezeték mellett, erre a nagy felvett áramok miatt lehet szükség.

Decemberben Pozsony és Pozsony közt egy kicsit Bécsben is vonatoztam. Különösebb célom nem volt, de utaztam egyet a Stammstreckén, ahol az S-Bahnok és régiós vonatok közt újabban a Westbahn távolsági vonatai is felbukkannak:

2017-ben felfedeztem magamnak a szlovák vonatokat, és újra felfedeztem magamnak a Vág felső völgyét. Annak idején különvonattal utaztam be egy részét, egy másik szakaszán pedig autóval hajtottam keresztül, és megmaradt bennem, hogy milyen szép hely, illetve hogy ide vissza kellene jönni fotózni. Végül három különböző túra során is fotóztam itt vonatokat, bár messze nem jártuk végig a lehetséges fotóhelyeket. Az egyik alkalomról, amikor inkább csak érintettük a folyó völgyét, már írtam, most a második fog következni, amikor több helyen is megálltunk:

Vonatok a Vág völgyében
Sztrecsény várának tövétől Rózsahegyig a folyó mentén

UI: Bár a múltkor egypatronos poénnak éreztem a szlovák rockrádióban hallott zenék youtube-ról beágyazását, most is lesz pár ilyen - egyszerűen hozzátartozott a hangulathoz. Akinek a múltkor nem tetszett, az most se hallgassa meg őket :)

Jó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal foglalkoztam. Ezúttal is Ab van Donselaar képei közül válogattam, és a feliratok, cégérek természetesen csak apropót jelentenek a villamosokban való tobzódáshoz :)

A virtuális időutazás Újpesten, az István és az Árpád út kereszteződésében kezdődik, ahol egy 10A-n közlekedő 1900-as ikerkocsi várakozik. A metróépítés kapcsán eltűnt ház portálsorának viszonylagos rendezettsége éles ellentétben van a feliratok színességével; érzésre a nyolcvanas évek első felében járhatunk, legalábbis az újságosbódé-típus, melynek egy példányát a bal szélen láthatjuk, akkoriban terjedt el. A másik megjegyzésem az, hogy a Csemege felirat alatt, közvetlenül a villamostól balra látható hirdetőoszlop mintha nem sima hirdetőoszlop lenne, hanem egy újrafelhasznált Beszkártos megállótábla. Ez eddig fel se tűnt - aki már élt akkoriban, attól kérdezem: másutt is megmaradtak ezek, vagy inkább kivétel volt, ha valahol meghagyták? Vagy mégse egy régi megálló-oszlopot látunk? Csak mert az alakja, a kivitele nagyon arra hajaz.

Haladjunk tovább Rákospalota felé - ez már biztosan a nyolcvanas évek, hiszen távolabb egy 10-esre táblázott Tatrát láthatunk (érdekes a modern cseh szerelvényt így együtt látni a 10A ősöreg ikerkocsijával). Balra "Az utolsó metró" című filmet hirdeti a felirat, jobbra egy butik reklámja lóg be a képbe. Örülhetünk, hogy a kétütemű pöfögények (Barkas, Wartburg) látványa mellé nem társul a szaguk, mert az sokat rontana a kép élvezhetőségén :)

Most pedig elegáns ugrással Pesterzsébeten, a Török Flóris és a Nagysándor József (akkor csak Nagy Sándor) utca sarkán termünk. MÉH átvevőhely, ruhakölcsönző hirdetés - de vajon abban a sarokházban tényleg működött bármi? Elég vaknak néz ki az az ablak!

Ugyanaz a sarok, csak másik irányból fotózva: az a háztartási bolt se úgy néz ki, mint ami abban az évtizedben kinyitott volna, pedig az ajtó melletti cetli szerint csak július 18. és augusztus 7. közt volt zárva. Van itt esetleg erzsébeti, aki ennyiből meg tudja mondani, melyik évben járunk? :) Villamosmániásoknak pedig az a kérdés, hogy mi hiányzik erről és az előző képről mához képest?

A minap gyanútlanul álltam a megállóban, amikor hirtelen megjött a villamos... és ez elég apropó ahhoz, hogy megint dagonyázzak egyet a nyolcvanas évek popzenei poklában ;)

1987 egyfajta fordulópont volt az életemben popkultúrailag. A nyugati zenék és azok hangulata addig csak mérsékelten volt elérhető számunkra - talán a Petőfi Rádió "Reggeli csúcs" című műsora (más is emlékszik rá?) állt a legközelebb ahhoz, amit ma mindenütt hallhatunk. Ez azonban csak ízelítő volt a '87-ben már Pesten is fogható Danubius Rádióhoz képest, ahol a nap nagy részében olyan zenék mentek, amiket azelőtt úgy kellett összevadászni a kívánságműsorból. Különösen érdekes volt nyáron ebből a "fél-nyugati" hangulatból az NDK-ba átrándulni, majd onnan visszajőve rájönni, hogy annyira nem is rossz nálunk... Az év aztán a Sky Channel megjelenésével zárult, de erről már meséltem, nem is egyszer.

Ami furcsa, az az, hogy konkrétan nem sok emlékem van arról, pontosan milyen zenék szóltak nevezett rádióból, csak az maradt meg, hogy szóltak. Pontosabban két szám azért berágódott:

Az egyik a "Nothing's gonna stop me now" Samantha Foxtól. Ha a klipet is láttam volna hozzá, érteném, miért ragadt meg tizenkét éves énemben, de csak a zene miatt..?

A másik ez volt. Most már körülbelül 12 másodperce tudom, hogy az előadó Debbie Harry volt, akiről pedig már akkor is tudtam, hogy kicsoda, de fel azért nem ismertem a hangját. Még érdekesebb a szám szerzője: Chuck Lorre. Igen, az a Chuck Lorre, aki a Két és fél pasit (vagy mi a magyar címe) és a Big Bang Theory-t kitalálta. Tehetséges manus!

Na, erre a kettőre emlékeztem, de a most következő többi számot úgy kellett a netről kinéznem. Másnak is ilyen homályosak az emlékei erről az évről, már úgy értve, hogy zeneileg? Ennyire jellegtelenek voltak az akkori slágerek, mint például a fentebbi, vagy csak engem kötöttek le túlságosan más dolgok?

Oké, a Queen és Freddie Mercury már akkor is lenyűgözött (a Live Aidnek köszönhetően), de ez a feldolgozás inkább csak azért maradt meg, mert az előző számmal együtt szerepelt egy olyan kazettán, amit a korábban említett NDK-s kirándulás során n+1 alkalommal meghallgattunk az autóban. Nem rossz, de ő ennél jobbat is tudott.

Egy 1987 slágereiről szóló wikipedia oldalon ez volt az egyik első szám, ahol a címről azonnal beugrott a zene. Nem az én stílusom ez se, egy átlagos C64 játék aláfestése Wagner-opera hozzá képest - vagy csak sznob vagyok? :) Mindenesetre legalább emlékeztem rá.

A Jefferson Airplane Starship fentebbi slágere nem tudom, hogy a Danubiusban lement-e, de hogy az NDK-ban a csapból is ez folyt, az tuti! Máig érthetetlen, hogy a kötelező Erich Honecker-képek, a szpartakiádra ütemet lépve vonuló ifjak sora, a tranzit autópálya lehajtójánál totál náci stílusban üvöltöző rendőr, vagy éppen a vendéglátóhelyek magyar valósághoz képest is hihetetlen bunkó színvonala hogyan fért össze azzal, hogy mindenütt nyugati slágerek szóltak, a mozikban pedig a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk akkor még nem is mutattak be!

Őszintén szólva magam is meglepődtem azon, hogy sikerült rászánnom magam a 2000-ben útjára indított "fotózzunk mindennapi tömegközlekedési életképeket"-sorozat (viszonylag) aktuális részének elkezdésére. Nem mintha ne lett volna elég kép félretéve a megfelelő folderbe, de már nem érzem olyan értékesnek ezt a munkát, mint régebben. Ugyanakkor még mindig érdekes egy nagyváros életének eme szeletének alakulását megfigyelni... hátha másnak is hiányozna, ha nem csinálnám:

Életképek 52. I-II
Combinók az 1-esen, metrópótló hajó, kiskörútpótló troli, meg még ilyesmik...

Hóó, hóóó, hát ez meg mi itt fent? Nos, ez egy Búvár, csak jól álcázza magát. A ruttkai parádén láttam, félretolva, mivel inkább formatervezési műtárgyról van szó, mint használható mozdonyról.