HamPLÓ

Brno számomra az egykori keleti blokk Zürichje: közepes méretű, de azért kellően nagynak érződő város komoly történelemmel, és persze őrületes villamoshálózattal. Sőt, egy kicsit Bázelre is emlékeztet, mert az ittenihez hasonlóan színes járműállományt csak ott láttam. Vagy tucatnyi típus közlekedik itt, így vagy úgy csatolva, különböző mértékig továbbfejlesztve, mindenféle színekben, szóval villamosmániásoknak kötelező kör ide eljönni!

Brno villamosai 2021 augusztusában
Tatrák és Tatra utánépítések minden mennyiségben!

Nemrég elgondolkoztam azon, hogy vajon jól emlékszem-e, hogy gyerekkoromban a nyári időszámítás újításnak számított, és kiderült, hogy igen: bár a wikipedia szerint 1958-ig használták, utána valamiért kivezették, és csak 1980-ban vették elő újra. Erre emlékezhetek? Ugyaneből az időből rémlik, hogy a tévéből csak úgy ömlött az SI rendszer, amit akkor tettek kötelezővé. Miután ezeket kigugliztam, kíváncsiságból elkezdtem listát írni, hogy két perc alatt hány olyan dolog jut eszembe, ami az én életem során lett bevezetve - vagy akkor tűnt el.

Itt van például a távirat intézménye, az ékezetes betűk ma már röhejesnek tűnő "kódolásával". Nem volt villámgyors kommunikációs csatorna, de mobiltelefon és SMS híján sok esetben még mindig ez volt a leggyorsabb megoldás, hiszen ekkoriban a telefon is relatív ritka dolog volt. Emlékszem, hogy egyszer apu sokáig maszekolt vidéken, és este kilenc környékén még mindig fogalmunk se volt, hol lehet. Egyszercsak felcsöngetett a motoros postás, hogy expressz táviratunk jött (a sima távirat - azt hiszem - levélként jött volna?). Majd meghaltunk a félelemtől, mire felért a másodikra, és átadta az üzenetet, mert a legrosszabbra gondoltunk - pedig csak egy névnapi köszöntésről volt szó, apu meg nemsokára előkerült. Azon viszont meglepődtem guglizás közben, hogy csak 2021-ben szűnt meg a távirat a Magyar Postánál - azt hittem, hogy már sokkal régebben...

Az egészen '89-ig létező (bár mindenféle kísérleti adásokkal már korábban fellazított) hétfői tévé adásszünetet azóta is mindenki emlegeti, azt viszont hirtelen nem találtam meg, hogy melyik nap jelent meg az újságokban a budapesti mozik műsora: vagy szerda, vagy csütörtök volt - esetleg kedd :) Nyaranta mindig vártam azt a napot, aztán szorgalmasan böngésztem, hogy hol mi megy, milyen film megnézésére kell rábeszélnem valamelyik nagyinkat :) Ezen kívül persze ott volt a filmek és mozik alapján is listázó Pesti Műsor, de azt külön meg kellett volna venni.

(A képet az Index "Gyerekkorom legjobb tv-filmsorozatai" fórumán, Balu424 hozzászólásában találta a gugli.)

A "rtv rádió- és televízió-újság" tanulmányozása is kötelező kaland volt, például meg kellett nézni, hogy hol van a műsor címe mellett karika, mert az jelölte a gyerekműsorokat. A fentebbi oldalon annyi emlékezetes dolgot látni: Iskolatévé (Sas Elemérrel!), mese 19:15-kor, híradó 19:30-kor... Meg persze külön délelőtti és délutáni adás, kettes csatorna csak este, a reklámblokkokat pedig külön beleírták a műsorba, olyan kevés volt belőlük :)

2020-ban a karantén elmúlta utáni második és harmadik utam a Gyermekvasút hűvösvölgyi vontatási telepére vezetett. Azt hittem, hogy sokat fogok még ott járni abban az évben, de valamiért nem így lett. Viszont e két alkalom során is jó sokat fotóztam:

Hűvösvölgyi látogatások 2020-ban
Régiségek a fűtőházban, az "új" Mk48-as, és az Mk45-ösök felsorakozása

Még tavaly írtam arról, hogy újabb nosztalgiavillamos feltámasztásán dolgozik a BKV, és most lassan beérik a munka gyümölcse!

Az "Ezerötszázasokról" - kicsit precízebben az F₁A típusú motorkocsikról - már több bejegyzést is írtam, lásd itt és itt. Könnyű sokat írni róluk, mert semelyik másik budapesti sorozat se ment át annyi változáson, illetve közlekedett annyiféle kivitelben, mint ez.

A kékre festett 1522-es Kelenföld kocsiszínben félreállítva a kétezres évek első felében

A bejegyzés főszereplője 1939-ben épült a Beszkárt budai főműhelyében, még 1516-os pályaszámmal, majd három évvel később számozták át 1522-re. A legtöbb 1500-ast a hatvanas-hetvenes években jelentős mértékben átépítették, néhány azonban csak viszonylag kisebb ráncfelvarrást kapott. Az 1522-es az utóbbi csoportba tartozott, bár a hatvanas évek második felében elvesztette az oldalablakok fölötti kisablakokat. Egészen 1979-ig dolgozott, de forgalomból való kivonása után sem selejtezték, hanem felújították. Mivel kiállítani viszont nem volt hol, több megőrzésre kijelölt járművel együtt a bezárt Újpest kocsiszínben ragadt, ahol nem sok jó várt rá. Később több helyen is tárolták, de az állapota egyre romlott. Valamikor aztán egy forgatáshoz kékre festették - a "Hazudós Jakab" című filmben látható így.

Felújítás közben a Fehér úton

A kocsi gyártáskori állapotba helyreállításáról 2019-ben döntöttek, és hamarosan neki is láttak a Fehér úti főműhelyben (VJSZ Krt.). A pandémiás helyzet némileg hátráltatta a munkálatok befejezését és a kocsi bemutatkozását, de lassan elérkezett az ideje, hogy felszállhassunk rá!

A reggeli napfényben fürödve a Hengermalom úton

Mivel viszonylag kései típusról van szó kéttengelyes mivoltához képest, a kocsi néhány dologban többet tudott a korábbi sorozatoknál: például dupla ajtajai voltak, és már gyárilag voltak rajta irányjelző lámpák. Ráadásul "all electric" volt, azaz nem volt rajta légfék, emiatt kicsit másként kellett vezetni. Az 1522-esnek ráadásul erősebb motorjai és Siemens menetkapcsolói voltak, emiatt nagyon tudott menni: állítólag a kapcsolót egy ujjal lehetett mozgatni, és fokozatváltások közben nem kellett egy-egy pillanatra megállni a kar tekerésében, mert a villamos folyamatosan gyorsult. Eme tulajdonságai miatt az 1522-est "Csodakocsi" néven is emlegették. Sajnos ma gyengébb motorok vannak alatta, emiatt nem fogjuk megtudni, hogy milyen lehetett ez...

Régen voltak már belső égésű motoros gépsárkányok, úgyhogy ha már egyszer megint Pozsonyban jártam, fotóztam párat, hogy addig se kelljen rendes blogbejegyzést írnom:

A Tatra gépjárművek régi kedvenceim, és szerintem Tatra 114-est eddig még nem is láttam ilyen közelről. Valószínűleg nem sok lehetett belőle Magyarországon.

Ezzel ellentétben a Škoda 1000MB kimondottan gyakran látható masina volt. Ritka karakteres orra volt... na meg minden mása :)

Június harmadik szombatja is tartogatott érdekességeket a közlekedésmániások számára - és kivételesen nem csak a villamosok rajongói örülhettek:

A Hatszázaska egy szerethető egyke a budapesti trolik történetében: ő volt az első 200-as Ikarus - konkrétan egy szovjet exportra szánt 260-as* -, melybe egy ZiU-5-ös villamosberendezését pakolták. Sajnos csuklós tesóival ellentétben ebből a barkácsolásból nem lett sorozat; ennek fő oka az volt, hogy a Szovjetunió dömpingáron adta a jóval kényelmetlenebb ZiU-9-eseket. Az 1976-ban állományba került kocsi - a végén már pirosra festve - végül 1995-ig dolgozott.

* annyira dízelnek szánt volt a kasztni, hogy a műszerfal alján ott maradt a sebességváltó kapcsolási sémája :)

Sajnos a 2000-es évek végére a kocsi váza szétrohadt, ezért 2007-ben egy másik 260-as vázára építették vissza. Hangos légsűrítő, keskeny műszerfal, kis nyitható ablakfelületek - igazi retró ez a masina!

Ugyanaznap a szokásos N19-es járat is közlekedett. Pontosabban nem a szokásos volt, mert a Szabadság híd le volt zárva, így a Körtér és a Vörösvári út közt pörgött - a szombati jármű pedig a 3430-as MUV volt. Ez a "modernizált" altípus ugyan alapvetően Óbudán és Dél-Pesten volt otthon, de egy UV szerintem pompásan illik a Bartók Béla úthoz is, úgyhogy először a Gárdonyi téren kaptam le.

Mivel 2020-2021 teljesen kimaradt szlovák vonatozásilag, már nagyon el akartam legalább Pozsonyig jutni. Erre jó alkalomnak tűnt a Múzeumok Éjszakájának napja. A fő programok ugyan - logikusan - este kezdődtek, de a vasúti múzeum már napközben is megjáratott pár öreg járművet:

A múzeumok éjszakájának napja Pozsonyban
Gőzösös nosztalgiavonat, "Bányászlámpás" motorkocsi, véletlenül elkapott nosztalgia Tatra, meg még ez+az

Múlt hétvégén végre ez is megtörtént: utasokat szállított az egyirányú Bengálik prototípusa, a 3720-as! A kocsit már 2018-ban láthattuk a BKV 50. születésnapján, de problémák voltak vele, úgyhogy utasokat nem szállíthatott. Mostanáig.

A járgány a Csóka utca (azaz a kelenföldi remiz) és a János kórház közt pörgött. Az első kör előtt előbbihez mentem ki, mégiscsak itt, a kocsiszín mellett - illetve részben a kocsiszín területén - működő Füzesi főműhelyben építették a kocsit! Kicsit korábbra számoltam az érkezését a Baross kocsiszínből, ahol amúgy lakik, úgyhogy a nap már nem úgy sütött, ahogy szerettem volna, de így is klassz volt itt látni!

A protó - és az első néhány sorozatpéldány - színezése teljesen rendhagyó volt, de hamar felhagytak a használatával, és előbb a sárga szín jelent meg, majd a fényszóróig leérő háromszöget szelidítették meg. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik ez a nagyon világos fényezés, de mindenképpen új színt hoz a nosztalgiaüzembe :)

Plzeň után a főváros jött, szép és kevésbé szép villamosokkal, ismerős és idegen vonatokkal, hajókkal, hegyoldali remizzel és villamosviadukttal. Nekem továbbra se "bezzegváros" Prága, de azért lássuk be, hogy sok dologban előttünk járnak...

Prága, 2021. augusztus 17.
Villamossal a vonathoz, vonattal a villamoshoz, hajóval a villamos helyett, szóval van itt minden, mint a bazárban

Ezt a várost a legtöbben valószínűleg a pilseni sörről ismerik (talán még a közlekedésbarátok is), pedig itt volt egykor a Škoda művek központja. Nem azé, amelyik az autókat gyártotta, hanem a nehézipari részé, amelyik például a paksi atomerőmű reaktortartályait, vagy a London Eye tengelyét és kerékagyát is gyártotta. És ahol a mozdonyok is készültek, illetve ahol ma is gyártanak villamosokat a régi szép név alatt. Mondjuk ehhez képest pont Škoda villamosból láttuk a legkevesebbet :)

Plzeň 2021 augusztusában
A sör és a Škoda városa (de mi itt most villamosokat, trolikat és vonatokat fogunk nézni)