HamPLÓ

Valami elementárisan, sőt: interkontinentális-ballisztikusan fáradt vagyok. Teljesen lementem a biológiai alapszintre: eszem-alszom-eszem-alszom, de most ezt meg szeretném törni azzal, hogy írok ide valamit :)

Mivel idén - három év kihagyás után - többször is jártam ott, gondoltam, a téma legyen a berlini főpályaudvar. Ez a hely még mindig lenyűgöz, bár pontos vonatot szinte csak mutatóba láttam ott - ez a fentebbi ICE T is egyórás késésben volt. Ahogy látható, épp kerekesszékes utast készültek kiszállítani, ezért tolták oda az első ajtajához a hordozható emelőt.

Az Ostdeutsche Eisenbahn KISS szerelvényét érdemes megnézni, nemsokára valami ilyesmi fog érkezni a MÁV-hoz is.

Évről-évre egyre több a motorvonat és kevesebb a mozdonyvontatású szerelvény a személyszállításban, de azért a Trabik még tartják magukat. Illetve hát ez itt nem is csak simán Trabi, hanem a 160 km/h-ra tervezett, "Versenytrabi" becenevű 212-es sorozat.

Szintén tartják magukat a hagyományos kocsikból összeállított, és 101-es sorozat által vontatott IC-k, bár a nálam szerencsésebbek már fotózhattak IC2-est, azaz emeletes Intercity-t is Berlinben.

A szokásos videóban ezeken felül látható Twindexx Vario is, azaz a Bombardier emeletes regionális motorvonata, amit első ránézésre viszonylag nehéz kiszúrni az ugyanilyen kinézetű, ám mozdony által vontatott kocsik közül.

Néha már felbukkant Balt Korthals Altes neve régi képek kapcsán itt a blogban, most viszont csak az ő felvételeiből válogattam össze néhányat. Balt néhány társával - többek közt Tim Borickal - együtt egyfajta "felfedezője" volt a városnak '76 nyarán, Ab van Donselaar már az ő instrukciói és jegyzetei alapján tudta, hova érdemes menni, mit érdemes fotózni.

A Flórián tér alaposan megváltozott 1976 nyara óta, de a magyar királyi dohánygyár egykori épülete ma is ugyanott áll. Az előtérben látható villamos különlegesnek számít, mert 1958-ban - a Stukákkal és az UV-kkal ellentétben - alumínium kocsiszekrénnyel gyártotta le a Ganz-MÁVAG. Két ilyen kocsi készült; az egyiket elbontották, de ez, a 3710-es pályaszámú ma is megvan, felújításra vár.

A Pestújhely és Rákospalota közt egyetlen vágányon közlekedő 65-ös villamost minden külföldi villamosbarát körbefotózta akkoriban, igen nagy örömömre, hiszen ma már alig hihető, hogy ilyen vonal létezhetett egyátalán. Csendesnek, rohanástól-kapkodástól mentesnek tűnő világot láthatunk ezen a képen, és a Dugonics utcai megállóban a villamosról csomagot leemelő lány öltözéke is egyfajta kordokumentum.

Erről a Váci út és Árpád út torkolatában készült képről semmit se tudok - talán egy lerobbant szerelvény Újpest kocsiszínbe való visszavontatását látjuk? De hogy miért UV-val álltak neki ráncigálni..?

A 17-es villamos a Fonódó megépülte előtt nem volt egy kiemelkedően frekventált vonal, de még rosszabb sorsa volt 1958 és '81 közt, amikor a járat nem ment fel a Vörösvári útig, hanem a Margit kórház előtt visszafordult. Szinte falusias látványt nyújtott a környék, és ahogy az előtérben láthatjuk, már akkor is képesek voltak a kiszedett kockakövek helyét aszfalttal feltölteni. Valamiért azt hittem, hogy ez a fajta trehányság csak a rendszerváltás előtt jött divatba...

A hetvenes években elég komoly teherforgalom zajlott a budapesti villamoshálózaton, amihez nagy mozdonyok (is) dukáltak, például az itt elöl látható "BÚR-bivaly", mely eredeti üzembeállítójáról, a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasútról ("BÚR-vasút") kapta nevét. A kép Budafok kocsiszín mellett készült.

Első látásra akár a kétezres évek elején is készülhetett volna ez az Örs vezér terei kép, hiszen a 62-es villamos addig végződött így, egyetlen vágányon, azonban a jobb szélre tekintve láthatjuk, hogy troliknak még nyoma sincs, csupa dízel busz áll a végállomáson. Ebből sejthető, hogy '79-80 előtt járunk, akkoriban szökkentek szárba  ugyanis a Füredi utcai lakótelep trolijáratai.

Lehet, hogy nem a karácsony előtti hétvége a legjobb időpont egy ilyen hosszabb képmutogatós oldal feltöltéséhez, hiszen sokan még biztosan ajándékok vagy megfelelő méretű karácsonyfa után kutatnak, sütnek-főznek, vagy csak szimplán elegük van az imént felsoroltakból, de hátha lesznek, akik végigkattintgatják az elmúlt kicsit több mint egy év tömköz történéseit. Legalábbis azokat, amiket lefotóztam, mert már nem vagyok olyan szorgalmas, mint tíz éve voltam. Azért így is elég színes a paletta: van egyvágányozás, siklás utáni zavarelhárítás, kocsiszíni menet, augusztus huszadika környéki rövidítések és terelések, sok nosztalgia... és a végén még egy kis hó is befigyel!

Budapesti tömegközlekedési életképek 53. rész I-II
Egy kis fogas, egy kis villamos, aztán még több villamos, némi troli, és még egy hajó is van benne!

A szó szerint Berlin szélén működő (a belső végállomása még a főváros területére esik, a második megálló után nem sokkal azonban már Brandenburg tartományban járunk) schöneiche-rüdersdorfi villamos egészen 2018 második feléig egy használt kocsikkal üzemeltetett régimódi helyközi járat képét mutatta. Néhány éve "elveszett sínezni" jöttem ide, szeptemberben viszont a járművek miatt sodort erre a szél, ugyanis ezekben a hetekben itt próbajáratozott a finn Transtech (ma már a Škoda része) Helsinki számára épített alacsonypadlós villamosának egyik prototípusa.

A 88-as számot viselő viszonylat járműállománya a rendszerváltás utánig eléggé szedett-vedett volt: a 14 kilométeres távon keletnémet konfekciótermékek, illetve saját építésű és helyben átépített kocsik közlekedtek. Ezután eljött a rövidcsuklós Tatrák ideje, majd '99-től Heidelbergből vásároltak hattengelyes, kétirányú DÜWAG-okat.

Ezeket a "gömbölyű" DÜWAG-okat az ötvenes évek második felétől a hetvenes évekig gyártották, belső terük a kisebb felújítások ellenére máig a régi szép időket idézi. Az más kérdés, hogy futásjóságot tekintve azóta se építettek ezeknél jobb villamosokat. Ez a kocsi is még mindig halk volt és simán futott, annak ellenére, hogy elmúlt 45 éves - csak a fűtés ventilátora volt kicsit csapágyas.

A villamos vezetőjét megkérdezve hamar kiderült, hogy aznap pont nem fog próbajáratozni a finn kocsi, azonban ahogy elrobogtunk a remiz előtt, azt láttuk, hogy az udvaron egy öreg tuja - egy régi ismerős! - tolatgat. Ezt meg kellett néznünk! Eleinte a kerítésen kívülről nézelődtünk, aztán megszólított bennünket az esküvői menetre készülődő jármű vezetője, hogy ha bejelentkezünk a portán, akkor bejöhetünk a telepre, csak a csarnokokba nem mehetünk be. Persze éltünk a lehetőséggel, és így legalább az üvegen keresztül lefotózhattuk a helsinki 402-est:

Ismét tekintsünk vissza kicsit november 25-re, a budapesti villamostörténet legnagyobb nosztalgia felvonulására!

A nap nekem valamikor hét körül indult az Örsön, ahol el akartam csípni a főműhelyből, illetve Zugló kocsiszínből Budafokra induló kocsikat. Egy részüket sikerült is :)

Régen mutogattam már képeket a berlini Classic Remiseből, nem? Ezúttal a sárga mezőben táncoló fekete lovas márkáról lenne szó. Már hogy nem a Porschéról ;)

A sort ez a "Magnum Ferrari" nyitja - jó, nem piros, de a 308-asról nekem mindig a sorozat fog eszembe jutni. Közelebbről ez egy GTSi a nyolcvanas évek elejéről, úgyhogy a csuda tudja, pont ilyen szerepelt-e a tévében.

Az emeletes "vitrin" felső szintjén állt ez a Dino. Tulajdonképpen nem is igazi Ferrari, mert a cég nem akarta a nevét rátenni a tizenkettőnél kevesebb hengerű, "olcsó" sportkocsikra. Azért csúnyának nem mondanám, mégiscsak a Pininfarina álmodta meg a formáját!

Egyébként tényleg tucatautóról, de legalábbis féltucatautóról van szó, mert körülbelül ennyit sikerült összeszámolnom belőle az egykori remiz területén :) Érdekes, hogy az itt látható példányokon rajta volt az ágaskodó ló vagy a Ferrari felirat - vajon ezeket a tulajok utólag tették oda?

Sajnos a Ferrarik nagy része üveg mögött állt, így csak felejthető minőségű fotókat lehetett róluk készíteni. Ez itt például egy 330 GT 2+2 - a négylámpás kivitel kimondottan szebb, mint a kétlámpás volt.

És a hetet mindenki nagy meglepetésére megint vasúttal kezdjük :) Előzmények: Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz, a Kőpataki-tótól a Lomnici-csúcsra, a Kőpataki-tótól a Lomnici-nyeregre.

Amikor lanovkát mondunk, általában kabinos kötélvasútra gondolunk, a csehek és szlovákok azonban a siklóra (pozemná lanovka) is ezt a szót használják (kicsit szabatosabban pozemná lanová dráhának nevezik), lévén a szó töve egyszerűen kötelet jelent.

By Felix O - Narrow gauge Funicular to Hrebeniok from Tatranska Lomnica Slovakia, March 1993, CC BY-SA 2.0, Link

Kiskoromban a budavári sikló csak egy használaton kívüli, lefalazott, romos csík volt az Alagút mellett, úgyhogy a műfajhoz kötődő első élményem az Ótátrafüred - Tarajka (Starý Smokovec – Hrebienok) vasúthoz kötődik. Izgalmasnak tűnt, hogy a vonatot saját hajtás helyett egy kábel vontatja fel a felső végállomásra, egyetlen vágányon, mely csak középen ágazott ketté pár tíz méter erejéig, hogy a kocsik ki tudják kerülni egymást.

A vasutat 1908-ban helyezték üzembe, majd 1951-ben korszerűsítették, 1968 és 70 közt pedig az északisí-világbajnokság alkalmából teljesen átépítették, a bejegyzés első képén látható kocsikkal. A következő átépítés 2007-ben történt, ekkor jutottunk el a jelenlegi állapothoz.

Az új kocsik látványosak, tágasak, és a vontató berendezések modernizálásának köszönhetően 7 helyett 4 perc alatt teszik meg a 254 méteres szintkülönbséget áthidaló, körülbelül két kilométeres utat (a budai siklónál ezek az értékek: 50, illetve 95 méter). A vonal egyik érdekessége gyerekként az volt számomra, hogy nem nyílegyenesen haladt, hanem lágy ívekkel kanyargott a fák közt. A pálya ma is ugyanott fut, de az erdőt rendesen megritkította a 2004-es nagy vihar - a kitérő például régen fenyők sűrűjében feküdt, míg ma inkább ligetes sztyepp hangulata van a környékének:

Valószínűleg vannak páran, akik az elmúlt napok nosztalgiavillamos-özöne kapcsán ismerték meg a blogot. Ők most biztos el fognak csodálkozni, hogy mi ez, a régebbi olvasók viszont tudják, hogy időnként rámjön a számítógépes zenélhetnék, mint most:

Ezúttal a zeneszerkesztő step sequencer funkcióját akartam kipróbálni, mivel az ismertlen volt előttem. A negyedhangoktól összetettebb dolgok felé nem mertem elkalandozni, de így is tanulságos volt.

A blog nemsokára folytatódik, valami szokásos (vagy szokatlan) síndöcögénnyel :)

Mivel nincs kedvem másról írni, folyatódik a nosztalgiatujázás :) Bár november 25-én délután egyig elvileg mindenki kivillamosozhatta és -buszfotózhatta magát, ezzel még nem volt vége a programnak, ugyanis az eredeti fényét nemrég visszakapó 1233-as csinált egy extra kurflit a városban:

A Bengálival kapcsolatos érzéseim sokáig erősen ambivalensek voltak. Egyrészt a fotókon jól néztek ki ezek a jószágok, meg a hangjuk is jópofa volt, másrészt viszont utasszállító eszközként elég gyalázatos színvonalat képviseltek: a nem mindig záródó ajtók, a rázkódás, a menetzaj, és a gyorsulásnak alig nevezhető gyorsulás már új korukban is gáz volt, a XXI. században pedig egyenesen kínzásnak tűnt. Nem véletlenül selejtezték ki Budapestről az összeset a nyolcvanas évek első felében! És vidéken se azért maradtak meg a közelmúltig, mert olyan megbízhatóak voltak, hanem mert nem volt pénz jobbra - amint lett, szépen sorban el is tűntek. Most viszont, hogy már csak nosztalgiaként találkozhatok velük, újból megszerettem őket, hisz tényleg csinosak, és élmény minden közelükben töltött perc :)

Az 1233-as ráadásul különösen szép gyártáskori állapotában, a díszcsíkjaival és egyéb apró részleteivel együtt! A szóban forgó különmenet Kelenföld kocsiszínnél kezdődött, majd a 17-esen, az 1-esen és a 14-esen át jutott el Újpestig. Ekkor még lehetett állvány nélkül fotózni, ...

A címért elnézést kérek, remélhetőleg innentől kezdve már csak jobb lesz a bejegyzés :) Nemrég írtam a BKV nosztalgiaflottájának "új" szerzeményeiről, de eközben nem igazán érintettem az egyik nagy visszatérőt, a 3430-as pályaszámú motorkocsit:

Bár ránézésre ez csak egy UV, valójában kicsit több annál: hivatalosan modernizált UV-nak, azaz MUV-nak nevezték azt a húsz kocsit, amit 1993-94-ben feltuningoltak. Az eredeti tervek szerint a hajtásrendszerhez is hozzá akartak nyúlni, végül csak egyfajta teszkógazdaságos felújítást kaptak.

A leglátványosabb változás, hogy visszaépítették a kocsik "B"-nek nevezett végére a vezetőfülkét. "Vissza", mert a 3400-as sorozat példányainak eredetileg mindkét végén volt ilyenje, míg a hetvenes években el nem távolították az egyiket (csak az "A" végi maradt).

A módosításnak köszönhetően a MUV-ok önmagukban is tudtak közlekedni, ellentétben a sima UV-kkal, amelyek kettesével vagy hármasával (közbezárt pótkocsival) jártak.

A modernizálás még látványosabb volt a utastérben: a műbőr ülések helyett buszosakat szereltek be, a régitől eltérő elrendezésben. Akkoriban újdonságnak számított a fénycsöves világítás (az izzós helyett), a buszos kapaszkodók, és a vezetők is tágasabb, jobban felszerelt fülkét kaptak. Egyes változtatások (például a csúszásmentes padló, vagy a fénycsövek) később sima UV-kba is bekerültek a főműhelyi nagyjavítások során, mások csak a MUV-okra voltak jellemzők. És ami nem látszik, de hideg időben nagyon is számított: ezeknek a kocsiknak végre lett fűtése!