Ideje megint időutazni egy kicsit - és ha már néhány napja a 41-es villamos külső szakaszán jártunk, kezdjük utunkat ezzel a járattal!

A körtéri "Gomba" 1942-ben a dél-budai HÉV vonalak belső végállomásának épült, a szerelvények körülötte fordultak. Az egyik járat, ami innen indult, Törökbálintra ment, míg 1963-ban az M7-es autópálya építése miatt el nem vágták Budaörsön, és villamossá nem alakították. Mivel a járatnak Budaörsön - nagyjából a mai Tesco áruház parkolójának a helyén - hurokvágánya volt, egyirányú szerelvények közlekedtek rajta: Ezres motorkocsik középbejáratú pótkocsikkal.

A HÉV másik ágából lett 1963-ban a Nagytétényig kimenő 43-as villamos. Ezen a viszonylaton 1900-as ikerkocsik jártak, melyek a változatosság kedvéért Ezresekből és az eredetileg itt járó - az Ezressel "rokon" - HÉV motorkocsikból lettek kialakítva. Tulajdonképpen az Ezres villamosok annyira hozzátartoztak Dél-Budához, hogy már rég szobrot kellett volna kapniuk :) Egyébként az 1934-es motorkocsi többé-kevésbé megvan még ma is!

1967-ben még a Fehérvári út két szélén futottak a sínek (legalábbis Albertfalva kitérőtől befelé). A XI. kerületiek számára érdekes lehet, hogy a háttérben még csak épül a posta/telefonközpont, az elveszett sínek kedvelői pedig felfedezhetnek egy már nem használt plusz vágányt az előtérben.

Most pedig szálljunk fel képzeletben egy 68-as villamosra! '67-ben Bengálik jártak ezen az "interkontinentális" (Móricz Zsigmond körtér - Bartók Béla út - Gellért rakpart - Erzsébet híd - Szabad sajtó út - Kossuth Lajos utca - Rákóczi út - Thököly út - Nagy Lajos király útja - Örs vezér tere) vonalon. Itt éppen a Döbrentei téren láthatunk kettőt találkozni - a csikorgást mindenki képzelje hozzá a képhez :)

A Bengálikat eredetileg középbejáratú ikerkocsik alvázaira akarták felépíteni, valahogy úgy, ahogy nemrég duisburgi példákon mutattam. Amikor azonban visszabontották az elsőnek kiszemelt 3132+3133 szerelvényt, annyira használhatatlan állapotban találták azt, hogy úgy döntöttek, inkább újonnan gyártatnak alvázakat a leendő csuklósokhoz. 1967-ben, ahogy láthatjuk, még együtt közlekedtek a középbejáratú ikerkocsik és a Bengálik.

Utóbbiak ráadásul ekkor még a kezdeti díszes festésüket viselték, és az ajtókon alul is voltak üvegtáblák. Így elég csinosan néztek ki - a későbbi egyszerűsítésekkel erősen sufnituning kinézetet kaptak, legalábbis szerintem.

Most pedig egy elegáns ugrással a Városligetben termünk, ahol még ma is megvan az a felüljáró, melyről ez a fotó készült - csak a sínek nincsenek meg alatta. A Kisföldalatti akkor még feljött a felszínre, és a tavat megkerülve a Széchenyi fürdő mellett végződött. A fotón a sárga kocsi egy vezérlő pótkocsi, melyet a vonal kapacitásának növelésére gyártottak; az eredeti motorkocsik (melyből egyet láthatunk mögötte) ugyanis kétségtelenül szépek voltak, csak túlságosan kis befogadóképességűek.

A felszíni szakasz fölött volt még egy felüljáró, mely viszont már nincs meg: ez az Állatkert megállóban volt található. Itt ismét egy pótkocsi + motorkocsi szerelvényt láthatunk, de nézzük csak meg utóbbit: míg az előző képen látott példány barna fa burkolatú volt, ez sárga fémlemezekkel van fedve! A Kisföldalatti eredetileg a két nagy villamosvasúti társaság együttműködéseként született meg, és a két cég nem teljesen azonos járműveket vásárolt a közös vonalra: a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) kocsijai faléc burkolatúak voltak, a Budapesti Villamos Városi Vasútéi (BVVV) viszont sárga fémburkolatot kaptak. Kedves részlet, hogy a két kocsifajtát a többszöri átépítés során sem egységesítették, tehát a forgalomból való kivonásukig megmaradt a különbség!

Az előző két képen egyébként tőlünk távolodó szerelvényeket láttunk, mert a Kisföldalatti az 1973-as átépítésig baljáratú volt. Ez a vonat viszont felénk közeledik, jól látszik a kontrollert markoló vezető.

Érdekes kivétel volt a 19-es pályaszámú faburkolatú jármű, amit pótkocsi nélkül használtak - ez a motorkocsi ma a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeumban található (egy pótkocsis sárga szerelvény társaságában).

És a mai utolsó kép nem kapcsolódik sehova, de ha megnéztük a város talán legkülönlegesebb vasútját, a Kisföldalattit, akkor nem hagyhatjuk ki a másik érdekességet, a Fogaskerekűt se. 1967-ben még ez is régi mivoltában tündöklött: az 1929-es villamosításhoz tartozó mozdony+pótkocsi egység egy eredetileg még gőzmozdonyokhoz épült kocsit tolt. Ahogy látható, nem volt túlcizellálva a végállomás: az eredeti állomásépületet elsodorta a történelem, a mai hullámlemez szörnyeteg meg az 1973-as felújításhoz készült, ekkor tehát még nem állt.

A régi fényképekért köszönetet szeretnék mondani a készítőknek: Joseph és Richard Braunnak, az Electric Railroaders' Association archívumának, valamint Joó Ferencnek. A fotók szerzői jogai a készítőket illetik, újraközlésük az ő engedélyükkel lehetséges.

Ha tetszenek a képek, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!