HamPLÓ

Már többször tanúbizonyságát adtam annak, hogy a hazai villamosüzemek közül (Budapest után) a szegedi a kedvencem. Az idén huszonöt éves közlekedési oldalam ünneplése végett most megint beletúrok a képeim közé, megmutatni, hogy mekkora utat tett meg a szegedi villamos 2000 óta.

2001 szeptemberében egy különösen kedves emlékű kiránduláson vettem részt egy internetes társasággal. "Csárterjáratunkkal" (azóta se tudom, ki követte el ezt a feliratot) mindent bejártunk, amit csak tudtunk. Itt épp a Kálvária téri kitérőben várjuk, hogy elmenjen a menetrend szerint szembejövő kocsi, mi pedig behaladhassunk az akkor még egyvágányú szakaszra.

Budapestről már 1983-ban eltűntek a Bengálik (csak nosztalgiaként tértek vissza sokkal később), a három vidéki üzemben viszont még bőszen dolgoztak a kétezres évek elején. Szeged volt a legszínesebb élőhelyük, hiszen itt nem csak egyetlen vonalon lehetett fotózgatni őket, hanem hármon is. Ráadásul voltak izgalmas üzemi részek, például a 3-as és a 4-es vonalak közti összeköttetés a Dugonics térnél. Az "ipszilonozás" jellegű fordulásnál használt csonkavágány olykor-olykor rövidnek bizonyult, ilyenkor néha kitolták a kocsik végét az aszfaltra.

Az érdekesség kedvéért el lehet mondani, hogy régen itt továbbment a villamos a Tisza irányába, szóval aki továbbfutott a sín végénél, az igazából csak nosztalgiázott :)

A Széchenyi téren járunk 2004-ben; balra az ikerkocsi - aminek csak az oldalát látjuk - már rég nosztalgia, a Bengáli viszont még aktívan dolgozott akkor.

Május végén spontán elő-gyermeknapot tartottunk, amikor a balatonfüredi Tagore sétányon belefutottunk egy oldtimer találkozóba. De amíg átértünk Füredre is volt meglepetés, ugyanis Tihany után beleúsztunk egy vitorlabontó és évadnyitó versenybe a menetrend szerinti hajóval.

Volt már, hogy valahova utazva elúszott mellettünk a teljes mezőny, de ez most különlegesebb volt, mert az első hajó, amit láttunk, a 2024-es Kékszalag győztese, a Fifty-Fifty volt.

Ezen a képen pedig a tavalyi harmadik helyezett, az RSM "egykerekezik". Ezek a kéttestű hajók minden régebbi típust lenyomnak a versenyeken, ...

... de a Fifty-Fifty ezekhez képest is különleges azzal, hogy mindkét hajótestjén van vitorlázat.

Akárcsak a Kékszalagnál, a verseny most is úgy nézett ki, hogy elöl jöttek a katamaránok, a hagyományos hajók meg vagy egy órával később. Itt ők még Tihany felé mennek hátul, míg az elöl látható RSM már rég megfordult ott. Ezzel együtt a "régimódi" vitorlások adták a látvány szépségét, hiszen sokan voltak, és sokfélék.

Bár múltkor a Zsigulik képében láttunk pár olasz eredetű járművet a balatonfüredi Tagore sétányon rendezett oldtimer találkozóról, azért tudtak ők cifrább gépeket is alkotni:

Az előző képmutogatásnál említettem az autóskártyát; szerintem ezt a kocsit egy ilyen kártyán láttam először: a Bertone tervezésű Fiat X1/9. A wikipedia azt írja, hogy a középmotoros már-már-Ferrari-szerűség a Fiat 128-as motorja köré lett építve, ami engem azért ért meglepetésként, mert a Fiat 128 az nekem a Zastava eredetije, szóval egy ilyen kis bütyök. Jó kis motor lehetett, mert saját wikipedia oldala van :)

Magnumferrari, Magnumferrari!! Igaz, Tom Sellecknek targája volt a tévében - állítólag azért, mert túl magas volt, és másképp nem fért volna el -, de a 308-as szerintem sokunknak onnan maradt meg. Amikor a sorozatot először láttam, a Testarossa és az F40 jobban tetszett, ma viszont már inkább ilyet vennék, ha egy baromi drága papírnehezékre lenne szükségem (mert ugye nem vezetek). Baromi szép autó, be kell látnom, hogy a villamosok nem szoktak ilyen szépek lenni :) Egyszer szívesen beülnék egy ilyenbe, bár szerintem Selleckhez hasonlóan én is kilógnék belőle.

Na, ehhez hasonlóban viszont sokszor ültem, mert nagybátyámnak gyerekoromban ilyen egérkamionja volt, csak eredeti Fiat (édesapám szerint Zastava, pedig nekem határozottan rémlik a Fiat embléma). Ez persze konkrétan egy Steyr-Puch 500-as, tehát osztrák gyártmány, én most mégis olasznak sorolom be, mert a karosszériája egy olasz ikon. Irtó aranyos prüntyőke, valahogy szerethető formája van! Mi van az olasz levegőben vagy ivóvízben, hogy bármilyen méretben tudnak kedvelhető és/vagy kimondottan gyönyörű kinézetű karosszériákat tervezni? (persze azért baromi rondát is)

Nemrég amerikai autókat nézegettünk, most menjünk át a Vasfüggöny ismerősebbik oldalára, és nézzük meg a keleti felhozatalt!

Már amennyire a Zsigulik keletiek voltak az olasz pedigréjükkel! Ezek a kocsik szerintem abban a korban és kategóriában kimondottan szépek voltak, a taljánok jól megtervezték a kasztnijukat. Persze mi inkább Porsche 911 Targát akartunk volna, meg Apal Corsát, mert azok voltak erősek az autóskártyában :)

Ez itt egy VAZ 2103-as, amit annak idején soha nem hallottam így emlegetni, mert mindenkinek csak "ezerötszázas" volt. Később persze Kockaladából is lett 1500 köbcentis, de az akárhány köbcentivel is csak sima Kockalada maradt. Amúgy megkockáztatnám, hogy az "Ezeröcsi" jobban nézett ki, mint a dizájn alapjául szolgáló Fiat 124 Special és Fiat 125. Ráadásul trabantos család tagjaként imádtam a rengeteg kerek dolgot a műszerfalán: míg a Trabiban csak egy óra volt, ebben rögtön öt!

Az "Ezerhatos" kicsit felemás volt gyermeki szememnek: tudtam, hogy ez a tápláléklánc csúcsa, és bár elöl a műanyagba süllyesztett fényszórók nem voltak csúnyák, a hátsó lámpák sose tetszettek. Utazni szerintem soha nem utaztam ilyennel.

Na, kombi 1200-esben viszont sokat ülte... hoppá, várjunk csak, ez egy eredeti olasz Fiat 124 Familiare! Ilyet szerintem még nem láttam élőben.

Tudom, hogy nem mindenki tud annyira lelkesedni azért a nyolcperces útért, amit a Szántód és Tihany közti kompozás jelent, mint én, de szerintem megvan a maga varázsa. Kicsit mindig más az élmény: egyszer kibírhatatlan hőség van, máskor sötét fellegek előtt vonulnak a hajók, megint máskor meg pörög egyet velünk a komp, mert miért is ne. És 2024-ben persze külön érdekes volt a két új komp munkába állása is:

A Tihany - Szántód komp 2024-ben
Mert átkelni jó!

A múltkor troliztunk, úgyhogy most villamosozzunk is egy kicsit! Az idei "Város Napjai" alkalmával megint ott volt a nosztalgia T3-as és T2-es Tatra, és természetesen a thumbnailen látható kéttengelyes motor+pót szerelvény is felbukkant. Ami új volt számomra, az a két éve elkészült Ikarus 280-as, amivel versenyeztünk kicsit a Dunaparton: 

A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket (már ha nincsenek eleve bekapcsolva).

Még két éve sincs, hogy azt írtam, a Balaton körül a gyanútlan utazó bármikor belefuthat egy oldtimer találkozóba. Itthon rendszeresen beírom a naptárba, hogy ekkor és ekkor, itt és itt lesz ehhez hasonló rendezvény, aztán soha nem megyek el rájuk. De nem is kell, mert a tónál az ember leszáll a hajóról, és azt látja, hogy teleparkolták a Tagore sétányt ilyenekkel:

Sajnos nem jutott eszembe, hogy lefotózzam a járművekhez tartozó táblákat, úgyhogy a pontos azonosítás a kommentelők amerikai autókra fogékony részének dolga lesz :) Ez itt mindesetre egy első generációs Pontiac GTO lehet, legalábbis a feliratok alapján. Nem csak amerikai autók parkoltak a sétányon, de gondoltam, hogy velük kezdem, mert ritkán szerepelnek a blogban.

Hosszasan töprengtem azon, hogy melyik autógyár emblémáját látom az orrán, aztán Mariann felhívta a figyelmemet, hogy oda van írva alá, miszerint "B   U   I   C   K". Az ötvenes évek első felére tippelek, de majd úgyis megmondja valaki, hogy mikori Specialról van szó. Ismétlem: oda volt írva egy A4-es lapon, hogy mi ez, de ki olvasgat, ha fotózni is lehet...

Ez természetesen egy Ford Mustang fastback, a számomra megfoghatatlan "pony car" kategória alapjárműve. Megpróbáltam utánaolvasni, de nem jöttem rá, hogy mitől "póni" ez, és mitől "muscle car" a kettővel ezelőtt látott GTO. Szerencsére más szerint se teljesen világos. Ahogy az amerikaiakat ismerem, valószínűleg attól, hogy nem óceánjáró, csak tolóhajó méretű motorja van :)

Ő is Mustang, csak kicsit megpimpelve: Shelby GT500. Vagy legalábbis valami, ami úgy néz ki, mint a "Tolvajtempó" című film négykerekű szereplője, mert az "csak" egy Mustang volt, amit feldíszítettek, mintha Shelby lenne. Majd valaki magyarázza el kommentben, hogy egy százmilliós költségvetésű amerikai film készítőinek miért nem volt pénze valódira :)

Nagyon röviden meg szeretnék emlékezni arról, hogy a wikipedia szerint (azért írom így, mert egyes források mást mondanak, de még a hivatalos weboldalukon (!) is két különböző dátumot találtam) ma van harminc éve, hogy megjelent a német Gamma Ray együttes "Land of the Free című lemeze. Ez volt az a lemez, amit annak idején a környékemen mindenki szeretett. De tényleg, még a nem-metálosoknak is tetszett legalább az intró. A slágerlisták szintén természtesen nem vetett nagy hullámokat, de szerintem a power metal stílus csúcsa volt, plusz '95/96 meghatározó soundtrackje számomra: barátnőkhöz járkálás, át-irc-zett éjszakák háttérzenéje, az első munkahelyre jövet-menet... Most pedig elnézést kérek, de mennem kell zenét hallgatni :)

UI: Ez a harminc év azért durva, mert '95-ben a Beatles Help!-je volt harminc éves, és az a lemez akkor nagyon régimódinak tűnt :)