HamPLÓ

Előző este ugyan Metallica koncerten voltam, az aznapi hőmérséklet pedig úgy 35 fok körül járt, miközben ez már a második meglátogatatott múzeumom volt, de én azért igyekeztem minél többet befogadni a Deutsche Bahn nürnbergi múzeumának látnivalóiból. Nem egy kimondott kézből fotózós hely, viszont a kiállított tárgyak igencsak érdekesek - igaz, az ember gyakran úgy érzi, hogy a MÁV nem a mai német vasúttól van lemaradva, hanem a 70 évvel ezelőttitől...

DB Museum, Nürnberg
A "Lajosvasúttól" az ICE 3-ig...

Régebben nem számított ritkaságnak, ha egy hidat közösen használtak autók és vonatok: a közelmúltig volt ilyen Tiszaugnál, Bajánál, de jól emlékszem a dunaföldvári hídon is a sínekre. És persze ott volt a Hajógyári-sziget K-hídja, melyen ugyan csak tehervonatok jártak, de technikailag mégis ugyanilyennek számított.

Ma már a kiskörei átkelő az egyetlen így üzemelő híd itthon - legalábbis hirtelen nem jutott eszembe másik; tessék szólni, ha mégis van! Nem egy új darab, ráadásul elég szerencsétlen történetű: nem csak a második világháborúban, hanem már az elsőt követően is felrobbantották! Ennek ellenére a mederhíd két szélső nyílása nagyrészt még mindig az 1906-ban elkészült inkarnáció maradványaiból áll, és naponta így is átcsattog rajta párszor egy-egy Bzmot.

Az egyetlen nyomon járható hídon a közúti forgalmat is sorompó-fénysorompó szabályozza, de a vonat áthaladása előtt a "bakter" (nem tudom, mi a pontos megnevezése, biztos nem csak simán sorompóőr) is átbiciklizett oda-vissza az ártéri nyílásokkal együtt kimondottan hosszú hídon. Kisgyerekként biztos imádtam volna ezt a procedúrát, de persze most is izgalmasnak találtam!

A Kál-Kápolna - Kisújszállás vicinális egy nem túl nagy forgalmú mellékvonal, de azért a 20 km/h-s áthaladásnál  jobbat érdemelne. Gondolom, előbb-utóbb szükség lesz az átkelő újjáépítésére - kíváncsi vagyok, ez hogy fog történni: a mérete miatt nem két fillér lenne dupla szélésségűre cserélésére! Igazából ez a bejegyzés tele van kérdőjelekkel, és főleg azért írtam meg, hogy hátha valaki olvassa, és felvilágosít, mit lehet tudni a témáról. Addig is: aki arra jár, ne hagyja ki ezt a "2 in 1" jellegű hidat, hiszen ki tudja, meddig lesz még meg ebben a formában!

Cseppet se lepődnék meg, ha mondjuk a Váci úton egyszer csak meglátnék egy ilyen épületet - kifejezetten érdekesnek is találnám az átlaghoz képest:

"Express Building Manchester" by Stephen Richards - http://www.geograph.org.uk/photo/2817384. Licensed under CC BY-SA 2.5 via Wikimedia Commons.

A dologban csak annyi a turpisság, hogy ez az épület 1939-ben épült Manchesterben. Most már teljesen biztos, hogy a Doktor gyakran jár Angliában, és néha beavatkozik a történelembe :)

Még februárban lelkesedtem egy sort a díszkivilágított diósgyőri várról, de el kell mondjam, hogy az oda vezető utca is irtó jól nézett ki az éjszakában!

Mivel kicsit se értek a fákhoz, csak olvasmányélmény alapján tudhatom, hogy ezek itt vadgesztenyék - az egész fasor védettséget élvez.

A fény és árnyék váltakozása uralta a látképet, pont, ahogy szeretem: ami ki volt világítva, az valósággal kiugrott a környezetéből...

... ez a klassz kis ház viszont annyira sötétben volt, hogy olyan hosszan kellett exponálnom, hogy a háttérben a csillagok bemozdultak :)

A múltkor láttuk, hogyan nőttek sínek a Hengermalom és a Szerémi út közepére, most megnézhetjük, hogyan népesültek be villamosokkal. Nem ment olyan gyorsan, mint szerették volna, de voltak érdekes mozzanatai:

Ismét Budán: az 1-es délen is átment a Dunán III-IV.
Az első próbamenettől az első üzemnapig (és kicsit tovább)

Az egykor Budaörsig járó 41-es villamos - a törökbálinti HÉV maradványa - mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Tudom, hogy a régi 51-es villamos még "pusztaibb" hangulatot sugározhatott, de ott sose jártam; nekem - XI. kerületiként - ennek a vonalnak a külső vége volt a tömegközlekedési egzotikum. Különösen a Péterhegyi úttól kifele eső szakasz tetszett: volt ott erdő, pampa, Roger Roger a rekettyés... és az egész jó időre "úgy maradt", csak 2000 után kezdett megváltozni. Először az említett Péterhegyi úti lankát építették be, aztán valamivel később Kőérberek is kapott egy (fél) lakóparkot. A dolgok ilyetén alakulása egyébként nem feltétlenül volt rossz, sőt: új utasokat hozott, megtöltve a korábban többnyire üres villamosokat!

A Kőérberek előtti rész próbadzsungel mivoltát már régebben levetkőzte, mostanában azonban egy komolyabb csatornázási (?) kampány kapcsán még tovább alakították. Az elplanírozott rész szélességét látva felmerült bennem, hogy vajon út is épül ide?

A térség közelmúltbeli átalakulásának egyébként egy minifarm a legelképesztőbb "terméke", itt mindig meg kell kicsit állni - egyszerűen nem lehet nem imádni a kisebb és nagyobb lovakat, kecskéket, és "Töpörtyűt", a csüngőhasú malacot :)

Múlt vasárnap hajnali fél ötkor úgy döntöttem, az álmatlanságomat úgy fogom hasznossá tenni, hogy kimegyek a Nyugatiba, az onnan hatkor Kassára induló különvonat indulását megnézni. Aztán kiderült, hogy Ícé is ott lesz, de ő utána - pontosabban elé - is menne a vonatnak még két helyen, úgyhogy a hajnali nézelődésből délelőtti kirándulás lett...

Tizenöt éve még jó pár gőzmozdony működött itthon, mára viszont alig egy-kettő maradt üzemképes. Ráadásul ami megvan, az is gyakran meghibásodik, mérsékelt teherbírásuk okán pedig leggyakrabban úgy közlekednek, hogy elöl a gőzös húzza, hátul pedig valami modernebb dízel tolja a vonatot. Ehhez képest ez a vonat viszonylag kisméretű volt, nem volt szükség tológépre.

Maga a konkrét vontatójármű is érdekes - a nem vasútmániások talán nem is tudják, hogy ilyen is volt Magyarországon: a MÁV 242,001-es pályaszámú áramvonalas burkolatú gőzöse. A "Koporsó" becenévre hallgató masinából összesen négy épült a harmincas évek második felében; kevés kocsit húztak, de azokat gyorsan: engedélyezett maximális sebességük 150 km/h körül volt, de egy rekordkísérlet során 161-re is felgyorsították az egyik példányt.

A 001-est a kilencvenes évek végén lezajlott felújításkor nem eredeti állapotára állították helyre: szén- helyett gázolajtüzelésű lett, ami akkor jó ötletnek tűnhetett, de kicsit később már valószínűleg bánták, mert emiatt drága lett az üzemeltetése. Már hosszú évek óta nem lehetett sehol se látni, úgyhogy duplán meg kellett becsülni a fotólehetőséget!

A tegnapi hagyományőrző építészetes bejegyzéssel véget ért hónapok óta tartó kölni sorozatom. Azt hiszem, ahhoz képest, hogy alig 44 és fél órát töltöttem tavaly augusztusban a városban, eléggé kimaxoltam a témát :) Persze még mindig nem fogyott el az összes anyagom, de most már tényleg csak a tömegközlekedés maradt. De hogy ne legyen túl erős a váltás, a kölni villamosokat környezetükbe helyezve hoznám be - ez a videó például az első snitt ellenére nem bitang erős motorcsónakokkal a folyón száguldozó vidám emberekről szól:

Egyfajta visszanézése ez a sorozatnak: az első jelenetben a be nem mutatott (viszonylag új gerendahíd, mit mutassak rajta:) Deutzer Brücke mögött ott sötétlik a hatvágányos Hohenzollern-híd, amiről viszont nagyon is írtam. Kisvártatva fut be balról egy alacsonypadlós villamos, és ahogy jobbra svenkelünk, a háttérben megjelenik a Lanxess Tower. Utána viszont rögtön a Severin-hidat látjuk egy magaspadlós szerelvénnyel - majd még egyet, a másik irányból, az irigylésre méltó új életre kelt Rheinauhafenből fotózva. Aztán leszáll az este, és jól látható, hogy Budapesthez hasonlóan az itteni hidak is ki vannak világítva. Egyébként nem tudom, hogy csak én nem emlékszem erre (már hogy a kivilágításra) gyerekkoromból, vagy ez tényleg újabb szokás lenne?

A múltkori modern épületek után szükségét éreztem, hogy levezetésként pár régebbit is mutassak. Már úgy értem, azoknak, akiknek nem volt elég a Dóm, vagy a rengeteg római emlék ;)

Kezdjük egy olyan épülettel, melyben rendeztek német-római birodalmi gyűlést és G7/G8 tanácskozást, helyszíne volt számtalan karneváli bálnak és táncmulatságnak: ez a Gürzenich.

„Haus Gürzenich 1850“ von Poppel nach Lange - http://www.antiquariat-franziska-bierl.de/media/bild/4821BG.jpg. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A gótikus bálházat 1441-től '47-ig építették, majd 1850-ben kibővítették a környező házak rovására; ugyanekkor a nagytermet is átépítették. A második világháborúban jelentős sérüléseket szenvedett, ezért az ötvenes években a régi homlokzattal, de modern belsővel építették újjá.

Ezt a külső liftet már a kilencvenes években toldották a tömb oldalához, egy nagyobb felújítás során. Rendhagyó látvány, bár a rendezvényhelyszín használhatóságához biztos sokkal hozzájárul.

„Erdgeschossfoyer01“ von KölnKongress GmbH. Original uploader was KWege at de.wikipedia - Transferred from de.wikipedia; transferred to Commons by User:Ireas using CommonsHelper. (Original text : KölnKongress GmbH). Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az 1850-es bővítésnek köszönhetően a tömb "körbefolyja" a Szent Albán templom korábban már bemutatott romjait: a fentebbi képen az apszis betüremkedését láthatjuk a lépcsőházba. Pontosabban igazából a templom falait építették körbe...

A Haus Neuerburgot az azonos nevű cigarettagyár igazgatóságaként építették az 1920-as években. Homlokzata az általam kedvelt téglaépítészetre emlékeztet, nyolcszögletű tornya pedig a kölni patríciusházak hasonló díszeire - akárcsak a korábban bemutatott Richmodisturm. Ma a városháza különböző hivatalai működnek benne, bár van valami megmagyarázhatatlan bohém kisugárzása, ami miatt mindig azt hittem rá, hogy sörház :)

Nem tudom, másban is annyira megragadt-e, mint bennem, hogy gyerekkorunkban a tudományos ismeretterjesztő dolgokat általában szintetizátor-zenékkel festették alá (kivéve valami barlangos sorozatot, mert abban állandóan a Time eleje ment a Pink Floydtól). Különösen a "Delta" maradt meg úgy, hogy a képen mondjuk mélytengeri szörnyetegeket kutatnak tengeralattjáróval, vagy épp azt részletezik, hogy milyen hideg, milyen üres, és milyen veszélyes a Naprendszer széle, ahová a Voyager űrszonda tart, közben meg fura hangszínek, repetatív motívumok szóltak, fura váltásokkal, sok visszhanggal és természetellenesnek tűnő csingilingivel... néha eléggé para volt az összhatás :O Most valami hasonlót próbáltam összehozni életem első nem modul számítógépes zenéjeként:

Nem tudom, hogy reggel hogy fog tetszeni, de most így az éjszaka közepén, egyedül a szobában, fejhallgatóval eléggé hozza azt a hangulatot, amit el akartam érni ;)