HamPLÓ

Amikor legutóbb Berlinben jártam, egy napot többé-kevésbé turistaként töltöttem el. Ennek keretében megnéztem a Dómot, a kriptától a kupoláig. Magát a templomot nem találtam annyira érdekesnek - a XIX/XX. század fordulóján épült, kicsit barokk, kicsit neoreneszánsz, és belülről meglehetősen csicsás épület messze nem a legszebb bazilika, amiben jártam. Ellenben a kupolája körüli kilátófolyosó megérte a lépcsőzést!

A körfolyosó jelleg, illetve a képbe benyúló saroktornyok miatt meg se próbáltam egyetlen teljes panorámát csinálni - az Alexanderplatz felé pedig egyátalán nem is éreztem értelmét kattogtatni, mert onnan sütött a nap, úgyhogy csak részleges panorámákat láthattok most, de szerintem ezeken is van annyi részlet, hogy hosszabb ideig el lehet nézegetni őket:

Északnyugat felé nézünk: bal szélen a Nemzetközi Kereskedelni Központ, a DDR idők egyik reprezentatívnak szánt felhőkarcolójával. Elég sokat építettek ilyesmiből: állandóan megpróbálták demonstrálni, hogy nincsenek elmaradva az NSZK-tól... A tövében egy görbe tetőt láthatunk, az a Friedrichstrasse-i pályaudvar. Mellette egy világosabb tömb a Humboldt Egyetem könyvtára (egyébként a Grimm testvérekről van elnevezve), ami az S-Bahnból nézve hihetetlen látvány esténként: mint egy bazi nagy irodaház, íróasztalok és irodisták helyet polcokkal és olvasó emberekkel. Egyszer belülről is meg kéne nézni! A következő magasabb tömb a Charité kórház, ennek 21 emeletes tömbje szintén NDK eredetű. Az előtérben a Múzeum-sziget épületeit látjuk: a Bode Múzeum kupoláját, a Pergamon Múzeum és az Új Múzeum tetejét. Az oszlopsoros-timpanonos épület a Régi Nemzeti Galléria. A zöld domb a távolban a Humboldhain (Humboldt-liget), ennek a túloldalán áll egy FLAK-toronykomplexum maradványa, ami nagyjából azért maradt meg, mert a teljes lerombolása magával vitte volna a tövében levő vasúti csomópontot is. Talán érdemes megemlíteni, hogy az a rész már Nyugat-Berlin része volt, míg amit előtte és tőle jobbra látunk, annak a nagy része még Kelet.

Most pedig nézzünk nyugat-délnyugat felé! Jobboldalt a Régi Múzeum kolonnádja, tőle balra a Zeughaus (Hadszertár). Az Unter den Linden-t szegélyező palotákon túl a Friedrichwerdersche Kirche, illetve egy ház, amiből látszólag csak falak vannak meg, azok is hiányosan. Valaki meg tudná mondani, az micsoda? Az előtérben látható a Berlini Palota hűlt helye - sajnos egyátalán nem látom át, hogy ide most éppen mit terveznek felépíteni (hatalmas viták voltak, hogy építsék vissza az eredeti palotát, vagy épp hogy valami teljesen újat, és végül - tudtommal - valami olyan mellett döntöttek, ami tömegében a palotára fog emlékeztetni, de egyébként új lesz). A fura izé a jobb szélen az építkezés információs pavilonja, lehet, hogy csak oda kellett volna bemennem, hogy megtudjam, hogy fog kinézni a terület tíz év múlva?

A bal oldalt hátul látható toronyház-tömbök a Lepiziger Strasse déli oldalán állnak. Természetesen ezek is az NDK idején épültek, céljuk az volt, hogy demonstrálják a keleti városépítészet és életmód világszínvonalát... illetve sokak szerint még az is, hogy a keleti belváros felől eltakarják a szinte rögtön a Fal túloldalán álló Axel-Springer-magasházat, melynek tetején egy időben fényújság közvetítette a (nyugati) híreket. A távolban látható nagyobb épületek egyébként többnyire már mind Nyugat-Berlinben álltak egykor - az a rész, amit itt látunk, 1989/90-ig három oldalról "nyugat által körbevett kelet" volt.

UI: Tudom, az Alexanderplatz-i tévétoronyból szélesebb-magasabb rálátás van mindenre, de ott már régebben jártam, most ez a hely volt soron :)

... villamosok osonnak (mondjuk annyira azért nem). Fény-árnyék-fény-árnyék játékok és némi szikravetés a Lánchíd és az Erzsébet híd közt:

Múltkor beraktam pár olyan képet, amit anno valamiért feltöltöttem a blog fájlkezelőjébe, de aztán nem használtam fel. Most ugyanez következik, csak panorámákkal. Ezek elkészítése kicsit bonyolultabb a sima képekénél (állvány nélkül mindig ferdén svenkelek,  rájövök, hogy nem lesz jó, eldobom, újra próbálom, ejj, valaki belegyalogolt a képbe, eldobom, újrakezdem...), úgyhogy ritkábban feledkezem el róluk, de néha mégis parkolópályára kerülnek: vagy okot nem találtam arra, hogy kitegyem őket, vagy rájöttem, hogy nem is olyan jók (esetleg a szoftvernek nem sikerült jól összeillesztenie, de ezt csak akkor vettem észre, amikor már feltöltöttem).

A Hármashatár-hegyről már korábban megírtam, hogy az egyik legméltatlanabbul mellőzött kirándulóhely Budapesten. Amikor ott járok, mindig az jut eszembe, hogy épeszű helyen libegővel-fogaskerekűvel özönlenének ide az emberek, hogy aztán bevessék magukat az erdőbe, vagy a tisztásokon piknikezzenek, esetleg beüljenek valamelyik itt működő sörkertbe. Ehelyett pár autóson és hegyibiciklisen kívül csak csend van itt. Persze az se rossz, de azért gyerekkoromban több élet volt itt. Az is igaz, hogy a Széchenyi-hegy se úgy nézett ki, mint manapság... De vissza a Hármashatár-hegyre: már régebben is szerettem volna egy képre ráfotózni a belvárost és a hármashatárhegyi repteret, míg végül valamikor tavasszal konkrétan meg is próbálkoztam ezzel. Bár már kezdett szürkülni, nem is sikerült olyan rosszul.

A hegygerincen több ilyen beton-izé található, gyanúm szerint második világháborús légvédelmi ütegek maradványai. Valaki nem tudja, használták ezeket azóta valamikor? Csak mert mintha egy időben sátortető lett volna felettük: a képen láthatónak csak a közepén gyanús a vasoszlop, egy másikon viszont valami tető maradványai is látszanak.

Mint azt korábban már említettem talán, nem vagyok konzummajom alkat; például teljesen hidegen hagy, hány Michelin-csillagos étterem van Budapesten, nem szoktam füstölt galambot fine dining-olni zöldséghabbal és zöldalma kocsonyába ágyazott libamájjal, illetve Starbucks Coffee nélkül se tartottam kevésbé élhető helynek a várost. Ehhez képest viszont kifejezetten örülök annak, hogy végre Pesten is van Hard Rock Cafe!

Hamis HRC Budapest pólót nagyjából a rendszerváltás óta árulnak a városban, ideje volt, hogy végre valódi is legyen! Kicsit ugyan meglepődtem, hogy a hosszú készülődés után mennyire csinnadratta nélkül indultak el (bár utólag láttam, hogy voltak plakátok, és lehet, hogy rádiókban is hirdettek, csak hát én nem hallgatok rádiót), de aztán rájöttem, hogy a Vörösmarty tér sarkán, karácsonyi időszakban reklám nélkül is lesz vendég. Tulajdonképpen örültem, hogy csak egy percet kellett várnunk helyre.

Aki még nem járt HRC-ben: ez egy alapvetően amerikai ételekben (barbecue, csípős csirkeszárnyak, héjában sült krumpli, hagymakarika, nachos, steak, burger, szendvics, ilyesmi) és koktélokban utazó szórakozóhely, ahol szerintem a körítés a lényeg. És most nem a tányéron levőre gondolok (bár az is jó: a héjában sült, pörccel megszórt krumpli isteni volt!)...

A "fény városa" címet Párizs már lefoglalta, de a "fények városa" még lehetünk. Bár Karácsony előtt a fejlett világ legtöbb városa szintén kivilágosodik, szerintem elég jó helyen lennénk a rangsorban pár főútvonallal (már úgy értve, hogy mondjuk Las Vegast és pár hasonló, gyakorlatilag csak turisztikai létesítményként működő helyet kihagyunk).

A 2011-es karácsonyi szezonra Budapest fontosabb útvonalai olyan mennyiségű fénybe öltöztek, amihez hasonlóra nem emlékszem a korábbi évekből. A Nagykörút fái izzanak, az Andrássy út Oktogontól kifelé eső részén a hűvösebb fény dominál, a belsőn pedig a halványabb, melegebb fényű (tehát nem csak a felvétel fehéregyensúlya csal). A Divatcsarnok zseniálisan néz ki a fényes sugárúttal, és valószínűleg az Opera is hasonlóan remek lett volna, ha nem parkolt volna előtte egy bazi nagy turistabusz (emiatt kimaradt). A Nagymező utca forgalomcsillapított része is klassz (jé, csuklós troli a 70-esen), a Bajcsy-Zsilinszky elejéről készült felvétel pedig azért került ide, mert a sok sávos dugó, a kivilágított irodaépület, és hátul a Bazilika kupolája együtt olyan világvárosi hangulatot adott, hogy azt is meg kellett örökítenem :) Szerintem érdemes HD-ben nézni, de a biztonság kedvéért nem HD-ben ágyaztam be, hátha az sokaknak nem indulna el:

A mai gyors bejegyzés megint az Ustrabáról fog szólni. Persze csak a bejegyzés készült el gyorsan, magának a videónak az elkészítése - bár csak másfél perces - eltartott egy ideig :)

A cím nem törökül van: Bécs külsőbb belvárosi gyűrűje, a Gürtel (az ő Ringjük kicsit beljebb van, mint a mi Kiskörútunk, a Gürtel viszont kijjebb, mint a mi Nagykörútunk - persze utóbbijuk még külvárosibbsága ellenére is belvárosiasabb, mint nálunk a Hungária körút) déli szakasza alatt épített földalatti villamos szakaszt nevezheti így... aki akarja. Az "Ustraba" a költői tömörségű "Unterfplasterstrassenbahn" (ti. flaszter alatti villamos) rövidítése, amúgy pedig természetesen a brüsszeli prémetro és a németországi Stadtbahnok tesójáról van szó: a gyorsaság és a felszíni plusz sávok kedvéért a föld alá dugott vonalakról, vonalrészekről. Eredetileg kettő is volt belőle Bécsben, de a másikban ma már az U2-es metróvonal jár, úgyhogy csak a Gürtel alatti maradt. Szerintem ritka barátságtalan hely, és még úgy is az maradt, hogy pár éve felújították a megállókat. Érdekessége viszont, hogy két elágazás is van rajta: egy sima a Kliebergasse-nál, és egy delta a Matzleinsdorfer Platz-nál. Többek közt ezeket láthatjuk a következő videón, mely egy kocsiszínbe visszatérő nosztalgiaszerelvénnyel indít:

Mai "szünetjelzés helyett" bejegyzésünk keretében feltöltött, de valamiért ki nem rakott képek közt válogatok. Illetve még az is lehet, hogy egyik-másik már szerepelt, de aki ezt észreveszi, annak annyival több ideje van nálam, hogy már nem is irigylem tőle ;)

Kezdjük egy olyan beállítással, melynek egy közeli rokona szerepelt tegnapelőtt. Igazi világvárosias látvány, bár a Zrínyi utcára valamiért ritkán szoktunk világvárosiként gondolni. Pedig Bécs az ilyen látványoktól (jó sok van belőle nekik) világváros, és nem a felhőkarcolói és a Hundertwasser-fűtőmű miatt...

Nem vagyunk túl messze az előző kép helyszínétől - naggggyon szeretném tudni, hogy pontosan miért is töltöttem fel a blog fájljai közé! Vajon mit akartam kezdeni vele? "Mire gondolt a költő, amikor...?" :)

És még ez is ugyanaz a környék. Szerintem, aki az elmúlt tíz évben nem járkált errefelé, most rácsodálkozhat, milyen jó kis palotácskák vannak errefelé. Persze régen is itt voltak, csak kicsit mocskosabban-lerobbantabban. Igaz, felújítanivaló még most is lenne.

Már másfél hete nem volt időm beszámolni arról, hogy megnéztem magamnak a két "konkurens" vásárt - a Vörösmarty térit és a Bazilika előttit -, úgyhogy most gyorsan, minimális körítéssel berakom a képeket, mert húsvétkor még kevesebb aktualitásuk lesz. Disclaimer: a leírt benyomások egyszeri megfigyelésen alapulnak, és természetesen teljesen szubjektívek :)

A "díszlet" mindenképpen a Szent István téri rendezvénynél a nyerőbb, de ahogy azt a szóhasználattal éreztetni próbáltam, a látvány megmarad díszlet szinten, nincs kapcsolat a Bazilika épülete és a vásár közt (ami persze egy templomnál nem is annyira furcsa). A környezet méreteihez képest nem tűnik soknak a pár sornyi pavilon, a kis műjég pedig a gyerekeknek szól, emiatt aztán nem olvadtam bele a vásári tömegbe, nem lett karácsonyi hangulatom. Csak nézelődő maradtam, és ezt sajnáltam, mert alapvetően színes fényekért és jó illatokért jöttem, nem könyvet, építőkockát vagy sálat venni.

Ez a büfésor nagyon profinak tűnt, a kínálata pedig - szerencsére - nem polkorrekt reformkonyha volt, hanem zsír, kolbász, meg minden jó, ami a hidegben kell ;) Egy másik pavilonnál láttunk kemencés lepényt (töki pompost) is, de sajnos nem eléggé megsülten árulták, ezért inkább nem ettünk belőle, pedig rendesen éhes voltam. Értem én, hogy ha az emberek sorban állnak, akkor nem akarják váratni őket, de az ilyen kajáknak kicsit össze kell sülniük... szerintem.