HamPLÓ

A típus rajongói biztosan öv alatti támadásnak érzik majd ezt a felvezetést, de a múltkori nosztalgiázás után következzék most egy másik régiség ;)

Aki szokott tanítási napokon a Nagykörúton járni, biztos látta már, hogy a Combinók közt a reggeli és délutáni csúcsban felbukkan két régimódi szerelvény is egy ideje. Önmagában nem nagy újdonság ez: bár a csatolt ipari csuklósokat 2007 májusában "örökre" elbúcsúztatták a 4/6-osról, néha azóta is felbukkantak, például karácsonyi sűrítésből és más okokból kifolyólag - illetve egy ideig az 1-esen is járt ilyen.

Aztán most, hogy elkezdődött a Combinók Futár rendszerrel és kamerákkal való felszerelése (korábban csak néhány kocsira került fel a fedélzeti berendezés), megint megjelent két csatolt csuklós szerelvény a 4-esen - de ezúttal nem sima Ganz csuklósokból, hanem KCSV7-esekből, azaz a kilencvenes években modernizált változatból összerakva!

Ráadásul nem is olyan kocsikkal, amik már leamortizálódtak a 2-esen, 24-esen, meg ahol még jártak, hanem olyanokkal, melyeket nemrég "ráncfelvarrtak", egész vállalható állapotú belső térrel. Igaz, ezen felül nem különböznek a többitől: ugyanúgy futnak, ugyanúgy zúgnak, sivítanak, vibrálnak (a kardános hajtáson, rugózáson, forgóvázon nem változtattak az eredeti Ganz csuklóshoz képest) de rájuk nézni azért jobb.

Akiket a tehervonatok nem kötnek le (még akkor se, ha négy mozdony húzza őket), azoknak jöjjön egy budapesti klasszikus: az '56-os forradalom tiszteletére két UV szerelvény is közlekedett október végén - november elején: egy a 49-esen, egy pedig a 6-oson. Mivel nem volt kedvem állványt cipelni, fotózás helyett inkább csak videóztam őket kicsit (na meg utaztam is velük):

A 49-esnek nagyon örültem, nekem a Bartók Béla út és a motorkocsik jellegzetes sivítása volt _a_ gyerekkori alapélmény :)

A múltkor mondtam, hogy a dupla kétszekciós villanymozdonyos tehervonatnál csak a négy dízelmozdonyos jobb. És tényleg van ilyen is Szlovákiában:

Mondjuk sejtésem szerint ebben a konkrét esetben nem mindegyik gép dolgozott, mert papírforma szerint csak két Búvárra számítottunk, viszont a vonat az útja során egy helyen hosszabb ideig időzött, szóval lehet, hogy ott jól jött, hogy ilyen sokan vannak. Vagy csak megspóroltak egy gépmenetet. Az a macska meg, amelyik átrohant a szerelvény előtt, a frászt hozta ránk :)

A múltkori vicceskedő bejegyzés után kellene írnom valamit magáról az Örök Városról is, viszont ez szerintem meghaladja egy blogbejegyzés kereteit - a téma túl szerteágazó, a tudásom pedig túlságosan hiányos. Inkább leírnám az első benyomásomat a városról: bár az ember tudja, hogy Rómát hét dombra építették, a fényképekről nekem ez soha nem jött le, itt helyben viszont azonnal éreztem, hogy hiába vannak közel egymáshoz a dolgok, valahogy mindig mászni kell :) A következő benyomás pedig az volt, hogy hű, ez a hely tényleg... sűrű!

Nézzük meg például ezt a képet (kattintásra megnő), amit a captoliumi domb oldalához tapasztott, óriási írógépre emlékeztető Viktor Emmánuel emlékmű teraszáról készítettem első sétánk során. Bal szélen Traianus oszlopa i.sz. 112-ből, a félkör alakú valami a kép közepe felé pedig Traianus piaca, mely egykor Traianus fórumának hátteréül szolgált. Fölötte a téglaborítású ferde torony még kölyökkorban van, hiszen a XIII. században épült. Tőle jobbra Augustus fóruma kezdődik (átadva i.e. 2-ben), az előtérben a fák és az árnyékok Caesar (the original since 100 BC) fórumát takarják (épült i.e. 46-ban) - az az íves kőizé a jobb szélen pedig a Colosseum. És ezt az ember a fejének enyhén balról-jobbra történő elfordításával együtt láthatja. Direkt írtam, hogy láthatja, mert mindezt tudatilag befogadni egy másik kérdés, ahhoz kell pár nap :)

Ha Bécs tömegközlekedésére gondolunk, viaduktok, bújtatások, és persze a még mindig viszonylag új főpályaudvar jut eszünkbe. Aztán kimegyünk Hirschstettenbe, ahol a menetrend szerinti busz által is használt közúti átjáró majdnem úgy néz ki, mintha Kispesten járnánk:

Legalábbis a közelmúltig így nézett ki, mert az eredeti Bécs-Pozsony-Budapest vasúti kapcsolat osztrák részét azóta elkezdték fejleszteni: a fővárosi részen töltésre emelik a pályát, több helyen visszaépítik a rég felszedett második vágányt, és az országhatárig villamosítják is az egészet.  A fentebbi kép helyén például egy közúti aluljáró fog épülni, ...

... Hausfelderstraße megállóból visszafele nézve pedig elég jól sejthető, hova kerül majd a magasvezetésű pálya - a kiágazás jobb kéz felé egy kerülővágány lesz, hogy az építkezés alatt is fenntartható legyen a forgalom. Érdekes még a villamosított csonkavágány a távolban, amin a Talent áll: 2017 áprilisában odáig járt az S-Bahn, tovább csak a regionális (értelemszerűen dízel vontatású) vonatok jöttek. Május óta elvileg már csak az Erzherzog-Karl-Straßéig van madzag, de erről nincs képem, azóta nem jártam arra.

Az érdekesség kedvéért kis betűvel meg lehet említeni, hogy eredetileg a Hausfelderstraßéig tartott a villamosított S-Bahn, aztán amikor beindult az asperni szatellitváros építése, a megállót felemelték az U2-es metró mellé, a madzagot viszont hamarabb "elvágták", a képen látható helyen. A projekt végén aztán újra lesz felsővezeték, a vonat-metró átszállás viszont át fog kerülni eggyel kijjebb, Aspern Nordhoz. Megy a tili-toli ezerrel, térkép kell hozzá, hogy az ember követni tudja :)

Az asztallap simaságú tájon szó szerint nyílegyenesen átvágó vonalon egyes vonatok a fentebbi képen látható Raasdorfig, mások a határállomás Marcheggig, a REX-ek pedig egészen Pozsonyig közlekedtek:

Tulajdonképpen véletlenül akadtunk bele a római Hard Rock Caféba, vacsorázóhely keresése közben, és ha már ott voltunk, benéztünk. Részben barbecue csirkeszárnyat enni, részben pedig rock relikviákat látni:

Mivel az SG-k valahogy mindig a gitáros bejegyzéseim végére szorulnak, most egy ilyennel kezdem: munkában elkopott példánynak tűnik, Angus Young aláírásával. Mindig az jár az eszemben, hogy vajon az adott személyhez köthető márkájú hangszereket csak aláíratják, vagy az illető tényleg nekik ajándékozza egy-egy munkaeszközét, de ez speciel üveg mögött volt, és elég használtnak tűnt ahhoz, hogy elhiggyem, tényleg játszott rajta az öreg.

Ezt a típust ki kellett gugliznom, mert se az eredeti tulaját, se a basszusgitár műfaját nem ismerem eléggé: Modulus Funk Unlimited, kalapácslakk fényezéssel (biztos nem így hívják:), az RHCP-s Flea-től. Ez se véletlenül lehet üveg mögött.

No, ez a gitár a felirat szerint Joe Walshé volt, és ránézésre Gibson Les Paul Double-Cut lehetne - amilyet tényleg használt is - de a fej alapján mégis valami más. Sajnos a logó semmit se mond nekem, a feliratot meg nem tudom elolvasni a képen...

2015-ben úgy tűnt, hogy Berlin-Tegel légikikötőjének hamarosan annyi, le fogja váltani Berlin-Brandenburg. Ez akkor már vagy 4-5 éve evidenciának tűnt, csak a leendő szuperreptér nem bírt időre elkészülni. Ismerve magamat meg voltam győződve arról, hogy le fogok csúszni a lehetőségről, hogy Tegelre érkezzek, így végül szerveztem magamnak egy utat oda. Aztán eltelt majd' két és fél év, és Tegel még mindig megvan, 2017 szeptemberében pedig egy népszavazás is támogatta a megtartását. És nem csak ez változott: a 2015-ben (számomra) még stabilnak tűnő légitársaság, az Air Berlin idén egyszercsak csődöt jelentett, és lehúzta a rólót - ennek köszönhetően az alábbi képek nem azért érdekesek, amiért azt gondoltam, hogy érdekesek lesznek! Ráadásul két másik megszűnt/megszűnőben lévő társaság gépét is lekaptam akkor...

Berlin-Tegel 2015 júniusában
Air Berlin, Niki, germanwings - meg egy kis Lufthansa, SAS és United, csak hogy még mindig működő társaságokat is lássunk

Még mindig nem sikerült visszaállnom blogíró üzemmódba, és még mindig nem szűnt meg lelkesedésem a szlovákok többszekciós tehervonati mozdonyai iránt, úgyhogy most szépen összekapcsolom a kettőt:

A fentebbi kép a kerpelényi víztározónál... sőt, tulajdonképpen magában a víztározóban készült, melynek szépségét még a kimondottan pocsék időjárás se tudta elrontani - egyszerűen meseszerűek voltak a felhők közt eltűnő hegyek, ahogy a vízben tükröződtek! Igaz, nem sok híja volt, hogy a nedves avaron megcsúszva a vízben kössek ki, de szerencsére megúsztam a nagy csobbanást :)

A videón természetesen nem csak kétszekciós gépek láthatók, hanem - többek közt - két egyszekciós is, amint kétszekciósnak álcázza magukat... vagy hogyan is kellene egyeztetni ezt a két fél-alanyt :) Aztán tényleg beindul a kétszekciózás, elöl-hátul, ahogy az egy alaposan megpakolt szénvonatnál elvárható... és szembe is jön rögtön egy másik szerelvény! A jelenetek többségének helyszínéül szolgáló Vág-völgyi vonal forgalma kicsit olyan, mintha nálunk egybegyúrnák a hegyeshalmi, a miskolci és a debreceni vonalakat, ennek megfelelően az itteni tehervonatok elég combosak. Ennél már csak az lett volna szebb, ha két dupla villanygép helyett mondjuk négy dízelmozdony ráncigálta volna a kocsikat. Na jó, lesz olyan is nemsokára, igaz, azt nem itt fotóztam ;)

A munkába való beleőszülést őszölésre cseréltük múlt héten Mariannommal, Szilvásváradon, ahol egyszer már eltöltöttünk egy nagyon kellemes október-november fordulót. A ménesgazdaságot akkor is meglátogattuk, de ismétlés a tudás anyja, úgyhogy megint elmentünk. A kocsikiállítás és istállólátogatás mellett egy filmvetítést is tartalmaz a belépő ára, de utóbbit sajnos nem tudtuk megnézni, ...

... mert egy ilyen kis cukiság aludt az ajtóban, mi meg nem akartuk megzavarni. Gyorsan lekattintottam, aztán átmentünk a csikók karámjához, ahol egyszercsak éktelen miákolásra lettünk figyelmesek.

Az imént látott macs ugyanis utánunk jött, felküzdötte magát a kerítésre (nem ment neki egyszerűen), és most azt követelte, hogy foglalkozzunk vele. Mariann persze nem tudott neki ellenállni, megsimizte, amire a cicc ...

... szépen áttelepedett a karjára, és ott dorombolva folytatta a napfürdőzést. Szegény Mariann mozdulni is alig tudott :) Végül a kijáratnál visszaadtuk a gazdájának, hiszen nem kóbor macsról volt szó, és mivel így már nem aludt az ajtóban, a filmet is meg tudtuk nézni. Viszont az az igazság, hogy a lovak emlékét kicsit elnyomta bennem ez a nyervogi...

Az elmúlt hetekben megpróbáltam átrágni magam az idei év kirándulásainak képein és videóin. Sajnos nem jutottam a végükre, mert megint el kellett mennem kirándulni, de így is lett pár filmecske belőlük - meg némi nyakfájás. Azon gondolkozom, hogy a túl sok egy irányba bámuláson se a nyaktorna, se az emelhető asztal nem segít - építeni kellene egy olyan monitortartót, ami folyamatosan mozog. Nem annyira, hogy elszédüljön tőle az ember; a szerkezet lassan és folyamatosan változtatná a helyét néhány centis távon belül, hogy a nyak sose maradjon teljesen ugyanabban a pózban. Sőt, tulajdonképpen a billentyűzet- és egérplatformot is ugyanígy kellene mozgatni, és akkor a vállunk-könyökünk se állna be. Mit gondoltok? Ha valaki esetleg megépíti ezt, világsikerre viszi és meggazdagszik belőle, csak annyit kérek, hogy ne felejtse el, hol olvasta az ötletet, és időnként nekem is küldjön belőle egy-egy grátisz példányt. Vagy - egye fene - egy vastagabb csekket, amiből majd megveszem én magamnak :D

Na, és akkor vissza a videókhoz: mivel a tegnapi adagban nem volt elég vonatos filmecske, lássunk ismét pár síndöcögényt! Aki pedig nem szereti a vonatokat, a bejegyzés végén talál némi zenét - kivételesen nem Gary Moore-t.

A 10-es Nohab északi parti útja már szerepelt egyszer, a felvételtbe totálisan belebarmoló fotófelhő miatt; most itt van pár jobban sikerült felvétel is a vonatüldözésről, Budafoktól Sümegig. Utóbbi helyen nem a nagyfesz távvezetékkel terveztük fotózni a szerelvényt, csak nem értünk oda időben az eredetileg kinézett helyre :)

És mi mások jöhetnének most, mint szlovák vonatok? Akik nem szeretik a műfajt, tekerjenek lejjebb némi magyarországi gőzmozdonyozásért - a többiek láthatnak váltóáramú és egyenáramú jószágokat, hegyvidéki és síkvidéki vonalakat, "Bzmotot", Laminátkát,  Vectront, miegymást. Bővebb információkért lásd a feliratokat.

A vonatozást oldtimer repüléssel szakítjuk meg: annak idején valami hasonló, viszonylag kései sorozatú Spitfire-em volt 1:72-es méretarányban, ezért akárhogy pörgött-forgott Szliács fölött a valódi masina, állandóan az az érzésem volt, hogy a makettet látom. Persze annak nem volt ilyen szép motorhangja :)

És vissza a sínekre: a MÁV Nosztalgia október elején gőzmozdonyos különvonatot közlekedtetett Pesterzsébet felső és Ráckeve közt. A szerelvénynek ugyan tulajdonképpen semmi köze sem volt a HÉV-hez, de gőzmozdonyt látni mindig élmény, úgyhogy meg kellett néznem!