Klassz dolog a Kőtenger meg a Hegyestű, de azért szerintem a Tapolcai-medence tanúhegykoszorúja a Balaton-felvidék leglátványosabb része. Egész nyáron azért rágtam a vasútfotós haverok fülét, hogy olyan fotóhelyet keressünk a jubileum alkalmából hétvégénként közlekedő Nohab megörökítésére, ahol képbe lehet komponálni ezeket, de sose jött össze, mert mindig rossz irányból sütött a nap.

Végül a szezon utolsó hétvégéjén mégis sikerült, amikor a zárt esőfelhők miatt nem kellett a napsütésre figyelni. Ráadásul a felhők külön életet éltek, és amikor az a kis pamacs rátelepedett a Gulács csúcsára, valahogy még vulkánabbnak nézett ki :)

Az ott hátul a Tóti-hegy, ha jól tippelek - elől meg a fotótúra főszereplője, a 17-es Nohab. Nem csak én fotóztam errefelé, a közeli fénysorompónál magyar és cseh fotósok várakoztak, a fénykép mégis olyan érzést kelt bennem, mintha magányosan a szavanna közepén állva kaptam volna el a vonatot. Talán csak egy zsiráf vagy antilop hiányzik a képből :)

Persze a kattogtatás mellett (ami egyébként csak elméleti kattogtatás volt, mert a félkompaktom nem csattog úgy, mint a fotós haverok DSLR-ei) videóztam is. Szerintem egész hangulatos filmecske lett. Hát nem gyönyörű ez a környék?

Persze túl sokszor nem lehetett elkapni ugyanazt a vonatot, úgyhogy két lehetőség közt jót beszélgettünk édesapámmal, akitől harmincvalahány éve először hallottam a Nohab nevet. Közben meg gyönyörködtünk az olyan pillanatokban, mint amikor a Szent György-hegy tetején is megült egy felhő. Itt még esőben szétázni is klassz :)