A hajnali Nohab-várás kapcsán említettem jómúltkorjában, hogy az csak kezdete volt az év vonatfotós túrájának. A Ruttkára (Vrútky) tartó különvonat késve indult, mi pedig reméltük, hogy ez elég előnyt ad nekünk ahhoz, hogy valahol elébe tudjunk menni a Garam mentén.

Az elébe kerülés olyan jól sikerült, hogy több mint egy órát vártunk rá Bény (Bíňa) szélén. Bár úgy néztem ki a helyemet, hogy jól süsse a nap a mozdonyt (Ícé kalandosabb helyet keresett magának), ahogy az idő telt, a fény elvándorolt. Miután két 812-es is elcsattogott mellettem, biztos voltam abban, hogy a különvonat már rég Léván túl jár - aztán hirtelen kürtszót hallottam, majd motorhangot.

A szomszéd mező fölött először csak a gép tetejét lehetett látni, mivel a sínek bevágásban mennek - úgy nézett ki, mint amikor a bálnák a felszín közelében úsznak, és csillog a hátuk. Aztán befordult az ívbe, és elrobogott mellettem, én meg kattogtattam. Vissza a kocsihoz, és irány észak! Nem nagyon hittem, hogy a falvakon átvezető országúton valaha is utol fogjuk érni a szerelvényt, Barsváradnál (Tekovský Hrádok) mégis sikerült. Mondjuk fotózásilag nem nagyon tudtunk helyezkedni: ki a kocsiból, le a töltés mellé, és már ott is volt.

A nem várt siker után elbíztuk magunkat: azt hittük, hogy Garamszentbenedeknél (Hronský Beňadik) is el tudjuk kapni, de nagyot koppantunk - egy kósza Laminátkás vonaton kívül semmit se láttunk:

Ezek után nem túl nagy reményekkel csorogtunk felfelé a folyóvölgyben, majd felvágtattunk a Körmöci-hegységbe. Még reménytelenebbnek láttuk az utolérést, amikor Körmöcbányán letereltek bennünket a főútról, át a városon, majd szó szerint be az erdőbe. 4,5 helyett 11 kilométert kanyarogtunk egy részben "egyvágányosított" úton, ahol lámpa szabályozta, hogy éppen melyik irányba szabad menni! Nem is siettünk ezek után, aztán amikor visszaértünk a főútra, megláttuk a különvonat végét a közelben! Mivel tudtam, hogy miközben az út majdnem egyenesen megy, a vonat több hurokkal fejti ki a magasságkülönbséget, úgy sejtettem, hogy megint nyerésben vagyunk!

Igaz, fotóhelyet nem néztünk ki előre errefelé, úgyhogy csak bevágódtunk Felsőstubnya (Horná Štubňa) vasútállomása mellé, és vártunk. Még nappal majdnem szemben is szép volt, ahogy a svéd-magyar mozdony elrobogott a bent álló Búvár mellett:

Innentől viszont majdnem lapos tájon, a Túróci-katlanon át vezetnek a sínek is, meg az út is, így nem volt esélyünk még egyszer utolérni - legközelebb a ruttkai fűtőházban találkoztunk vele, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz.

A Garam völgyétől fölfelé nagyon szép helyeken mentünk - egyszer hosszabb időre is le bírnék ragadni itt, vonatokra várva valamelyik hurok mellett, bónuszként pedig a várost is megnézném! Mondjuk a Túrócszentmárton felé vezető út néhol durván rossz, de ha jól sejtem, egyszer majd kétpályás autóút vagy autópálya lesz belőle - legalábbis helyenként látszott, hogy szélesebbre szabályozták ki eredetileg.

Egyébként az a vicces, hogy ezen a vasútvonalon utaztam is jó másfél évtizede, de nem nagyon emlékszem rá - akkoriban inkább csak a villamosok érdekeltek...