Berlin felhagyott légikikötőiről - Gatow, Adlershof, Tempelhof - már meséltem, de ezeknél jóval közelebb is találhatunk "elveszett" repteret - igaz, nem nagyvároson belül, bár Mátyásföld tulajdonképpen határeset. És most nem repülőgépeket is elbíró autópályaszakokról, hanem állandó vagy félállandó infrastruktúrájú légibázisokról beszélünk!
A térkép forrása
Persze rögtön az elején leszögezném, hogy nem akarok a hadtörténet/haditechnika/urbex terén alkotó blogok babérjaira törni, illetve nem is az olyan komolyabb repterekről szeretnék írni, mint Kiskunlacháza, Kunmadaras, Tököl, Kalocsa, Börgönd, Szentkirályszabadja, vagy éppen Taszár*, hanem az apróbbakról, melyek létezését mindig is érdekesnek találtam.
*Egyébként ez azért elég sok katonai reptér egy ilyen kis országnak, nem? Pedig a sorból hiányzik a manapság nemzetközi légikikötőként működő Debrecen és Sármellék, illetve Kecskemét, Szolnok és Pápa. Mindenesetre ahhoz képest, hogy gyerekkoromban mindig azon ment a viccelődés, hogy a MiG-ek még fel se gyorsulnak, már lassítaniuk kell, hogy át ne menjenek a szomszéd országba, elég rendesen meg voltunk pakolva ilyen létesítményekkel!
Teljesen szubjektív, ellenben cseppet sem szakszerű válogatás: Csákvár, Székesfehérvár/Tác, Mezőkövesd, Tapolca
Számomra az egyik legmeglepőbb "felfedezés" az volt, amikor egy sétarepülés során egyszercsak átrepültünk a csákvári reptér fölött, valamikor a kilencvenes évek végén: ugyan a hidegháborúban sem üzemelt állandó bázisként, azért valamikor (egyes infók szerint '60 körül, mások szerint '75-ben) kapott egy két kilométer hosszú betonpályát. Igaz, elég keskenyet: húsz méterével mintha csak és kizárólag a meglehetősen apró MiG-21-eshez tervezték volna - egy szállítógépnek, de még egy korabeli vadászbombázónak is ez már szűk lett volna. Egyébként maga a létesítmény már a második világháborúban is működött, de békében csak tartaléknak használták: akkoriban minden repülőegységnek megvolt a kitelepülési helye, ahová időnként kiköltözött. A leghíresebb a kenyeri "hadműveleti kaszáló" volt, de ugyanerre használták Kilitit, Tápiószentmártont, Berettyóújfalut, meg még ki tudja, hány helyet. Nos, azokhoz képest Csákvár egy négycsillagos szálloda lehetett :)
Bővebben itt olvashattok a csákvári repülőtérről
Gyerekkoromban a Balaton felé menet mindig jobbra néztem az M7-esről Fehérvárnál: ott ugyanis rendszerint egy rakás szovjet katonai helikopter pihent egy füves területen. Az ember persze tudta, hogy az ország légterének rendszeres "vendégei" a vöröscsillagos gépmadarak, de ennyire közvetlenül nem nagyon lehetett őket látni. Édesapám mesélt arról is, hogy az egyik kicsit távolabb látható íves tetejű épület szintén reptérhez - a sóstóihoz - tartozott eredetileg, de ott akkor már gyárak működtek. Pluszban innen úgy 5 kilométerre kelet-délkeletre, Börgöndnél is volt egy magyar bázis - utólag nagyon furcsa, hogy milyen "militáns" környék volt ez még a nyolcvanas években is! A tácinak nevezett szovjet helikopterreptér helyére mindenesetre a rendszerváltás után bevásárlóközpont épült, de néhány betonozott gépállóhelyet ma is ki lehet szúrni a 8-as útról.
Bővebben a táci bázisról
Az előzőnél komolyabb katonai reptér a Mezőkövesd melletti "Klementina" nevű objektum, pedig igazából sose építették ki teljes valójában. Az első történet, amit erről a helyről hallottam, úgy szólt, hogy "a szovjetek előretolt bombázóbázisa lett volna háború esetén, de a CIA megszerezte a terveket, úgyhogy inkább nem fejezték be". Namármost ezek a dolgok szerintem nem így működnek (az ötvenes években, amikor nekiálltak kibetonozni, még valóban nem létezett a mai értelemben vett műholdas lefedettség, de azért egy ekkora repteret biztos nem lehetett volna sokáig titokban tartani), de vannak még ennél is kevésbé hihető sztorik is, például hogy "föld alatti hangárból indultak a gépek".
.jpg#/media/File:RZD_D1_class_DMU_at_Uzlovaya_station_(17267126274).jpg)
Ez megy most