HamPLÓ

Nem gondoltam volna, milyen jó dolgunk van: itthon legalábbis lépten-nyomon ingyen wifibe botlik az ember: plázákban, közösségi tereken - de a MÁV-nál se csak az IC-ken van ilyesmi már, legutóbb a sima szobi ingákon (zónázókon) is tudtam használni - és persze a pozsonyi McDonald's-ben is volt: bekapcsoltam, konnektáltam, és utána tudtam keresni gyorsan valaminek. Ehhez képest Németországban még nem találkoztam ilyennel. Persze biztos vannak szabad hotspotok, hisz léteznek erről szóló oldalak, de alapjában véve nem szabad arra számítani, hogy gyorsan meg tudsz guglizni valamit, vagy letölthetsz egy térképet, ha épp arra lenne szükséged. Vannak fizetős helyek, illetve SMS-ben regisztrációval ingyen is van itt-ott, de az utazás előtt letöltött helyi illetőségű appjaim szinte mind teljesen használhatatlanok voltak, mert élő on-line kapcsolatot akartak volna... ami így nem volt (az előfizetésemhez nem lehet külföldi mobilnetet kapcsolni). Ráadásul négyből háromszor nem akart a fizetős wifi konnektálni: a "landing" oldal se töltődött le. Egyszer eljutottam odáig, hogy elküldtem az SMS-t, amivel a McDonald's-ben egy órán át (!) lehetett volna ingyen netezni (hirdették is ezerrel, ehhez képest mifelénk ki se írják, mégis van: ingyen, regisztráció nélkül, akármeddig), megjött a jelszó, beléptem vele, de lópikula se jött, nem hogy internet. Biztos a DHCP szerverhez külön regisztráció kellett volna... Emiatt aztán úgy döntöttem, nem fogok hosszabb időre előre regisztrálni, mert úgyse fogom tudni használni. Érdekes módon a MÁV vonatain nem szokott konnekt gondom lenni. Jobb wifi routereket használnának? :)

Valaki nem tudja, hogy a jelenség mögött biztonsági megfontolások vannak, vagy egyszerűen csak úgy gondolják, hogy aki akar valamit, az fizessen érte? Mint átutazó turistának, sokszor jól jött volna egy-egy gyors konnekt a pályaudvarokon - szerintem kimondottan hasznos, hogy nálunk már magától értetődően van erre lehetőség! Nem kell rettentő gyorsnak lennie, hisz nem filmet akarok nézni, de azért legyen már valami...

PS: A szállodában szerencsére azért volt ingyen wifi (ez is épp arról írom:), ami sokkal rokonszenvesebb, mint 5-6 éve Zürichben, ahol egész komoly pénzeket kellett fizetni, hogy a konnektor mellől kilógó UTP kábelben legyen net néhány órára. Akárcsak Brnóban. Vajon ezeken a helyeken még mindig pénzbe kerül a szállodai net?

Ha a nosztalgiavillamos idegenvezetője nem hívja fel a figyelmet rá, biztos, hogy észre se vettem volna a nürnbergi városfal szó szerinti árnyékában ezt a kis hidat:

Nem akármilyen építményről van szó: a Kettensteg egy fémszerkezetű (kovácsoltvas) függőhíd. Ráadásul nem is mai darab: 1824-ben adták át!

A pilonjai (már ti. a kapuzatok) eredetileg fából voltak, a XX. század elején cserélték őket fémre. A másik nagy átalakítás az volt, hogy néhány éve fából készített szélrács került a járda alá: azóta nem leng ki annyira. 1931-ben ezt a problémát még úgy "oldották meg", hogy nemes egyszerűséggel pilléreket tettek a nyílások alá, megszüntetve a függőhíd jelleget :-/

Annyi bejegyzés volt már a budaörsi Goldtimer happeningről, hogy lassan én se emlékszem, mit mutattam és mit nem. Mielőtt végleg összekavarodom, itt az utolsó rész a sorozatból:

Ezt a jószágot élőben kell látni, hogy az ember elhiggye, hogy tényleg létezik: egy Reliant Robin. És nem, Mr. Beannek nem ilyenje volt, több Reliant típus is létezett.

Vajon mi járt annak az eszében, aki azt gondolta, műszakilag jó ötlet egy ilyet építeni? :)

Ezt a Peugeot-t gyerekkoromban "Trabant döluksznak" hívtam, mert szemből picit hasonlított a mi kis  papírjaguárunkra.

Na, kicsit kikapcsolok, és bár ugyan még mindig nem vagyok blogolós helyzetben, megmutatom, mi minden jött szembe velem mostanban Németországban. Például ez a fél adag:

Nem elírás - ez tényleg egy fél adag rántott hús; ez volt az, amivel meg mertem próbálkozni - a teljes adag így nézett ki:

Sajnos teljesen nappal szemben ért a látvány, így ennél többet nem tudtam kihozni belőle, de azért az ilyesmire fogékonyak talán látják, hogy miért éreztem magam kicsit úgy a minap, mint gyerekkoromban, kicsivel a rendszerváltás után, amikor egy időre német diákokra cseréltek bennünket:

A német vasútra a kilencvenes évek óta a néha már-már erőltetettnek tűnő megújulás jellemző: ICE és még több ICE, úgy egy tucat motorvonat-sorozat a kisebb mozdonyok kiváltására, illetve egységesített kinézetű villanymozdonyok nagy mennyiségben. Ehhez képest Nürnbergben még 2014-ben is békésen egymás mellett pihent a viszonylag modern (sose tudom megmondani, melyik az aktuális színezés) festésű 111-es, és a legaranyosabb és egyben leghatvanasévekeneszkásabb kinézetű villanymozdony, a 103-as.

A 111-es a hetvenes évek puritán kinézetű terméke, 160 km/h-s sebességével leginkább regionális szerepet játszott (persze tegyük gyorsan hozzá, hogy Magyarország "legjobb" vasútvonalán ma se lehet végig ennyivel menni), a 103-as viszont még a hatvanas évek közepén született, kimondottan arra, hogy 200-zal vigye az Intercity-ket. Akkoriban ilyen formát tudtak kikísérletezni a guruló erőgéphez - és nem is sikerült rosszul, hiszen a folyamatos próbálkozások során 280-ig is eljutottak (a 200 km/h-nál nem kísérleti mozdonyokról beszélünk, hanem menetrend szerinti vonatokat továbbító gépekről, 4+145 darabról).

A szegedi PESA és a debreceni CAF után végre a harmadik magyarországi új villamostípust is ki sikerült próbálnom, Miskolcon. Sajnos nem nagyon volt időm videózgatni (és eleve még csak két ilyen kocsi volt forgalomban), de azért próbálkoztam. Valaki nem tudja, a felső-majláthi hurokban ilyen lassan kell fordulni, vagy csak nincs értelme jobban sietni?

És még mindig vannak képeim a budaörsi oldtimer napról - szerencse, hogy többségük rosszul sikerült, mert különben még vagy fél évig alig lenne más a blogban :)

Valahol logikus, hogy Csepellel kezdjem - megint egy olyan példánnyal, amit eddig még nem láttam. A felépítményét nem figyeltem, miféle, de az is úgy nézett ki, mintha most jött volna ki a gyárból.

Egy Steyr-Puch "Haflinger", az osztrákok katonai Trabantja. Bár állítólag jól sikerült darab volt, kinézetre elég vicces.

Dodge Weapons Carrier, vagy ahogy inkább emlegetik Magyarországon, "Doddzs Vípön". Ne kérdezzétek, ez hogy jött ki, de többször is hallottam így mondva :) Vicces, hogy a nagy békeharcban mennyi ilyen üzemelt Magyarországon - ez volt a 411-es gőzös "erős bástya" mögé beszivárgó gumikerekű tesója (természetesen nem ilyen feliratokkal). Már csak az ilyen furcsaságok miatt is érdekes az 50-es évek magyar utcaképeit nézegetni, mert szépen keverednek rajtuk a háború előtti európai, és a háború környéki amerikai járművek (bónuszoként századfordulós villamosokkal).

Távol-keleti és sokkal-közelebb-keleti vasparipák: Suzuki és JAWA. Utóbbi festését én eleve ehhez a gyártóhoz társítom...

... ezért is néztem először ez a vasat is JAWA-nak - pedig Pannónia. Luxusmotor a kései ötvenes évekből - az a jó abban, ha az ember nem ért valamihez, hogy gyakran lepődhet meg :)

Motorradwerk Zschopau "Trophy Sport", alias ETS. Lehet, hogy azért, mert vizuálisan ilyenekkel nőttem fel, de szerintem egész korrekten néz ki - bár modern sportmotorokat hajtó ismerőseim biztos sok csúnyát tudnának rá mondani :)

És végül két oldalkocsis MZ, viszonylag harmónikus színösszeállításban. Viszonylag.

Folyt.köv?

Tönkrement a videókamerám (az utóbbi időben készült videókon látszott egy sötétebb paca a képen: na, az nem lencsekosz volt), az újat viszont ki kellett próbálnom valahol, úgyhogy pár hete megnéztem az 1-es villamos budai - pontosabban Váci út és Bécsi út közti - részét. Állvány helyett a digitális stabilizátort használtam, amivel napfény mellett még svenkelni is lehet. Talán mostantól egy kicsit dinamikusabbak lesznek a videóim - amint rájövök, hogy hogyan tudom úgy elmenteni, hogy se ne szaggasson, se ne legyen interlaced. Pedig eredetiben tök jók, csak a youtube-ra konvertáláskor vacakolódnak el - pedig szó szerint hatszor újrarendereltettem különböző beállításokkal :-/

Mostanában úgy két hétig nem nagyon lesz időm blogolni, úgyhogy légyszi becsüljétek meg, ha bármit találtok itt :) Például a budaörsi sorozat folytatását:

Nicsak, ilyen is volt: egy Rover, ami kinézett valahogy! Az angol autókról körülbelül semmit nem tudok, úgyhogy ismét a közönség segítségét kérném: mikori hányezrest látunk? Vagy mittudomén, miben számolják a típusaikat, tört shillingben, farthingban vagy guinea-ben :)

Gyerekkoromban nagyon tetszettek az állólámpás Mercik (lehet, hogy a gyűjtők ezt itt még nem nevezik annak, de nekem az), mára kicsit kihűlt a lelkesedésem...

... pedig állt belőlük pár a füvön! A következő képet meg majdnem letöröltem, mert azt hittem, ugyanaz az autó van rajta...