HamPLÓ

Szegeden a közelmúltban - sok máson túl - külföldről szerzett használt villamosokat modernizáltak, pótkocsiból motorkocsit építettek, alacsonypadlós létrehozásába fogtak, illetve dízeles buszból trolit csnáltak. Ez a fajta építő kedv nem újkeletű dolog: a "napfény városának" közlekedési üzeme már korábban is rákényszerült arra, hogy komoly külső források híján saját erőből próbálja járműállományát korszerűsíteni. Ezen próbálkozások nem feltétlenül voltak sikeresek, de jól demonstrálták az élni akarást, az egyetlen alternatíva ugyanis a vonalak bezárása lett volna - ez azonban nem történt meg, így máig Szegedé a második legnagyobb villamosvasúti hálózat az országban - ami a néhány évvel ezelőtti felújítási kampány után talán a "legnyugateurópaiasabb" is. NZA barátom ezúttal a hatvanas évek azon törekvéseit mutatja be, melyek során igencsak elavult favázas járművekből építettek csuklósokat:

Favázas szekrényű csuklós villamos nem sok helyen volt a második világháború után, de kettő közülük Szegeden közlekedett. A képen a 702-es  pályaszámú villamos 1969-ben, a Dugonics tér sarkán. Fotó: Mike Cornwall

"Évtizedeken át dolgozott a Szegedi Közlekedési Társaságnál Nagy István oktatótiszt, akiről bízvást állíthatjuk, hogy a villamosközlekedésben dolgozók igazi példaképe lehetne. Kell egy kis őrültség ahhoz, hogy ebben az alapvetően hálátlan szakmában valaki jól érezze magát, és számomra felüdülést jelent, amikor Pistával leülök a régi villamosokról beszélgetni. Ugyan már nyugdíjas, de épp a szegedi vonalhálózat részletes feldolgozásán ügyködik, majdnem 100 helyszínrajzon bemutatva, hogy milyen módon változtak a villamosvágányok nyomvonalai a városban. Őszintén állíthatom, hogy a jövőben felbecsülhetetlen értékűek lesznek ezek a rajzok és a hozzájuk gyűjtött szövegek, képek; érdemes lenne könyvben megjelentetni a munkát. Amennyiben valaki segíteni tudna a kiadásban, jelentkezését örömmel venném!

Mintegy mellékesen bukkantak elő Pista gyűjteményéből olyan dokumentumok, melyek érdekes megvilágításba helyezik az 1960-as évek szegedi és debreceni villamosvasúti műhelyi tevékenységét. 1961-ben járunk, távol az 1968-as új közlekedéspolitikai koncepciótól. Az ország egy traumatikus évtized után kezd ismét magához térni: képzeljük bele magunkat abba a lelkesedésbe, ami az egy évvel korábban bemutatott első magyar csuklós autóbuszok, majd 1961 szeptemberében az első FVV-csuklós villamosok megjelenését övezte Budapesten! Ezen felbuzdulva az 1961. október 26-28-án megtartott városi közlekedési konferencián a Szegedi Közlekedési Vállalat (SZKV) bejelentette, hogy az MTESZ Közlekedéstudományi Egyesület Szegedi Szervezetének Közlekedési Munkabizottsága javaslatot dolgoz ki a vidéki vállalatok közlekedési igényeinek megfelelő - természetesen csuklós  - villamos kialakítására.

A vidéki közlekedési vállalatok az 50-es évektől kezdve a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium (KPM) által Budapestről átirányított jobb-rosszabb, felújított, vagy utolsó üzemi állapotukban átadott villamosokkal voltak kénytelenek megoldani a közlekedést. Új, korszerű jármű beszerzése ipari háttérből szóba sem jöhetett még évtizedeken keresztül. A vidéki városok emiatt a használt villamosok felújítására rendezkedtek be, azonban a kis darabszám és a tarkabarka állomány rányomta a bélyegét a műhelyi tevékenységekre.

Különleges felvétel az SZKV Pulz utcai kocsiszínjében a frissen elkészült fél-ikerkocsi felújítás, az 505-ös 1962-ből. (Nagy István gyűjteményéből)

Az új csuklósok építése az SZKV lehetőségein belül csakis használt villamosok átalakításaként jöhetett szóba. Előzményként 1962-63 során három ikerszerelvény készült el (505-510-es pályaszámmal) a Budapesti 1800-as (S típusú) villamosok átalakításaként. Ezek a villamosok egyenes oldalfalat kaptak, és újdonság volt rajtuk a levegős tolóajtó, ami a peron felé nyílt: Szegeden ugyanis azokon a villamosokon, ahol megoldották a rácsos lecsapható ajtók helyett tolóajtó beépítését, azt egyből távműködtetésűen alakították ki. A 60-as évek elején az UV-k budapesti forgalomba állásával stabilabb alvázú 2700-as villamosok érkeztek Szegedre, melyeket érdemes volt korszerűsíteni:

A 701-es villamos új állapotban 1964-ben (Nagy István gyűjteményéből)

A múltkor mutattam egy Muppet-paródiát az SNL-ből, aztán magamban elnosztalgiáztam azon, hogy mekkora királyság volt gyerekkorunkban a Breki és a többiek (nem világos számomra, hogy mi volt a műsor pontos címe: a tévéújságban szerintem a magyarított verzió szerepelt, míg a főcímben az angol eredetit mondja Mikó István). Mindenki nézte a korosztályunkból, csak azt nem értettük, hogy miért szombat este adják - merthogy fel se merült bennünk, hogy tulajdonképpen nem gyerekeknek készült. Mindenesetre bár már lassan három évtizede nem láttam Muppet Show-t (a filmeknek nem én voltam a közönsége), mégis azonnal felismertem a karaktereket a paródiában, és még mindig szóról szóra emlékszem a főcím szövegére. Sajnos a youtube-ról eltűnt a magyar verzió, úgyhogy itt az eredeti angol:

Az eredeti Muppet Show 1976 szeptemberétől 1981 márciusáig forgott (nem tudom, hogy a magyarországi vetítések mennyire voltak lemaradva, mindenesetre sokszor ismételték). Hogy mennyire nem gyerekeknek szánták, azt ez a promóciós filmecske (pontosabban annak zárójelenete) is mutatja, eredetileg ezzel próbálták eladni a tévéknek a műsor ötletét:

Nem semmi: körülbelül az a lényege, hogy "rendeljétek be a műsort, híresek lesztek a döntés miatt, mindenki gazdag lesz, rendeld be, rendeld be, rendeld be"... A szöveg alapján eredetileg a CBS-t vették célba, de végül Angliában haraptak rá - ami kicsit fura, mert egyfajta amerikai szórakoztatóipari ikonról van szó...

A készítő Jim Henson ekkor már két évtizede nyomult a szakmában, így bizonyos figurák sokkal régebbiek, mint a Muppet Show. Például Rowlf, a zongorista kutya 1963 szeptemberétől a Jimmy Dean Show szereplője volt - azaz régebben van képernyőn, mint a Doctor Who :)

A '93-ban bezárt, majd néhány éve EU-s pályázat segítségével feltámasztott Szob - Márianosztra kisvasutat már egy ideje meg szerettem volna nézni, és amikor hallottam, hogy május 17-én a szokásos vonat mellett két fotós szerelvény is közlekedni fog, tudtam, hogy eljött a megfelelő pillanat. A nem sok jót ígérő időjárási előrejelzések miatt ugyan majdnem lemondtam az utat, de Jazzcool addig erőltette a dolgot, hogy végül csak ott találtam magam a szobi vasútállomáson.

A nap egyik sztárja a képen látható szerelvény volt. Igen, ez tényleg egy budapesti villamos pótkocsi! Tudtommal viszonylag ritkán közlekedik, úgyhogy igyekeztünk minél több helyen megörökíteni. A legérdekesebb beállítás mindenképpen ez volt, háttérben a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplommal (meg a börtönnel).

Bár fel voltam rá készülve, azért komoly élmény, amikor az ember áll az erdő szélén, és begurul elé a 49-es villamos középső kocsija :) A vontatásról és tolásról - mert a vonal közepén visszafordulásnál nem volt lehetőség a körbejárásra - a Trabant-lámpákkal (vagy csak -lámpakeretekkel?) felszerelt MD40-001 gondoskodott: egy Csepel-motoros, lánchajtásos kis bütyök.

Kicsit furcsa volt a Pesten megszokott látványt és hangkulisszát ennyire nem városi környezetben látni, és a vasúttal párhuzamos úton haladó autósok egy részét is határozottan megdöbbenthettük, mert nem egy és nem két esetben követte a megpillantást fékezés, kiszállás és mobillal fotózás.

Nosztrán '91-ben jártam, osztálykiránduláson, és már nem is emlékeztem, hogy ilyen kellemes környék. A kisvasút egyébként régen össze volt kötve a nagybörzsönyi vonallal, és az újbóli összekapcsolás annyira tervbe van véve, hogy állítólag már meg is nyerték az újabb pályázatot, amiből megépíthetik.

Sok budapesti villamosnak van beceneve (Stuka, Rata), de kevésnek annyira "emberszerű" hangzású, mint a lőrinci ikreké. Ahogy az sejthető, a típus legfőbb bevetési területét jelöli a megnevezés: ezek a kocsik a pestszentlőrinci HÉV-re készültek, és ha kicsit hunyorítunk, akár úgy is mondhatjuk, hogy arról a környékről mentek nyugdíjba: legutoljára '76-77-ben a 20-as, 30-as, 31-es vonalakon, illetve a félbevágott 13-ason és az 51A-n bukkantak fel.

Az ikerkocsi a villamosoknál jellemzően olyan járművet jelöl, ami csak egy - közel azonos - "testvérével" együtt közlekedhet forgalomban. Régen ez legtöbbször azt jelentette, hogy egyetlen motorkocsi berendezéseit dobták szét két kocsira: egy-egy motorja, egy-egy menetkapcsolója volt mindegyiknek, az egyik kapta a légsűrítőt, illetve némely esetben áramszedő is csak az egyiken volt. Ezek a kocsik ezután nem is voltak többé külön használhatók. Később a jelentés kiterjedt bármilyen tartósan együtt közlekedő kocsi egységére is, például az UV-ra és Tatrára is mondják, pedig mindkettő kocsijai egyébként teljesen üzemképesek önmagukban is.

A lőrinci ikrek ennek megfelelően nem ikerként kezdték: a BLVV (Budapest-Szentlőrinci helyiérdekű villamosvasút) 1911 és 14 közt 50 tízablakos (egy oldalon tíz ablaksáv van) motor- és 30 tízablakos pótkocsit rendelt. Ezeket 1926 és 30 közt két menetben ikresítették: először motorokat pótkocsikkal, majd motorokat motorokkal - az így kinyert "plusz" motorokat egy korábbi széria ikresítéséhez használták fel. Az talán sejthető ennyiből, hogy az ikresítés szükségmegoldás volt, de a száguldás és finom gyorsítás amúgy sem volt jellemző a túlterhelt budapesti hálózatra - viszont az ikrek a pótkocsis szerelvényekkel ellentétben kétirányúak voltak, tehát hurokvégállomás vagy csatolgatás nélkül is vissza lehetett fordítani őket.

A kocsikat a BSzKRt, az FVV, majd a BKV is megtartotta, többek közt annyit módosítva rajtuk, hogy két kis ablak helyett egy nagyot raktak oldalra, a plusz terhelést acéltartókkal kiváltva - innentől tehát tízablakos helyett ötablakosnak nevezhetnénk őket Talán ennek az átalakításnak is köszönhető, hogy olyan sokáig bírták, illetve hogy a múzeumi megőrzésre kijelölt 21+22-es (2420+2421-es) kocsikat különösebb mágia nélkül talpra tudták állítani 2000-ben. Üröm az örömben, hogy a nagy kerekek és nagy tengelytáv miatt a szerelvény gyakorlatilag soha nem közlekedett nyílt nosztalgia forgalomban - emiatt néhány éve a szentendrei múzeumba szállították, hogy legalább megtekinthető legyen. Pedig látványos jármű, még nappal félig szemben, illetve sötétben is jól néz ki :)

Ajánlott további olvasmány: NZA oldala a villamosok.hu-n

Körülbelül tíz éve kezdtem el fotózgatni a négyes metróhoz kapcsolódó Baross téri építkezéseket, nehéz elhinni, hogy vége van a túrásnak-fúrásnak, a gödörkerülgető buszoknak és a palánkok közé szorítva kutyagolásnak! Egy időben minden nap kétszer átmentem a téren, mit mondjak, nem életem fő élményei ezek az utak :-/ Az előző fejezetet valamikor 2006-ban készítettem el, most itt az ideje az azóta eltelt időket megidézni:

Ahol hat évig tartott a négy hónap...

Ha szombat, akkor megint hátradőlök, és saját készítésű tartalom helyett átadom a szót a Saturday Night Live stábjának - akik ezúttal zenélni/énekelni fognak. Bár az élő zene általában csak háttérszerepet kap a jelenetekben, gyakran meglepődöm azon, hogy egyik-másik szereplőnek milyen jó hangja van - legtöbbször simán levernék a zenei vendégeket.

A "csak háttérszerepség" alól az egyik nagy kivételt a sorozat első részében már említettem: a Blues testvéreket. Sajnos az eredeti SNL-es jeleneteiket nem találtam meg a youtube-on, de helyettük talán jó lesz ez a koncertfelvétel is:

Jellemzően már csak azért is rövid paródiákat - hol konkrétat, hol valamilyen stílusét - adnak elő a műsorban, mert hosszabb műsorszámra ritkán van idő: egy-egy SNL adás életciklusa hétfőn kezdődik, akkor ülnek össze a készítők, vendégek és a producerek, összedobják az ötleteiket; kedden kezdenek jeleneteket írni a hétfői megbeszélések alapján, szerdán kipróbálják, hogy működnek-e a kiválasztott jelenetek, eldöntik, mi megy, mi marad, újraírják azt, amiről úgy gondolják, újra lehet írni, és csak aztán kezdenek próbálni. Szombaton pedig már le is megy a produktum élőben - ebbe a mókuskerékbe ritkán fér bele egy szám megírása, hangszerelése, lepróbálása, újraírása, megint lepróbálása, stb, hiszen más jelenetekkel is kell foglalkozni! A zene műsorba csempészésének legegyszerűbb módja így egy-egy elképzelt válogatáslemez reklámja:

Jim Carrey egész jól énekel, nem? Szintén stílusparódia az alábbi jelenet, Robert Downey Jr. főszereplésével. Ő egyébként a '85-86-os szezonban állandó tagja volt a csapatnak - de persze ezen a '96-os felvételen már nem az egykori szereplőtársaival játszott együtt:

Korábban már meséltem az SNL csapat egyik kedvelt szokásáról, amikor fognak egy valós személyt, és teljesen másképp "viselkedtetik", mint ahogy a valóságban megszoktuk tőle; itt éppen II. Erzsébetről és Fülöp hercegről derül ki, hogy igazából suttyó utcagyerekek... akik végül punk éneklésére kényszerítik Elton Johnt:

Ennek a jelenetnek sincs sok értelme, de elég jól összefoglalja, milyennek látom a Black Eyed Peas-t. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül :)

A magyar FIAT gyűjtők valószínűleg a legaktívabbak közt vannak, legalábbis az olasz cég gyártmányai mindig nagy számban bukkannak fel a III. Goldtimer Nyílt Naphoz hasonló rendezvényeken (a "hasonlót" akár szó szerint lehet venni, mert Ferihegyen is találkoztam már velük).

Ami szüleimnek a Topolino, az nekem a kicsit későbbi 500-as volt, vagy ahogy a családban hívtuk őket: Kisfiat, esetleg Egérkamion, Darázsrakéta. Egy barátom egyenesen hátizsáknak nevezte őket; szerinte ki kell nyitni a napfénytetőt, kidugni rajta a biztonsági övet, és így a hátunkon is elvihetjük, ha elfogyott a benzin...

Az Abarth harapósabb jószágokat épített az 500-asokból, a 695SS-ben például 38 ló dübörgött az eredeti 18 helyett. Félelmetes lehetett egy ekkora masinában 140-nel tépni :)

Na, ilyet eddig még nem láttam élőben: az 500 "Giardiniera Belvedere" még azokból az időkből származik, amikor az 500-as jelzés a Topolinót jelentette. Érdekes a karosszériája, ilyen szép állapotban kimondottan előkelő látvány volt még egy Volvo Amazon mellett is.

Egy Fiat 1300-as "fürdőkád": marha jól néz ki! Tulajdonképpen ez a típus volt a Nagypolszki alapja - a 125-ös kasztnijával -, érdekelne, hogy a rokonság mennyire volt felismerhető a szervizben.

Maradjunk még kicsit a Kossuth Lajos téren: amikor először kijöttem megnézni a felújítás eredményét, a másik végéből láttam csak, hogy mintha rövid időre Omega-koncertté változott volna a placc egy része. Úgy nézett ki, mintha füst jönne a padlóból, de persze gyanús volt, hogy az emberek nem menekülnek :) Legközelebb el is indultam gyorsan arrafelé (megint messziről vettem észre), de mire odaértem, elállt. Kettővel később aztán végre le sikerült fényképeznem a "jelenséget", amit a turisták egyszerűen iiiiiiimádnak:

Hazaérkezés után utánaolvastam, és a berendezés arra szolgál, amit gondoltam: párásítja a némileg kőkatlan jellegű teret. Azt hiszem, talán két részen vannak szórófejek a járófelületbe süllyesztve:

Megint tuják, ezúttal a májusban minden hétvégén - a mostanin például szombaton - közlekedő  "D" nosztalgia járatról.

A fő jármű a 2-essel megegyező útvonalú viszonylaton hagyományosan az 1913-ban épített, majd 1987-ben felújított 436-os favázas...

... a tartalék, illetve túl sok érdeklődő esetén beugró kocsi pedig egy acélvázas kéttengelyes: kis kedvencem, a 2624-es.

... ti. úgy esett a dolog, hogy nem volt kedvem új bejegyzést írni :)