Na, nekem ne morogjon senki, hogy miért nem tudott róla: a hosszú hétvégén a BKK és a BKV szépen rákészül a budapesti villamosüzem 125. születésnapjára, különmenetek formájában. Még a nosztalgia kisföldalatti is fordul pár kört, de aki fel szeretne férni rá, gyorsan jelentkezzen a virtuális szórólapon olvasható címen:
Most ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a repüléstörténeti emlékek feltámasztásával és működtetésével foglalkozó Gold Timer Alapítvány, ennek örömére tegnap nyílt napot rendeztek Budaörsön. Ők hozták a régi gépcsodákat: a Li-2-est és a Po-2-est, plusz a Cimbora vitorlázót, a Rákosmente Oldtimer Egyesület pedig legalább harminc (de inkább több) földi járművet - autókat, buszokat, teherautókat, motorokat.
A belsőégésű motorok rajongói sokféle különböző motorzajt hallgathattak meg, a szerencsésebbek utazhattak is egyikkel-másikkal.
Reggel jó korán kiértünk Riannával, így meg tudtam örökíteni az első motorindítást, és az oldtimer autók bevonulását is. A videón - a teljesség igénye nélkül - látható Po-2, dömper, Nysa, Ford Consul Cortina és Taunus, Bogár, egy Adler - talán valami Junior, Csepel D344, Steyr-Puch Haflinger, két Ikarus 31-es és egy 55-ös, egy oldal- és pótkocsis Pannónia, egy világháborús kinézetű GMC teheruató, Trabant 501-es, egy R44-es helikopter, és persze a Li-2-es.
Ha lesz időm, később készítek egy teljes weboldalt a látottakról, most csak egyfajta szubjektív képmutogatásként: fent a Po-2-es...
... ez pedig egy DUTRA dömper: az a gép, amire a legtöbben fel akartak mászni :) Ma már tényleg nem egy mindennapi jószág a körbeforgatható vezetőülésével!
Visszamegyünk két és fél hónapot az időben, a tél tetőzésének idejére, amikor vélhetően sikerült az évtized havazásának közepét elcsípni a napfény városában:
Folytassuk a tegnapi játékot, először néhány fekete-fehér képpel a színes hetvenes évekből!
Tiszai Vegyi Kombinát, Zrínyi Nyomda - az ember szinte Las Vegas-ban érzi magát a sok neon miatt :) Hol járunk, mi hiányzik a képről? És hány helyre mehet a villamos a háttérben?
Millió részleten el lehet időzni eme kép kapcsán, és arra kérném az olvasót, hogy ha van kedve, tegye is ezt! Ki az, aki még vett ajándékot a háttérben látható üzletben, kinek volt olyen motorja, mint amilyen a rövidujjú inges úriember mögött van, és milyen célt szolgált az a kerek doboz a lottózó előtt? És mit lát az, aki ma ugyaninnen fotóz? A bónusz kérdés pedig az, hogy hova vezetnek a villamos előtti (melletti) sínek.
Egy elegáns ugrással 1969-ben termünk, egy kopott, szűk utcában, ahol a két legszínesebb dolog a Wartburg balra a távolban, és a Stuka villamos. Hol járunk?
Végezetül vissza a hetvenes évekbe - ennek a képnek a helyszínét nem túl nehéz kitalálni, bár azóta egy bevásárlóközpont telepedett oda, ahol a villamos fordul. De mintha a háttérből is hiányozna valami... vajon mi?
Játsszunk egy kicsit: én mutatok egy képet, ti kitaláljátok, hol készült, mi változott, miért nem lehetne ma ugyanezt lefotózni! A profik időpontot is mondhatnak (fájlnevet nézni nem ér!), a kevésbé profik a bejegyzés alján elolvashatják a megfejtéseket. Akinek pedig valami emléke van a hellyel, a látottakkal kapcsolatban, valami eszébe jut a képről, kérem írja meg kommentben!
A 42-es villamos ma is létezik, bár (nem is) kicsit rövidebb útvonalon, és trolit sem keresztez már. A háttérben látható foghíjtelek nincs már meg, beépítették, ezzel jelentősen megváltoztatva a látképet. A jobboldalt látható géperejű jármű típusa sajnos előttem sem ismert, arra is várom a megfejtéseket!
Ha erre a képre ránézek, sírhatnékom támad, mi lett a helyből! Persze tudom, hogy a motorizáltság, az egyéni közlekedés előretörése természetes jelenség, és a konkrét útvonal esetében ráadásul a tömegközlekedés is minőségi változáson esett át - a villamos ugyanis nem pótlás nélkül szűnt meg -, de ez a látvány akkor is klassz, a mai pedig nem...
Ezek a sínek szerencsére ma is megvannak, a háttérben látható ház is áll, mégis annyira megváltozott a helyszín - ráadásul előnyére -, hogy amikor először elém került a fotó, elbizonytalanodtam: tényleg azt látom, amit látok? Egyébként az autók hiánya is elég döbbenetes... valahogy egyszerre városias és falusias a látvány... nem?
A múltkor kiművelődtünk a PCC gyorsítómű és a Tatra villamosok kapcsolatáról, úgyhogy most különösebb kommentár nélkül tudok mutatni pár nagyváradi videót, amiket még a fényképezőgéppel csináltam a HD kamera előtti időkben. Bár ez a fényképezőgép nem is csinált rossz videókat, hiszen 30 fps-sel dolgozott:
Amikor 2004-ben először jártam Váradon, inkább csak turisták voltunk, de azért Illés barátom elráncigált bennünket Őssi városrészbe, mondván, hogy ezt látni kell. És tényleg: elég döbbenetes volt, ahogy a kertvárosban a kvázi kétpályás földút közepén mentek a nem kicsit girbe-gurba sínek! 2008-ban mintha egy kicsit konszolidáltabb lett volna a vonal, de a vége ugyanolyan romantikus, falusias tuja volt. Valaki nem tudja, azóta leaszfaltozták az utat?
Érdemes még megfigyelni, hogy a villamosok a szélvédő felett rendszámot viselnek (mert nekik van, ellentétben a magyar villamosokkal, melyeket pályaszámuk azonosít), illetve hogy a motorkocsikon az áramszedő kötele kívülre, a kocsi oldalára van rögzítve. Vajon itt nincs néha arra szükség, hogy a vezető gyorsan lerántsa? Vagy belül is van kötél?
Már olyan régen nem jártam Berlinben, hogy lassan azt se tudom, milyen. Szerencsére itt ez a blog, ahol ha írok róla, vagy mutatok pár képet, az kicsit olyan, mint ott lennék. Most épp esti sétához van kedvem, induljunk el mondjuk a Potsdamer Platz-tól:
Valahol a két "ikerház" helyén állt egykor a Columbushaus. Balra a földalatti vasúti pályaudvar lejáróját láthatjuk, középen pedig egy emeletes buszt, ami pont egy olyan dolog, amit nem baj, hogy nem vettünk át a világvárosoktól. Vagy csak azért zavar, mert nem 190 centis emberekre tervezték őket? Na mindegy.
Ezen a képen is a Potsdamer Platz-ot láthatjuk, csak elég messziről, a Leipziger Strasse-n át :) Az előtérben a Spree partjának mellvédjéből kiszűrődő fény a Spittelmarkt metrómegállóhoz tartozik.
Külföldi közlekedésbarátok magyarországi barangolásainak eredményét bemutató sorozatomban ezúttal Észak-Pestre kirándulunk, Roy Makewell felvételei segítségével, melyek Geoffrey Tribe-on keresztül jutottak el hozzám.
Újpest és Rákospalota a nyolcvanas évek elejéig a "tuja-romantika" egyik utolsó budapesti fellegvára volt (a pestszentimrei 51-es és a tétényi 43-as mellett): többnyire öregebb típusok közlekedtek itt, és a járatok vonalvezetése se nélkülözte a régimódi megoldásokat. Ilyen elvarázsolt vonal volt a fentebbi képen látható 8-as villamos, mely a "BÚR-vasút" - azaz a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút - megyeri vonalának utódjaként 1980 utolsó napjáig közlekedett. A fotó 1971-ben készült, de nagyon kevés dolgot kellene kiretusálni róla ahhoz, hogy akár 1920-asnak is elmenjen! Egyébként a Megyeri út és a Vasvári Pál utca sarkánál járunk - ahol amikor legutóbb néztem, még az itt látható sarki óra is megvolt! Ez már eleve ritkaság, hiszen a sok száz köztéri elektromos óra szinte mind eltűnt. Tényleg, vajon miért? A hőmérővel kombinált, időjelző szerkezetnek álcázott hirdetőtáblák szerintem semmivel se jobbak, viszont kevesebb van belőlük...
Még mindig a 8-ason vagyunk, és ezt a képet fel is adom rejtvénynek. Hol járunk, és honnan jön a jobb alsó sarokból érkező sínpár?
Ez megy most