HamPLÓ

Térjünk kicsit vissza a schwechati reptérre! Egészen eddig nem figyeltem meg, hogyan működnek azok a vonórúd nélküli masinák, amikkel egy ideje a hagyományos (vonórudas) gépek mellett találkozni lehet a reptereken. Láttam, hogy valahogy körbeölelik az orrfutót, de nem értettem, pontosan hogyan mozgatják a repülőgépet. Persze annyira azért nem érdekelt a téma, hogy utánaolvassak a wikipedián, vagy rákeressek a youtube-on :) úgyhogy csak a schwechati terasztúra során sikerült megfigyelnem, mi is történik pontosan: a vontató villájában levő szerkezet bölcsőszerűen körbeveszi a gumikat, majd azoknál fogva megemeli az egész gépet, és a vontatás során gyakorlatilag átveszi az orrfutó szerepét. Az alábbi videón 00:10-től látható, ahogy az Airbus megemelkedik, majd 2:05 körültől az, ahogy visszaeresztődik:

Ami a videón nincs rajta: kitolás közben az orrfutó pilóta általi mozgatása blokkolva van valami csapszeg-szerűséggel. Ezt a kitolás végén a kezelő eltávolítja, de a repülőgép még nem mozdul - a pilótáknak meg kell várniuk, míg a gépről lejáró vontató kezelője a csapszeget jól láthatóan meglobogtatja nekik, jelezve, hogy a blokkolás hatástalanítva lett. Amúgy jópofa meló lehet pushbackesnek lenni, és naphosszat százmillió dolláros vasakat emelgetni-ráncigálni :)

Brnóban kilenc éve eltöltöttem pár napot, ami alatt (munka előtt és után) bejártam az összes villamosvonalat, de nosztalgiatujával nem sikerült összefutnom. Múlt szombaton aztán végre ezt is kipipálhattam:

A képen látható kocsi - a nemrég látott pozsonyi ötablakoshoz hasonlóan - újabb, mint amilyennek kinéz: 1943-ban építették egy 1926-tól 1946-ig gyártott széria tagjaként. A formája jól láthatóan osztrák ihletettségű, konkrétan akár a bécsi M kocsi kistestvére is lehetne. Amiben különbözik, az egyben a legérdekesebb is rajta:

Igen, a kocsiszekrény alsó felét fémlemezek helyett lambériaszerű faburkolat fedi! Favázas villamossal már sokszor utaztam, fa külsejűvel még nem :) Nem tudom pontosan, hogy ennek a megoldásnak volt-e gyakorlati előnye, vagy egyszerűen csak szépnek találták, de a végeredmény egy elég jellegzetes kinézetű jármű lett.

Még mindig nem fogytam ki a tavalyi vonatfotós élményekből! Ezúttal több túra képeit válogattam össze, melyek során az osztrák fővárostól eljutunk a szlovák-cseh határ környékéig, kicsit belemerülünk Csehországba, aztán visszatérünk Szlovákiába:

Sínes, szélesvásznú kirándulások Bécstől Malackán át a Kis-Kárpátokig
2017-es csavargások három országban

Nem akarok rálicitálni az atombombás posztra, de megint találtam egy videót, amiről az jutott eszembe, hogy egészséges életösztönű ember nem lett volna ott, amikor készül. Konkrétan a csernobili 4-es reaktor romjai közt, a szarkofág belsejében járunk... akarom mondani járnak a készítők.

Nem is tudom, mi az, ami első látásra furább: hogy minden nagyjából úgy van, ahogy '86-ban összedőlt, vagy hogy mennyi lyuk van a szarkofágon (jó is, hogy fölé került azóta egy újabb borítás). Azt nem tudom megmondani, hogy a képeken látható csövek közül melyik micsoda, bár 1:36-nál például az szerintem konkrétan egy fűtőanyagrúd, utána pedig viszonylag egyben maradt grafittömbök látszanak. Annak idején mennyit magyarázták, hogy mi történt pontosan a balesetkor (a grafittűz szórta szét igazán a szennyeződést), itt meg ténylegesen látszanak ezek a dolgok! 3:03-nál az élén fekvő jókora "tabletta" a reaktor felső biológiai pajzsa volt, egy ezertonnás vasbeton tömb, amit a baleset után csak Jelenának becéztek (a rajta áthaladó csövek/csatornák pedig "Jelena haja"). Ezt az apró objektumot az első robbanás feldobta a levegőbe, ezután zuhant mostani helyére és pozíciójába. 5:09-től már valahol a néhai reaktor alatt járunk, ahova a fűtőanyag, beton - meg minden, ami a robbanás után a környéken volt - összeolvadásával keletkezett radioaktív "láva" lefolyott. Tulajdonképpen nem is néznének ki rosszul ezek a kerámiaszerű "cseppkövek", csak hát elég egészségtelen dolog huzamosabb ideig a környékükön tartózkodni. A fő attrakció (5:42-től) természetesen az "Elefánt lába", az egyik leglátványosabb ilyen megszilárdult lávadarab. Érdekes az eddig csak cikkekben olvasott fogalmakat fizikai valójukban látni:

Persze az egész videó már onnantól kezdve hajmeresztő, hogy folyamatosan kis felvillanásokat láthatunk a képen, ahogy a sugárzás (meg nem mondom, hogy alfa, béta vagy gamma) áthalad a kamera érzékelőjén. Tudom, ezt most elég pongyolán fogalmaztam meg, de értitek, miről van szó... Mindenesetre elég ijesztő kis filmecske. Értem én, hogy a sugárzás az idő előrehaladtával csökken, és aki ért hozzá, az meghatározott (rövid) ideig lemehet oda viszonylag kis rizikóval, de engem fegyverrel se lehetne oda bezavarni. Persze én parás vagyok, már azokat az ismerőseimet se értettem, akik befizettek egy pripjatyi túrára...

Az elmúlt hetekben a 4/6-os és az 1-es villamos vonala is három részre volt osztva, ahol is a középső szakaszt busszal pótolták, a két szélsőn pedig villamosok jártak (illetve járnak még ezen sorok írása közben is). Ez a mindennapi forgalomban is jelentett némi izgalmat, a kocsiszíni menetek pedig végképp nyakatekertté váltak!

Az egyetlen útvonal ugyanis, amelyen át a Combinók el tudtak jutni a Hidegkuti Nándor Stadionnál levő Hungária kocsiszínbe, a 2-esen át vezetett. A Széll Kálmán tér és az Oktogon közt közlekedő 4/6-osoknak ez nem jelentett nagy gondot: dobtak egy balost a Jászai Mari téren, és már indultak is dél felé.

Az 1-esek a 17-esen át mentek el a Kalefig, ott visszaindultak az ellenkező irányba, és a Margit hídon való átkelés után kanyarodtak a 2-esre. Utast persze nem szállíthattak, már csak a megállók hossza miatt se, de így is jól néztek ki a Duna-parton.

Másnak talán fel se tűnt, de hónapok óta majd' minden hétre csináltam valamilyen weboldalt - túlnyomórészt persze vonatosakat, hisz vonatos élményből jutott sok az elmúlt másfél évben. Mindenesetre jól elvoltam a készítésükkel. Most viszont kicsit megcsúsztam, mivel tegnap (szombaton) is dolgoznom kellett, emiatt csak egy rövidke repülős valamit tudtam összerakni. Persze tudni kell, hogy nálam csak az repül kevesebbet, aki egyátalán nem repül, így a képeim semmi kiemelkedő ritkaságot nem tartalmaznak, de a múltkori schwechati látogatás óta elkezdtek érdekelni a nagy fehér távolsági buszok, meg ami körbeveszi őket :)

Róma-Budapest-Róma
Fel- és leszállás előtt-után kattogtatva

Bár a mozdonyokért kiskorom óta lelkesedem, rájuk feljutni jellemzően csak álló állapotban szokott sikerülni, általában valamilyen rendezvényen. Ez persze több a semminél, de azért csak foglalkoztatott, hogy milyen lehet ott elöl ülni, amikor kétszázakárhanyas tempóban vágtat a vonat. Nemrég végre sikerült kipróbálnom ezt (mielőtt valaki megkérdezi: hivatalosan, engedéllyel), ráadásul nem is akárhol, hanem a Westbahnon Bécs és Salzburg között, egy Railjet Taurusán:

Egy utasokkal teli dupla Railjettel az indulás persze nem olyan, mint amikor a mozdony csak úgy önmagában gyorsulgat, és nem is olyan, mint az ICE3-as Frankfurt és Köln között, de azért így is volt benne rendesen erő, ahogy a Bécsi-erdő alatti alagútban 230-ig felgyorsított. Alapvetően többet akartam volna az alagútban videózni, mint amennyi itt látható, de egyrészt kicsit ingerszegénynek találtam a látványt, másrészt pedig mire észbe kaptam, már ki is értünk belőle. Azért egy kisebb alagutat így is végigfilmeztem, ráadásul helytelenben haladva, mivel áttettek bennünket a másik vágányra, hogy kielőzzünk egy lassan haladó szerelvényt.

Összességében hatalmas élmény volt az út, csak azt sajnálom, hogy a szélvédőt pillanatok alatt bepöttyöző bogarak miatt nem tudtam fotózni :)

Míg áprilisban villamosok és buszok miatt vettem az irányt Pozsony felé, június közepén a gőzmozdonyok ígérete csábított oda, ekkor rendezték meg ugyanis a történelmi vasúti járművek találkozóját a Szlovák Vasúti Múzeumban. A létesítmény Récse Východné nevű városrészében található, amit a helyiek a rendezőpályaudvar után Rendeznek hívtak még a szlovák időkben is.

Az első gőzös, amivel aznap találkoztunk, a tavaly St. Pöltenben látott DV/SB 109.13-as volt, ő dolgozott a különvonat élén, mellyel a főpályaudvarról a múzeumba mentünk - a szerelvény másik végén pedig a tavaly Kassán megismert Papagáj eregette a füstöt. Erős kezdés volt!

A fordítókorongon való bemutatkozás minden vasutas parádé része; az egyik első jármű, mely aznap megmutatta magát, ez az apróság volt. A három hajtott tengelyű 310.433-as a MÁV XII. osztályú 5495-ös (később 377,313-as) mozdonyaként kezdte pályafutását 1896-ban, azaz rokona kis kedvencemnek, a HÉV 27-es pályaszámú nosztalgiagőzösének.

Ezt a büszke szépséget a floridsdorfi mozdonygyár építette a MÁV számára a fogaskerekű szakaszt is magába foglaló Karánsebes-Őrváralja vonalhoz, ennek megfelelően hajtott fogaskerekei is vannak. A gépet a közelmúltban tették működőképessé, hogy a Tiszolc-Erdőköz vonalon használják. Új korában se lehetett szebb!

A Közlekedési Múzeummal szorosabb kapcsolatot ápoló ismerőseim anno mindig emlegették, hogy ha régi terveket vagy régi villamos kontrollereket kell keresni, akkor irány "a Tatai út". A teljes ottani létesítményt sajnos soha nem láttam, de néhány részébe bepillantást nyertem a 2008-as Kulturális Örökség Napjain. Igen, ezek 2008-as képek, azóta várakoztak arra, hogy weboldalt csináljak belőlük...

A Közlekedési Múzeum Tatai úti raktár- és műhelybázisa
Hintóktól motorbiciklikig, Moszkvicstól Maybach-Zeppelinig

... 2017 utolsó előtti napjáról. Jó hideg volt, és bár a hangulatom se volt olyan jó, mint egy évvel korábban, az utolsó jelenet azért klassz volt élőben. Na meg az se semmi, amikor az ember orra alatt sorra mennek el ezek a batár mozdonyok :)