HamPLÓ

Villamosbarátok láncolatán keresztül ismét eljutott hozzám néhány régi villamosos kép. Miroslav Dyk készítette őket a nyolcvanas években: első körben a Muki becenevű "tehervillamosokat" ábrázolókat osztanám meg mindenkivel.

Ez a fotó a Fehérvári úton készült, a Budalakk iparvágányánál. A BKV 1996-ban szüntette meg a teherszállítást, de akkoriban ide már nem hoztak teherkocsikat, mert ez a műfaj már a rendszerváltás körül elkezdett visszaszorulni (a HÉV-nél viszont elég jól működött egy ideig). Maga a gyárba kanyarodó vágány rég eltűnt, de a nyomvonala az úttesten és a járdán még néhány éve is látszott. Klassz még a Nagypolszki is a mozdonyka mögött!

De nem csak a Fehérvári úton zajlott teherforgalom, hanem Budafokon és Tétényben is, úgyhogy volt elég dolga ennek a három Mukinak, amit itt pihenés közben láthatunk Budafok kocsiszínben. Érdemes megfigyelni, hogy a járgányoknak nagyvasúti ütközői (is) vannak, értelemszerűen azért, mert nagyvasúti teherkocsikat mozgattak.

A 7042-es és 7048-as pályaszámú Mukikról 1986-ban készült ez a kép Kelenföldön. Akkoriban a kocsiszín mellett a villamosüzem főműhelye (az 1500-as sorozat, az acélvázas Füzesi-kocsiszekrény és a Bengálik szülőhelye) is itt működött, úgyhogy gyakran volt szükség rájuk.

A Margit körút/Kisrókus utca sarkánál levő Ganz Villamossági Művekbe még a kilencvenes évek közepén is jártak tehervonatok, melyeket a nyolcvanas években többnyire Mukik toltak-húztak a Déli pályaudvar és a gyár közt. Azért írom így, hogy "a nyolcvanas években", mert régebben más mozdonyok is felbukkantak.

A 2020-as retró hétvégét kívül-belül-alul-felül dokumentáltam, úgyhogy nem értem, a 2021-es miért maradt ki teljesen. Idén aztán úgy döntöttem, 2019-hez hasonlóan a fényképezés helyett megint az utazás élményére fogok koncentrálni. További könnyítés volt, hogy a DSLR helyett a kompakt fényképezőgépemet vittem magammal, a kamerámat meg még tavaly elhagytam, szóval egyrészt a hátizsák is könnyebb volt, másrészt kevesebb nyomkodnivaló vonta el a figyelmemet az útról :)

Balatoni retró 2022-ben is
Fél nap a Balaton körül, csupa régi és kedves vonattal

A múltkori nosztalgiázás után megint adtam magamnak pár percet, ezúttal arra, hogy hány mozit és filmet tudok felidézni magamban nagy hirtelen. Nyilván sok moziban jártam, de melyikekhez fűz felejthetetlen élmény?

Az egyik legemlékezetesebb hely örökké az Új Tükör Klubmozi marad számomra, ahol a Jedi visszatért láttam. Nem a bemutató körül lehetett, ha már ilyen kis helyen adták, de nekem ez volt az első Csillagok háborúja rész, amit láttam is, nem csak olvastam - de erről már írtam korábban. Mindenesetre you never forget your first Darth Vader :) Jóval később aztán itt láttam először a Trainspottingot és a Macskajajt is.

Másodiknak legyen valami magyar: néhány évvel korábban a Corvinba vittek el anyuék, az Illés-Fonográf-Koncz-Tolcsvay-féle Koncert filmre. Imádtam az egészet, a hatalmas, villogó ILLÉS feliratért különösen odavoltam, többször is lerajzoltam utána :) A Corvin érzésem szerint az egyik legfontosabb mozi volt a városban, az átlagosnál sokkal jobb hanggal, hatalmas vászonnal. Az E.T.-t anyai ági nagyimmal láttam ugyanitt - a frász jött rám attól a jelenettől, amikor Elliott először látja az űrlénnyt, ekkora vásznon, ilyen hanggal! A rendszerváltás után aztán - az immár soktermes - Corvin lett a haveri kör alap mozija, 1997 és 2001 közt nagyjából mindent itt láttam először. Vagy másodszor. Vagy sokadszor.

Nagymamáink a nyári szünetben sokszor vittek bennünket moziba, hogy legalább 2-3 órán át csendben maradjunk :) A nagykörúti Mátra Gyerekmozi kimondottan ilyen célra szolgált, itt csak gyerekfilmek mentek, úgyhogy majdnem bármikor be lehetett esni oda. A Sandokan filmért - eredetileg ugye tévésorozat volt, csak összevágtak belőle egy moziváltozatot - viszont egészen a kelenföldi Olimpiáig el kellett mennünk, ami nagyiéktól nézve pont a város másik vége volt. Az Olimpia baromi jó helynek számított a nagy vásznával, és a vetítőterem Vasarely-t idéző dizájnjával. Mivel - az otthonunktól számítva - a kerületben volt, sokszor jártunk ide, itt láttuk a Nagy durranást, a Vissza a jövőbe 2-t, és még valószínűleg (legalább) egy tucat másik filmet.

Brno számomra az egykori keleti blokk Zürichje: közepes méretű, de azért kellően nagynak érződő város komoly történelemmel, és persze őrületes villamoshálózattal. Sőt, egy kicsit Bázelre is emlékeztet, mert az ittenihez hasonlóan színes járműállományt csak ott láttam. Vagy tucatnyi típus közlekedik itt, így vagy úgy csatolva, különböző mértékig továbbfejlesztve, mindenféle színekben, szóval villamosmániásoknak kötelező kör ide eljönni!

Brno villamosai 2021 augusztusában
Tatrák és Tatra utánépítések minden mennyiségben!

Nemrég elgondolkoztam azon, hogy vajon jól emlékszem-e, hogy gyerekkoromban a nyári időszámítás újításnak számított, és kiderült, hogy igen: bár a wikipedia szerint 1958-ig használták, utána valamiért kivezették, és csak 1980-ban vették elő újra. Erre emlékezhetek? Ugyaneből az időből rémlik, hogy a tévéből csak úgy ömlött az SI rendszer, amit akkor tettek kötelezővé. Miután ezeket kigugliztam, kíváncsiságból elkezdtem listát írni, hogy két perc alatt hány olyan dolog jut eszembe, ami az én életem során lett bevezetve - vagy akkor tűnt el.

Itt van például a távirat intézménye, az ékezetes betűk ma már röhejesnek tűnő "kódolásával". Nem volt villámgyors kommunikációs csatorna, de mobiltelefon és SMS híján sok esetben még mindig ez volt a leggyorsabb megoldás, hiszen ekkoriban a telefon is relatív ritka dolog volt. Emlékszem, hogy egyszer apu sokáig maszekolt vidéken, és este kilenc környékén még mindig fogalmunk se volt, hol lehet. Egyszercsak felcsöngetett a motoros postás, hogy expressz táviratunk jött (a sima távirat - azt hiszem - levélként jött volna?). Majd meghaltunk a félelemtől, mire felért a másodikra, és átadta az üzenetet, mert a legrosszabbra gondoltunk - pedig csak egy névnapi köszöntésről volt szó, apu meg nemsokára előkerült. Azon viszont meglepődtem guglizás közben, hogy csak 2021-ben szűnt meg a távirat a Magyar Postánál - azt hittem, hogy már sokkal régebben...

Az egészen '89-ig létező (bár mindenféle kísérleti adásokkal már korábban fellazított) hétfői tévé adásszünetet azóta is mindenki emlegeti, azt viszont hirtelen nem találtam meg, hogy melyik nap jelent meg az újságokban a budapesti mozik műsora: vagy szerda, vagy csütörtök volt - esetleg kedd :) Nyaranta mindig vártam azt a napot, aztán szorgalmasan böngésztem, hogy hol mi megy, milyen film megnézésére kell rábeszélnem valamelyik nagyinkat :) Ezen kívül persze ott volt a filmek és mozik alapján is listázó Pesti Műsor, de azt külön meg kellett volna venni.

(A képet az Index "Gyerekkorom legjobb tv-filmsorozatai" fórumán, Balu424 hozzászólásában találta a gugli.)

A "rtv rádió- és televízió-újság" tanulmányozása is kötelező kaland volt, például meg kellett nézni, hogy hol van a műsor címe mellett karika, mert az jelölte a gyerekműsorokat. A fentebbi oldalon annyi emlékezetes dolgot látni: Iskolatévé (Sas Elemérrel!), mese 19:15-kor, híradó 19:30-kor... Meg persze külön délelőtti és délutáni adás, kettes csatorna csak este, a reklámblokkokat pedig külön beleírták a műsorba, olyan kevés volt belőlük :)

2020-ban a karantén elmúlta utáni második és harmadik utam a Gyermekvasút hűvösvölgyi vontatási telepére vezetett. Azt hittem, hogy sokat fogok még ott járni abban az évben, de valamiért nem így lett. Viszont e két alkalom során is jó sokat fotóztam:

Hűvösvölgyi látogatások 2020-ban
Régiségek a fűtőházban, az "új" Mk48-as, és az Mk45-ösök felsorakozása

Még tavaly írtam arról, hogy újabb nosztalgiavillamos feltámasztásán dolgozik a BKV, és most lassan beérik a munka gyümölcse!

Az "Ezerötszázasokról" - kicsit precízebben az F₁A típusú motorkocsikról - már több bejegyzést is írtam, lásd itt és itt. Könnyű sokat írni róluk, mert semelyik másik budapesti sorozat se ment át annyi változáson, illetve közlekedett annyiféle kivitelben, mint ez.

A kékre festett 1522-es Kelenföld kocsiszínben félreállítva a kétezres évek első felében

A bejegyzés főszereplője 1939-ben épült a Beszkárt budai főműhelyében, még 1516-os pályaszámmal, majd három évvel később számozták át 1522-re. A legtöbb 1500-ast a hatvanas-hetvenes években jelentős mértékben átépítették, néhány azonban csak viszonylag kisebb ráncfelvarrást kapott. Az 1522-es az utóbbi csoportba tartozott, bár a hatvanas évek második felében elvesztette az oldalablakok fölötti kisablakokat. Egészen 1979-ig dolgozott, de forgalomból való kivonása után sem selejtezték, hanem felújították. Mivel kiállítani viszont nem volt hol, több megőrzésre kijelölt járművel együtt a bezárt Újpest kocsiszínben ragadt, ahol nem sok jó várt rá. Később több helyen is tárolták, de az állapota egyre romlott. Valamikor aztán egy forgatáshoz kékre festették - a "Hazudós Jakab" című filmben látható így.

Felújítás közben a Fehér úton

A kocsi gyártáskori állapotba helyreállításáról 2019-ben döntöttek, és hamarosan neki is láttak a Fehér úti főműhelyben (VJSZ Krt.). A pandémiás helyzet némileg hátráltatta a munkálatok befejezését és a kocsi bemutatkozását, de lassan elérkezett az ideje, hogy felszállhassunk rá!

A reggeli napfényben fürödve a Hengermalom úton

Mivel viszonylag kései típusról van szó kéttengelyes mivoltához képest, a kocsi néhány dologban többet tudott a korábbi sorozatoknál: például dupla ajtajai voltak, és már gyárilag voltak rajta irányjelző lámpák. Ráadásul "all electric" volt, azaz nem volt rajta légfék, emiatt kicsit másként kellett vezetni. Az 1522-esnek ráadásul erősebb motorjai és Siemens menetkapcsolói voltak, emiatt nagyon tudott menni: állítólag a kapcsolót egy ujjal lehetett mozgatni, és fokozatváltások közben nem kellett egy-egy pillanatra megállni a kar tekerésében, mert a villamos folyamatosan gyorsult. Eme tulajdonságai miatt az 1522-est "Csodakocsi" néven is emlegették. Sajnos ma gyengébb motorok vannak alatta, emiatt nem fogjuk megtudni, hogy milyen lehetett ez...

Régen voltak már belső égésű motoros gépsárkányok, úgyhogy ha már egyszer megint Pozsonyban jártam, fotóztam párat, hogy addig se kelljen rendes blogbejegyzést írnom:

A Tatra gépjárművek régi kedvenceim, és szerintem Tatra 114-est eddig még nem is láttam ilyen közelről. Valószínűleg nem sok lehetett belőle Magyarországon.

Ezzel ellentétben a Škoda 1000MB kimondottan gyakran látható masina volt. Ritka karakteres orra volt... na meg minden mása :)

Június harmadik szombatja is tartogatott érdekességeket a közlekedésmániások számára - és kivételesen nem csak a villamosok rajongói örülhettek:

A Hatszázaska egy szerethető egyke a budapesti trolik történetében: ő volt az első 200-as Ikarus - konkrétan egy szovjet exportra szánt 260-as* -, melybe egy ZiU-5-ös villamosberendezését pakolták. Sajnos csuklós tesóival ellentétben ebből a barkácsolásból nem lett sorozat; ennek fő oka az volt, hogy a Szovjetunió dömpingáron adta a jóval kényelmetlenebb ZiU-9-eseket. Az 1976-ban állományba került kocsi - a végén már pirosra festve - végül 1995-ig dolgozott.

* annyira dízelnek szánt volt a kasztni, hogy a műszerfal alján ott maradt a sebességváltó kapcsolási sémája :)

Sajnos a 2000-es évek végére a kocsi váza szétrohadt, ezért 2007-ben egy másik 260-as vázára építették vissza. Hangos légsűrítő, keskeny műszerfal, kis nyitható ablakfelületek - igazi retró ez a masina!

Ugyanaznap a szokásos N19-es járat is közlekedett. Pontosabban nem a szokásos volt, mert a Szabadság híd le volt zárva, így a Körtér és a Vörösvári út közt pörgött - a szombati jármű pedig a 3430-as MUV volt. Ez a "modernizált" altípus ugyan alapvetően Óbudán és Dél-Pesten volt otthon, de egy UV szerintem pompásan illik a Bartók Béla úthoz is, úgyhogy először a Gárdonyi téren kaptam le.

Mivel 2020-2021 teljesen kimaradt szlovák vonatozásilag, már nagyon el akartam legalább Pozsonyig jutni. Erre jó alkalomnak tűnt a Múzeumok Éjszakájának napja. A fő programok ugyan - logikusan - este kezdődtek, de a vasúti múzeum már napközben is megjáratott pár öreg járművet:

A múzeumok éjszakájának napja Pozsonyban
Gőzösös nosztalgiavonat, "Bányászlámpás" motorkocsi, véletlenül elkapott nosztalgia Tatra, meg még ez+az