Akármennyire modern, technokrata is egy város (legalábbis a képzeletünkben), akkor is emberek élnek benne, akik nem mindenütt szegecselt acélt/kőborítást/füstüveget/látszóbetont akarnak látni. Ahogy Manhattan közepén ott trónol a Central Park, ahogy Pest szélén is előrelátóan Városligetté alakították a mocsaras pusztát, úgy a Reichstag épületének tetejéről se csak töltésen futó vasútvonalakat és háztetőket láthatunk:

Amikor először jártam Berlinben, nem készültem fel eléggé a közterületek neveiből, így meglepődtem, amikor a híres nyugat-berlini állatkertről elnevezett Zoologischer Garten állomás után egy Tiergarten nevű megállóhely következett, utóbbi ugyanis - szó szerint - szintén állatkertet jelent. Persze amit mi állatkertnek hívunk, azt itt "Zoo"-nak (Zoologischer Gartennek) mondják, a teljes nevén "Grosser Tiergarten" nevű parkot inkább Nagy Vadasparknak lehetne fordítani - az ugyanis eredetileg a brandenburgi választófejedelmek privát vadászterülete volt:

„Berlin Tiergarten Siegessäule Luftansicht“ von beedubz - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A körbekerített, nagyvadakkal betelepített vadasparkot a XVI. században kezdték el kialakítani a Berlini Városi Palota szomszédságában, aztán hamar el is kezdték bővíteni, nyugat - azaz mai helye - felé. I. Frigyes idejében a máig látható úthálózat egy része már kialakult, többek közt a "Nagy Csillag" is, a belőle kiinduló sugárutakkal; a mai kelet-nyugati főút szerepe azonban csak a városi és a charlottenburgi palota összekötése volt. II. avagy "Nagy" Frigyes az 1740-es években aztán megszüntette a terület zárt jellegét, és medencékkel, szobrokkal, virágágyásokkal díszített nyilvános parkká alakíttatta a város terjeszkedése miatt amúgy is zárvánnyá vált területet.

Ez még természetesen nem teljesen a mai Tiergarten volt, azt csak az 1830-as években kezdték kiszabályozni: vizenyős területeket csapoltak le, rendezett út- és vízhálózatot alakítottak ki, hidakkal, szigetekkel, sétányokkal, és természetesen kutakkal, szobrokkal. A terület délnyugati szélén működő fácánoskert helyén is ekkoriban hozták létre az állatkertet: az alapítást 1841-re datálják, 3 évvel később már meg is nyitották.

A sok tájépítészeti finomság ellenére a Tiergarten a Reichstag tetejéről inkább természetes erdőnek néz ki, mint városi parknak, ami különösen annak fényében meglepő, ...

„Bundesarchiv Bild 183-M1015-314, Berlin, baumloser Tiergarten“ von Bundesarchiv, Bild 183-M1015-314 / Donath, Otto / CC-BY-SA 3.0. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

... hogy a második világháború végén a növényzet szinte teljesen eltűnt! A kelet-nyugati fő sugárutat, a mai Strasse des 17. Juni-t a város ostromának idején leszállópályának használták, a fákat eltüzelték, az üres területeken pedig évekig zöldséget termesztettek (a fentebbi kép hátterét a Reichstag uralja, jobb szélének közelében pedig felismerhető a Brandenburgi kapu). Ez az állapot 1949-ig tartott, amikor erőteljes fásítási kampányba kezdtek, ...

... ami meglehetősen jól sikerült. Berlin kettéosztottsága idején a park keleti és délkeleti széle a szektorhatáron feküdt, így az átmenő forgalom (a Falat látni akaró turistákat leszámítva) gyakorlatilag megszűnt, ami jót tett a szabadidős felhasználásnak: a park egyfajta béke szigetévé vált a "nyugatiak" számára.

Ez a hangulat egyébként máig megmaradt, az összkép olyan, mintha montázs lenne: a fákon túl a Potsdamer Platz felhőkarcolóira, illetve a Sony Center tetejére lehet rálátni. De ha kocsival, busszal megyünk át rajta, akkor is érdekes, ahogy a Budapester Strasse körüli világvárosi forgatagból hirtelen park lesz, aztán a másik végén a park hirtelen visszaváltozik világvárossá!

„Berlin Siegessaeule Festival Lights“ von Times - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A Tiergartent építészetileg a Siegessäule, azaz a Győzelmi oszlop uralja - a Loveparade-nak, és a hasonló rendezvényeknek köszönhetően még az is tudja, hogy Berlinben "van valami park, a közepén valami oszloppal", aki sose járt ott :)

„Reichstag, Berlin 1900“. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Ez egyébként azért pikáns, mert az oszlopot 1864 és 73 közt a Königsplatzon - az akkor még nem is álló Reichstag közelében - építették fel; mai helyére Hitler vitette, 1938/39-ben! Az áthelyezés városépítészetileg meglehetősen jól sikerült: Nyugat-Berlin területéről a sugárutakon át sok helyről rá lehet látni, ami méltóságteljes hatást kelt. Valószínűleg emiatt is maradhatott meg, annak ellenére, hogy a háború után a  francia vezetés, illetve a Német Szocialista Egységpárt (SED) is a felrobbantását követelte* (az angolok és amerikaiak ellenezték ezt, a szovjetek tartózkodtak). Az oszlop tehát csak '38 óta áll jelenlegi helyén, a már említett Grosser Stern közepén, ahol azelőtt egy díszkút működött.

*Persze érthető, hogy nem mindenki pusztán építészeti alkotást látott az oszlopban, amit 1864-ben a porosz-dán háborút lezáró győzelem emlékére kezdtek építeni: két évvel később a porosz-osztrák háború is ünneplésre adott okot, 1871-ben pedig a porosz-francia konfliktus is a német oldal sikerével végződött. Az oszlop három osztata ezt a három győzelmet jelképezte - ehhez Hitler egy negyediket is hozzáépíttetett...

De egy másik irányú győzelemnek is van emlékműve a Tiergartenben, pontosan ott, ahol Hitler megalomániás "Germánia, a világ fővárosa" projektjének észak-déli főútvonala húzódott volna: a Vörös Hadsereg elesett katonáinak emlékét, és a berlini csata győztesének kilétét örökíti meg ez a szovjet katonai emlékmű. Utólag talán érdekes, hogy a győztes hatalmak különleges státusza miatt ezt a létesítményt a Berlini Fal fennállása idején is szovjet díszőrség vigyázta, annak ellenére, hogy a Tiergarten teljes egészében az angol szektorban feküdt.

Furcsa T-34-est látni Berlin közepén: rögtön kettő is van belőle, kiegészítésnek pedig két 152-es tarack. Az emlékműkomplexumot a Szovjetunió 1990 decemberében átadta Németországnak, azóta ők gondozzák.

Végezetül a nüansz, hogy miért tud dudálás helyett madárcsicsergéstől hangos lenni a német főváros központi parkja. Berlin újraegyesítéséig nem nagyon volt észak-déli autóforgalom a Tiergarten térségében, aztán viszont gyorsan felmerült rá az igény, különösen akkor, amikor a Reichstag épülete körül létrejött a német politika jelenlegi központja (Bundestag, képviselői és bizottsági irodaház, könyv- és levéltár, ülésterem, Jakob-Kaiser-Haus, Kancellária). A közút park alatti átvezetését összekapcsolták a szintén akkoriban épülő főpályaudvarhoz vezető alagúttal, amihez még hozzácsapták a leendő U5-ös - jelenleg U55-ös - metrót is, így ma 2x2 közúti sáv + 4 nagyvasúti vágány + 2 metróvágány halad a felszín alatt. A közúti alagút a Spreetől délre kicsit kelet felé kanyarodik, és a Potsdamer Platztól kőhajításnyira jön felszínre, a park szélén. Bár az M3-as bevezető szakaszára nincs igazán jó megoldás, valami hasonlót a Városliget is megérdemelt volna...

Források: német Wikipedia, egyéb weboldalak, szóbeli közlések