Nem szeretem azt a szót, hogy "menő", mert a magyar internetes médiában jóideje minden, ami megtetszik az újságírónak, rögtön "hihetetlenül" és "elképesztően" menő lesz, de amit a kölni Rheinauhafennel csináltak, abban valóban van valami, amit akár menőnek is nevezhetünk:

A folyóparti ipari területek "civillé" átlényegítésében Budapest tulajdonképpen előrébb jár, mint Köln, hiszen a belvárosi vízművek helyén már 111 éve az Országház áll, és malomépületet is csak mutatóba látni, pedig régen elég sok volt belőlük, ezért annak idején meglepett, hogy a büszke Severinsbrücke alatt olyan komor kikötőkomplexum áll, mint nálunk a Közraktárak. 2014 nyarán aztán véletlenül olvastam arról valahol, hogy lakó- és ipari park lett a területből, úgyhogy úgy döntöttem, augusztusban a Südbrücke felé menet megnézem magamnak, hogy' sikerült.

Nem is igazán értem, hogy működik az, hogy a rakpart mellett most is ugyanúgy ott áll néhány önjáró bárka, mint régen, de közben olyan korzózás zajlik mellettük, mint nálunk a belvárosban - de valamiért működik! A kikötői látképet megdobták némi újjal (dizájnos épületek a haladás rajongóinak), és régivel (felújított, estére kivilágított daruk, lakóházzá konvertált magtárak, alattuk a világ második leghosszabb mélygarázsával), és valahogy megtalálták a keresletet. Végül több időt töltöttem itt, mint terveztem, mert átragadt rám a helyiek ráérős jókedve; nem bírtam ki, hogy ne várjam meg a díszkivilágítás bekapcsolását az egyik pontonon ücsörögve...

„Köln - Rheinau Richtung Norden 1898, RBA“ von Anselm Schmitz († 1903) - Rheinisches Bildarchiv. Lizenziert unter Bild-PD-alt über Wikimedia Commons

Így nézett ki 1898-ban az első kép helyszíne. Ekkor még szinte bejáratós volt; bár régebben is volt itt kikötő, annak öblét a XIX. század végén feltöltötték, hogy megnöveljék a rakodásra használt száraz terület méretét - a mai móló értelemszerűen az akkori folyómeder helyén feküdt.

„Cologne Harbour c1921“ von Panora, Ltd., photographer - Dieses Bild ist unter der digitalen ID pan.6a22933 in der Abteilung für Drucke und Fotografien der US-amerikanischen Library of Congress abrufbar. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az 510 méter hosszú rakodóparthoz 18 kilométernyi vasúti sín tartozott, 1909/10-ben pedig felépült a hét tetőcsúcsáról Siebengebirgének elnevezett magtár:

„Köln - Rheinau Siebengebirge mit Gleisanlagen (um 1910), RBA“ von unbekannt - Rheinisches Bildarchiv. Lizenziert unter Schutzdauer für das von dieser Datei gezeigte Werk ist vermutlich nach den Maßstäben des deutschen Urheberrechts abgelaufen. Es ist daher vermutlich gemeinfrei

A kikötő a hetvenes évekre nagyrészt elvesztette funkcióját (a rajnai hajózás ugyan továbbra is fontos maradt, de rendelkezésre álltak jobb kikötők is a környéken), emiatt törölték ilyen célú hasznosítását a távlati tervekből, és inkább átminősítették szabadidős helyszínné. A tényleges építkezések '98-ban kezdődtek, bár a félsziget északi csúcsán már '93-ban megnyílt az Imhoff csokoládémúzeuma - amit persze most se sikerült megnéznem :(

A volt üzemi és raktárépületekből, illetve az üres területekre többnyire iroda- és lakóházakat építettek, a "10-es vámraktárból" pedig Olimpiai Múzeumot csináltak. A neten látott képeken ugyan nem tetszettek, de élőben jópofának találtam az ún. Daruházakat is:

Ezek elméletileg a régi idők hajódaruira emlékeztetnének, a valóságban viszont arra jók, hogy alattuk megmaradjon a korzó, miközben odafent eladható terület van. Ügyes! :)

„Kölsches Siebengebirge2“ von Rolf Heinrich (Köln). Lizenziert unter CC BY 3.0 über Wikimedia Commons

A Siebengebirgéből is lakó/irodaház lett - ha valaki szerint a tetők száma nem stimmel, annak igaza van: a Rajna felé kilenc csúcs néz, csak "Kilenchegység" nincs a közelben :) Ahogy látható, a tőle délre (nekünk balra) eső részek se maradtak üresen; a komplexum alatt húzódik a korábban említett extra hosszú mélygarázs.

Még az egész déli részen is akadtak sétálók - a part egyfajta urbánus Kopaszi-gátként funkcionál. A gördeszkásoknak a déli csücsökben építettek tereptárgyakat, hogy ne keveredjenek a sétálókkal - illetve ne a Dóm környékén zajongjanak, a vár(os)falmániások a régről itt maradt Bayenturmot nézegethetik, a technika rajongói pedig a régi darukat - egyszerűen mintha mindenkire gondoltak volna! :)

Összehasonlításként itt egy jelenet, amit a kilencvenes évek első felében forgattak a fentebb bemutatott területen - a paródia tárgya szintén kölni nevezetesség; a népszerű helyi színész és énekes, Willy Millowitsch által játszott Klefisch felügyelő idős mivoltával viccelődnek. Egyébként nagyon halványan rémlik, hogy a rendszerváltás körül a magyar tévében láttam valami krimit az ő főszereplésével - lehet, hogy pont ennek egy részét? Bár a jelenet nem túl hosszú, az mindenképpen látszik rajta, hogy ez a revitalizáció jobban sikerült, mint a pesti Bálnáé...

Kölni sorozatom további részei:
A kölni Dóm építése
A Nagy Szent Márton-templom
A Cloaca Maxima
Mementó: a Szent Albán-templom romjai
Severin-híd
Két és fél Erzsébet híd
Hatvágányos vasúti híd a Dóm tövében
A kölni főpályaudvar története
Egy másik "testvérhíd"
A kölni városháza római kori "pincéje"
A "Dómtömés"
Köln utcáin sétálva: régi vagy régi formájú?
Római kori bevásárlóutcák, rejtett terek, eltűnt korok maradványai
Köln utcáin sétálva: az este
Köln utcáin sétálva: faszádizmus
Amikor a levéltár eltűnt a föld felszínéről